Lakótársak 4.

Sziasztok!
Akkor a reakciók:
Zsó - Freya ... majd kiderül, a bérleted pedig érvényes, gyere, gyere!
Vusi - a néni nem könyörtelen, csak... tanul a többiektől :) amúgy abban nem lenne semmi érdekes, ha nem lenne a napi kis betevő, mert letudnátok az egészet egyben. Szerintem. Egyébként a legnagyobb csatát magammal vívom, hogy ne pakoljak fel többet, mert úúúgy szeretném elmesélni, amit már én is tudok. :)
Gabó - már csak miattad is maradnak a képek, mert tudom, hogy Te is szereted a képregényt. Még azt nem tudom, hogy küzdök meg a monogám elvárásoddal ;) Mert ugye a feszülő nacik... :P

***

-Szia! – köszönt a lányra őszinte érdeklődéssel, és végre elszakadva az agyát gúzsba kötő gondolataitól. Freya pedig nem törődve a testére izzadtan tapadó pólóval, kacéran rámosolygott.

-Nocsak! Milyen kicsi a világ? Nem is tudtam, hogy te is lejársz... – kente be a tenyerét síkporral, miközben a fiúra mosolygott.

-Már egy jó ideje nem voltam, túl sok volt a meló és jól esett otthon leereszteni, de most Connornak vendége van és úgy gondoltam, mindenkinek jobb, ha nem fülelek a szomszéd szobában. – Rob keserűen ébredt rá, hogy a témaváltás alig pár percig működött.

-Az a kis szöszi, aki patkánynak nézte Jonast? Helyes kis tyúk, de nekem nem úgy tűnt, mintha valami nagy szerelem lobogna köztük. Igaz, mit tudok én a szerelemről? – komorodott el Freya. –Még sosem láttam, valami friss hódítás?

-Nem tudom, olyan ... meghitten tudnak beszélgetni, mintha régi lenne már ez a kapcsolat, tudod, amikor nem feltétlenül az ágyban akarsz kikötni az első mondat után. De még sosem láttam, nem is hallottam róla. Connort ismerve, tényleg elég fura – nevette el magát Robert, de a nevetés nem volt egészen őszinte és ez még Freyának is feltűnt.

-Te, ne haragudj, ha kérdezek valamit. Valami bizalmasat. – suttogta Freya, miközben a fiú karja után nyúlva lehúzta Robertet a tatamiról. –Szóval, de tényleg... ne haragudj meg érte, tudom, semmi közöm hozzá, csak gondolkodtam rajtad, rajtatok és óhatatlanul eszembe jutott valami...

-Mondd már! – bíztatta a fiú, mert fogalma sem volt, hova akar kilyukadni a szomszéd lány ezzel a nehézkes felvezetéssel.

-Szóval, arra gondoltam, hogy biztosan észrevetted, hogy érdeklődöm irántad – forgatta a szemét a lány zavartan, -szóval, te meg annyira nem akartad venni a lapot, viszont Connorral meg olyan jól megvagytok, a múltkor is olyan háziasan tologattad a porszívót, amikor ott jártam, meg tudom, hogy te szoktál főzni, meg lejárni a mosodába, szóval, ... nem vagy te féltékeny Connorra?

Robert kistányérnyira tágult szemekkel nézte a nőt. Nem látta őket pár percnél tovább és máris rájött? Akkor ezek szerint Connorék előtt is ilyen nyílt titok a problémája? De Freya halkan suttogva folytatta:

-Tudod, nem gáz, én megértem, de tényleg. Vannak srácok, akik ilyen érzékenyebbek, talán egy kicsit nőiesebbek is, és manapság már tényleg nem probléma, ha két pasi együtt él. Csak elég fura lehet, ha egyikőjük a másik nemhez is vonzódik. Tulajdonképpen csodállak is, hogy ilyen jól tűrted eddig is a konkurenciát. Még ha egyéjszakás kalandok is, azért biztosan rosszul érintettek.

Robertnek végre leesett, hogy miről beszél a lány. Jézusom, ezek szerint azt hiszi róluk, hogy ők ketten melegek? És, hogy ő Emmára féltékeny, amiért kettőjük közé akar állni? – a gondolat olyan nevetséges volt, hogy hangosan felröhögött.

-Freya! Állj! Teljesen félreérted ezt az egészet. – mindenfelől érdeklődő tekintetek követték kettősüket, hogy vajon mi fakasztotta ilyen önfeledt nevetésre, ezért aztán kicsit elkomolyodva nézett a szomszédasszonyra.

-Van kedved meginni egy turmixot vagy egy gyümölcslevet? Én meg közben helyreteszem ezt az egész dolgot, mert nagyon mellélőttél. De valakivel úgyis beszélnem kéne róla, mielőtt becsavarodok, és azt hiszem, ezek után te vagy erre a legalkalmasabb. Vállalod?

Freya a fiú reakciójától elbizonytalanodva bólintott, de aztán győzött a kíváncsisága, és követte az öltözők felé. Negyed óra múlva lezuhanyozva, felöltözve találkoztak a büfé előtt és Robert két banánshaket rendelt. Aztán letelepedtek a legtávolabbi asztalhoz és a pohár fölött Freya szemébe nézve beszélni kezdett.

-Freya, hogy a lényeggel kezdjem, az a helyzet, hogy nem vagyunk melegek. Connor ugyebár nyilvánvalóan nem, de én sem. Amiért nem vettem a jelzéseidet, az pusztán – ne haragudj rám ezért – a kölcsönös érdeklődés hiánya volt. Bírlak nagyon, mert jó nő vagy, igazán lelkiismeretes anya és jó barát, de ennyi; minden szimpátiám ellenére nem rezonálok rád, sajnálom. A nélkül meg nem sok értelme lenne, nem?  Nem hiányzik a Te életedből sem egy újabb link pasi, aki csak a testedet akarná. Nekem mostanában nem volt szerencsém a lányokkal, vagy csak nem a megfelelő csajjal hozott össze a sors, de azért remélem, hogy ez a félig-meddig önkéntes cölibátus nem tart már túl sokáig, bár őszintén szólva nem túl jók a kilátásaim – húzta el a száját.  -Szóval, Connor a legjobb barátom, de egy hihetetlen link srác, és ha én nem venném kezembe a hétköznapjainkat, akkor nemcsak Jonas látogatna meg minket időnként, hanem olyan pályatársai is, akiket a közegészségügy inkább irtani akarna. A szülei finanszírozzák nagyrészt ezt a kellemes lakást és cserébe a legkevesebb, ha én meg az életünket menedzselem.  Connor nagyon rendes, de vannak dolgok, amik egész egyszerűen nem érdeklik. Például a számlák és határidők, no, meg az sem, ha egy buli után üres üvegek és papírtányérok borítanak mindent, csikkekkel a tetején. Én viszont jobban szeretem, ha rend van körülöttem. Ennyi.  

… Viszont most történt valami... - vett nagy levegőt a folytatáshoz - Connor barátnője, akit te is láttál, szóval neki kulcsot adott, és ebből arra következtetek, hogy ez valami komoly dolog, és hamarosan lehet, hogy szétválnak majd az útjaink. Ez önmagában is elég rossz lenne, mert utálnék esténként egy üres lakásba hazamenni, de ez a lány... az az igazság, hogy amióta megláttam, nem tudom kiverni a fejemből, és ez rossz, mivel a legjobb barátom nője, még gondolnom se lenne szabad rá, de egyszerűen képtelen vagyok nem tenni. Azért vagyok most is itt, mert nem tudnám elviselni, ha a mellettem levő szobában ölelnék egymást.

-Hát, ez szívás! – foglalta össze az elhangzottakat a nő.

-Hát, ez az. – értett egyet vele a fiú és lehörpintette a maradék italt. –Ugye, nem kell kérnem, hogy ez maradjon szigorúan köztünk? – nézett aggódóan Freyára, aki megnyugtatóan mosolygott rá.

-Nyugi, nálam jó helyen van a titkod, de tudod, én azt hiszem, nem reménytelen az ügy. Connort ismerve, ez sem lesz egy hosszú életű kapcsolat, és akkor lehet, hogy éppen a te vállaidra lesz szüksége annak a szerencsés lánynak.

*

Jó volt Freyának beszélni az agyában zakatoló gondolatokról, de a megkönnyebbülés addig a percig tartott csak, amikor hazaérve becsukta maga mögött az ajtót. A lakásban sötét volt, még Connor szobájának ajtaja alatt sem látott fénycsíkot. Nem szólt a zene sem, amivel barátja az ágytorna zaját szokta elnyomni. Mi a fenét csinálhatnak? Alszanak? Utána? Helyette?

A fürdőszobában a zuhany alá állt és hosszan folyatta magára a langyos vizet, miközben minden erejével a holnapi napra próbált koncentrálni. Fontos megbeszélése lesz. Egy irodaház tervrajzait kell megmutassa a megrendelőnek, aki apróbb változtatásokat kért az első változathoz képest. Készen volt, akár nyugodt is lehetett volna, de valahol már az első találkozónál is érezte, hogy nem lesz könnyű ügyfél. Pontosan az a figura, aki még az építkezés megkezdése után is folyamatosan ötletelni fog, függetlenül attól, hogy a megszerzett engedélyek milyen mozgásteret nyújtanak. Nem is az ő dolga lett volna tárgyalni vele, hanem Bryané, de már meg sem lepődött, amikor a főnöke átpasszolta neki a feladatot, mondván, halaszthatatlan megbeszélése lesz éppen akkor.

Gondolataiba merülve a csípője köré tekert egy törölközőt, aztán kiballagott a konyhába, hogy egy ásványvizet vigyen magának éjszakára. A hűtőben kotorászva egy csípést érzett a fenekén, amitől úgy meglepődött, hogy felkapta a fejét. Pedig hallotta, hogy valaki a feje fölött kinyitotta a mélyhűtő rekesz ajtaját, de már nem tudta visszafogni a mozdulatot. A hirtelen mozdulat eredményeképpen alaposan beverte a fejét, megroggyant a térde és a csillagos égbolt költözött a konyhába néhány pillanatra.

-Hülye vagy? – sziszegett ingerülten, miközben a púpot tapogatta, ami máris megjelent a feje hátoldalán. Megfordult, hogy vicces kedvű barátja képére másszon, aztán inkább nem vett levegőt.

Emma állt előtte Connor egyik leharcolt, kinyúlt pólójában. Haja kócosan meredezett. Szemében a kezdeti ijedtséget mostanra vidám szikrák váltották fel. Robert nem is értette, miért hitte azt, hogy Connor szórakozik vele, amikor a lányt körüllengő virágillat bódítóan ölelte körbe őt is.

-Ne haragudj, tényleg hülye vicc volt, de azt hittem Connor jött haza. Nem is gondoltam rá, hogy te lehetsz. – pislogott bűntudatosan a lány.

Robert kiegyenesedett és már a feje sem lüktetett annyira, ahogy eljutott az agyáig az információ.

-Connor nincs itthon?

-Nem sokkal azután, hogy elmentél, ő is lelépett. Azt mondta, találkozója van valakivel. Úgyhogy én lefeküdtem aludni, aztán hallottam, hogy valaki jön-megy idekint, és azt hittem, ő jött meg. ... Nem fázol?

Robert összerázkódott. Nem, nem fázott, de hirtelen tudatosult benne, hogy egy szál törölközőben feszít a lány előtt, akit annak ellenére szeretne becipelni a szobájába, hogy a legjobb barátjának a nője. Ez a gondolat kijózanította.

-Mi? Ja, de... igen... megyek, felkapok valamit. Ha már úgyis itt vagy és remélhetőleg jóvá is akarod tenni, hogy majdnem agyrázkódást kaptam, nem melegítenél egy kis tejet? Aludnom kell, mert nehéz napom lesz, de tele van a fejem. Talán egy kis forró tej segít... – mormolta, de közben tisztában volt vele, hogy az a tej kizárólag a lány testéről lenyalogatva tudná álomba ringatni… később, sokkal később.

Emma beleegyezően bólintott és Robert mellett előrenyúlt, hogy kivegye a tejes dobozt. A férfi beszívta a levegőt és lemerevedve várta, hogy a lány eltávolodjon tőle, aztán még behúzott hassal hátraarcot csinált és eltűnt az ajtaja mögött. Odabent végre kieresztette a levegőt, és hirtelen úgy érezte magát, mint a falmászó teremben, amikor harmadszor esett le a jól ismert fogásról. Basszus, ez így maga lesz az elmebaj! Ha Emma lakást keres, lehet, hogy segíteni kéne neki, mert még egy-két ilyen találka és már jöhetnek is érte az ápolók, hogy a zárt osztályra vigyék.

Miközben magára rángatta a farmerjét, akaratlanul is megjelent előtte a lány karcsú lába, ahogy ott toporgott előtte a hűtőszekrényből áradó fényben. Vérvörösre lakkozott körmei úgy vonzották a tekintetét az apró lábujjakra, hogy csak azért nem leste azt egész idő alatt, mert a lágyan hullámzó keblek a szürke agyon mosott egyetemi póló alatt elvonták a figyelmét. Nem is szép ez a lány a szó szoros értelmében, mert ha összeráncolja a homlokát, szinte fiússá válik az arca. – próbálta lebeszélni magát a kísértő jelenségről. Mégis... képtelen volt szabadulni a lány arcát elöntő mosolytól, a huncut szemöldökrántásától és a fehér fogak közt megjelenő rózsaszín nyelvecskétől. Atyaisten, ... – na,nem! Arra aztán végképp nincs szüksége, hogy maga elé képzelje azt a nyelvet, ahogy... – ebben a pillanatban kopogtak az ajtaját.

Basszus, de hülye ötlet volt az a tej! Ha altatót keverne bele, akkor sem biztos, hogy meghozná a vágyott nyugalmat. Addig biztosan nem, amíg a lány a fal túloldalán fekszik.

-Jövök! – kiáltott ki, aztán még magára rántott egy pólót, egészen véletlenül pontosan annak a párját, ami a lányon volt. Emma az ajtó előtt állt egy nagy bögre gőzölgő itallal.

-Gondoltam, hatásosabb, ha egy kis konyakot is öntök bele. – rántott aprót a vállán. –Nekem szokott segíteni. Látom, egyenpizsamánk van – fogta két ujja közé a fiú pólójának alját, aztán amikor rájött, hogy ez nyílt flörtölésnek tűnhet, villámgyorsan elengedte.

Robert gyanakodva szagolt bele a finom párába, aztán beledugta a nyelvét, és meglepve állapította meg, hogy az elképzelését messze felülmúlva finom ez az altatónak szánt fehér lötty. Felmosolygott a bögréből, de azonnal lefagyott az arcáról a mosoly, ahogy a lány fátyolos tekintetével találkozott a pillantása. Emma megbabonázva nézte, ahogy lenyalja a szája széléről a tejet, és Robert úgy is érezte magát, mint egy jóllakott macska, aki a friss ínycsiklandó falatot meglátva azért még kapható lenne egy kis torkoskodásra. A képzettársítás újabb korhatárhoz kötött képeket csalt elő a tudatalattijából. Megköszörülte a torkát.

-Finom.

-Aha, tudom. ... Vizes még a hajad.- motyogta Emma.

-Aha, tudom. – vigyorodott el a fiú és ujjaival végig szántott a törölköző dörzsölésétől még mindig kócos haján. De nem akartam a hajszárítóval hangoskodni.

-De... nem alszik egyikünk sem... nézte Emma kitágult pupillákkal.

Robert nagyot nyelt. Vesszen meg, ha rosszul értelmezi a lány jelzéseit! Ez a csaj szabályosan kikezd vele. És még néhány korty ebből az alattomos, forró, alkoholos vacakból, aztán ő már azt sem bánja, ha Connor benyit az ajtón; itt fogja megcsókolni, nem törődve a barátja jogaival, aztán berántja magához és kulcsra zárja az ajtót. Úgy döntött, menekülőre veszi a figurát, mielőtt még valami marhaságot csinál; ezért aztán hátralépett és a bögrével a kezében a kilincs után nyúlt.

-Jó éjszakát! Ha Connor megjön, mondd meg neki, hogy reggel korán megyek, nem tudom megvárni. Szia! Aludj jól! – hadarta, azzal becsukta kettőjük között az ajtót. Odabent leroskadt az ágyra. Emma! Mi a fenét akarsz tőlem? Mert azzal már régen tisztában volt, hogy ő mit szeretne.