Ez az, amikor ember tervez ... aztán nem gondolja át eléggé. Nekem tetszett az elképzelés, a többiekkel viccelődtünk is rajta régen, milyen jó lenne kötetbe fűzni a marhaságainkat. De elteltek az évek, és ami nekem bent ragadt, azon mások már túl vannak. Ami belőlem kikívánkozott, azt más magánügyként kezeli. Mondhatnám, hogy én meg akartam lepni őket. Hát, sikerült. Csak nem egészen úgy, ahogy számítottam rá. Jogos volt a figyelmeztetés, mert nemcsak az én emlékeim.
Szóval, ne haragudjatok, de töröltem az eddigieket.
Gondoltam rá, hogy erősen meghúzom, de hát egymagamban meg nem hiszem, hogy elvinném a "történetet", hiszen ez mindig is négyünkről szólt.
Bocs még egyszer, most kicsit rágom magamban.
