Lakótársak 8.

Komikra:
Csez - még egyszer üdv itt! Bravúrosan utolértél minket :) Aztán jól megijesztettél, úgyhogy nem mertem már lekolbászolni a célegyeneshez vezető útról XD
Gabó - azért mert nem lesznek egész nap együtt, még lesz alkalmuk enni egymás ... idegeit :)
Vusi - napi betevő, hm? XD  És köszönöm! :)

***  

-Oké, puszinál azért több volt. –merengett el Emma az emléken, aztán felélénkült. –Korán van még, nincs kedved sétálni egyet? Úgysem tudtam aludni. Egyedül meg nem akartam kóborolni az utcán.

-Rendben, menjünk! – bólintott Robert, ahogy eszébe jutott, talán jobb is, ha Emma nincs itthon, amikor Connor becsörtet a vörössel. Talán kéne neki küldeni egy sms-t. Aztán eszébe jutott, hogy hova viszi el a lányt és már a gondolat is mosolyt csalt az arcára, és ezzel egyidőben teljesen meg is feledkezett a barátjáról. Erősen remélte, hogy Emmának is tetszeni fog az ötlet. Közben a lány magára kapott egy farmert és egy blúzt, a vállára dobta a dzsekijét, aztán az előtérben hanyagul lerúgott magassarkú cipő helyett mélyen lehajolva egy félig befűzött bakancsot húzott fel. Robert szemei rátapadtak a tekintetét mágnesként vonzó popsira, aztán nagyot sóhajtva kitárta az ajtót. Nem tehetett róla, de a kerek idomok intelligenciával párosítva mindig elgyengítették. Emma fürgén indult utána, aztán a lépcsőn leérve szinte magától értetődően belekarolt. 

Hallgatagon tették meg a parkig vezető majd ötszáz méteres távot. Emma egyszerűen csak boldog volt. Otthon, az ágyban forgolódva már nem is remélte, hogy ilyen jól alakulhat még az este. Robert pedig csendben élvezte a lopott perceket, amiket a lány végre vele tölt, nem Connorral. Úgy döntött, a holnapi lelkiismeret furdalással majd ráér akkor törődni. A kis vidámpark, amelyik néhány hete nyitott, még nyitva volt, fényei már messziről hívogatóan csalogatták a játékos kedvű látogatókat. A késői óra ellenére még gyerekek is voltak ott a szüleikkel, és a körhintánál szinte közelharcot kellett vívniuk, hogy egymás melletti lovakra kerülhessenek. Emma nagyon élvezte a röpke kirándulást a gyerekkorba. Nevetve tárta szét a karját a szédítő forgásban, amit csak tovább súlyosbított Robert vidáman csillogó szürke szeme, ami szinte felfalta őt a mesebeli csillogásban. A körhintáról leszállva egyenesen a céllövölde felé vette az irányt. Egy óriási panda volt a fődíj, amibe azonnal beleszeretett, és várakozóan nézett a fiúra. Rob a fejét vakarva állt mellette.

-Már érzem, hogy a sárba fogod taposni az önbizalmamat. Sosem voltam jó az ilyesmiben.

A mutatványoshoz fordult, aki egy puskát nyomott a kezébe egy dollár ellenében.  A fiú lőtt, és éles hang adta tudtukra, hogy nem az ajándékokat tartó hurkapálcikák valamelyikét találta el, hanem a mögöttük elhelyezett acéllemezt. Robert belekotort a zsebébe. Még négy darab egy dollárosa volt, tehát még négy próbálkozása lehet. Aztán eszébe jutott az a néhány tizes, amit a dzseki felső zsebébe dugott, amikor Connorral elindultak. Oké, ha másként nem megy, valamit megvesz Emmának, a srác a kasszánál eléggé korrumpálhatónak tűnt. Már a második lövés csattant az acéllemezen és a céllövöldés kárörvendő mosollyal nyomta Robert kezébe az újratöltött puskát. A fiú célzott, Emma pedig lábujjhegyen pipiskedve hirtelen hozzáhajolt és célzás közben a nyakára nyomott egy puszit. Robert megremegett és a célt szem elől tévesztve meghúzta a ravaszt. A következő pillanatban a pálca, ami a medvét tartotta, elroppant. Emma sikkantva ugrott egyet.

-Ó, köszönöm, köszönöm! Rob, olyan édes vagy, csak meglőtted nekem KingKongot!

Robert hitetlenkedve nézte a tulajdonost, ahogy mosolyogva Emma kezébe nyomja a hatalmas fekete-fehér mackót. Három dollárból megúszta és még a diadal is az övé? –Gratulálok! – fordult felé a pasi egy kacsintás kíséretében, és szájával hangtalanul formálta szót: húszas. De addigra már Robert is észrevette a pálcára tekeredő zsinórt, amit a fickó alighanem egy rántással bírt rá a távolból, hogy elroppantsa a fát. Mosolyogva nézte Emmát, aki az arcát a medve dús bundájába temetve kacarászott, és kihasználva, hogy a lány nem látja, két tízest a fickó markába nyomott. Még így is megérte!

Kicsit távolabb sétálva Emma végre előbukkant az óriás mackó mögül és rámosolygott: -Köszönöm! Még akkor is, ha tulajdonképpen megvetted a pasastól. – kacsintott rá a lány.

-Honnan veszed, hogy… ? – aztán követte a lány pillantását és látta, ahogy a céllövöldés preparálja a következő mackót tartó pálcát.

-Régi trükk… - motyogta Emma. -A nevelőapám is úgy nyert nekem egyszer egy jegesmedvét, hogy a harmadik próbálkozásra a mutatványos törte el a pálcát, ő pedig adott neki egy tízest. De azért akkor is, most is nagyon örültem. Szeretem ezeket a plüss szörnyetegeket. Minél nagyobbak, annál jobbak. Egész gyűjteményem van belőlük otthon. Néha jó hozzájuk bújni, amikor szomorú vagyok. – mormolta csendesen.

Robert megpróbálta elképzelni Emmát, ahogy egy ilyen szőrmóknak sírja el a bánatát, és ettől úgy érezte, hogy ha rajta múlik, a jövőben soha többé nem fogja könnycsepp felhőzni azt a gyönyörű zöld szempárt.

-Mi miatt voltál bánatos? – borzolta össze a mackó feje búbján a szőrt.

-Ó, én sokszor vagyok bánatos. Akkor kezdődött, amikor apu elment. Tudod, én szerettem vele tölteni a hétvégéket, lemenni a tengerpartra vagy elmenni a vidámparkba, etetni a kacsákat a parkban. Aztán ketten maradtunk anyával, akinek soha nem volt rám ideje, mert azért dolgozott éjt nappallá téve, hogy főiskolára mehessek. Aztán egy nap bemutatta Max-et, és a dolgok jobbra fordultak. Azóta már csak Connor miatt szomorkodom néha. Időnként már azt hiszem, teljesen reménytelen eset, de aztán van egy apró kedves húzása, amitől újra hiszek benne, hogy mégis visszacsábíthatom a sötét oldalról. – nevette el a végét.

Robertnek már nem volt kedve nevetni. Connor! Már megint itt tartanak! Connor és az ő kis megmentője, aki nem is sejti, hogy a kedvese éppen egy idegen nőnek a melleit markolássza. Emma értelmes lánynak látszott. Egyszerűen nem értette, miért ragaszkodik mégis ilyen elszántan ehhez a pinabubushoz, aki egészen biztosan fájdalmat fog okozni neki. Most elmondhatná, hogy Connor a BB57-ben Amanda nyelvével vív csatát, de vesszen meg, ha éppen ő fogja felnyitni a szemét. 

Zsebre dugott kézzel baktatott mellette, aztán a szeme sarkából észrevette, hogy Emma fázósan megborzong. Megcsóválta a fejét és úgy döntött, hogy most már semmi se számít, aztán magához húzta a lányt és átölelte a vállát, hogy a teste melegével védje a hidegben. Kicsit sietősebbre vette a tempót, így aztán nemsokára már otthon toporogtak az ajtó előtt. Egy pillanatra elbizonytalanodott, hogy Connor esetleg nem hozta-e magával a macáját, de kész volt rá, hogy akkor felajánlja a szobáját Emmának. Esetleg önmagával együtt, de ebben a kérdésben még messze nem volt biztos. Elfordította a kulcsot, és óvatosan belökte az ajtót. Connornak se híre, se hamva nem volt. 

-Nincs itthon. –osztotta meg teljesen feleslegesen a megállapítását Emmával.

-Biztosan csak reggel ténfereg majd haza – sóhajtott nagyot a lány. –Van kedved egy forró italhoz?

-Főzök egy teát. – indult azonnal Rob a konyha felé. –Teszek bele egy kis gint. Láttam, hogy Connak van egy kis vésztartalékja odabent. Jót fog tenni szomorúság és megfázás ellen. – mosolygott Emmára, aki furcsán csillogó szemekkel őt nézte; aztán a lány letelepedett a kanapé sarkába.

Robert villámgyorsan elkészített két teát, aztán bőven öntött mindkét bögrébe Connor dugi ginjéből. A finom aroma belengte a szobát, ahogy letelepedett a lány mellé. Csendesen kortyolgatták, lábuk összeért, és mindketten érezték az apró szikrákat, ahogy közöttük pattognak láthatatlanul, mégis minden érzéküket felizzítva; aztán szinte egyszerre tették le a padlóra a bögréket. 

Robert egy látszólag laza mozdulattal átvetette a karját Emma mögött, és óvatosan megcirógatta a lány vállát. Emma egy pillanatra megmerevedett, aztán egy hirtelen mozdulattal a fiú felé fordult és magához húzta a fejét. A szájára tapadt és kihasználva Robert meglepetését, gyors mozdulatokkal gombolni kezdte az ingét. A férfi első gondolata az volt, hogy leállítja, amíg még képes józanul gondolkodni, de aztán Emma olyan szenvedélyesen nyögött bele a csókba, hogy sutba vágta minden fenntartását és keményen visszacsókolta. Amikor már alig kaptak levegőt, szinte leszakította magát a lány szájáról és felállt. Emma kétségbeesetten nyögött fel, mert azt hitte, hogy a fiú újra megfutamodik a folytatás elől, de az csak lehajolt és felnyalábolta, aztán a szobája felé lendült vele. Az ajtót berúgta maga mögött és lassan a talpára állította a lányt. 

Egy végtelennek tűnő percig csak nézték egymást, aztán – mielőtt a józanság újra visszatérhetett volna – Robert felemelte a kezét, és végtelenül lassú, érzéki mozdulattal végig simogatta a lány szemöldökét, majd az orrát és végül a szája ívét. Az ujjait a szája követte, s közben a fürge ujjak már lejjebb kalandoztak, hogy határozottan gombolni kezdjék Emma blúzát. Emma megbűvölten hagyta, hogy a férfi kedvére ismerkedjen a testével. Amikor a blúza a földre hullott, végre feléledt és viszonozni kezdte a szívességet, hogy ő is megszabadítsa Robertet az ingétől. 

Álltak egymással szemben, összefonódva, édes csókban összeforrva, amikor odakintről női kacarászás és Connor öblös nevetésének zaja hallatszott be. Connor! A marhája mégiscsak hazacipelte azt a libát – gondolta összeszorult gyomorral Robert, és aggódva nézte, vajon Emma hogy reagál a kinti hangokra. De Emma csak és kizárólag őrá koncentrált, mint akihez el sem érnek a kinti neszek. Lehet, hogy neki van igaza, futott át Robert fején. Végül is, ha nyitott kapcsolatban vannak, most egyikőjük sem tehet szemrehányást a másiknak. De Robert valahogy mégsem érezte helyénvalónak, hogy a legjobb barátja nőjével ágytornázzon, és erre azért érezze magát feljogosítva, mert az a bizonyos legjobb barát egy idegen nőt cipelt éppen haza. Nagyot sóhajtott és a csókot folytatva érezhetően lazított a szorításán. Emma azonnal észrevette, hogy a dolgok nem a megfelelő irányba haladnak. 

Amikor szétváltak, belekapaszkodott Robert nadrágjának övébe, szorosan tartotta, és a mellébe suttogva megszólalt.

-Nem akarod.

Nem kérdés volt ez, hanem kijelentés, és Robert nem tudott volna tiszta szívvel vitába szállni vele. Valóban, a késztetés elmúlt abban a pillanatban, amikor Connorék alatt odakint megreccsent a padló.

-Connor hazajött. – suttogta bele a lány hajába, és tétován felemelt kezeit végül mégis a lány teste köré fonta. Ha már visszautasítja, akkor megpróbálta ezt annyira kedvesen tenni, amennyire csak lehet.

-És…? – nézett fel rá a lány. A szemében a kíváncsiságon kívül semmiféle más érzelem nem látszott.

-Emma! Ő a legjobb barátom. Te pedig hozzá tartozol. Amíg nem szakítotok, én nem … még megcsókolnom sem lett volna szabad. – suttogta fájdalommal teli hangon a fiú, miközben szeme még mindig a korábbi szenvedélytől fénylett.

-Amíg nem szakítunk? – kerekedett el Emma szeme. De hiszen mi…  oh, Robert, én nem szakíthatok vele... – a kijelentés súlyát érthetetlen módon kezdte nevetségessé átformálni Emma nevető tekintete.

-Most mi olyan vicces? – nézett zavartan a lányra, és egy halvány gyanú kezdett virágot bontani a szívében.

-Rob, Connor és én nem szakíthatunk, mivel nem is járunk. – tette teljesen egyértelművé Emma a kijelentését.

-De hát… hiszen ő is állandóan baby-z téged, meg vele alszol, szóval…

-Hát, két lehetőség volt, vagy a szobájában, vagy a nappaliban, de volt olyan úriember, hogy beengedett a szobájába. A tiedbe mégsem kéredzkedhettem be már első nap, nem igaz? A nappaliban meg nem igazán komfortos, hiszen te is itt vagy a lakásban.

-De ha nem jártok, akkor… már ne haragudj a kérdésért, de mi a frászt keresel nála? Connornak nincsenek barátnői, a szónak a barát szerinti értelmében. 

-Connor a bátyám, te süket, azt hittem, ez a napnál is világosabb. – forgatta a szemét Emma a fiú értetlenségét látva.  -Nem vérszerinti, de annál is kedvesebb. Az apja elvette anyámat, és így mindannyian újra egy szerető nagy családban találtuk magunkat. Sehol egy gonosz mostoha. De mi a frászért suttogunk?

-Hát, ha nem jártok, ő akkor is a legjobb barátom, és ha olyan jó testvérek lettetek, akkor lehet, hogy nagyobb pácban vagyok most, mint amikor a barátnőjének vélt nőt tartottam a karomban. Egy hug mégis csak más, ezt én tudom a legjobban, ugyanis nekem is van egy – vigyorodott el Robert, de a hangját még mindig nem emelte fel. Álmában sem gondolta volna, hogy Emmát rokoni szálak fűzik Connorhoz, de most, hogy tudta, a dolgok valahogy mégsem lettek sokkal egyszerűbbek. Connor a megismerkedésük napján is megmondta, hogy Emma tabu. Ó, a francba! Hiszen akkor egy lépéssel sincs előrébb! 

Aztán ránézett Emma csillogó szájára, amely kissé megduzzadt az előbbi csókcsatától, és úgy döntött, hogy Conorral majd megvívja a maga külön csatáját. Emma most itt van vele és teljesen nyilvánvalóan ugyanannyira vágyik rá, mint ahogy őneki sincs egyéb értelmes gondolata. Odakint úgyis minden elcsendesedett, bár meglepő módon a fal túloldaláról sem érkeztek viharos orgiára utaló hangok. De aztán elengedett minden más, nem ebbe a szobába tartozó gondolatot és kizárólag Emmára koncentrált.

A lányt el nem engedve lassan a komódon terpeszkedő régi lemezjátszóhoz araszolt. Egy régi Blood Sweat and Tears lemez volt éppen rajta; bekapcsolta, és a szobát máris betöltötte a  You’ve Made me so very happy dallama. 

Lassan ringatni kezdte Emmát, mintha táncolnának, közben kezei fáradhatatlanul barangoltak a testén. Kölcsönösen küzdöttek a farmerek gombolásaival, miközben lassan az ágy mellé táncoltak. Emma lehuppant és pár pillanattal később a nadrágja koptatott kék lobogóként szállt át a szobán. Az éjjeli szekrényen égő lámpa selymes fénye különös ragyogást kölcsönzött Emma bőrének, miközben a fiú végig nyújtózott mellette. Ujjaival mintákat rajzolt a ziháló testre és Emma az ágy fejrészének rácsába kapaszkodva küzdött a józansága utolsó morzsáiért, amíg ő fél kézzel a fiókban kotorászott óvszer után. 

A zene szinte átmosta az agyát, már nem gondolt semmire, csak a mellette fekvő lányra és a csókjában minden benne volt, amit pillanatnyilag megfogalmazni sem tudott. Egy pillanatra még átfutott az agyán, hogy jobb lemezt nem is választhatott volna, egyik kedvenc együttesének minden száma tökéletes aláfestő zene volt ezekhez a fantasztikus pillanatokhoz. Már rég elfelejtette a feszültséget, amit a lelkiismeret furdalás keltett benne. Mostanra már csak a nyugodt, szexéhes szenvedély maradt, amire Emma éhsége tökéletesen rezonált. A lány már elengedte az ágyrácsot és a nyakánál fogva húzta magához, hogy kisajtoljon belőle mindent, amit nyújtani tud. Testük összefeszült, aztán hogy lassan ismerkedtek egymás erogén zónáival, a szinte kötelező körök megfutása után összeolvadt. A zene ritmusa felgyorsult, ahogy a mozgásuk is, aztán ahogy a zenészek lassítottak az iramon, úgy érkeztek el ők is a beteljesüléshez és ellazuláshoz. Emma még remegve bújt meg az ölelésében, amikor az ajtó kivágódott és Connor már-már fenyegető alakja tornyosult a nyílásban.

-Rob, ne haragudj, de Ally most küldött egy sms-t Emma mobiljára, ami a szobámban pityegett. Emma itthon felejtette. Ezek nincsenek is együtt! Ez a lány valahol odakint kóborol egyedül és még a telója sincs nála. Istenem, biztos valami baja történt, ha még mindig nem ért haza!

***

és hogy ne maradjatok le semmiről, ami eddig történt - röviden  XDDD