Zongoralecke 44-45.

44.

Emma szülei örömmel fogadták a hírt, hogy megismerhetik Daniel családját, bár Carolyn, ha eszébe jutott az első találkozása a fiúval, még mindig szégyenkezett. Csak reménykedni tudott, hogy  Daniel nem mesélt a családjának arról az inkvizícióról, amit a fiúval művelt. Mary nagyon boldog volt, hogy Ők láthatják vendégül Emma családját. Nagyon kedvelték Emmát és kíváncsiak voltak a szülőkre is, szívesen ismerkedtek  meg velük. Stewe és Carolyn, Emmáékkal együtt érkeztek. Daniel  az anyja kedvenc 'Austin' rózsájából, a'Glamis Castle'-ből rendelt egy csokorra valót Lynnenél, az apjának pedig egy  doboz jó minőségű Corona szivart szánt. Kopogásukra Gerorge nyitott ajtót széles mosollyal, kezét  kézfogásra nyújtva a vendégeknek. Stewe egy  pompás, de mégsem hivalkodó fehér virágokból összeállított csokorral állt  az ajtóban, Carolyn izgatottan toporgott mellette, kezében egy üveg  pezsgővel, amit egy szolid díszcsomagolás rejtett. Idegesen nézett a lányára, aki nem kevésbé volt  feszült a családi találkozástól.

-A virágot gondolom, nem nekem hoztad ?-poénkodott George, miközben Stewe a kezét rázta.

-Nem, de ha szeretnéd ? -kontrázott rá a másik férfi nevetve .

Emma meglepetten figyelte a két férfit, akik már az ajtóban megtalálták a közös hangot. Daniel egy futó  'minden rendben lesz' pillantást  küldött az idegesen a kezét szorongató Emma felé. Mire betessékelte a kis csapatot  George a hallba, már Mary is megérkezett üdvözlésükre.  Gyors bemutatkozások és hálás mosolyok, elismerő szavak a szép virágokért ... Steweék helyet foglaltak  az impozáns nappaliban. Mary gyorsan a helyzet magaslatára állt és egy kis aperitíf-el kínálta a társaságot. Emma feltűnés nélkül hárította el a neki szánt italt és lopva Danielre pillantott. A fiú megfogta a lány kezét és egy biztató puszit nyomott  a tenyerébe. Rose hamar feltalálta magát a ház mögött lévő kis kertben, és vidáman labdázott a frissen fürdetett, szőrét  lengető westievel a fűben. 

Kellemes társalgás folyt a nappaliban, míg az ebéd felszolgálásra nem került. Mary büszkén csillogtatta meg főzőtudományát, ami a baráti társaságukban már elhíresült. A desszert  után George felvetette,hogy a férfiak menjenek be a könyvtárszobába és gyújtsanak rá a Danieltől kapott szivarra.

-Apa, várj egy kicsit ! - mondta  a fiú halkan az apjának. Szeretnék valamit mondani nektek! - szólt a társaság többi, cseverésző tagjához. Kérlek, üljetek le! Kíváncsian fordultak mindnyájan Daniel felé. Rosera kacsintott és fejével  intett a gyereknek, aki rögtön csatlakozott hozzá, és a fiú kezét  megmarkolva  Emma elé álltak. A kislány csak vigyorgott, mint a vadalma és közben hol Danielre, hol pedig az anyjára nézett csillogó szemekkel. Most már mindenki Danielre figyelt. Emma eleinte mosolyogva, majd mindinkább kiváncsian, feszengve nézett  az előtte álló kis csapatra.

-Rose ..és  Stewe, - kezdett bele mondandójába a fiú. Daniel hangja rekedt volt az izgalomtól. - Azt hiszem, nem árulok el vele nagy titkot, ha elmondom, hogy mennyire szeretem az itt előttünk,... úgy látom, egyre idegesebben ülő  Emmát. - fogta meg mosolyogva a lány  kezét. Azt gondolom, az volt életem legszerencsésebb napja, amikor elvágódtam a lépcsőn és ez a csöppség odajött hozzám,hogy segítsen.-vigyorgott Rosera. -Emma pedig,...azt hiszem, soha életemben nem fogok megfeledkezni arról, hogy  milyen segítőkész voltál az első pillanattól fogva, és csak merem remélni, hogy ez nem csak a vakságomnak szólt?! Szóval, az a helyzet, hogy szeretném megkérni ....újból - tette hozzá halkan, cinkosan  a két érintett lányra nézve  - tőletek,  ennek a csodaszép nőnek a kezét !- azzal a nadrágja zsebéből előhúzott egy csinos kis fekete bársonydobozkát. Felkattintotta a fedelét és kivett belőle  egy fehéren csillogó gyűrűt ,három apró brillel a közepén, a belső felében E.B - D.B szépen cizellált gravírozással, majd az egyre pirosabb arccal fészkelődő  lány kezét a tenyerébe fogta. Daniel Emma előtt térdelve a  szemébe nézve suttogott,   

- Emma Bradley, megtisztelnél  azzal ,hogy hozzám jössz feleségül ?

Emma  úgy érezte, hogy menten elporlad  a megdöbbent tekintetek láttán. Nem számított erre, hiszen  már megkérte a kezét Daniel otthon, Rosetól, igaz, akkor gyűrű nélkül.

-Igen -suttogta szinte hang nélkül .

Daniel felhúzta az ujjára a gyűrűt, aztán felállt és megcsókolta  Emmát, aki annyira zavarban volt, hogy csak lesütötte a szemét és babrálva nézegette a szépséges gyűrűt az ujján. Rose  az anyja nyakába ugrott és megpuszilta, majd a fülébe suttogta -én segítettem kiválasztani  ám ! - mondta büszkeséggel  az arcán.- Szépet választottunk Mama ?

Emma magához ölelte Roset  és csak nyelte a könnyeit, annyira boldog volt ,de megszólalni nem tudott azzal a mostanában állandósulni látszó gombóccal a torkában.

-Rose -szólt ünnepélyesen Daniel, és egy kis ezüst zacskót húzott ki a másik zsebéből. Most a kislányon volt a sor a meglepődésben. -Azt gondoltam, hogy neked is kiszeretném fejezni köszönetemet, amiért annyit törődtél velem, és hogy megengedted, hogy az apukád lehessek. - azzal egy vékony kis aranyláncot húzott ki a tasakból, amin két  medál  lógott. Az egyik egy apró domború szív a másik egy  szépen formázott 'R' betű. Rosie olyan ünnepélyesen állt a fiú előtt, mint ha legalábbis lovaggá készülnének ütni. Emma könnyes szemmel nézett a férfira és hang nélkül, suttogva köszönte meg, hogy ilyen figyelmes a kislánnyal. 

-Akkor nincs más hátra -ocsúdott fel elsőnek George  - erre inni kell ! - Azzal már ment is a poharakért  és a wiskeyért .

Mary  a fiához lépett és megölelte. -Annyira örülök nektek ! - mondta őszinte örömmel a hangjában, majd Emmához lépett és megpuszilta kipirult arcát. Stewe  tért magához elsőnek Bradleyéktől, így mosolyogva a lányához és az unokájához lépve megölelgette őket. .-Legyél nagyon boldog kislányom! Megérdemled .

Emma nevetve borult a nyakába. -Nagyon szeretlek, apa ! Aztán a még mindig dermedten ülő Carolynhez lépett .

-Nézd, Anya  !-nyújtotta kezét a nő elé a gyűrűjét mutatva.

-Nagyon szép Kincsem -fogta meg a lány vékony ujjait. - Jaaj Emma, én most teljesen le vagyok döbbenve! Nem gondoltam, hogy ezért hívtatok ma ide.

-Én sem tudtam anya .- rázta meg a fejét  Emma és az anyjára mosolygott .

-Huuh, hát ez gyorsan ment ! - mondta a még mindig hitetlenkedő Carolyn, de már elbűvölő mosollyal az arcán nézett a fiúra.

Daniel a nőhöz lépett, majd megölelte.- Remélem, nem bánod Carolyn? Bár, ha igen, az sem tántorítana el. – kacsintott leendő anyósára.

-Nem, nem -ölelte vissza - csak kissé váratlanul ért ! De nagyon örülök nektek, tényleg Daniel ! - nyomott egy puszit a fiú vigyorgó arcára .Ezután körbe gratulálgattak, majd George  emelte poharát Emmára és a fiára .

-Apa, még egy pillanat ! Hadd mondjak még valamit, mielőtt innánk! –Daniel Emma kezéért nyúlt és maga mellé húzta. Emma érezte, hogy ha eddig senki sem menekült el síkítva, akkor biztos most lesz az a pillanat, mert sejtette, hogy mire készül a vőlegénye.

-Szóval, ha már iszunk arra, hogy Emma igent mondott nekem, akkor – tartott a fiú egy hatásvadász szünetet - egyben igyunk arra is, hogy körülbelül nyolc hónap múlva nagyszülők lesztek.

Döbbenet. Ez volt a legmegfelelőbb szó arra, ami a kis társaságon úrrá lett. Még George is, aki az előbbi bejelentés után először tért magához,tátott szájjal nézett a feleségére .

-Na, most mi van? Nem örültök? Nem a világvégét jelentettem be, csak hogy nagyszülők lesztek jövőre! - próbálkozott Daniel  egy vigyorral, bár sejtette, hogy ez talán egy kicsit elhamarkodott bejelentés volt, mivel még a lánykérésből sem ocsúdott fel a döbbent társaság.

-Akkor, most testvérem lesz Mama ? - törte meg a csendet elsőnek Rose.

-Úgy látom, igen, csöppöm -nevette el magát Stewe. - Mit mondjak ? Nem húztátok el a dolgokat ! -rázott kezet Daniellel, majd megölelve, megpuszilva lányát, Carolyn kezéért nyúlt . - Na asszony, mit szólsz ?

Az asszony, rá jellemző módon csak annyit mondott, amit ebben a helyzetben mondania kellett .- Szeretlek Kincsem !

-Akkor talán gyújtsunk rá egy szivarra ! - invitálta nevetve, széles karmozdulattal Daniel apja a férfiakat . - Azt hiszem, lesz miről beszélgetnünk közben !-nevetett Stewe.

45.

Emma gyönyörű volt  a bézs színű ruhájában, ami engedte formás vállait láttatni. Mellére és derekára kézzel készített csipkefűző simult ,mely még szexibbé tette az amúgy is gömbölyű, szép állású melleit. Derekát széles szaténszalag  fogta körbe, ami szép masniban végződött, és  a csípőjén, a combjain futott le a száraival. A ruha szoknyarészét is egy hasonlóan gyönyörű csipke borította, amely lágyan omlott le végig, finoman követve csípője, majd combja vonalát, hátul kissé megnyújtva a ruhát, az uszály szinte kúszott a lány után. Mivel már nyirkos volt az idő, ezért egy lágy, karjait betakaró selyem vállkendőt  borított vállára. Haját hátul egy laza kontyba fogták össze, amiből ki-kibújt rakoncátlan fürtje ,mely a vállára omlott.Fülét apró, fehér kövek díszítették ,amit Carolyntól kapott a nagy napra .

-Istenem, de szép vagy -mondta könnyes szemekkel  az anyja. Olyan boldog vagyok Emma, hogy végre megtaláltad az igazit. Most már én is látom, hogy érdemes volt várnod eddig , mert Daniel igazán remek ember, és őrülten odavan érted !

-Ne sírj anya ! - simított végig anyja pityergős arcán.

Ekkor Rose vágtázott be az ajtón és elismerően nézett anyjára .

-Csodaszép vagy Mama ! Daniel elájul ,ha meglát  !-ölelte meg  az anyja derekát .

-Te is nagyon szép vagy Rose !

Aztán, hogy nyomatékot adjon a bóknak, a kislány megpördült  csodás muszlin ruhájában, ami  Emma  ruhája színét követte. Haját szabadon hagyva apró virágos hajpánttal fogták hátra, nyakában ott csillogott a Danieltől kapott apa -lánya nyaklánc, amit Rose büszkén hordott , le sem lehetett volna  róla könyörögni  Emmát az apja, Stewe kísérte be az apró kápolna széksorai közé. Daniel már várt rá. Rose haladt előttük, kis kosarából szórva a vajszínű rózsaszírmokat a menyasszony előtt , komolyan véve a rábízott feladatot. Amikor  Daniel meglátta a lányt, azzal a különös kis mosollyal a szája szélén, csak nézte, szemét le nem véve  a gyönyörű zöld szempárról. Stewe egy" -Nagyon vigyázz rá -"val adta  át a vőlegénynek a féltve őrzött kincsét .

-Ígérem -suttogta  Daniel .

Emma elbűvölően mosolygott Danielre, minden addigi feszültséget maga mögött hagyva, csak Őt látta a teremben. A pap miután végzett szépen megírt beszédének  elmondásával, Rose lépett melléjük és büszkén tartotta a virágpárnán a két karikagyűrűt. Emma reszkető ujjaira húzta fel elsőnek Daniel a gyűrűt , majd Emma is megpecsételte a karikával kettejük szerelmét Daniel ujján. Az összegyűlt kis násznép Mr és Mrs Brookesként  köszönthették  az ifjú párt, akik fülig érő mosollyal  az arcukon fogadták a jókívánságokat. Rosiet közrefogva léptek ki a kápolna ajtaján a hűs őszi fuvallatba. .