Zongoralecke 36.

Az egésznapos megállás nélküli nyüzsgés megtette a hatását és Rose a vacsoraasztalnál ülve, be -bebólintott a szendvicses tányérjába. Emma felnyalábolta a kislányt és úgy, ahogy volt, ruhástól befektette az ágyába, és kivételesen m&m-nek is megengedte, hogy  az ágyra felugorva,  gazdája mellé gömbölyödve aludjon tovább. Csendben becsukta a szoba ajtaját és látható izgatottsággal  az arcán indult a fürdőszobába,  mert tudta, hogy különleges éjszakában lesz része  ...Még egy utolsó pillantás a tükörbe...

Daniel a vacsora befejeztével átment a saját lakásába, amíg Emma elrendezi a kis boszorkányt. Kíváncsian lépett be az ajtón. Más volt valahogy, mint várta. Tudta, hogy milyen bútorai vannak, hiszen nagyapai örökség volt szinte valamennyi. Gyermekkora kedves emlékeit  juttatták az eszébe. De valahogy minden olyan egész volt. A saját bútorai és a kiegészítők, a tradicionális angol nehéz bútorok ellenére egy szellős, inkább franciás elrendezés fogadta.  Laza volt, kissé hóbortos, akárcsak Emma lakása, bár nála száz százalékban megőrizte a férfias külsőségeket. Hálás volt Emmának a segítségért, hogy  elrendezte a bútorait,  és hogy kellőképpen hagyott egy rendezett rendetlenséget, nem volt a lakás olyan, mint egy  múzeum. Belakott otthon hatását keltette, az ő otthonát. Elsétált  a kanapé mellett és szeretettel simított végig az ismerős, puha bolyhos anyagon. Lehuppant  az ülésre és karját a háttámlán kinyújtóztatva nézett körbe a nappaliban.  Szeretettel nézte a méltóságteljesen terpeszkedő Steinwayt. Selymes fekete színe hívogatóan hatott a férfira. Odasétált, majd ujjai hegyét végighúzta a fényes felületen.  Az első hangok után  becsukta  a szemét és mosollyal az arcán engedte át magát  Nina Simone lágy dallamainak. 

Az utolsó pár akkordnál újra kinyitotta a szemét és végig jártatta a  szobán. Ekkor lett figyelmes  a rajzokra, amelyek az ablak és a könyves polc között kifeszített zsinóron, akárcsak Rose szobájában, voltak felcsipeszelve. Közelebb ment , mert abból  a távolságból  nem  volt tökéletes... A rajzok láttán egyre szélesebb vigyor terült szét  az arcán. Egyik-másikon pár kusza betű is díszelgett. Daniel végignézegette az összes képet és sorra felidézte az alkalmakat, amikor kapta őket. Emlékezett a kislány  részletes ismertetőiből  a  képek tartalmára. Aztán  az utolsó rajznál, amit pár napja hozott, nagy betűkkel, olyan betűkkel, melyeken látszik, hogy írója még hadilábon áll  az írással, ez állt: SZERETLEK DANIEL!  Ezt nem is mondta  a kis hamis,  vigyorgott Daniel. Biztos szégyellte magát a kis lókötő. Emlékezett rá, hogy  akkor is érezte a hangján, hogy mondana még valamit, de aztán fogta magát és inkább hazaszaladt. Akkor nem tulajdonított jelentőséget neki a férfi, mert tudta, hogy Rose úgyis beszél,  ha kell, ha nem. Amúgy is úgy  járt -kelt a két lakás között, mintha  mindenhol otthon lenne. 

-Hmmm !Szeretlek Daniel ...-ismételgette a jóleső szavakat. -Én is, te kis dumagép, én is....és a mamádat is ....nagyon! -fejezte be a monológját. Szórakozottan  a konyhapulthoz lépett és a hűtőből egy hideg sört bontott magának, majd besétált a hálószobába. Tetszett neki, amit látott.  A nagy, kényelmes,  a szoba közepén terpeszkedő masszív ágy uralta  a teret, az ágy lábánál egy lerakó paddal. A fürdő  ajtaja mellett a nagyapjától örökölt  kényelmes   sötétbarna  fülesfotel állt,  várva, hogy valaki kényelmesen elnyújtózzon  benne. Az ajtó túloldalán  az ötfiókos komódja  őrizte Daniel ruhái egy részét.  Meglepetésére itt is volt pár képkeret, amiről soha sem esett szó ...

A képeken a zöld Jaguár volt, Emma Jaguárja, amiért Daniel is annyira oda volt. Az egyik képen pedig Emma mosolya látszott félig lefényképezve, mellette Daniel napszemüvegben vigyorgott  a kép másik felén. Végighúzta ujját a lány formás ajkain, majd azon, ami még látszott belőle, rakoncátlan fürtjein, a nevető ráncokon a szeme sarkában. Boldogan emlékezett vissza  azokra  az indulás előtti pillanatokra. 

Az arca kissé elkomorult , mikor a saját arcát nézte a fotón. Vajon mi tarthatta mellettem ezt a lányt? Hálásan gondolt vissza arra, hogy Emma ragaszkodott hozzá, hogy velük menjen. Talán most nem így állna kettejük dolga, ha  akkor nemet mond, mert a belső félelmeit engedi felülkerekedni  az álmain. Élete legnagyobb baklövése lett volna, most már tudja. Álmatagon,  az Emmáról készült fotóval a kezében végignyúlt  az ágyon, aztán egyik pillanatról a másikra elnyomta  az álom ....

Emma bevette magát a fürdőszobába és gyors zuhany után sietve kapkodta magára a ruháját, a szűk farmerját és egy egyszerű  blúzt ,ami szabásában nem sok mindent hagyott  a fantáziára. Még egy utolsó pillantást vetett magára a hálóban lévő nagy tükörben,  és elégedetten konstatálta, hogy erre  a fontos éjszakára még rakoncátlan fürtjei is megemberelték magukat, és arcát szépen keretezve hullottak szabadon hagyott vállaira. Kezével végigsimított  az oldalán és combján, aztán a tükörből izgalommal telt, csillogó szemű fiatal nőre mosolygott. -Na  gyerünk,vár a lovagod ! -azzal egy utolsó pillantást vetett magára és átsuhant a lakáson, felkapva a pultról  az odakészített, behűtött pezsgőt, hiszen ez  az éjszaka  pezsgőért kiáltott. 

Időt nem is pazarolt cipőhúzásra,  mezítláb libbent át a folyosón  a szemben lévő lakáshoz. Megtorpant egy pillanatra, amikor a lépcsőn Miss Rossmann-t látta felfelé lépdelni .  A szintén meglepett nő gúnyos mosollyal  a szája szélén mérte végig a zongorista lakása előtt toporgó mezítlábas, pezsgőt szorongató  lányt.

-Óó!

-Jó estét, miss Rossmann!

-Jó estét, miss Bradley !

-Csak Danielhez megyek, mert hazajött  a kórházból...-magyarázkodott idétlenül Emma, igazán nem is értette ,hogy miért, hiszen a vén pletykafészeknek semmi köze hozzá, hogy kinek és miért ácsorog a küszöbén.

-Vagy úgy ! Csak vigyázzon kedves, hogy meg ne fázzon, már kezdenek hűvösek lenni  az éjszakák.....-szúrta oda erős iróniával  hangjában miss Rossmann, a lány meztelen lábfejére vetve fürkésző pillantását. Emma zavartan fordult el a nőtől és koppintott Daniel ajtaján. -Nyisd már ki ! Nyisd már ki ! - mantrázta magában Emma.

-Lehet ,hogy nincs is itthon?

- Jó éjszakát, miss Rossmann !-zárta rövidre a lány .

A francba, hogy ennek a kotnyeles öregasszonynak is éppen most kellett hazajönnie. Különben is mi a fenét keres ilyenkor  az utcán ? Miután a második kopogásra sem jött válasz, és hallotta, hogy miss Rossmann ajtaja bezárult, benyitott a fiú  ajtaján.

-Hahó, Daniel ! -suttogott még az előbbi izgatottsággal  a hangjában, mintha a szomszédasszony meghallhatná; de válasz nem jött.

- Daniel !  -hallgatózott egy kicsit Emma, hogy hátha hall valami kis zajt, de semmi. A nappaliban csak  Daniel kedvenc art deco  állólámpája adott némi fényt a nagy térben.  A hálóba ment és már felkészült a látványra, ami majd fogadhatja: Daniel a  hátát  a párnákkal felpolcolva  ül  az ágyban és sokat sejtetően mosolyog rá  azzal  az imádott  "gyerebébimertnembíromtovább" mosolyával. Ám a következő pillanatban már le is fagyott Emma arcáról a mosoly, miután látta, hogy  az Ő lovagja  igaz, hogy  az ágyon van, de bizony nem mosolyog, hanem békésen, félrebillentett  fejjel alszik, kezében a meglepetésnek szánt egyik ashmore-i fényképpel.

Na szép, hát így vársz engem ! -bosszankodott magában, hiszen minden idegszálában már kész volt erre az éjszakára, annyira várta egész nap. Óvatosan lefejtette a hosszú ujjakat a fakeretről és visszahelyezte a többi kép mellé a komódra. Elmosolyodott a sörösüveg láttán, aztán kortyolt belőle. Emma állt az ágy lábánál és csak nézte a fiút, meglesve álmában. Levette róla  a szemüvegét, majd mellébújva  bevackolta magát a mellkasára és legnagyobb meglepetésére  pár pillanat múlva érezte, hogy a szemhéja elnehezül és mindjobban átadja magát  az édes álomnak.

Daniel megörült, mikor érezte, hogy nem egyedül fekszik  az ágyában, hanem Emma vékony, formás teste fázósan simul a mellkasához bújva. Eleinte  alig mert megmozdulni, nehogy felébressze  az édesen alvó lányt, de csak erősebb volt a vágya az óvatosságánál és puhán végigsimított a lány göndör fürtjein,  arcát beletemetve és beszippantva annak frissen mosott  illatát. Ujjait tovább vezette, végig cirógatva  a lány vékony karjait, és formás fenekén megpihenve elmosolyodott.

-Tudtam, hogy jó ez  a farmer !...-és már kezelhetetlen ujjai Emma gömbölyű hátsójáról a combjaira kalandoztak. Puhán borította be puszijaival a lány szemét, ahogy azt a lány szokta, majd lassan lefelé haladva a szájára tapadt.

-Szia -suttogott bele Emma Daniel szájába, hunyorogva .

-Szia –mosolygott vissza a fiú, és örült ,hogy ténykedése sikerrel járt .

-Mit csinálsz ?

-Számolom a szeplőidet . –suttogta arcát cirógatva .

-Csalódtál ?

-Igen!

A lány arcán árnyék futott át, miközben a fiú szemébe nézett .

-Sokkal szebb vagy, mint gondoltam...gyönyörű vagy Emma !  -puszilt a lány fürtjeibe.

-Csalódott voltam, hogy elaludtál.. .-kezdett  felélénkülni Emma,  és teste viszonozta a fiútól kapott gyengéd simogatást .

-Sajnálom ...ígérem kárpótollak.

-Azt jól teszed !-  és a lány teste felkészült a fiú fogadására. Háta megfeszült és melleit a fiú mellkasának nyomta, kéjesen véve minden csepp levegőt ....

-Várjál, hadd nézzelek egy kicsit !  -és feltérdelt a lány mellé. -Annyira vártam már ezt a pillanatot....és amikor a kórházban megláttalak Emma ...annyira szép és ....üde voltál ....és az a ruha ...,ugye az volt rajtad, amikor először eljöttél velem  vacsorázni ? Őrült szexi voltál benne. Nem csodálom, hogy Liz olyan jelenetet rendezett a clubban. Elsöprő ellenfél lehettél számára, akárhogy is néz ki ...és láttam apámat is ... ahogy végigmért . A vén kujon !-nevette el magát Daniel. - De nem adlak senkinek !

-Nem mennék el senkivel. -és Emma csak itta Daniel szerelmes szavait. Elkápráztatta ennek a srácnak a figyelmessége és ragaszkodása.

-Gyere !- ültette fel a lányt, majd kigombolta a blúzát ...Lágyan megcsókolta a melleit. Emma végigkísérte a fiú minden mozdulatát, és nagyon élvezte minden egyes érintését. Daniel visszafektette az ágyra. majd  végigvezette ujjait a lány forró,  már cseppet sem fázós  bőrén, a melleitől a hasán át, kezeivel a csípőjét ringatva.

-Nagyon tetszik, amit látok!

-Ennek örülök  ! – mosolyodott el Emma, és le nem vette szemét a fiú izzó tekintetéről .

Lassan, de gyakorlott mozdulatokkal szabadította meg a lányt a testére simuló farmertől. Emmában már tombolt a vágy utána, de rettentő mód élvezte, hogy ennyi örömöt okozhat neki pusztán azzal is, hogy nézi Őt. Nem volt olyan hely, ahol Daniel ne simogatta volna, majd ne csókolta volna végig a lány bőrét, Emma teste megfeszülve fogadta a fiú minden egyes érzéki érintését . Daniel először csukott szemmel járta be a lány testét, majd ragyogó  arccal jártatta végig tekintetét a feltérképezett útvonalon. Emma hirtelen felült és áthúzta a fiú fején a pólóját, majd viszonozva az előbbi kényeztetést, ledöntve az ágyra,  megszabadította minden béklyójától, végignyúlt a testén, és az őrületbe kergette mind a férfit , mind saját magát, végképp elveszve adták át magukat a szenvedélynek.

Már hajnalodott, amikor Emma teljesen elgyengülve az egész éjszakás hajszától, komoly arccal a férfi mellé könyökölve,  a szemét, azokat a gyönyörű életteli szemeit fürkészve suttogta :- Szeretlek Daniel Brookes .Daniel a lány gerincét cirógatva, mérhetetlen boldogsággal   a szemében válaszolta - ....és én köszönöm!  - azzal szájon csókolta megpecsételve mondatát.

-Nagyon szeretlek Emma Bradley ! Megmentettél és ezt soha sem fogom neked elfelejteni ....

-Jézusom, Rose !-pattant ki az ágyból Emma, mint akit bolha csípett .

-Mi van ?

- Ott hagytam  a lakásban  Rose-t ..., teljesen megfeledkeztem róla .!!!!!

-Még szerencse -vigyorgott rá Daniel és élvezettel méregette a ruháját magára kapkodó nőt . -Szexi vagy  ilyen izgatottan .

-Daniel, hagyjál már ! Milyen anya vagyok én, hogy megfeledkezem a gyerekemről... szex  miatt ?

-De még milyen jó szex!  Hidd el, a legjobb anya vagy a világon, akit csak ismerek ! 

Emma hálás pillantást küldött a fiú felé a bókokért,  és már ott sem volt. Daniel lustán  elnyúlt az ágyon és pár pillanat múlva már aludt is. Emma megnyugodva csukta be Rose szobájának  ajtaját, miután megbizonyosodott róla, hogy a lánya  az igazak álmát alussza. A kanapéra kucorodva egy csésze forró teával, gondolataiba mélyedt, majd kis idő múltán összegömbölyödve  boldog álomba merült .

Emma azt sem tudta, hol van, amikor Rose visító hangjára riadt fel .

-Mama ! Mama ! Kelj fel ! Mikor indulunk ?

-Mi van ? Jaaaj Rose, hagyjál már aludni még egy kicsit ! ....Hány óra van egyáltalán? ... Húú -  ugrott fel Emma  -a fenébe elaludtam!. Basszus, basszus, basszus !!!-Nem hiszem el ! Apa tök ideges lesz ! Rose légyszi, gyorsan öltözz fel !

-Mama, de én már felöltöztem .

Hálás volt most a gyerek önállóságáért. Lezuhanyozott és már kapkodta is magára  az első keze ügyébe kerülő rongyot . Haját egy gumival összefogta és Roset maga után húzva már robogtak is lefelé a ház előtt várakozó taxihoz......

Zongoralecke 34-35.

34.

A függönnyel besötétített szobában kisebb tömörülés volt. Daniel az ágya szélén ült, egyik oldalán Dr. Paxtonnal, a másikon Dr Lendvaival.  A szülei  az ágy lábánál álltak, idegesen egymásba kapaszkodva. Emma a fiú háta mögött állt az ajtó mellett és feszülten figyelte a doktor mozdulatait.

-Nos Daniel, most elkezdem levenni a kötést. Akármit is észlel, kérem azonnal közölje!

Daniel nem szólt semmit, csak bólintott. Miután letekerték a kötést, az orvos levette a gézlapot a fiú szeméről.

-Most kérem, nyissa ki a szemét! - utasította szelíden,  és érdeklődve figyelte a fiú tekintetét.

Daniel várt pár pillanatot, mert nagyon tartott a dologtól. Mi lesz, ha nem sikerült ? Az nem lehet! Látnia kell! Istenem, add, hogy lássak,..add,hogy lássak ! -mantrázta magában. Lassan kinyitotta a szemét. Halvány fény derengett, amitől újra behunyta  a szemét.

-Nyisd ki fiam a szemed !-Dr Paxton szólt hozzá.

Daniel hunyorogva újra kinyitotta a szemét. Homályosan körvonalazódni kezdett  két alak Daniel jobb és baloldalán.

-Dr Paxton ?-kérdezte az idős orvoshoz fordulva .

-Igen -válaszolta komolyan a doktor .

-Kérem, forduljon felém ! -kérte a másik orvos .

Daniel engedelmesen fordította a tekintetét a másik orvosra .

-Mondjon valamit kérem, mit lát ?

-Elég homályosan látok -jött ki karcosan a torkán  az izgalomtól.

-Ez ilyenkor természetes. Kell még egy kis idő, amíg regenerálódnak a látóizmok, az idegek. Először szemüveget fog kapni, majd később meglátjuk, hogy szükséges lesz-e  még egy műtét  a tisztánlátása érdekében. De Daniel, fel kell hívjam a figyelmét, hogy ez még nem végleges . Mármint, hogy lát, mert még nem tudhatjuk, hogy a vérrög mekkora kárt tett ennyi idő  alatt.

-Értem .

-Most magukra hagyom önöket -fordult a fiú szüleihez. -Aztán majd később visszajövök.

-Köszönjük doktor úr ! -mosolygott látható izgatottsággal Mary .

Miután a két orvos kisietett, Mary és George a fiúkhoz lépett és összeölelkeztek .Mary természetesen elsírta magát és a fia arcát a kezébe véve elhalmozta  anyai puszijaival .

-Olyan boldog vagyok  Daniel !Kisfiam ! Annyira izgultam !Istenem !

-Én is anya, hidd el -mondta most már kissé felszabadultabban a fiú. Aztán magához húzta  az anyja arcát, megpuszilta, majd szorosan megölelte .

-Nagyon szeretlek Anya !

-Én is ...én is… -sírta el magát az asszony .

Georg is átölelte  a fia vállát, majd magához  ölelve megszorongatta, aztán egymás szemébe néztek.

-Fiam ....!

Daniel nem szólt semmit, de szemével már keresett valakit, akire mindennél és mindenkinél jobban vágyott. Az apja kinyújtotta a kezét Emma felé és rámosolygott. Emma meg sem mert eleinte mozdulni. A gyomra akkorára szűkült, mint egy fürj-tojás. Aztán elindult az ágy túloldalára, hogy végre szembenézhessen a férfival, akit annyira szeretett, és akit most az  anyja simogatott, mint egy pátyolgatásra szoruló kisfiút. Daniel a mozgás felé fordította a fejét és  amikor meglátta a lányt, széles mosoly terült szét az  arcán .

-Mi most kimegyünk, iszunk egy kávét. -szólt George  feleségéhez .

Daniel hálás pillantást vetett  az apjára és még egy puszit lehelt az  anyja mosolygástól ragyogó  arcára .

-Gyere Mary, majd még visszajövünk! -nógatta  az asszonyt az apja.

Emma a kiürült szobában a fiú előtt állt és csak nézték egymást egyetlen szó nélkül.

-Szia! -suttogta Daniel és remegő kezével  a lány arcát érintette, letapogatva  a  halántékát, a szemét, azt az édes fitos orrát, a fülét, benne a csinos kis fülbevalóval,a z állát és végül a száján simított végig remegő hüvelykujjával.

-Szia! -itta a fiú tekintetét a lány .

-De szép vagy !- szinte csak nyögte Daniel, és csak járt a szeme a lány arcának minden pontját feltérképezve .Emma  annyira boldog volt, de most jött ki rajta  az eddig benne is felgyülemlett feszültség...könnyei megeredtek és csak potyogtak megállás nélkül.

-Ne sírj ! Cssssss! -húzta magához a fiú,  simogatva puha fürtökben leomló haját a hátán, és beszippantotta annak frissen  mosott,  ismerős,  gyümölcsös illatát. Most nemcsak érezhette ujjai közt a finom, kunkorodó fürtöket, hanem láthatta is.

-Carotin...-mosolygott bele a lány hajába .

-Annyira szeretlek .....

-Én még annál is jobban -vigyorgott fülig érő szájjal  Daniel. -Olyan szép vagy ! Tudtam, hogy szép vagy ! Éreztelek  ! Ilyennek képzeltelek. -tolta el egy kicsit magától Emmát,hogy jobban megnézhesse.  Igaz, hogy kissé homályosan látta, de már ettől is nagyon boldog volt.  Emma remegő ujjait a fiú szemére tette és letapogatta, majd hozzáhajolt és puszikkal borította a fiú csukott szemhéját, lejjebb haladva  a száján megcsókolta  a fiút. Daniel boldogan viszonozta a lány kezdetben puha, majd egyre követelődzőbb csókját ...Mary és George  visszatérve,  az ajtóból figyelték   a fiúkat és azt a lányt, aki nem törődve Daniel vakságával beleszeretett, és kitartott mellette.

-Gyere menjünk, majd később visszanézünk!- súgta Georg Mary fülébe, és kéz a kézben megnyugodva sétáltak ki a kórház kapuján.

35.

Danielnek pár napig  a kórházban kellett maradnia, mert  még több  vizsgálatot végeztek rajta. Szemüveget is kapott, ami segítette  az éleslátásban. Nem lett tökéletes a látása, de a férfival így  is madarat lehetett volna fogatni, mert teljesült a kívánsága és láthatta azt a nőt, aki mindennapjai gondolatait betöltötte egy ideje. Emma nagyon izgatott volt a tudattól, hogy pár óra és Daniel itt lesz nála, mert végre hazajöhet a kórházból. Egész éjjel forgolódott, már  hajnalban kivetette az ágy. A lakás már rendben volt, a hűtőben bekészítve  az ebédre szánt  pácolt csirke. Virág az  asztalon.  Rose is nagyon készült a találkozásra. Egész reggel  a fiúnak szánt rajzon dolgozott. Tele volt színpompás virágokkal, szívekkel, egy nagy szivárványív díszelgett a közepén,  alatta három ember volt, egy fiú és egy lány, és közöttük egy kisgyerek, akinek mindketten fogták a kezét . A kép sarkában pedig  az elmaradhatatlan fehér pamacs, ami legjobban egy kutyára hasonlított.

-Nagyon szép lett Rose !

-Ez itt Daniel, ez én vagyok,  ez pedig Te mama ....Szerinted fog tetszeni neki ?

-Abban biztos lehetsz ,Kicsim .

Emma belesimította a Rose által választott képkeretbe. -Így ,ni !  Gyorsan csomagoljuk be, és vidd be a szobádba!

Daniel a szüleivel érkezett, ők mentek érte a kórházba. Az anyja azt szerette volna, ha hozzájuk mennek, de a fia már otthon szeretett volna lenni Emmánál. Mary, ha fájó szívvel is, de tudomásul vette a döntését, mert úgy látta, hogy Daniel talán most megtalálta  az igazit, és be kellett látnia, hogy már nem az Ő kicsi fia, akit pátyolgathat, mint ahogy eddig tette. George megnyomta  az ötös számú lakás kapucsengőjét. Emma elmerülve gondolataiban annyira megijedt, hogy majdnem kiejtette a kezében lévő tálat a benne lévő selymes csokikrémmel együtt . Gyomrába görcs állt és a keze remegve tette be a hűtőbe  a tálat. A tükörhöz sietett és egy utolsó pillantást vetett a kipirult arccal vele szemben  álló lányra, akinek a hajgumi ellenére rakoncátlanul  az  arcába hullottak az  égő narancs fürtjei,  szépen keretezve az arcát.

-Megjöttek!Megjöttek ! -kiáltott és ugrott fel egyszerre Rose, és már az  ajtóban is volt, hogy visszajelezzen és nyissa a bejárati kaput. A  várva -várt kis csapat már felfelé lépkedett a szűk lépcsőházban, amikor Rose izgatottan nyitotta ki az  ajtajukat és az anyja mellett állva várta Danielt, és a vendégeket. Amikor a fiút meglátta felfelé lépkedni az utolsó lépcsőfordulóban, nem bírt magával, szaladt és már rugaszkodott is  el a kövezetről,  és a meglepett fiú nyakában landolt .

-Daniel !-ölelte szorosan a férfi nyakát .

A fiú elnevette magát és magához ölelte az ismerős,  vékony gyermektestet .

-Szia  Barátnőm !-mondta meghatottan  a kislány fülébe súgva .

Rose Daniel vállára hajtotta a fejét  és karjaival átkulcsolta a fiú nyakát. Daniel szülei  meglepetten összenéztek, majd Emmára mosolyogtak.

-Szia Rose ! Emlékszel rám ?

Rose  vigyorgott és igenlőn rázta meg a fejét, de nem tágított Daniel nyakából. George megsimogatta   a kislány fürtjeit . –Szia,  én ennek a fiúnak  az  apukája vagyok .

-Szia -mosolygott rá megszeppenve  Rose.

 

Daniel teljesen meghatódott ettől a fogadtatástól, de csak  az ajtóban támaszkodó lányt látta maga előtt. Emma odalépett hozzá és szájon csókolta a fiút,  karját a derekára fonva .

-Sziasztok, köszönt a még mindig Daniel mögött toporgó párnak. Emma  azóta nem is találkozott Maryékkel,  mióta levették  a kötést Daniel szeméről . Daniel igaz, hogy mesélt nekik erről a két lányról , akik most a legfontosabbak  neki, de nem gondolták volna ők sem, hogy ez a kapcsolat már ilyen bensőséges lenne hármójuk között. Nem is gondolták volna, hogy ennyire szeretik  a fiúkat, pedig láthatták a lány aggodalmát a kórházban ....

-Gyertek beljebb ! - invitálta Őket a lakásba Emma. -Ne itt toporogjunk  ezen a szűk helyen!

Emma lakása  nyugalmat, nőiességet árasztott a vékonylábú, kecses, fehérre antikolt  bútoraival  és a dísztárgyain, képein keresztül . A kellemes, otthonos hangulat  egyből feltűnt Bradley-éknek. Daniel is kíváncsian jártatta körbe a tekintetét, mert igaz, hogy Ő már sokszor átlépte ezt a küszöböt és csukott szemmel bár, de nagyon jól tájékozódott a lakásban, ám látni még soha sem látta a lány otthonát, hogy hol szokták Emma friss croassanjait és finom kávéját inni , hol szoktak fürdeni egy buja együttlét után, vagy a kanapét, amin szerelmesen összebújva  beszélgettek hosszú órákon át. Leginkább a hálószoba ágya idézte fel benne azokat  az édes, meghitt pillanatokat, amiket együtt töltöttek a puha párnák között. Már a gondolattól is finom remegés futott át a gyomrán, amit Emma nem hagyott figyelmen kívül, hiszen ő ugyanolyan izgatott volt, mint Daniel, valószínűleg ugyanazokat az emlékképeket mozizták a fejükben mind a ketten  Lopva  a lányra nézett, majd elmosolyodott. 

Rose természetesen pillanatokon belül átvette a tárlatvezető szerepét és izgatottan irányította  a társaságot egyik helyiségből a másikba. Mikor a saját szobájához értek, Daniel kezét szorongatta, mint aki attól fél,  hogy a fiú bármelyik pillanatban kámforrá válhat, izgatottan nézett rá, és várta,  mit szól az Ő kis birodalmához.

Daniel valódi csodálkozással  az arcán nézett körbe a kis  szobában, mert amellett, hogy egy igazi kis Rosie-s paradicsom volt  a vidám színeivel, kedves, gyerekméreteihez  illő bútorokkal, a roskadásig babákkal, bájos plüssfigurákkal, társasjátékokkal  és mesekönyvekkel telt polcok mellett , mint egy kis kiállítóterem, annyi rajz és festmény sorakozott  felfüggesztve képkeretben, vagy lelógatva zsinóron.  Az ember akaratán kívül mosolyra húzta a száját a látványtól, mert annyira a kislányra jellemző  volt.

-Rose, ezt mind Te rajzoltad ? Tudtam én, hogy jó üzletet kötöttem veled -  mondta elismerően és egy barackot nyomva a büszke művész fejére .

-Naaaa!-nevetett a kislány és büszkén kihúzta magát, hátrafordult a többiekre  vigyorogva. Daniel közelebb lépett a komódhoz, ahol pár kép  sorakozott  szép fakeretekben. Meglepetésére Ő is rajta volt ezeken a képeken. Kezébe vette az egyiket és elnevette magát: -Nézd, Anya  !

-Kisfiam, soha sem nősz fel ? – nézegette Mary vidáman a képet,  majd nevetve adta tovább  George nak. A képen Daniel ült egy kertben és az arca mindenféle szinekben pompázott, a ruhájáról  és az ölében  szunyókáló,  eredetileg kutyának kinéző  fehér pamacsról nem is beszélve ....és elmélyülten  csemegézte  kedvenc cukorkáját , egy minimum fél kilós M&M -es zacskóból, mint egy  óvodás.

- Ez Te lennél ? -nézett a lábaiknál poroszkáló kiskutyára. Mary egy másik képért nyúlt , amin a fia  és ez a csöpp lány  aludt  egymást átölelve. Nem szólt semmit, csak megcirógatta kézfejével  a férfias arcot.  

A többi itt lévő kép is Ashmoreban készült, és mind arról mesélt a szemlélőnek, hogy ez a társaság nagyon jól érezhette ott magát. Emma csendben visszahúzódott és hagyta Rose-t kibontakozni. Gyorsan egy kis aprósüteményt és teát készített ki  az  asztalra  Jó hangulatban, fesztelenül telt el az idő Mary és George társaságában. Daniel és Emma néha elfeledkezve arról, hogy nincsenek egyedül,  hosszasan nézték egymást a kanapén  ülve,, apró,  jelentőségteljes mozdulatokat téve egymás felé. Gondolataik szárnyaltak, és mind a ketten  az elkövetkezendő órák édes pillanatainál jártak. 

Az asszony a fiára nézett. Egy boldog, kiegyensúlyozott  férfi ült vele szemben, akiről sütött, hogy most mennyire  nyugodt és szerelmes. Úgy érezte, most jött el  az a pillanat Daniel életében, amiről  azt hitték egy éve  Margarett mellett, hogy rátalált a boldogságra. Nem volt kétsége Marynek, hogy  ez  most szintekkel magasabb rendű kapcsolat Emma és a fia között.

Köszönjük a teát ! - krákogta. Azt hiszem, most  elköszönünk ! Légy jó kisfiam ! Majd hívlak ! -és egy puszit nyomott  Daniel arcára, aki az apjával csak úgy, férfiasan kezet rázott. Emma és Rose felé intettek köszönés gyanánt. Meglepetésükre Emma  megölelte a férfit , majd  Daniel anyját  is.  Mary eddig bírta, nem tovább, és eltört a mécses, pedig  annyira erősnek  akart látszani.

-Köszönünk mindent nektek Emma ... - Mind az öten összeölelkezve álltak pár pillanatig, majd Rose csicsergése törte meg a csendet. -Na mi van, most mindenki sírni fog ? -  Mary arcáról eltűntek a könnyek,és hálás mosollyal hajolt le a kislányhoz. -Rose, ha Te nem lennél, ki kellene találni téged ! -csókolta  arcon a kislányt, aztán könnyű szívvel hagyták el a lakást.

Emma és Daniel kéz a kézben tették meg  azt a pár lépést   a kanapéig, miután kikísérték a szülőket. Szorosan  egymás mellé ülve bújtak egymáshoz  és finom mozdulatokkal cirógatták egymás kezét pillanatokig ...amig az a bizonyos ismerős hang  nem zengte be a lakást: -Anya, mesélsz  nekem ? -és Rose robogott be  egy mesekönyvvel a kezében. Felpattant a kanapéra és befurakodta magát kettejük közé, aztán a már szokásos  helyére, Daniel ölébe fészkelte be magát.

-Gyere !-szólt M&M -nek, aki már kérés nélkül is kapaszkodott volna fel gazdája lábaira. Emma és Daniel  "eztnemhiszemel "arckifejezéssel nevettek egymásra. A fiú magához húzta Emmát a vállát átölelve,  és a hajába egy puszit nyomott, ujjaival a fürtjeivel játszadozva. Rose nem zavartatta magát, és fejét Daniel mellkasára hajtotta, aztána farkát csóváló ebgyerek  selymes bundáját simogatva hallgatta Padington medve tengerparti kalandjait. 

Daniel nagyon boldognak érezte magát. Amíg Emma  rótta a mesekönyv oldalait,  addig a fiú csak a lányt figyelte.  Narancsban izzó fürtjeivel játszadozott, simogatta a kezét  ,cirógatta kipirult arcát. Itta a lány  rá -rápillantó meleg tekintetét. Mindketten érezték, hogy nagyon rendben van ez így kettejük között. Daniel ölelte magához a kislány testét, aki a várakozásai szerint tényleg egy kis tündér volt. Már a hangjából is sejtette, hogy egy vagány gyerek, de amikor először meglátta ...még jobban  a szívébe lopta magát. Egy igazi családban érezte magát, így hárman összekuporodva  a kanapén. Olyan volt, mintha  mindig is ismerte volna ezt a két lányt, akik mellesleg úgy hasonlítottak egymásra, mint két tojás. A gondolatra még a szeme is mosolygott  Danielnek. Kimondhatatlan hálát érzett  Emma iránt, aki vakon is kitartott mellette, úgy, hogy az sem volt biztos, hogy valaha is látni fog.  

Később Emma finom ebédje, majd a csokitortája megtette a hatását, jóllakottan telepedtek vissza a kanapéra.

-Te sütötted Rose  ?

-A krémet kevertem én !  -büszkélkedett a kislány.

-Rögtön éreztem  az ízén !-kedveskedett a fiú .

Békés együttlétben telt el  a napjuk, és a fiúnak eszébe sem jutott, hogy hazamenjen. Itt most igazán otthon érezte magát, hiszen azok vették körül, akik mostanra a legfontosabbak lettek az életében. Emma is boldog volt, hogy nála van a férfi, Roseról már nem is beszélve. Amúgy Danielnek egyáltalán nem esett nehezére a gyerekkel való játék, mert hát igazság szerint, ahogy ezt már többen is megállapították, maga is egy nagy gyereknek számított sokszor....kivéve az Emmával töltött éjszakákat.  

***  

 

Zongoralecke 32-33.

32.

Gyorsan teltek a napok. Danielt Emma kísérte be a kórházba . Mind a ketten nagyon izgatottak voltak. Dr Paxton benézett  a szobában az ágyon ülve, Emma kezét szorongató, láthatóan izgatott  pacienséhez. -Szervusz ,Fiam!

Daniel csak némán biccentett, nem törődve a jó modorral. Nagyon izgult .

-Minden rendben lesz Daniel. Viszont azt Te is tudod, hogy régóta makacskodik  ott az a vérrög. Előfordulhatnak komplikációk, de legyünk optimisták Fel a fejjel, Fiam !-veregette vállon  az orvos.

-Daniel !-lépett be a szobába  egy magas, szőke, csinos, ötvenes nő egy igazán sármos, magas, barna férfival, aki feltűnően hasonlított Danielre, csak egy kissé korábbi kiadásban.  Emmát látva kissé lassítottak a hírtelen mozdulatukon, amit Daniel felé tettek.

-Jó napot Dr Paxton -mondták szinte egyszerre  és kezet fogtak  az orvossal .

-Üdvözlöm Mary,...George

-Kisfiam !

-Anya ,apa, hát Ti ?

-Daniel!  -a nő a kérdést meg sem hallva hajolt a fiúhoz és anyai szerettel ölelte magához a fiát. -Hogy gondoltad, hogy nekünk  nem is szólsz  a műtétről ?

-Fiam ! -lépett most oda az apja is, és megölelte a meglepett fiát.

Daniel  most leginkább úgy ült ott, mint egy kisfiú, akit rajtakaptak valami csínytevésen a szülei  és éppen lekapják a tíz körméről.

-Jó napot !-nyújtotta  a kezét az anya  Emma felé  és várta, hogy a fia hátha bemutatja őket egymásnak.

-Jó napot!- állt fel zavartan, de mosolyogva Emma  -Emma Bradley .

-Jaj ,bocs!- mentegetőzött  Daniel -De bunkó vagyok.

-Nem történt semmi! -simította meg a kezét a fiúnak.

-Üdvözlöm! -szorította meg a kezét Geoge is .

-Én azt hiszem megyek is -szabadkozott az orvos.  -Viszlát!

Mary és George hálás mosollyal intettek  az orvos felé, aztán Mary a fia  másik oldalán foglalt helyet az egyre szűkösebbnek bizonyuló ágyon.

-Anya , Emmának, tudod Rose  a kislánya.  Vele már találkoztál a múltkor. Emma a barátnőm.-szorította meg a lány kezét bátorítólag Daniel.  A lány bátortalanul mosolygott a szülőkre, akik kissé meglepve néztek most a lányra.

-De kisfiam, miért nem mutattad be eddig ezt a gyönyörű,  fiatal hölgyet nekünk ?-korholta , szeretetteljesen George a fiát. A műtétről sem szóltál! Haragszol ránk? Na,j ó azt még megértem, hogy anyádra, de hogy rám is ?  -vetette be vicces oldalát  az idősebb Brookes .

-De George ! Kérlek !  -Mary nagyfia fejét  simogatta, szeretetteljesen nézve az arcát .

Daniel nagyon szerette a szüleit, mert tudta, hogy rájuk feltétel nélkül számíthatott mindig, de most zavarban volt, hogy Emma is tanuja volt az anyja túláradó szeretetének, ahogy belőle pillanatok alatt kisfiút képes csinálni.

-Nagyon aranyos a kislánya Emma !Gratulálok hozzá ! – mosolygott Mary a lányra.

- Köszönöm, de Rose igazából nem is  az én vérszerinti lányom, csak én nevelem. Katie, a nővérem pár éve meghalt egy baleset során és én vettem magamhoz az unokahúgomat. De imádom őt, nekem tényleg olyan, mintha az enyém lenne.

A Brookes  szülők figyelmesen hallgatták a lány rövid magyarázkodását. Látszott Emmán, hogy zavarban van. Ezért is kezdett ennyire magyarázkodni ...

-Ez figyelemreméltó ! Nem sokan vállalnák ilyen fiatalon egy kisgyermek gyámságát. Úgy látom maga igazán remek lány !  -és a fiáéhoz hasonló gyönyörű mosollyal kápráztatta el Emmát az asszony.

-Honnan tudtátok, hogy itt vagyok ? – szólt közbe Daniel.

-Dr Paxton hívott fel reggel és rohantunk is be. Gyanította, hogy te esetleg elfelejtettél szólni. -húzta össze  a szemöldökét Mary .

-Jaaj Anya ! Félek ! Mi lesz, ha nem sikerül ?

A fiú anyja és  Emma összenéztek, mindkettejük szeme könnybelábadt a fiú félelmei hallatán. George férfiasan elfordult,  az ablakon kinézve révedt a messziségbe.

-Minden rendben lesz Daniel !  Mi itt leszünk melletted.

-Én is - suttogta Emma a könnyeivel küszködve .

-De én látni akarlak benneteket ! Emma, ha nem sikerül, mi lesz velem ? Mi lesz velünk ?

-Daniel  -simogatta meg a fiú feszült arcát.  - Én ...itt...leszek...neked! -válaszolta szelíden a lány.

Mary a lányhoz lépve a vállára tette a kezét és hang nélkül mondta a lánynak:- Köszönöm ... -és Emma könnyei már megállíthatatlanul potyogtak. Még vagy egy órát beszélgettek csendesen, családias légkörben. Mary és George hálával teli tekintettel néztek Emmára. Daniel  eközben önfeledt, kisfiús lelkesedéssel sztorizgatott Rose -ról és az ashmore-i kirándulásukról, valószínűleg önmagát is nyugtatva ezekkel a történetekkel.

-Jaaj kisfiam, Te sosem nősz fel ! -nevetett az anyja  és olyan szeretettel nézett a fiára, hogy Emma szive belesajdult, mert látszott, hogy mennyire aggódnak a fiúkért, hiszen tisztában voltak vele ,hogy a látszólagos jókedve mögött rettegés van ,ha mégsem sikerülne a műtét .

33.

Danielt, miután kitolták a műtőből, a besötétitett szobájába fektették. A szeme szorosan bekötve, jókora turbánnal a fején feküdt újra álomba merülve  az altatás után. A szülei és Emma a kórház várótermében egy kanapén  ülve, forró kávét szorongattak  a kezükben,  és várták  a doktort ,hogy tájékoztassa Őket a műtét kimeneteléről.

-Mr . és Mrs . Brookes ?

-Dr. Lendvai vagyok. -állt meg egy ismeretlen orvos,  kedvesen rájuk mosolyogva   az érkezésére felpattanó kis csapat előtt.

-A műtét mondhatni rendben zajlott. Sikeresen eltávolítottuk a vérrögöt, bár elég nehezen lehetett hozzáférni, mint ahogy az várható is volt. Nem kertelek. Előfordulhat, mivel viszonylag sokáig  nem történt meg  az önálló felszívódás, hogy a szemidegek sérültek. Sajnos pár napig várakozási állásponton kell lennünk, aztán majd meglátjuk ...Előfordulhat, hogy  részleges lesz a látása. De nagyon fontos, hogy ha bármi komplikáció lépne fel és a látása nem térne vissza, legyenek mellette és erősítsék lelkileg, mert előfordulhat ilyenkor, hogy depresszióba esik a paciens;  és Dr Paxton a velem  való konzultáció során figyelmeztetett, hogy a fiatalember mennyire nehezen viselte  a kezdeti vaksági állapotát.

Mary és George  egymás kezét szorongatva  hallgatták  a doktort . Emma nagy meglepetésére Daniel apja átölelte  a vállát és a száját lebiggyesztve biccentett egy halvány mosollyal a lány felé. Emma hálás volt a férfinak, mert most semmire sem vágyott jobban, mint hogy őt is megölelje valaki, mert olyan egyedül érezte magát a szanaszét verdeső gondolataival a fejében .

-Bemehetünk hozzá ? -érdeklődött  reménykedőn Mary.

-Éppen bemehetnek pár percre, de ma úgyis  aludni fog a nap nagy részében ...de ahogy gondolják - emelte meg a vállait az orvos, mert  látta  az elszántságot az asszony  arcán. Meleg kézszorítással és hálás mosollyal köszönték meg a szavait,  és Mary már vette is  az irányt a fia szobája felé.   

Az anya ott állt a fia mellett és gyengédséggel teli tekintettel nézett erre a meglett férfira, aki most bebugyolált fejjel feküdt  az ágyon .

-Édes kisfiam ! – suttogta, aztán szipogva próbálta visszatartani gyülekező könnyeit .Még pár pillanatig simogatta fia nyugodtan elnyúlt kezét a takarón, majd szemeit törölgetve kilépett a kórterem ajtaján. Apja komoly arccal állt a fia mellett. Nem szólt semmit, csak a  fiú nyugodt ,alvó arcát fürkészte, már amennyi kilátszott a kötés alól. Végül Emma is  bement a besötétített, nyugodtságot árasztó pisztácia színű  kórterembe. Megfogta Daniel kezét, a szájához emelte és a tenyerébe puszilt, majd az arcát belehajtotta. -Szeretlek ...bárhogy is alakul. -suttogta de inkább magának, mint a fiúnak .

*

Az éjjeliszekrény tetején rezegni kezdett Emma mobilja. Felkapta, de csalódottan látta, hogy csak  az anyja  az .

-Szia Anya .-mondta csalódottsággal teli hanggal .

-Szia Kincsem !

-Mi újság, csak nem Rosieval van valami baj ?

-Nem ! Nem !Dehogy is  ! Bocs,  gondolhattam volna, hogy megijesztelek .

-Akkor miért hívtál ?

-Emma, még mindig haragszol rám ? Sajnálom a múltkori viselkedésemet. Tudom, hogy nagyon hülyén viselkedtem ...de  hidd el, egyfolytában  az járt az eszemben, hogy  eddig sem volt könnyű életed  a kislányt nevelve, ilyen fiatalon, mindig magad elé helyezve  Rose érdekeit ...és tudod, megrémített  az elképzelés -sírta el magát  az asszony, - hogy egy vak ember mellett nem lehet teljes életed.

-Anya, én szeretem Danielt, és Ő is minket, hallod, min-ket !! Rose-t imádja. Anya, még egyik pasim  se szerettem ennyire ...és annyira figyelmes  velünk,  hidd el, annak ellenére, hogy igazán még sosem látott minket ...

-Igen, láttam én is, hogy jól kijönnek Rosieval ...és hogy odavan érted .

-Anya, én a legjobbat szeretném a lányomnak .

-Tudom, Kincsem !  Tudom !.....és hidd el, én is neked ...és sajnálom !

-Anya, ezt ne nekem mondd!

-Hogy van Daniel ?

-Megműtötték .

-És ?

-Ma szedik le a szeméről a kötést....

-Pár nappal előbb kell hazajönnünk, mert apádnak közbejött valami a cégnél ....meglátogathatom Danielt ?

-......

-Emma, itt vagy még ?

-Igen, itt . Anya,  hidd el, erre semmi szükség ! Daniel nem olyan ....

-De Emma, én szeretnék ....Amikor kiállt mellettetek, már annyira röstelltem magam. Tényleg sajnálom Kicsim  !

-Rendben van Anya, majd beszélünk még ...Most mennem kell, mert indulok a kórházba, Maryék jönnek értem .

-Ki az a Mary ?

-Daniel mamája .

-....értem ....Szia Emma! Majd még hívlak.

-Szia anya, puszilom az én kis ördögömet  és apát!

-...átadom.....- mondta kissé féltékenyen Carolyn .

Emma  nem csalódott az anyjában. Tudta ő , hogy  ahogy neki Rose, úgy  Carolynnak Ő a szemefénye. A legjobbat  akarja  a lányának, de akkor is túllőtt a múltkor a célon.  Az biztos, hogy Daniel  anyja magasan verte az első találkozásukkor viselkedésével  az övét, Carolynét.

Emma a gardróbjában állt az egész alakos tükör előtt és kétségbeesve  szedte le egyik ruháját a másik után a fogasról és hajította a hálószobájába  az ágyra, vagy éppen ahova sikerült . Sorra próbálgatta őket; volt köztük vékony áttetsző nyári, romantikus ruha, egyszerű szűk szoknya, mini  kötött ruha, és kopott farmer is .Hosszas válogatás után  aztán a zöld virágos muszlinruha mellett döntött. Ez volt rajta az első randijukon a jazz clubban, ami igazán kedves emlékeket idézett fel Emmában. Titkon azt remélte, hogy a fiú majd meglátja és a színe az eszébe juttatja, hogy akkor és ott, ez volt rajta .-Meglátja ? -és a gyomrában remegés futott át, mert annyira izgult a műtét sikere miatt. 

Elsősorban  Daniel miatt idegeskedett,  mert tudta, hogy nagyon -nagyon csalódott lesz, ha a látása nem tér vissza. Persze Emma is vágyott rá, hazudna, ha  azt mondaná, hogy neki mindegy, mert épeszű ember ilyet nem mondana. Igaz, hogyha belegondol, hogy mennyire érzéki volt minden kettesben töltött pillanat, mert a fiú a látását  az ujjaival érvényesítette, és nagyon izgató volt a lány számára az, ahogy bejárta  a teste minden porcikáját, hogy ismerkedjen vele, és rögzüljön benne, mintha látna.

Emma a tükör előtt állva  simított végig az érintésétől  szexisen meredő melleitől a csípőjéig,  és szemét lehunyva, fejét hátra billentve futott végig  az utolsó együtt töltött éjszaka emlékein. Azok a finom, izgató érintések,remegések, amikkel a fiú keze  végigsimított a testén minden alkalommal.... Aztán megrázta a vállait beborító égő narancs tincseit és gondolatai visszatértek a ruhásszekrényhez. Belebújtatta  vékony, formás lábait balerína-cipőjébe, a ruháján igazított még egy utolsót, megrázta a haját, amely sátorként borult a kibukkanó, hófehér, szeplőktől szexisen pöttyözött vállaira. -Így jó lesz! -mondta a szemben álló, mosolygó lánynak.

B.Ú.É.K.