Őszint-Én

Hát, vége lett! Látom ám, hogy nem mindenkinek a teljes megelégedésére :) Talán tényleg kicsit hirtelen ért véget Adam és Julia története. Amikor belekezdtem, valami más volt a koncepció, lehet, az sem volt helyes, hogy menetközben módosítottam rajta. Visszatekintve én magam sem tartom a legemlékezetesebb írásomnak, talán azért is engedtem el hirtelen, pedig nyilván lettek volna még benne megírható epizódok.

Őszintén szólva mostanában ezer felé kalandozik az agyam, nehéz koncentrálnom egy dologra, így meg képtelenség minőségi írást kiadni a kezem közül, ezért a talán váratlan búcsú, és egy várható kis szünet.

A könyvkiadás mögé ne képzeljetek nagy dolgokat! Létezik a Publio kiadó, aki a beküldött kéziratokat megjelenteti e-book formában, kicsivel később nyomtatott verzióban is. Ez utóbbit nem úgy kell elképzelni, hogy megszórják vele az ország könyvesboltjait, hanem a rendelések után nyomtatnak és postáznak. Nem fogom ott találni a Bookline vagy Libri könyvespolcain, mert csak webes értékesítés folyik. Ezért nekem kell népszerűsítenem, ami higgyétek el, nem egyszerű feladat. Nemcsak maga a feladat, hanem ennek a mentális feldolgozása sem. Nem akarom senkire rábeszélni az írásaimat, az lenne a tökéletes, ha a téma iránt érdeklődők belefuthatnának bárhol, ahol aztán eldöntenék, beteszik a kosárba, vagy nem. Hát, itt nem így működik. Vehetnék százezrekért reklámot persze, de egyrészt nincs erre fordítható pénzem, másrészt ez sem garantálná, hogy azt a közönséget találják meg vele, akit érdekel. Viszont nem velem fizettetik meg a könyvkiadást, mint ahogy a Novum tette volna. Igaz, ők ígértek terjesztést, reklámot is, de az ár számomra túlságosan magas lett volna.

Szóval, ez a könyvkiadás ma itt kis hazánkban.

Ahogy már írtam róla, készült egy blog, kifejezetten a reklámozás céljára, ezért aztán hálás lennék, ha vinnétek a hírét, hogy létezik. Ez az: www.judithsarayblog.wordpress.com

Utálom, mert nem egy alkotóhely, hanem egy kirakat, de azt hiszem, erre mondják, hogy a „szükséges rossz”. Ráadásul olyan a felület, hogy ha nem lenne egy hozzáértő barátnőm, talán még működtetni is képtelen lennék. Oké, idővel nyilván megtanulható, de mint általában a tanuláshoz, itt is szükség lenne motivációra, bennem egyelőre pedig az elutasítás az erősebb. De dolgozom rajta, mert ez is egy olyan dolog, amit nem lehet, nem szabad feladni.

Visszatérve erre a helyre, mert akik idejártak évek óta olvasgatni, azokat nyilván elsősorban ennek a sorsa érdekli. Nem tudom még, hogy alakul a további élete. A próbálkozásom, hogy a könyves piacon megpróbáljak helyet találni magamnak, elég sok energiát von el mostanában. Néhány régi írást még szeretnék feltölteni, azok azonban átdolgozásra várnak. Azt pedig nem szeretném, ha egy új, friss ötlet összekapkodott fércmunkaként kerülne ki az ujjaim alól, mert nem volt időm és ihletem elmélyülni benne. A megértéseteket kérem, hogy lesz türelmetek kivárni az újbóli jelentkezésem. A blog természetesen nem zár be, aki most fedezi fel, annak jó szórakozást hozzá, akiknek voltak kedvencei, hátha vissza-visszaolvasnak még. 

El sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok a hosszú ideje kitartó figyelmetekért, bátorításotokért! Nézzétek el nekem, ha most egy kicsit a magam hiúságára eljátszom ezzel a könyves gondolattal! És ígérem, én sem fogok megfeledkezni róla, hogy van egy zug, ahol várnak rám, várják a meséimet.

Addig is millió puszi és ölelés mindenkinek!

Jutka, aki PaSa és Golden is itt-ott, ja meg azon a másikon nagyzolósan Judith :)