Zongoralecke 36.

Az egésznapos megállás nélküli nyüzsgés megtette a hatását és Rose a vacsoraasztalnál ülve, be -bebólintott a szendvicses tányérjába. Emma felnyalábolta a kislányt és úgy, ahogy volt, ruhástól befektette az ágyába, és kivételesen m&m-nek is megengedte, hogy  az ágyra felugorva,  gazdája mellé gömbölyödve aludjon tovább. Csendben becsukta a szoba ajtaját és látható izgatottsággal  az arcán indult a fürdőszobába,  mert tudta, hogy különleges éjszakában lesz része  ...Még egy utolsó pillantás a tükörbe...

Daniel a vacsora befejeztével átment a saját lakásába, amíg Emma elrendezi a kis boszorkányt. Kíváncsian lépett be az ajtón. Más volt valahogy, mint várta. Tudta, hogy milyen bútorai vannak, hiszen nagyapai örökség volt szinte valamennyi. Gyermekkora kedves emlékeit  juttatták az eszébe. De valahogy minden olyan egész volt. A saját bútorai és a kiegészítők, a tradicionális angol nehéz bútorok ellenére egy szellős, inkább franciás elrendezés fogadta.  Laza volt, kissé hóbortos, akárcsak Emma lakása, bár nála száz százalékban megőrizte a férfias külsőségeket. Hálás volt Emmának a segítségért, hogy  elrendezte a bútorait,  és hogy kellőképpen hagyott egy rendezett rendetlenséget, nem volt a lakás olyan, mint egy  múzeum. Belakott otthon hatását keltette, az ő otthonát. Elsétált  a kanapé mellett és szeretettel simított végig az ismerős, puha bolyhos anyagon. Lehuppant  az ülésre és karját a háttámlán kinyújtóztatva nézett körbe a nappaliban.  Szeretettel nézte a méltóságteljesen terpeszkedő Steinwayt. Selymes fekete színe hívogatóan hatott a férfira. Odasétált, majd ujjai hegyét végighúzta a fényes felületen.  Az első hangok után  becsukta  a szemét és mosollyal az arcán engedte át magát  Nina Simone lágy dallamainak. 

Az utolsó pár akkordnál újra kinyitotta a szemét és végig jártatta a  szobán. Ekkor lett figyelmes  a rajzokra, amelyek az ablak és a könyves polc között kifeszített zsinóron, akárcsak Rose szobájában, voltak felcsipeszelve. Közelebb ment , mert abból  a távolságból  nem  volt tökéletes... A rajzok láttán egyre szélesebb vigyor terült szét  az arcán. Egyik-másikon pár kusza betű is díszelgett. Daniel végignézegette az összes képet és sorra felidézte az alkalmakat, amikor kapta őket. Emlékezett a kislány  részletes ismertetőiből  a  képek tartalmára. Aztán  az utolsó rajznál, amit pár napja hozott, nagy betűkkel, olyan betűkkel, melyeken látszik, hogy írója még hadilábon áll  az írással, ez állt: SZERETLEK DANIEL!  Ezt nem is mondta  a kis hamis,  vigyorgott Daniel. Biztos szégyellte magát a kis lókötő. Emlékezett rá, hogy  akkor is érezte a hangján, hogy mondana még valamit, de aztán fogta magát és inkább hazaszaladt. Akkor nem tulajdonított jelentőséget neki a férfi, mert tudta, hogy Rose úgyis beszél,  ha kell, ha nem. Amúgy is úgy  járt -kelt a két lakás között, mintha  mindenhol otthon lenne. 

-Hmmm !Szeretlek Daniel ...-ismételgette a jóleső szavakat. -Én is, te kis dumagép, én is....és a mamádat is ....nagyon! -fejezte be a monológját. Szórakozottan  a konyhapulthoz lépett és a hűtőből egy hideg sört bontott magának, majd besétált a hálószobába. Tetszett neki, amit látott.  A nagy, kényelmes,  a szoba közepén terpeszkedő masszív ágy uralta  a teret, az ágy lábánál egy lerakó paddal. A fürdő  ajtaja mellett a nagyapjától örökölt  kényelmes   sötétbarna  fülesfotel állt,  várva, hogy valaki kényelmesen elnyújtózzon  benne. Az ajtó túloldalán  az ötfiókos komódja  őrizte Daniel ruhái egy részét.  Meglepetésére itt is volt pár képkeret, amiről soha sem esett szó ...

A képeken a zöld Jaguár volt, Emma Jaguárja, amiért Daniel is annyira oda volt. Az egyik képen pedig Emma mosolya látszott félig lefényképezve, mellette Daniel napszemüvegben vigyorgott  a kép másik felén. Végighúzta ujját a lány formás ajkain, majd azon, ami még látszott belőle, rakoncátlan fürtjein, a nevető ráncokon a szeme sarkában. Boldogan emlékezett vissza  azokra  az indulás előtti pillanatokra. 

Az arca kissé elkomorult , mikor a saját arcát nézte a fotón. Vajon mi tarthatta mellettem ezt a lányt? Hálásan gondolt vissza arra, hogy Emma ragaszkodott hozzá, hogy velük menjen. Talán most nem így állna kettejük dolga, ha  akkor nemet mond, mert a belső félelmeit engedi felülkerekedni  az álmain. Élete legnagyobb baklövése lett volna, most már tudja. Álmatagon,  az Emmáról készült fotóval a kezében végignyúlt  az ágyon, aztán egyik pillanatról a másikra elnyomta  az álom ....

Emma bevette magát a fürdőszobába és gyors zuhany után sietve kapkodta magára a ruháját, a szűk farmerját és egy egyszerű  blúzt ,ami szabásában nem sok mindent hagyott  a fantáziára. Még egy utolsó pillantást vetett magára a hálóban lévő nagy tükörben,  és elégedetten konstatálta, hogy erre  a fontos éjszakára még rakoncátlan fürtjei is megemberelték magukat, és arcát szépen keretezve hullottak szabadon hagyott vállaira. Kezével végigsimított  az oldalán és combján, aztán a tükörből izgalommal telt, csillogó szemű fiatal nőre mosolygott. -Na  gyerünk,vár a lovagod ! -azzal egy utolsó pillantást vetett magára és átsuhant a lakáson, felkapva a pultról  az odakészített, behűtött pezsgőt, hiszen ez  az éjszaka  pezsgőért kiáltott. 

Időt nem is pazarolt cipőhúzásra,  mezítláb libbent át a folyosón  a szemben lévő lakáshoz. Megtorpant egy pillanatra, amikor a lépcsőn Miss Rossmann-t látta felfelé lépdelni .  A szintén meglepett nő gúnyos mosollyal  a szája szélén mérte végig a zongorista lakása előtt toporgó mezítlábas, pezsgőt szorongató  lányt.

-Óó!

-Jó estét, miss Rossmann!

-Jó estét, miss Bradley !

-Csak Danielhez megyek, mert hazajött  a kórházból...-magyarázkodott idétlenül Emma, igazán nem is értette ,hogy miért, hiszen a vén pletykafészeknek semmi köze hozzá, hogy kinek és miért ácsorog a küszöbén.

-Vagy úgy ! Csak vigyázzon kedves, hogy meg ne fázzon, már kezdenek hűvösek lenni  az éjszakák.....-szúrta oda erős iróniával  hangjában miss Rossmann, a lány meztelen lábfejére vetve fürkésző pillantását. Emma zavartan fordult el a nőtől és koppintott Daniel ajtaján. -Nyisd már ki ! Nyisd már ki ! - mantrázta magában Emma.

-Lehet ,hogy nincs is itthon?

- Jó éjszakát, miss Rossmann !-zárta rövidre a lány .

A francba, hogy ennek a kotnyeles öregasszonynak is éppen most kellett hazajönnie. Különben is mi a fenét keres ilyenkor  az utcán ? Miután a második kopogásra sem jött válasz, és hallotta, hogy miss Rossmann ajtaja bezárult, benyitott a fiú  ajtaján.

-Hahó, Daniel ! -suttogott még az előbbi izgatottsággal  a hangjában, mintha a szomszédasszony meghallhatná; de válasz nem jött.

- Daniel !  -hallgatózott egy kicsit Emma, hogy hátha hall valami kis zajt, de semmi. A nappaliban csak  Daniel kedvenc art deco  állólámpája adott némi fényt a nagy térben.  A hálóba ment és már felkészült a látványra, ami majd fogadhatja: Daniel a  hátát  a párnákkal felpolcolva  ül  az ágyban és sokat sejtetően mosolyog rá  azzal  az imádott  "gyerebébimertnembíromtovább" mosolyával. Ám a következő pillanatban már le is fagyott Emma arcáról a mosoly, miután látta, hogy  az Ő lovagja  igaz, hogy  az ágyon van, de bizony nem mosolyog, hanem békésen, félrebillentett  fejjel alszik, kezében a meglepetésnek szánt egyik ashmore-i fényképpel.

Na szép, hát így vársz engem ! -bosszankodott magában, hiszen minden idegszálában már kész volt erre az éjszakára, annyira várta egész nap. Óvatosan lefejtette a hosszú ujjakat a fakeretről és visszahelyezte a többi kép mellé a komódra. Elmosolyodott a sörösüveg láttán, aztán kortyolt belőle. Emma állt az ágy lábánál és csak nézte a fiút, meglesve álmában. Levette róla  a szemüvegét, majd mellébújva  bevackolta magát a mellkasára és legnagyobb meglepetésére  pár pillanat múlva érezte, hogy a szemhéja elnehezül és mindjobban átadja magát  az édes álomnak.

Daniel megörült, mikor érezte, hogy nem egyedül fekszik  az ágyában, hanem Emma vékony, formás teste fázósan simul a mellkasához bújva. Eleinte  alig mert megmozdulni, nehogy felébressze  az édesen alvó lányt, de csak erősebb volt a vágya az óvatosságánál és puhán végigsimított a lány göndör fürtjein,  arcát beletemetve és beszippantva annak frissen mosott  illatát. Ujjait tovább vezette, végig cirógatva  a lány vékony karjait, és formás fenekén megpihenve elmosolyodott.

-Tudtam, hogy jó ez  a farmer !...-és már kezelhetetlen ujjai Emma gömbölyű hátsójáról a combjaira kalandoztak. Puhán borította be puszijaival a lány szemét, ahogy azt a lány szokta, majd lassan lefelé haladva a szájára tapadt.

-Szia -suttogott bele Emma Daniel szájába, hunyorogva .

-Szia –mosolygott vissza a fiú, és örült ,hogy ténykedése sikerrel járt .

-Mit csinálsz ?

-Számolom a szeplőidet . –suttogta arcát cirógatva .

-Csalódtál ?

-Igen!

A lány arcán árnyék futott át, miközben a fiú szemébe nézett .

-Sokkal szebb vagy, mint gondoltam...gyönyörű vagy Emma !  -puszilt a lány fürtjeibe.

-Csalódott voltam, hogy elaludtál.. .-kezdett  felélénkülni Emma,  és teste viszonozta a fiútól kapott gyengéd simogatást .

-Sajnálom ...ígérem kárpótollak.

-Azt jól teszed !-  és a lány teste felkészült a fiú fogadására. Háta megfeszült és melleit a fiú mellkasának nyomta, kéjesen véve minden csepp levegőt ....

-Várjál, hadd nézzelek egy kicsit !  -és feltérdelt a lány mellé. -Annyira vártam már ezt a pillanatot....és amikor a kórházban megláttalak Emma ...annyira szép és ....üde voltál ....és az a ruha ...,ugye az volt rajtad, amikor először eljöttél velem  vacsorázni ? Őrült szexi voltál benne. Nem csodálom, hogy Liz olyan jelenetet rendezett a clubban. Elsöprő ellenfél lehettél számára, akárhogy is néz ki ...és láttam apámat is ... ahogy végigmért . A vén kujon !-nevette el magát Daniel. - De nem adlak senkinek !

-Nem mennék el senkivel. -és Emma csak itta Daniel szerelmes szavait. Elkápráztatta ennek a srácnak a figyelmessége és ragaszkodása.

-Gyere !- ültette fel a lányt, majd kigombolta a blúzát ...Lágyan megcsókolta a melleit. Emma végigkísérte a fiú minden mozdulatát, és nagyon élvezte minden egyes érintését. Daniel visszafektette az ágyra. majd  végigvezette ujjait a lány forró,  már cseppet sem fázós  bőrén, a melleitől a hasán át, kezeivel a csípőjét ringatva.

-Nagyon tetszik, amit látok!

-Ennek örülök  ! – mosolyodott el Emma, és le nem vette szemét a fiú izzó tekintetéről .

Lassan, de gyakorlott mozdulatokkal szabadította meg a lányt a testére simuló farmertől. Emmában már tombolt a vágy utána, de rettentő mód élvezte, hogy ennyi örömöt okozhat neki pusztán azzal is, hogy nézi Őt. Nem volt olyan hely, ahol Daniel ne simogatta volna, majd ne csókolta volna végig a lány bőrét, Emma teste megfeszülve fogadta a fiú minden egyes érzéki érintését . Daniel először csukott szemmel járta be a lány testét, majd ragyogó  arccal jártatta végig tekintetét a feltérképezett útvonalon. Emma hirtelen felült és áthúzta a fiú fején a pólóját, majd viszonozva az előbbi kényeztetést, ledöntve az ágyra,  megszabadította minden béklyójától, végignyúlt a testén, és az őrületbe kergette mind a férfit , mind saját magát, végképp elveszve adták át magukat a szenvedélynek.

Már hajnalodott, amikor Emma teljesen elgyengülve az egész éjszakás hajszától, komoly arccal a férfi mellé könyökölve,  a szemét, azokat a gyönyörű életteli szemeit fürkészve suttogta :- Szeretlek Daniel Brookes .Daniel a lány gerincét cirógatva, mérhetetlen boldogsággal   a szemében válaszolta - ....és én köszönöm!  - azzal szájon csókolta megpecsételve mondatát.

-Nagyon szeretlek Emma Bradley ! Megmentettél és ezt soha sem fogom neked elfelejteni ....

-Jézusom, Rose !-pattant ki az ágyból Emma, mint akit bolha csípett .

-Mi van ?

- Ott hagytam  a lakásban  Rose-t ..., teljesen megfeledkeztem róla .!!!!!

-Még szerencse -vigyorgott rá Daniel és élvezettel méregette a ruháját magára kapkodó nőt . -Szexi vagy  ilyen izgatottan .

-Daniel, hagyjál már ! Milyen anya vagyok én, hogy megfeledkezem a gyerekemről... szex  miatt ?

-De még milyen jó szex!  Hidd el, a legjobb anya vagy a világon, akit csak ismerek ! 

Emma hálás pillantást küldött a fiú felé a bókokért,  és már ott sem volt. Daniel lustán  elnyúlt az ágyon és pár pillanat múlva már aludt is. Emma megnyugodva csukta be Rose szobájának  ajtaját, miután megbizonyosodott róla, hogy a lánya  az igazak álmát alussza. A kanapéra kucorodva egy csésze forró teával, gondolataiba mélyedt, majd kis idő múltán összegömbölyödve  boldog álomba merült .

Emma azt sem tudta, hol van, amikor Rose visító hangjára riadt fel .

-Mama ! Mama ! Kelj fel ! Mikor indulunk ?

-Mi van ? Jaaaj Rose, hagyjál már aludni még egy kicsit ! ....Hány óra van egyáltalán? ... Húú -  ugrott fel Emma  -a fenébe elaludtam!. Basszus, basszus, basszus !!!-Nem hiszem el ! Apa tök ideges lesz ! Rose légyszi, gyorsan öltözz fel !

-Mama, de én már felöltöztem .

Hálás volt most a gyerek önállóságáért. Lezuhanyozott és már kapkodta is magára  az első keze ügyébe kerülő rongyot . Haját egy gumival összefogta és Roset maga után húzva már robogtak is lefelé a ház előtt várakozó taxihoz......