Zongoralecke 37-38.

37.

Carolyn kissé izgatottan szállt ki a taxiból. Egyik kezében egy csinos  kis fekete-arany mintás dobozt szorongatott, a másikban a táskáját, aminek  a mélyén egy üveg Moet&Chandon pezsgő bújt meg. Kopogott a második emeleti lakás ismerős ajtaján, de nem jött válasz. Pár pillanat múlva újra megpróbálta. Semmi. Nagyot sóhajtott és csalódottan fordított hátat, még egy pillanatra az emelet másik lakásának ajtajára nézett, aztán a lépcső felé vette  az útját. Ekkor egy ismerős hang szólt utána.

-Tessék ? Engem keres ?

Carolyn   megkönnyebbülve fordult vissza, mert már nagyon elhatározta magát, hogy ennek a dolognak, amiért idejött, ma pontot tesz a végére, akár így, akár úgy .

Daniel álmosan, szemét dörgölve  állt az  ajtófélfát támasztva.

-Jó napot Daniel !

A fiú zavarban volt, mert  ugyan homályosan ismerős volt a nő hangja, mégsem tudta hirtelen hova tenni. Abban viszont biztos volt, hogy már hallotta valahol.

-Bocsánat, de ismerjük egymást ?

 Carolyn feszengve állt  a férfi fürkésző tekintete láttán.

-Carolyn  Bradley vagyok, Emma  anyja .

-Mmmm -hümmögött a fiú, mert már emlékezett a nőre, legalább is  a hangjára. Bár, ha kissé figyelmesebben nézte volna meg az asszonyt, észre vehette volna a hasonlóságot Emma és közte. Ugyanaz  a vörös árnyalat, bár az Ő haja egy széles kendővel hátra volt simítva, de a hátán szélesen szétterülve szép látvány volt. Rengeteg vörös haja volt. Negyvenes évei végén, ötvenes  évei elején járhatott. Csinos volt, korát meghazudtoló fiatalságot árasztva magából. Invitálás helyett elállta az ajtót, mintha meg akarná akadályozni, hogy bejöjjön a nő a lakásába. Daniel leplezetlen haraggal állt ott, karját a mellén szorosan összefonva .

-Szóba áll még velem ? – kérdezte halkan az asszony.

-Múltkor elmondta,  amit szeretett volna, azt hiszem.

-Kérem !- szólt halkan az asszony, miközben farkasszemet néztek egymással .

Daniel nem szólt semmit, csak félreállt az ajtóból, és karjával betessékelte a nőt miss Rossmann vizslató tekintete elől. Már korántsem találta olyan jó ötletnek Carolyn ezt a látogatást, teljesen elbizonytalanodott, pedig az igazán nem volt rá jellemző. Idegesen toporgott  az előszobában  a táskáját szorosan magához ölelve, mint aki attól várna egy kis biztatást, és a dobozzal egyensúlyozva a tenyerén.

-Még mindig nagyon impozáns  a lakása  Daniel. -ismerte el újra  a szoba berendezésén végigjártatva szemét.

-Nos , minek köszönhetem a látogatását ? -vonta fel nyomatékot adva a kérdésének a szemöldökét a férfi, mert biztos volt benne, hogy Emma anyja nem a berendezést jött el újra szemrevételezni.

-Bocsásson meg  kérem, hogy csak úgy magára törtem, de a múltkori  kirohanásom miatt vagyok itt. - és kissé zavartan a vele szemben álló férfi hiányos öltözékén jártatta végig a tekintetét. Daniel  akkor kapcsolt, hogy csak épp hogy a farmerját kapta magára, és a cipzárt rántotta fel, hogy megálljon a csípőjén, és úgy igyekezett ajtót nyitni, még azzal sem foglalkozva, hogy begombolja  azt. Leginkább a saját anyjára számított, nem pedig Emmáéra .

-Megbocsájt ? -és már  ott sem volt. Gyorsan  magára kapta a fiók mélyéről  az első keze ügyébe  akadó pólót, nem is figyelve mit vesz fel, hiszen kellőképpen ideges volt a rá váró beszélgetéstől .

Carolyn, amikor meglátta a visszatérő férfit, elmosolyogta magát .

-Rose ?

-Tessék ?

A pólóra mutatott, ami gyerek kéznyomokkal és festékfoltokkal volt tele.  Daniel csak most nézett végig a ruháján, és Ő is elnevette magát a  póló mintázatát jobban megnézve .

-Gyanítom igen, ez az Ő műve volt, még én sem láttam, az az igazság, bár valószínűleg  ott voltam,  amikor készült ;és meleg mosoly áradt szét az arcán az emlékektől, elűzve  az előbbi feszült beszélgetés árnyát .

-Remekül áll !

Carolyn mindezt  menetközben találta ki, de nagyon meggyőzően tudta előadni magát, ha végre bekapcsolta  az "elbűvölő " üzemmódját. 

-Ezt Önnek hoztam Daniel, kérem fogadja el bocsánatkérésem jeléül . Az unokám szerint ez a kedvence és leemelve a doboz fedelét egy csinos és elég finomnak kinéző csokitortát nyújtott  a férfi felé .

-Nem kellett volna fáradnia, nincs rá szükség Carolyn ! Megértettem ,amit akkor mondott, de ez elsősorban Emma választása, és úgy gondolom, hogy illene tiszteletben tartania...Önnek is !

-De Daniel......! -vágott közbe az asszony ,-kérem, hallgasson meg ! -ült le végre az előtte terpeszkedő puha  kanapéra Carolyn . - Átgondoltam és nagyon szégyellem, amiket Önnek mondtam. Engem akkor csak az elkeseredettség hajtott és azért voltan ilyen szemtelen, pökhendi...Katie  és Tom elvesztése teljes sokk -ként ért mindannyiunkat, elhiheti ! Emma már évek óta  egyedül neveli Ros -t, minden segítség nélkül, és látom, hogy mennyire elkeseredett, hogy nem talál maga mellé senki korabelit, aki elfogadná Őt a kislánnyal együtt. Amikor hallottam Önről...-sóhajtott egy nagyot  az asszony,  majd folytatta szemét lesütve - Azt gondoltam ...- idegesen babrált a ruhája övével  - hogy ez a lány teljesen megőrült, hogy még egy ...bocsásson meg  a kifejezésért,  nyűgöt vesz a nyakába, ahelyett , hogy végre révbe érne és élhetné a saját életét .

Daniel csendben figyelte a nőt vallomása közben, zavartan igazgatta meg magán a szemüvegét, és simította hátra kócos haját.

-Aztán láttam magát Rosieval, majd Emmával és megértettem, hogy ez már végleges, és Emma valóban révbe ért... a maga oldalán. - ekkor emelte fel fejét először, mióta meghúzva magát  leült a kanapé sarkába, és végre a szemébe nézett a férfinak. - Nem tudom, hogy észrevette-e, de Rose apaként tekint magára Daniel !? Emma hiába ad meg neki mindent erőn felül, de a gyereknek apára, egy férfira  is szüksége van, és úgy látszik az unokám magában találta ezt meg.  Úgy érzi, fel van készülve erre ? Nem elijeszteni akarom, nehogy  azt higgye, de ezt egy kívülálló egyből észreveszi.

Daniel ledöbbenve hallgatta a nő súlyos szavait. Zavarában csak nagyokat nyelve krákogott  és pislogott borostás arcát simogatva. Ez eddig fel sem merült benne, hogy ilyen szemszögből nézze a dolgokat ...,de nem bánta, sőt melegséggel töltötte el lelkét a gondolat a gyerek  viselkedésétől, mert hiszen Ő nem is tett semmit érte ,..csak figyelt rá.

-Meg tud nekem bocsájtani ? Nem volt jogom ehhez a viselkedéshez ! Már korábban is elszerettem volna jönni, de Emma  azt mondta, hogy nincs semmi szükség rá.

-Hozhatok egy kávét ?....vagy egy teát ?  -kérdezte váratlanul a fiú, mert arra számított, hogy egy kis időt nyer az asszony elgondolkodtató mondatai után.

-Ó ,kérem, hoztam egy üveg finom pezsgőt ...gondoltam,...ha nem haragudna rám ezután ...ihatnánk egy áldomást. Szereti a pezsgőt ?

Válasz helyett csak a vállát rántotta meg, amire pillanatok alatt magától is rájött, hogy elég gyerekes reakció volt a nő kedves, békülős invitálására, felelet gyanánt.

-Hozna két poharat ?

Bólintott és már ment is a konyhaszekrényhez....Mivel új volt még neki, hogy nem csak érzi ,hanem látja is a dolgokat, kissé összezavarva érezte magát a saját lakásában. Sorra nyitogatta ki  az ajtókat, mert nem is tudta, hol keresse az alkalomnak és italnak megfelelő poharakat. Carolyn nem szólt semmit, csak elmosolyodott a férfi előbbi reakcióján. -Nagyon pasi,  az tuti -suhant át rajta  a gondolat. A sértődöttség még dolgozik benne, de legszívesebben már túl lenne az egészen, de hát a látszatot csak fenn kell tartani. Így Carolyn  szívesen belement a játékba. Amúgy meg jól állt ennek  a minden ízében férfinak ez a már-már gyerekes  viselkedés, az a pimasz mosoly az arcán, amivel a nőre nézett. Igazán dögös volt tőle. Őszintén megértette a lánya vonzódását a férfi iránt . 

- Felbontaná ?

- Megpróbálhatom...

-Meg sem kóstolja  a sütit ? Vagy mégsem ez a kedvence ? -elbűvölően mosolygott rá Carolyn .

Daniel elvigyorogta magát, majd  tányért és villát helyezett a pultra .

-Itt jó lesz ? Vagy inkább átülne az asztalhoz ?

-Nem, itt tökéletesen megfelel. Carolyn felhúzódzkodott a pult mellett álló magas szék egyikére, Daniel pedig mellé telepedett .

-Nagyon finom ! Maga sütötte Mrs Bradley ?

-Carolyn ,ha kérhetném !

Daniel egy pillanatra fürkészve  figyelte Emma anyját, majd beleegyezően bólintott

-Köszönöm Carolyn, de én .....

-Semmi de, Daniel ! Kérlek, ne haragudj rám ! Nagyon megkönnyítenéd a helyzetem .

-Rendben . Köszönöm ....akkor ...Carolyn .

Azzal a nő, mint aki mázsás súlytól szabadult meg,  kifújta  az addig benntartott levegőt,  bájos mosollyal a fiúhoz lépett és arcára nyomott egy puszit .

-Szia Daniel !

-Szia Carolyn!  -viszonozta  a puszit a fiú. A feszültség egy pillanat alatt elillant kettőjük közül .

-Látod, még meg sem kérdeztem, hogy van a szemed ? Mert azt örömmel látom, hogy sikerült a műtét ...nagyon jól áll ez a szemüveg... -vette csevegősre Carolyn .

-Nem lett tökéletes a látásom ,...de igazság szerint én még ennyire sem számítottam. Dr Paxton szerint túl sokat vártunk a műtéttel ...Az biztos, hogy vezetni nem nagyon fogok tudni, mert a távollátásom...szóval nem a legjobb ....- megrántotta a vállát, és mosolyogva hozzátette  :

- De legalább láthatom Emmát és Rose-t, és már ez mindent megért  számomra ...Hidd el Carolyn, nagyon szeretem Őket ,ezt komolyan mondom. Emma annyira  figyelmes ,...kedves ,... gondoskodó...és gyönyörű ...-majd elgondolkodva folytatta - Néha nem is tudom, miért maradt mellettem  ?

-Daniel ! Daniel figyelj ! Ne, ezt ne ! Nincs veled semmi baj ! Te egy nagyon kedves, érzékeny, figyelmes ember vagy. Van stílusod és humorod.  Amikor megvédted  velem szemben Emmát, engem már meggyőztél, de tényleg annyira bepörögtem, hogy  nem is akartam felfogni, csak mikor már otthon  lehiggadtam, értettem meg, hogy teljesen jogosan szóltál be nekem ! Megérdemeltem .Hidd el ,nagyon szégyelltem magam !

-Felejtsük el !

-Köszönöm Daniel !- és a fiú vállába kapaszkodva , újabb puszit  nyomott a fiú zavart arcára .

38.

Emma kopogás nélkül nyitott be a fiúhoz  és meglepődött az Őt ért fogadtatáson.

-Hát Ti, mit csináltok ? -kérdezte kissé élesebben, mint szerette volna.

-Szia Szivem ! – mosolygott rá Carolyn.

-Szia Édes!-dobta oda Daniel élvezve a lány  hitetlenkedését.

-Anya, te mit keresel itt ? Mi ez a nagy összeborulás ? Valamiről lemaradtam ?

-Jaaj, Emma szivem ! Nem bírtam tovább, apádnak már szétszekáltam  a lelkét, így eljöttem, hogy személyesen kérjek bocsánatot Danieltől. Tudtam, hogy Te apáddal  és Rosieval vagy  az állatkertben, ezért is jöttem el most, és csak reménykedni tudtam, hogy Daniel itthon lesz és meghallgat.

-Gyere ide  ! - nyújtotta a kezét Emma felé a fiú, és amikor a lány már kellő távolságban volt, magához húzta és pimaszul szájon csókolta Carolyn előtt , hogy Emma belepirult . -Iszol velünk egy kis pezsgőt ?

-Nincs ehhez túl korán ?

-Ma nincs. -suttogta Daniel a lány fülébe,- A tegnapiról úgyis lemaradtam, úgy láttam. Emma égő vörös fejjel nézett lopva  az anyjára, vajon mennyit hallhatott meg ebből a megjegyzésből.

-Carolyn, neked is tölthetek még ?

-Mi van ? Carolyn ? Ti tegeződtök ? Múltkor még egymás hajába kapaszkodtatok ....

-Emma,  ne emlegesd, kérlek ! Szent a béke kettőnk között. Igaz Daniel  ? - megerősítésért a fiúra nézett .

Daniel a kezébe fogta a lány arcát és elnevette magát hitetlenkedő arca láttán .

-Tudod, hogy nem vagyok egy haragtartó ember! -mosolygott sokat sejtetően .

-Na, akkor igyunk!  -emelte fel poharát Emma, kész vagyok Tőletek ...Csak nem  a kedvenc sütimet sütötted meg Danielnek ? -esett egyik ámulatból a másikba Emma, mikor észrevette a tortát  az  asztalon.- Te nagyon készültél,  anya !-rázta meg fejét Emma. Vidáman sztorizgattak a délelőtt hátralévő részében,  fenekére verve  az üveg Moet &Chandon-nak  és a torta nagy részének, de egyszer csak felpattant Carolyn.

-Ó jaaj nekem !Teljesen megfeledkeztem Rose-ról ! Jönnek haza és még ebédet sem készítettem, pedig megígértem, hogy a kedvencét fogom megcsinálni, és sütit  is sütök ...-Hát milyen nagymama vagyok én, aki megfeledkezik  az unokájáról...egy jó beszélgetés miatt ?

Emmából és Danielből egyszerre tört ki a nevetés, alig tudták  abbahagyni ...- A világ legjobb nagymamája  -  felelték egyszerre pukkadozva.

-Mi van , mi ilyen nevetséges ?

-Ezt a mondatot mintha ma már hallottam volna -nevetett Daniel

Carolyn a szemöldökét ráncolva végiggondolta a fiú szavait

-Na jó , el ne mondjátok! Mennem kell ! Holnap gyertek át ebédre, Daniel !

-Köszönjük, de anya már vár minket....

-Tényleg ? – nézett rá Emma csodálkozón.

-Igen, még nem mondtam, hogy telefonált...

-Akkor majd legközelebb ...! – nyugtatta őket Carolyn, aztán mindkettejük  arcára nyomott egy szívből jövő búcsúpuszit, és már sietett is a lentről türelmetlenül dudáló taxihoz. Fülig érő mosollyal  nézett fel  az emeletről integető párra.

-Le sem tagadhatnád, hogy anyád lánya vagy ! -búgta Emma fülébe Daniel .

-Ezt most miért mondod ?

-....csak úgy ! – kacsintott, és pimaszul Emmára mosolygott.