"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2013. január 7., hétfő

Zongoralecke 42.



Emma egész nap csöndesen  a gondolataiba burkolózva  járt-kelt  Daniel és Rose között. Ha  a férfira nézett, egy halvány mosolyt küldött felé, hiszen tulajdonképpen boldog volt, nagyon boldog, csak az a titok ne nehezedett volna a lelkére.  A férfi nem tudta mire vélni a lány visszafogott viselkedését, amikor Ő annyira fel volt dobva. Örült, hogy végül csak rávette magát, hogy megkérje a lány kezét. Attól pedig még boldogabb volt, hogy mind a ketten igent mondtak.

Daniel  nem találta a helyét a lakásban, minden neszre felfigyelt, hátha most jön Emma. Gyertyákat, mécseseket gyújtott lakásszerte. Halk zene szólt a hangszóróból. Még egyszer benézett a hűtőbe, hogy a pezsgő kellőképpen lehűlt-e. Az ágyon megigazította a hanyagul rádobált párnákat, aztán újra fogta és szétdobálta őket, ahogy amúgy is szokta. A komódon lévő  lila jácint harangocskákhoz  hajolt és nagyot szippantott az illatukból. Az ágy melletti szekrénykére tett üvegtálon lévő Petersből, amit direkt  erre az éjszakára szánt a fiú, bekapott egyet  és elismerően ízlelgette a már külsőre is igazán különleges Pecaré csokoládét . Kisétált a nappaliba, hanyagul rávetette  magát a kanapéra, meztelen lábfejét a karfára támasztva, kiélvezve a finomság narancsos -mandula ízét. Végignézett magán. Kedvenc farmerja volt rajta és egy egyszerű fehér póló. Gondolt egyet, felpattant, majd ruganyos léptekkel besietett a hálóba és a fogasról egy sötétkék inget kapott le és lecserélte a pólóját. 

Aztán végre meghallotta a várva várt kis jelzést. Emma halkan kettőt koppintott az ajtón. Daniel úgy ugrott fel, mint akibe villám csapott. Gyors mozdulatokkal áttúrta a haját és kitárta a lány előtt az ajtót. Gyengéd mosollyal fogadta a lányt, aki olyan gyönyörű volt  a  fehér vállpántos ruhájában, ami szépen követte vékony alakját, emelte ki  gömbölyű melleit, látni engedte formás vádliját, és ahogy mind a ketten már megszokták ezt a közös mániájukat, mezítláb állt a férfi előtt. A haja most szabadon omlott a vállára és keretezte a lány enyhén rózsás arcát, és emelte ki hívogató zöld szemeit. Nagyon szexis volt ebben az egyszerű  vászon ruhában. Daniel legszívesebben berántotta volna és ott az ajtóban gyűrte volna le a lányt  a padlóra.
-Gyere be ! -nyújtotta a kezét a lány felé .

Emma rögtön észrevette, hogy a lakásban szerteszét gyertyák adják meg a kellemes, romantikus félhomályt .Finom virágillat terjengett mindenütt, tudta, hogy ismeri, de nem ismerte fel milyen virágé lehet. Daniel tekintetével végig kísérte a lány elismerő pillantásait a gyertyákra, majd ahogy az asztalon lévő csokorhoz lépett és megszagolta az csábítóan illatozó virágokat.
-Hmmmm-de finom illat! Olyan szépek ezek a virágok ! Nagyon szeretem a virágokat. -simított végig a szirmokon. Daniel csak mosolyogva állt a lány mögött  és élvezte annak örömét, szemét a csábítóan az asztalra hajoló alakján jártatta fel 's alá...... Kezével végig simított a lány csípőjén, majd magához húzta. Emma lassan felegyenesedett és a fiú mellkasára hajtotta  vörös hajkoronáját. Daniel karjával körbefonta a lány hozzásimuló törékeny alakját. A puha, vörös fürtök közé hajtotta az arcát és belepuszilt a lány hajába, majd szembe fordította magával. Emma szomorkás szemmel, de mosollyal a száján állt a fiú előtt. Ágaskodva két kezébe fogta Daniel arcát, magához húzta, majd ezúttal hosszan megcsókolta a fiú száját. Daniel csukott szemmel élvezte a lány kényeztető mozdulatait. Erre várt egész nap. 

Lehajolt és Emmát az ölébe emelve, bevitte a hálószobába. Puhán  az ágyra fektette, bőrét finoman érintve, könnyed mozdulatokkal emelte le a lány válláról a ruhája  vékony pántjait, majd  az oldalán lévő cipzárt kezdte őrjítő lassúsággal lehúzni ....Emma ujjai fürgén jártak a fiú inggombjain és remegő ujjakkal simított végig a férfi mellkasán, majd apró, forró leheletű puszikkal borította be. Minden pillanatot kiélvezve vesztek el egymásban, szeretve, tisztelve, kényeztetve egymás testének minden négyzetcentijét. Elpilledve feküdtek egymás mellett cirógatva a másik kézfejét.
-Nem vagy szomjas ? – ült fel a fiú.
-De igen. –suttogta az átéltektől még mindig kábán a lány.
Azzal Daniel kiugrott az ágyból és kisietett a konyhába. Magához vette a már előkészített pezsgős poharakat és kikapta a hűs pezsgőt a hűtőből.  -Megfogod ?-kérdezte a lányt, és a kezébe adta a két poharat. Gyakorlott mozdulatokkal, halk pukkanás mellett nyitotta ki az üveget. A habzó hűs ital kissé megszaladt a pohárban és a lány kezén végigfolyva az ölébe csöppent .
-Au -szisszent fel nevetve Emma a jéghideg ital érintésétől a bőrén .
-Várj ! - Daniel égő pillantással, gyors mozdulattal tette le az  üveget az  ágy melletti kis asztalra, majd a lányhoz hajolva lassan végignyalta a lecsorgott italt Emma karjáról, követve a pezsgő  útját a lány ölébe.
-Daniel ez nem fair !-mosolygott a fiúra, de kéjesen engedve a meleg nyelv érintésének .
-Miért ?
-Mert a poharak....
-Igen... ,tudom... fogd csak ! - ...és Emma engedelmesen tartotta is egy darabig, amig a remegése nem vette át a hatalmat a teste  felett.
-Önthetek még ? -kérdezte nevetve Daniel .
-Viccesnek találod ?-villantotta rá szemét Emma.
-Hmmmm. Inkább izgatónak. -nézett cinkosan a lány szemébe.

Emma az ágy közepén ült törökülésben, magára tekerve egy vékony lepedőt , haja kuszán gomolygott kipirult arca körül  és a Pecaré csokoládék   szemrevaló falatkáit nézegette, keresgélve a megfelelőt , mosolyogva, vissza -visszatéve az üvegtálkába, nem tudván eldönteni, melyik csodát ízlelje meg. Élvezet volt nézni a lány izgatott tekintetét, ahogy válogatta a neki készített finomságot. Daniel a lánynak nyújtotta  az egyik poharat és Ő is melléhuppant  az ágyra .
-Ránk ! - emelte fel a poharát és egy mosollyal kísérve szájon csókolta a lányt .
-Ránk !-ismételte Emma, fürkészve a fiú  arcát, halogatott mondandóját elkezdve. -Beszélni szeretnék veled Daniel !- nézett egy röpke pillantással a fiúra, majd az ölében lévő gyönyörű csokoládé falatkákat kostolás nélkül  az asztalkára tette.
-Meg sem kóstolod ? -kérdezte csalódottan a fiú.
Emma egy pillantást vetett a csábító édességre, de megrázta fejét. -Majd később!
-Mi a baj Emma?-simított végig a lány karján. -Már  napok óta  figyellek.....mi van?  Mégsem akarsz hozzám jönni?
-Daniel, el sem tudom mondani, hogy mennyire örülök  annak, ami ma történt  ! Én azt hittem, hogy én már soha sem fogok magam és Rose mellé találni valakit, aki  igazán szeretne mindkettőnket.
-Én szeretlek mindkettőtöket !

Emma végigsimított a fiú arcán .- Tudom. Csak... Pár napja már készülök mondani valamit... aznap is akartam veled beszélni,  amikor Rose miatt behivattak  az iskolába, de az a délután végképp kikészített ....-.Emma hosszan hallgatott, babrálva a magára tekert lepedő sarkával.- Daniel ...én terhes vagyok! - nézett farkasszemet a ledöbbent, tátott szájú fiúval.
-Mióta tudod ? -szólalt meg alig hallhatóan Daniel,  miután felocsúdott az első meglepetéséből .
-Egy hete....
-Miért nem szóltál ?
-Daniel ... ,én ...nem akartam, hogy azt hidd, hogy direkt csináltam, téged kijátszva ....,hogy megfogjalak  magunknak ...És akkor ma jöttél ezzel a lánykéréssel ! Daniel arca egy tanulmány volt. Volt azon meglepetés, bánat, öröm, csalódottság, hitetlenkedés, szerelem....
-Mégsem akarsz hozzám jönni ?
-Tessék ?!
-Mégsem akarsz....engem ?
Emma feltérdelt és a lepedő úgy hullott le testéről, mintha soha nem is lett volna rajta. A fiú nyakába kulcsolta karjait és könnyeivel küszködve suttogta a fiú fülébe.
-Én csak téged akarlak ! De a baba ....

-Emma, a baba ??? Én most annyira boldog vagyok, hogy a szivem majd kiugrik a helyéről !- húzta a mellére a lány kezét,  és Emma tényleg érezte, hogy ami ott benn van, az úgy dübörög, mint aki nem fér meg a helyén.
-Akkor megtarthatom ? Lehet saját gyerekem is ...tőled ?
-Mi van ?! - hitetlenkedett a fiú.- Miket beszélsz Emma?! Normális vagy ? - azzal elkapta a lány derekát és ledöntötte az ágyra a szanaszét heverő párnák közé, és nem törődve semmivel maga alá gyűrte Emma szerelmes, engedelmes testét, hogy verejtékes, őrjítően boldog szexszel töltsék az éjszaka hátralévő részét, és addig hajtotta vágyaikat, míg kifulladva, felrobbanásig zakatoló  szíve a mellkasában megállásra késztette.

-Szóval, nemsokára két lányom is lesz ? ! -csukott szemmel, a végletekig kimerülve, hülye vigyorral az arcán, az ágyon elterülve suttogta  maga elé.
-Két lányod ? Honnan veszed, hogy lány lesz ! -nevetett most már felszabadultan Emma, a mázsás súlytól megszabadulva.
-Csak lány lehet, hogy olyan szép legyen, mint az anya !-vigyorgott a plafonra a fiú.
-Szeretlek Daniel Brookes ! -hajolt a fiú fölé.
-Ajánlom is Emma Bradley, ajánlom is !
Az éjszaka folyamán újra előkerült a  csodafinom csokoládé. Elképesztő ízeivel kényeztetve magukat  egymás után kapkodták be, kiélvezve az egyenként más-más ízvilágot. Daniel még a pezsgő maradékát kitöltötte magának, de Emmának  már egy pohár, hideg narancsjuice-t hozott frissítőnek.....

6 megjegyzés:

Henrieme írta...

Tudtam! Annyira tudtam!!! Hehehe!
Ádám ide a csokimat!!

Nagyon tetszett Zsó!

Pusza!

Henrieme írta...

Basszus!
Pedig meg voltam róla győződve, hogy kitalálsz valami mást!Bár azért következtetni lehetett erre a fordulatra. . . kellett nekem fogadni a Kócossal!

Gratula Györgyi!

ui: Most mehetek csokit venni neki! XDDDDDDD

Ádám írta...

Ja! Ádám voltam! (át kellene állítanom a képemet. . . de inkább nosztalgok XDDD)

Gabó írta...

Jááááájjjjjjj!

Ez a sok szép fejezet kikészít így hétfő reggel! *sóh
Mondjuk én nem gondoltam volna, hogy ez van, mármint terhesség, Emma nagy vészterhes gondolkodása mögött. Minden másra, erre nem. Annyiszor értésére adta már Daniel, hogy a nem vérszerinti kislányt is szereti, hát még ha sajátja lesz.
Mert azt vettem ki ebből a naaagy félelemből, szomorúságból, hogy attól félt Dan nem akarja a gyereket majd. De kis buta! *sóh
Hát madarat lehetne fogatni most ezzel a fiúval, annyira szárnyal a hírtől! Attól is hogy feleségül megy hozzá Emm és attól is hogy gyerekük lesz.
Hát jelentem, köszöntem ezeket a szép hétindító szépséges fejezeteket. Pusszantás!

zsorzsi írta...

Most mit mondjak Ádám ? Igazán sajnálom ,hogy vesztettél ,de hát ilyen az élet,nem mindig nyerhetünk !! Azért egy csokoládét nekem is vehetnél ,ha már úgy is mész a Heninek a jussáért .


Sajnálom Heni ,hogy ennyire kiszámítható voltam ! De legalább nyertél egy csokit !! XDD / ..és remélem én is !!! XDDD /

csez írta...

Sóhajtozok

;)