Az a bizonyos "pofám leszakad"-helyzet :(

Roppant szégyellem a nagy hallgatást! El sem hinnétek, milyen sokszor jut eszembe, hogy tartozásom van az errejárók felé. De ... nem mentegetőzésként, de zajlott az élet, ezer feladat volt, amik kicsit háttérbe szorították a friss írást. Mindenesetre ígérem, hogy a történet nem marad befejezés nélkül. Még egy kis türelmet kérek, már belekezdtem az írásba, de ilyen hosszú hallgatás után többet érdemeltek 2-3 oldalnyi terjedelemnél. Úgyhogy hajrá, olvassátok újra az elejét, hogy képben legyetek a folytatásnál!

Addig is egy kis zene  :)