Túl az Óperencián 31.

Alex kimerülten simogatta Olivia vállát a gyertyafényben. Na igen, a játszadozást még éppen annyira élvezik mindketten, mint húsz évvel ezelőtt, de talán már akkor is képtelen lenne az ismétlésre, ha az élete múlna rajta. Szerencsére a felesége is az álom határán szuszogott az oldalához bújva, nem volt benne hiányérzet. Hálás volt a sorsnak, amiért még mindig égett mindkettőjükben a tűz és Olivia azzal a nedves vágyakozással fogadta a szerelmét, mint a kapcsolatuk kezdetén. Olyan kapocs volt ez köztük, amit nem cserélt volna el a szakmai sikereiért vagy az anyagi jólétéért sem.  Óvatosan kihúzta az asszony nyaka alól a karját, hogy elfordulhasson a gyertyát eloltani. Megnyalta az ujjait, aztán belenyúlt a lángba, hogy az apró fényt sercegve elnyomja. Közben Olivia elhelyezkedett a mellkasán és így újra magához ölelhette. Sok minden járt a fejében, tartott tőle, hogy megint álmatlanul virraszt majd, és még a kiadós szeretkezés sem képes kiütni annyira, hogy ne agyaljon a sötétben. Ráadásul olyan dolgokon, amelyeken már teljesen felesleges.

Rick kétszer telefonált, először amikor Gran Canariára érkezett és megtalálta a lányt, utána nem hallottak róluk, de úgy döntött, ez jó hír. Nyilván sikeres volt a békülés és volt jobb dolguk, mint a szülőknek élménybeszámolót tartani. Másodszor pedig a hazautazásuk  előtt jelentkezett a kölyök. A fiú hangjából sütött, hogy az élet nem is lehetne szebb, és ettől ő is boldog volt, de aztán a srác hozzátette, hogy hazafelé megállnának itt néhány napra a lány szüleivel együtt, és ettől kicsit lelombozódott, bár szívélyesnek ható hangon válaszolt azonnal, hogy a legnagyobb örömmel várják őket. 

Egész egyszerűen nem értette magát, miért utálja annyira Anthony Adams-et, hiszen a fickó nős ember, boldogan él a feleségével, már amennyire ezt ebből a távolságból megítélni lehetséges, és amióta ő újra elvette Oliviát, még csak apró jel sem utalt rá, hogy kettőjük közé akarna állni. Alex valami egyszerűen irracionális módon csak irigy volt rá. A másik férfi puszta személye fájdalmasan juttatta eszébe azokat az elvesztegetett hónapokat, amikor nem látta a gyereküktől kikerekedni Oliviát, nem élte át vele Rick születésének csodáját, és nem állhatott mellette, amikor a nőnek a legnagyobb szüksége lett volna rá. És amiket a felesége ezzel a hólyaggal élt meg, nem vele. Röviden, Tony mindarra emlékeztette, amitől részben a saját, részben Olivia hibájából az élet pótolhatatlanul megfosztotta.

Tudta, hogy teljesen irracionális ez az utálat, de egyszerűen nem volt képes uralkodni rajta. Több mint húsz éve volt rá, hogy dédelgesse magában az érzést, és minden telefonváltást az asszony és valamikori barátja között tőrdöfésként élt meg. Most pedig itt laknak majd a házában, és neki jó képet kell vágnia a szőke óriáshoz, aki ha akaratlanul is, de annyi mindent elvett tőle.

Olivia megmoccant és a keze végigsimított a mellkasán, le a takaró alá a hasára, és ő kéjesen mozdult, hogy minél jobban hozzáférhessen.

-Min agyalsz? – suttogott az asszony a sötétben és ujjaival a férfi köldökét és környékét cirógatta. Csalhatatlanul érzett rá, ha a férje fejében tótágast állt a világ.

-Tonyn. – válaszolt neki önkéntelenül is őszintén.

-Felesleges. Alex! Ezt annyiszor megbeszéltük már. Soha nem voltam vele, egyetlen pillanatra sem képzeltem őt a helyedre, lépj már túl ezeken a régi dolgokon! – sóhajtott az asszony türelmesen. 

-De ő veled volt… egy csomó olyan dologban veled volt, ahol nekem kellett volna; és ez rosszabb, mintha lefektetett volna.

-Hah, ezt csak most mondod. Ha lefeküdtem volna vele, akkor az bántana. Alex! Ezek olyan dolgok, amiken már nem tudunk változtatni, teljesen felesleges kínoznod magad. – cirógatta megnyugtatóan a felesége és Alex elkapta a kezét, hogy egy csókot nyomhasson a tenyerére.

-Nem kínozom magam, csak őt utálom érte. Ez nem ugyanaz. – morgott csendben a férfi.

-Bolond vagy. …És ha Rick egyszer elveszi a lányát? Ha a gyerekeiknek ő is a nagyapja lesz? Hogy lehet utálni valakit, aki a leendő menyed apja?

Alex felhorkant ennyi parttalan tervezgetés hallatán. A fiatalok még éppen csak kibékültek, de Olivia már esküvőt vizionál meg unokákat. Jézus! 

-Most hogy így mondod, még nagyapa is úgy lesz, hogy meg sem dolgozott érte. Sabrina nem is a vérszerinti lánya. – húzta el a száját, aztán fel is jajdult, ahogy az asszony a hasára csapott.

-Alex Maitland! Ezt.most.azonnal.fejezd.be! – kiabált vele. –Tony remek apa, Sabrina jobbat nem is kívánhatna. És ha holnap délelőtt itt áll majd az ajtó előtt, akkor te jó képet fogsz vágni hozzá, és megkínálod a legjobb konyakoddal, aztán élvezettel végighallgatod, ahogy a nyaralásukról mesél. Remek és szívélyes házigazda leszel, különben ne is kerülj a szemem elé!

-Ilyen sokat jelent neked?

-Alex! Nem kérdezhetsz tőlem ilyeneket! Ha azt mondom, semmit nem jelent nekem, az egyrészt nem igaz, mert nagyon jó barátom, és igenis sokat jelentett. Egy hálátlan ribanc lennék, ha elfelejteném, mennyi mindenben állt mellettem önzetlenül. Ha meg azt mondom, igenis sokat jelent nekem, ez nem jelenti azt, hogy te ne jelentenél még többet. Úgyhogy velem vagy kegyetlen, amikor ilyen kérdést teszel fel, mert a szíved mélyén neked is pontosan tudnod kell, hogy te vagy az első, mindig is az voltál.

-Jól van, ne haragudj! Értem én, csak ez olyan… nem is tudom, hogy magyarázzam el neked… szóval, ez a fickó olyan nekem, mint egy két lábon járó lelkiismeret-furdalás. Állandóan szembesít vele, milyen őrült voltam, és emiatt mennyi minden kimaradt az életemből, amit ő – csak mert jókor volt, jó helyen – lenyúlt előlem. De majd igyekszem. Ígérem!

Az ígéretet egy csók követte, aztán Alex ráhengeredett a feleségére, és miután aznap éjjel másodszor is felragyogtak felettük a csillagok, végre megnyugodva lehunyta ő is a szemét. „Öreg férfi, érett bor, edzett szerszám” – jutott eszébe az esti film egyik mondata és csendesen elvigyorodott a sötétben.

*

A nyitott erkélyajtó előtt lágyan lengedezett az áttetsző fehér függöny. Az éjszakai fények játéka sejtelmes árnyakat varázsolt a szobába, ahogy az ablak elé lógó indák és a virágözön most kísérteties táncot lejtettek a fehér ágyneműn. Összebújva hallgatták az óceán hullámainak neszét, az ablak alatt ciripelő kabócákat, és Sabrina játékos köröket rajzolt a fiú mellkasára.

-Neked olyan természetes dolog a szeretkezés, mint másnak a levegővétel. – dünnyögte halkan, nem is értve, miért mondta ki hangosan a gondolatot.

Rick sokáig hallgatott és amikor a lány már azt hitte, válasz nélkül hagyja a kijelentését, amelyet talán kérdésnek gondolt, mégis kifejezetten kijelentő módban fogalmazott meg, a fiú egy mély lélegzetvételt követően megszólalt:

-Veled nem.

-Most ezen meg kéne sértődnöm? – emelte fel a lány a fejét, de a fiú visszahúzta a mellére.

-Nem hiszem. Én ezt jó dolognak tartom.

-Hm, elég sokáig törted a fejed, volt időd a megfelelő választ kigondolni. – gúnyolódott Rina, mire a fiú megrázta a fejét.

-Nem a válaszon gondolkodtam, hanem azon, hogy ez neked vajon miért jutott eszedbe?

-Nem tudom. Talán mert az együtt töltött idő ellenére olyan tapasztalatlannak érzem magam melletted. Te úgy nyúlsz hozzám, hogy csalhatatlanul megtalálod az érzékeny pontjaimat, és néha eszembe jut, tulajdonképpen szerencsés vagyok, hogy előttem volt időd tökéletesíteni a technikád. Néha úgy érzem magam, mint egy kis kezdő, aki elpirul, ha a partnere lenyomja a fejét, vagy háttal perdíti maga elé. Sokszor várom, hogy valami váratlant kérj tőlem, valamit, amitől idegenkedem, és olyankor azon agyalok, hogy fogadnád, ha nekem valamihez nem lenne kedvem, még egy próba erejéig sem. 

Rick elvigyorodott, aztán Sabrinát eligazgatva maga mellett, félig ráhengeredett.

-A kisasszony valamit annyira virágnyelven akar megfogalmazni, hogy alig bírom kibogozni a mondatait. De… valamiért úgy érzem, hogy vagy hiányolsz valamit az eddigi figuráink közül, vagy csak simán tartasz tőle, hogy mikor jutunk el oda. … Kimondjuk, vagy idétlenül próbáljuk tovább kikerülni a szót?

-Nem azt mondom, hogy tartok tőle, de valamiért nekem nem kapcsolódik a szerelemhez, a szeretkezés fogalmához, ha … ugyanarra gondolunk. – nyelt nagyot Sabrina, és lelki szemei előtt megjelent a nemrégiben olvasott könyv néhány jelenete.

-Nem tartozom azok közé, akik a létező összes testnyílást birtokba akarják venni. – nézett rá a fiú mintegy igazolást keresve, hogy nem értette félre az előbbi akadozó, szemérmes mondatokat. -Van, amit igen, nagyon is, de a popsiszex, mert gondolom, ezt kerülgetjük itt pirulva, nos, csak a pornósok szerint olyan fergeteges dolog. Egyrészt rengeteg előkészületet igényel, úgyhogy a dolog abszolút elveszti a spontaneitását, másrészt ha nem készülnek rá rendesen, elég fájdalmas lehet. És szerintem a fájdalom ellentmond az örömszerzésnek. De mivel még sosem próbáltam fájdalom árán örömet szerezni vagy kapni, így nem igazán tudok a dologról véleményt alkotni. …De még mindig nem értem, miért gondolod, hogy nekem olyan természetes dolog a szeretkezés? A lányok miatt, akik voltak? 

-Hát, az is… de valahogy sosem tétovázol… csók, ölelés, simogatás… és már bent is vagy… - motyogta bíborvörösen Sabrina, mire Rick összehúzta a szemöldökét.

-Miért tűnik ez nekem kőkemény kritikának?

-Oh,nem! A technikádat a világért sem kritizálnám… szerintem az alkalmankénti átlag két orgazmus mellett ez ki is elégítené a pofátlanság fogalmát, csak … néha … nem tudom… túl magabiztos vagy… én meg melletted olyan, …érted… mint aki simán csak elájul, amiért a fiúja hanyatt lökte.

-Azt hiszem, nem egészen értem, hova akarsz kilyukadni. Túl erőszakos vagyok? – ráncolta a homlokát a fiú, mire Sabrina lemondóan sóhajtott.

-Nem, nem vagy erőszakos. Azt hiszem, egyszer sem voltunk úgy együtt, hogy én ne akartam volna legalább annyira, mint te, csak valahogy mégis olyan lehengerlő vagy. Mint akit még életében nem utasítottak el.

-Pedig volt már ilyen – kacsintott rá a fiú, emlékeztetve, hogy éppen Sabrina csapta be előtte két évvel ezelőtt az Éden kapuját.

-Á, hülyeség! Nem is tudom, mi a fenének hoztam szóba. – morgott a lány, bánva, hogy a korábbi békés, bújós hangulatot így felcsigázta valamivel, amit igazán még megfogalmazni sem tudott. Rick nem erőltette a folytatást, feküdtek csak csendben tovább, de egy idő után mégis ő szólalt meg.

-Tudod, nem voltak ám annyian. Sokszor előfordult, hogy bár egy lánnyal léptem le egy buliból, de a végén valami miatt mégsem jött össze a dolog. Tudod, amikor megcsókolod és úgy érzed, mintha egy hamutálcát nyalogatnál, vagy csak érzed, hogy annyit ivott, hogy hamarabb lesz rosszul, minthogy igazán élvezze, ez így még alkalmi szexnek sem az igazi… Aztán voltak olyanok is, akik bár nem is voltunk együtt, mégis úgy adták elő a barátnőik előtt, pedig… volt egy lány, aki kígyót-békát kiabált rám a teljesítőképességemről, pedig úgy nézett ki, hogy még kómában sem vehettek volna rá, hogy hagyjam rám mászni, jézusom, nincs annyi ital a földön… mégis azt híresztelte, hogy együtt voltunk és felsültem nála. Sose fogom már megtudni, miért volt ez jó neki. … De tudod, voltam már együtt olyan lánnyal is, aki virtuóz volt az ágyban, mégse volt olyan jó vele, mint veled. Na látod, rá mondhatnád, hogy természetes volt számára a szex, bár ő talán már kifejezetten fehérmájú volt. De az az igazság, hogy veled sokkal többről van szó, mint hogy a testem éhsége csillapodjon. Most a szívem is részt vesz a buliban, és ettől sokkal több. És egyáltalán nem érzem magabiztosnak magam. Izgulok,mint egy kamasz, mert életemben először az ágyban is meg akarok felelni. Még szerencse, hogy amikor megcsókolsz, ezek a dolgok kiesnek a fejemből, mert különben csak elbénáznám. Pedig egy férfi legalább az ágyban legyen magabiztos, mert jószerivel ez az egyetlen területe az életnek, ahol még dominánsak maradhatunk. És ez akkor is igaz, ha egyébként szeretjük, ha időnként ti kezdeményeztek. 

-Nos, ha szereted, hogy én kezdeményezek, akkor csak figyelj! – kerekedett Rick fölé a lány, és lábait a fiú csípőjének két oldalán megvetve, lovaglóülésben elhelyezkedett az ágyékán. –Ezt speciel talán kevésbé kedvelem, mint amikor én vagyok alul, mert sokkal kevesebb helyen ér össze a testünk, de az az igazság, hogy soha máskor nem látlak ilyen tisztán, amikor velem együtt hullasz darabokra, úgyhogy már ezért megéri.

-Hát, az az igazság, hogy én viszont kedvelem ezt a pózt, már csak a panoráma miatt is – suttogta a fiú, miközben kezei lustán bejárták a lány testét, aztán eligazította őt az ölében, készen rá, hogy hamarosan újra megmutassa neki a legsebezhetőbb arcát.

Túl az Óperencián 30.

Tony idegesen pillantott vagy huszadszor az órájára. Tekintete végigsöpört a tengerpart egyre ritkuló közönségén fel egészen a városka színes utcácskái felé vezető sétányig.

-Maradj már nyugton! – szólalt meg mellette Sandra, miközben nagyot sóhajtva összecsukta a könyvet, amit Sabrina hagyott a nyugágyon. –Nem fognak ide visszajönni. Biztos vagyok benne, hogy találnak egy szobát, ez a srác bedumálja magát valahova.

-De legalább Sabrina jönne vissza a holmijáért! –morgott a férfi.

-Nem fog visszajönni. Miért jönne? Ezért a könyvért és egy törülközőért? Még az is lehet, hogy már ott vannak a szállásunkon. 

-Gondolod, hogy végül én fizetem ennek a nyikhajnak a nyaralását is? – húzta össze a szemét Anthony.

-Kibírnád, de nem hiszem. Csak összepakolják Rina holmiját, és talán a tisztesség kedvéért együtt vacsoráznak velünk, de utána úgy el fognak tűnni, hogy csak úgy porzik utánuk a sétány. Tony! Nyugodj már bele, hogy szerelmesek egymásba. Volt egy kis vihar a biliben, de nyilvánvalóan túl vannak rajta. Ahogy itt szorongatták egymás kezét, szinte irigy voltam rájuk. Olyan rég volt már, amikor így el akartunk bújni a nagyvilág elől, csak ketten.

-Te tudod, hogy min vesztek össze? – nézett rá a férfi.

-Nem tudom. Annyit tudok csak, amennyit neked is elmondott. Rick valamit rosszul reagált le és összevesztek. Ennyi. Tulajdonképpen értékelem is, hogy nem mesélt el mindent, mert ha olyan dolog lenne, amiért én is felhúznám az orrom, …nos, én még akkor is haragudnék a kölyökre, amikor Rina már rég megbocsátott. Ezzel, hogy megtartotta magának a történteket, megóvta a fiút is attól, hogy ferde szemmel nézzek rá. Néha meglepődöm, mekkora diplomata lett abból a hebrencs kislányból, aki még nemrég volt. 

-Tudod, Sandra, én meg néha azon lepődöm meg, hogy te mennyivel lazábban kezeled ezt a dolgot, mint én. A lányod éppen most van kettesben San Francisco egyik legnagyobb szélhámosával, aki ráadásul néhány napja még alaposan megríkatta, te pedig nyugodtan olvasgatsz, szinte drukkolsz nekik, hogy már ágyba is bújjanak.

-Tony! Higgadj le! Nekem sem könnyű. Féltem a lányomat, nehogy rosszul válasszon, de bízom is benne. Ez a fiú lehet, hogy futott a lányok után, vagy a lányok utána, ahogy Rina mesélte, de amióta együtt vannak, úgy tűnik, csak a lányom létezik a számára. Szeretik egymást. Garanciák pedig nincsenek. Attól sem lesznek, ha korlátokat állítunk eléjük. Mellesleg ki is nevetnének. Két felnőtt ember, még ha néha nem is úgy viselkednek. Azt meg el kell fogadjuk, ha ágyba bújnak. Fiatalok… és amikor mi fiatalok voltunk, mi is megtettük. Ez természetes dolog, csak abban reménykedhetünk, hogy felelősségteljesen teszik. Még fiatalnak érzem magam a nagymamaságra. – kacsintott a férfira. -…Ha jönnek, örülünk nekik, ha nem jönnek, akkor meg reménykedünk, hogy jól érzik magukat. …És most légy szíves segíts összeszedni a cuccunkat és menjünk vissza a házhoz! Éhes vagyok, mint egy farkas és még rendbe kell hoznom a hajamat is, mert a sótól olyan, mint a kóc.

*

Gran Canariánál  kevés változatosabb helyet lehet találni a Földön. – állapították meg Sabrináék, miután béreltek egy kis kocsit, és rászánva egy napot, keresztül-kasul bebarangolták a szigetet.  Az alig 50 km átmérőjű szigeten a sivatagtól a pálmafákon és kaktuszokon át a türkiz színű tavakig ezerféle természeti csoda várta őket. Megmászták Maspalomas sivatagának homok dombjait,

szétnéztek a Roque Nublo gigantikus árnyékából, végül bebarangolták a hatalmas állat és növénykertet - a Palmitos Parkot, ahol Sabrinát színpompás papagájokkal fotózták, Rick pedig legszívesebben a delfinek medencéjébe csobbant volna. Kerülték a városokat, a turistákat, felfedezték a szigetet, és estére úgy elfáradtak, hogy csak hevertek az ágyon; és Rick a lány keze után tapogatózva összekulcsolta a kezüket.

-Most olyanok vagyunk, mint a tengeri vidrák. Soha többé nem hagyom, hogy az áramlás elsodorjon tőlem!

Sabrina felkönyökölt mellette és nézte a fiú arcát, amely komoly volt, a tekintete őszinte.

-Rossz volt nélküled, de még rosszabb volt a bizonytalanság, hogy képes vagy-e megérteni, mit kockáztatsz. Hogy fontos-e neked annyira a kapcsolatunk, hogy megértsd  milyen rossz útra visz, ha nem leszel velem őszinte. Komolyan mondtam, Rick... szeretlek annyira, hogy ezt megbocsássam, de ha újra megteszed, a visszaesőnek már nem tudok többé hinni.

A fiú ránézett, aztán felemelte a kezét és megsimogatta Sabrina arcát.

-Ha valaha újra megtenném, meg sem érdemellek téged. Tudom. De azt is tudom, hogy soha többé nem akarom átélni azt a

pillanatot, amikor azt kiabáltad, hogy nem akarsz látni többé. Az annyira szörnyű érzés volt, egy pillanatra el is hittem, hogy tényleg így lesz, és a szívem majdnem beleszakadt a fájdalomba. Nem akarok fogadkozni Rina, de tanultam a dologból.

*

Puerto de Mogán sziklás öble, amelyet Gran Canaria Velencéjeként is emlegetnek,  jópofa, színes házaival, keskeny csatornáival és a kikötővel ideális helyszínt teremtett az édes andalgásokra esténként. A meleg esti levegő még jobban felerősítette a mindent beborító virágok mámorító illatát. Egyedül az erkélyajtó körül fogyatkoztak meg a színes szirmok, mert Rick nem egyszer szedett belőlük, hogy Sabrina meztelen bőrére szórva hódoljon a szépsége, a szépségük előtt, bár ő a maga férfias elfogódottságával meg volt győződve róla, hogy a virágok önmagukban mit sem érnének, Sabrina teste teszi őket is bársonyosan izgatóvá. 

Napközben búvárkodtak, jetskiztek, sétahajókázni mentek a szülőkkel, játékos delfineket lestek meg a partoktól távol, és hosszas rábeszéléssel ugyan, de rávették Sandrát és Tonyt, hogy próbálják ki ők is a parasailinget. Az óceán feletti ejtőernyős lebegés pazar érzését még néhányszor ők is  átélték a következő napokban, néha  megbeszélve a csónak vezetőjével, hogy a parttól távol válnak le az ernyőről, és ilyenkor kettesben derítették fel a tenger ragyogó színes élővilágát. Pénteken, szilveszter délelőttjén, a népszerű piac színes forgatagában sétálgattak egymást átölelve, friss, érett gyümölcsöket válogatva a gyümölcssalátához, amit Sabrina akart vacsora utáni desszertnek készíteni.  Végül a gyümölcsök az asztalon maradtak, ők pedig egymáshoz tapadva ringatózták végig az éjszakát a parti étterem táncestjén ott ragadva.

Rick szorosan magához húzta a lányt, és a nagy tömegben szinte csak egy helyben topogtak a régi ismerős számra. Nem volt ez tánc a szó szoros értelmében, de nem panaszkodott, testük milliónyi zsibongó pontján összeértek, a térdükről a vállukig, ennyi neki elég volt. Egyik karjával a lány derekát ölelte, a másikkal a fejét húzta a mellkasára és szinte megállás nélkül simogatta a haját és a nyakát. Sabrina már-már úgy érezte, hogy lángra kap rajta a könnyű ruha, lázas remegéssel tapadt a fiúhoz és miközben szinte érzéki örömet jelentett számára ez a sokaság közepén kialakult kis burok, mégsem tudott szabadulni a gondolattól, hogy a gondtalan, szerelmes napok lassan véget érnek. A ma este volt a szilveszter estéje, holnap még kipihenhetik a mai éjszakát, aztán este repülőre ülnek és nekivágnak a sok ezer mérföldes hazaútnak. És fogalma sem volt róla, mit tartogat ez az utazás. De nem akarta elrontani az utolsó napok békéjét, így inkább nem is hozta szóba.

Amikor az éjfélt jelző visszaszámlálás megkezdődött, Rick megtorpant és ujját a lány álla alá téve gyengéden megemelte a fejét. Ahogy felrobbantak körülöttük a petárdák és a pezsgős üvegek durrogása hallatszott mindenhonnan, ők csak álltak a parkett közepén csókolózva. Olyan finom, kedveskedő és mégis szenvedélytől fűtött csók volt ez, ami könnyeket csalt a szemébe. Amikor már kénytelenek voltak levegő után kapni, Rick még néhány könnyed pusziba belesuttogta a kívánságát:

-Boldog Új Évet velem, kicsim!

-Nagyon boldogot, Rick! – súgta vissza a lány, és csak álltak ott összekapaszkodva, amíg az oldaluknál fel nem bukkantak a lány szülei pezsgős poharakkal a kezükben.

-Boldog új évet, gyerekek! – nyújtotta át Tony a poharakat, miközben Sandra már megölelte a lányát és a fiút is.

-Azt hiszem, még sosem volt ilyen megható szilveszterem. – motyogta halkan, aztán elmorzsolt egy könnycseppet a szeme sarkában, ahogy a fiatalokra nézett. Mindkettőjükről sütött a másik iránt érzett szerelem, nem hallottak, nem láttak senki mást maguk körül. És erről a látványról az asszonynak eszébe jutott a múlt, amikor ezt a kis fruskát már a szíve alatt hordta és szerelemtől bódultan kapaszkodott a férjébe, Sabrina édesapjába. Sosem lehet tudni, mit tartogat az élet, lám tőlük is elvette a férjét és a lánya apját… sokáig tartott, amíg feldolgozta a veszteséget, de most újra boldog volt Tony oldalán, és hogy a lánya is megtalálta a szerelemet, ettől az ő boldogsága még jobban kitejesedett.

Túl az Óperencián 29.

-Huh, ez óriási volt! – rázta ki vidáman a vizet a hajából Sabrina, aztán bocsánatkérően rámosolygott a mellettük napozó idős francia házaspárra, akiket véletlenül lespriccelt. Lerogyott a napágyra, és hálásan vette el Tony kezéből az újabb limonádét. Semmi sem eshetett volna jobban ezután az erőpróba után. Akaratlanul is nyelt a sós vízből és most a kellemes édes-savanykás íz hatásosan űzte el szájából a tenger fanyar ízét.

-Úgy döntöttél, hogy a repülés helyett a vízen száguldást választod? – mosolygott rá az anyja, mire Sabrina még tele szájjal megrázta a fejét, aztán a lime savanyú ízétől kicsit grimaszolva elrágcsálta a gyümölcsdarabot.

-Nem, csak várnom kell, mert tele vannak előjegyzéssel, de körülbelül egy óra múlva sorra kerülök. – mondta napok óta először igazán vidáman. Most először gondolt rá, hogy talán mégsem lesz olyan rossz ez a bő hét, ami még előttük állt. Bekente magát naptejjel, aztán  felemelte a könyvet, amit korábban olvashatatlannak tartott. Egy kis hancúrozás a szinte langyos vízben, és most valahogy még a Nicholas Sparks történet is hívogatóbbnak tűnt, kinyitotta a könyvjelzőnél és hátradőlt a nyugágyon. Szeme még egyszer végigsöpört a strandolók között, kicsit zavartan megpihent egy kócos fejen, aztán nagyot sóhajtva olvasni kezdett.

*

Rick szinte belesimult a homokba. Huh, ez majdnem bukta volt. Olyan élvezettel nézte a lányt, hogy majdnem elkésett a rejtőzködéssel. Érezte, hogy abba az irányba fog nézni, de képtelen volt levenni róla a szemét, ahogy a naptejjel bekente a bőrét. Istenem, de szeretett volna most annak a narancsszínű flakonnak a hófehéren folyó tartalma lenni! Elképzelte, ahogy ő folyik végig a két melle között, még inkább ahogy ő simítja el a bársonyos bőrön az illatos folyadékot, aztán inkább beleverte a fejét a homokba. Fejezd be! Más sem hiányzik, mint ágaskodó naciban lopakodni a napozók között. Ha az első éjszakát meg is úszta rendőrségi fogda nélkül, emiatt garantáltan bekerülne.

Állát az öklére támasztva hasalt a meleg homokban és Sabrinát nézte, ahogy grimaszolva lapoz a könyvben. Vajon mit olvashat? Aztán a szeme tovább vándorolt a csípője irányába, amin éppen megcsillant az aprócska nadrágot összefogó madzagra felfűzött gyöngy, ahogy egy picit lejjebb csúszott az ágyon. Felhúzta a lábát és ebből a szögből remek látványt nyújtott a formás vádli és a vékony boka. Ahogy Sabrina a nyugágy két oldala mellé letette terpeszben a lábait egy újabb csukláshoz hasonló hangot csalt elő a fiúból. A képzelete elszabadult és magában csendben fohászkodott, hogy a lány végre befejezze a mocorgást.

A bár fölötti órán már látta, hogy hamarosan Sabrinára kerül a sor, éppen ideje, hogy egyezkedni próbáljon a srácokkal.

*

Tony megbökte Sabrina lábát.

-Kicsim, azt hiszem, lassan te kerülsz sorra… hacsak nem akarod, hogy beelőzzön valaki – biccentett fejével a paplanernyősök felé.

-Kösz! Már megyek is – pattant fel Sabrina, megkönnyebbülten a törülközőjére ejtve a könyvet, ahol a szerző éppen lelkesen ecsetelte a hősök szerelmes egymásra találását. Pontosan tudta, mit érezhet Denise a történetben, ahogy Charles a bokáját a kezébe fogva a vállára emeli a lábait, úgyhogy éppen ideje volt szegény Sabrinát megszabadítani a szenvedéstől, amiért neki még jó ideig nem lehet része hasonló örömben. Hátra sem nézve igyekezett a motorcsónakhoz és Tony nevetve húzta elő a telefonját, aztán felhúzta Sandrát és a napernyők között utána settenkedtek, hogy megörökítsék a nagy mutatványt. A férfi várakozóan nézte, ahogy a csónakon a lányra felszíjazzák a hevedereket, aztán a vezető magyaráz neki valamit, és amikor Sabrina beleegyezően bólogat, egy tarka kendővel beköti a szemét. Ez mi a franc? Ilyet eddig még egyik kuncsaftjukkal sem csináltak. – dermedt meg a férfi. Aztán már csak azt látta, hogy egy magas fickó ül melléje a csónak farára és ő is beköti magát.  Összeráncolt szemöldökkel nézte a túlontúl ismerős profilt. Ez nem lehet igaz! Hirtelen megindult feléjük, de addigra a csónak is elindult és már csak tehetetlenül nézhette, ahogy Rick Maitlanddal az odalán a lánya a magasba emelkedik. Sandra értetlenül figyelte, ahogy tétlenül mered a látványra, ezért kivette a telefont a kezéből és elindította a felvételt.

*

Sabrina túlesve az első izgatott pillanatokon, és a beismerésen, hogy a fickónak igaza volt, bekötött szemmel ez még izgalmasabb lehet, mintha látná magát a felemelkedést, várva, hogy a megegyezés szerint hamarosan megszabadítják a kendőtől, hirtelen mindennél jobban érezni kezdte maga mellett az izmos férfitestet, ahogy össze-összekoccanva lebegnek a semmiben. A srác jóval magasabb volt, mint ő, hosszú bermudája szinte karcolta a bőrét, ahogy lábuk összeért a levegőben. De mégis, az az izgatott szuszogás, vagy inkább sóhaj, amit maga mellől hallott, az ejtette szinte foglyul az érzékeit. Az érzés olyan ismerős volt, de annyira lehetetlen, hogy már a megszületése pillanatában elvetette. Már egy ideje a levegőben voltak, amikor oldalra merte fordítani a fejét, hogy oda kiabáljon a párjának.

-Sabrina vagyok! Ez pedig a világon a második legjobb dolog. 

-Örülök, hogy így gondolod, mert az első számomra is az, hogy a karomban tarthatlak! – érkezett a válasz, amitől Sabrina majdnem elájult. Rick! De hiszen ez lehetetlen! Akkor talán már korábban sem a képzelete játszott vele, tényleg a fiú feküdt nem is olyan messze tőlük a homokban. De ennek az egésznek akkor sincs semmi értelme, hiszen honnan tudhatta volna, hogy itt találja őket, mert Tony aligha árulta el neki? És ha tényleg ő lenne, akkor úgysem mert volna felszállni vele. Hiszen mi van, ha … mint most is… a csónak vezetője játékosan megmeríti őket a vízben? Rick pedig… A szava elakadt és nem is tudta hirtelen, hogy a lebegés élményét nem akarja megszakítani beszélgetéssel, vagy csak azért nem szólal meg, mert akkor esetleg bebizonyosodna, hogy csak álmodja ezt az egészet. 

Csöndben, egymáshoz tapadva lebegtek vagy 150-200  méter magasságban a türkíz színű víz felett; még a csónak hangja sem jutott el hozzájuk, csak ketten voltak, még az állandóan eleségre vadászó sirályok sem zajongtak körülöttük. És ebben a csöndben Sabrina képtelen lett volna tovább haraggal gondolni a fiúra, és a boldogságtól elsírta magát. A következő pillanatban érezte, ahogy a fiú fél kézzel a kendőt próbálja levenni róla, de a vezető olyan szerencsétlenül kötötte rá, hogy a haját is közé fogta, így kicsit fájdalmasan szisszent fel. Rick végül feladta a próbálkozást és csak feltolta Sabrina homlokára a kendőt, aki ettől majdnem úgy nézett ki, mint egy félszemű kalóz, de a fiú úgy érezte, még életében nem látta ilyen szépnek. A lány szemében még az előbbi könnyek ragyogtak.

-Ó, istenem, ne haragudj, csak azt akartam, hogy lásd… itt vagyok veled…mert nincs a világon olyan hely, ahova ne követnélek, nem tud annyira megrémiszteni semmi, hogy utánad ne mennék. – kiabálta neki a fiú. -Útközben olvastam a repülőn egy magazint és annyira igaz volt az a mondat, …Gabriel Garcia Marquez mondta, hogy Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted. Istenem, Rina, senki vagyok nélküled, de úgy látszik olyan nehéz a felfogásom, hogy erre csak akkor jöttem rá, amikor azt mondtad, hogy látni se akarsz többé. 

-Nem azt mondtam, hogy soha többé, csak amíg őszinte nem tudsz lenni hozzám. – kiabált vissza a lány, mert valami rejtélyes oknál fogva ebben a magasságban a suttogás elveszett volna a szelek szárnyán.

-Ó, Rina… soha többé nem hazudok neked, nem csinálok ilyet még játékból sem, annyira bánt, hogy pont veled tettem ezt. – kiabálta a fiú, és a szeméből valóban az őszinteség sütött. Sabrina elmosolyodott és fejével a lenti hullámok felé biccentett.

-Akkor most élvezzük ezt a repülést, készüljünk fel a következő csobbanásra és te pedig szavadat ne felejtsd, mert odalent elmondatok veled mindent! Kezdve ott, hogy hogyan találtál rám.

*

-Micsoda meglepetés! – nézett savanyúan Tony a fiúra, aki boldogságtól ragyogva ölelte magához Sabrinát, amióta csak kiszálltak a csónakból. Ahogy szárazföldet érzett a talpa alatt, magához ölelte, szeme engedélyért esdekelt, és amikor a lány rámosolygott, szíve minden érzését beleadva megcsókolta. A paplanernyősök egyike elismerően a vállára csapott, amikor elváltak, és hívták őket, jöjjenek máskor is.  Na ja, a borravaló, amivel Rick elérte, hogy ő mehessen fel a lánnyal és a kendős kis trükköt is bevethesse, jóval több volt, mint amennyit két utassal egyébként kerestek volna. De minden dollárját megérte – húzta magához még közelebb a lány testét, aki lassan úgy tapadt a bőréhez, mintha sziámi ikrek lennének. 

-Bocsánat, ha megzavartam a nyaralást, de nem halogathattam a bocsánatkérést! – mosolygott Rick Sabrinára és legszívesebben máris magával ragadta volna, ha lett volna hova.

-Te tudtad? – nézett egymásra Tony és Sabrina, egyszerre téve fel a kérdést is.

-Én nem tudtam – tette Sabrina a szívére a kezét. –Ha tudtam volna, nem lettem volna olyan kiállhatatlan az első napokban – grimaszolt bocsánatkérően.

-Én sem tudtam. – motyogta Tony. –Bár, tartottam tőle, mert indulás előtt elszóltam magam, amikor Olivia telefonált. De mivel nem bukkant fel az elmúlt napokban, azt hittem, megúsztam azt a bakit.

Sandra belebokszolt az oldalába. –Nem volt az akkora baki, nézd meg, milyen boldogok! Hogy találtál meg minket? – fordult a fiúhoz, aki egész idő alatt úgy nézte a lányát, mintha most látná először.

-Anya mondta Puerto de Mogant, én meg abból indultam ki, hogy Rina a vízparton lesz, és csak ez a strand jöhetett számításba. Még ha be is jártátok volna a szigetet, előbb-utóbb fel kellett volna itt is bukkannotok.

-Hol szálltál meg?

-Még sehol. Éjjel érkeztem és ott, abban az étteremben töltöttem az éjszakát, szerencsére hajnalig nyitva voltak. A csomagom még mindig ott van az irodában.

-Apa! Az én szobámban elférne. – szólalt meg Sabrina, mire mindannyian ránéztek. –Mi van? – nézett a lány értetlenül a csodálkozó társaságra. –Azt ne mondjátok, hogy… nem most aludnánk először együtt, ti is tudjátok. – forgatta meg a szemét, mert kifejezetten álságosnak érezte Tony savanyú ábrázatát, de igazából Rick csodálkozását sem értette.

-Apa? – motyogta Tony elvörösödve. –Tudod, hogy még soha nem mondtad nekem, hogy apa?  - Amennyire meglepte a lány szóhasználata és amilyen boldog érzéssel töltötte el, annyira kellemetlen volt a felismerés, hogy ez a nyikhaj annyira fontos Sabrinának, hogy ilyen spontán kitöréseket képes kiváltani belőle.

-Nem akarok zavarni! – mentegetőzött Rick. –Bérelek valahol egy szobát.

-De hát… - nézett rá értetlenül a lány, mire Rick nyomott a feje búbjára egy puszit.

-Rina, hidd el, jobb lesz így! Nem akarom megzavarni a szüleid pihenését. 

A lány szeme elsötétült, ahogy a mondat valódi értelme eljutott a tudatáig. Ó igen, abban a parányi motelben egészen biztosan túl vékonyak a falak ahhoz, hogy a szülei melletti szobában szeressék egymást.

-Rendben, akkor felkapok magamra valamit és segítek neked szállást keresni a környéken – kezdte összeszedni a holmiját, majd néhány perccel később már úton voltak az étterem felé, hogy a fiú csomagját is elhozzák onnan. Tony a fejét csóválva nézett utánuk, de Sandra magához húzta a fejét és megcsókolta.

-Ismerem a lányomat. Nem lehetett olyan nagy vétke a srácnak, ha hagyta magát ilyen hamar kiengesztelni. Felnőttek, Tony és szeretik egymást. Mi értelme lenne akadályokat gördíteni az útjukba? Nekem kifejezetten imponál, hogy eljött utána. És ne csodálkozz, ha esetleg a másik szobát feleslegesen fizetjük majd, mert szerintem, ha Rick talál valahol szállást, a lányunk már a ma estét is ott fogja tölteni. Én is azt csinálnám a helyében.

-Téged is elvarázsolt a híres Maitland-vonzerő? – nézett rá savanyúan a férfi, mire Sandra magához húzta a fejét.

-Nem, engem az Adams-féle vonzerő varázsolt el, de attól még örülök, hogy a lányomnak is fene jó ízlése van, ha pasikról van szó. Látod, még benned is megtalálta az apát, pedig nem olyan régen te panaszkodtál, hogy sosem fogja kimondani. Én mondtam neked, hogy így érez, de olyan kishitű tudsz lenni…

-És mi lesz, ha ez a nyikhaj nem talál szállást? – morgott a férfi még mindig morózusan.

-Akkor édesem, majd teszünk róla, hogy mással legyünk elfoglalva, ne a szomszéd szobából érkező neszekkel. – csókolta meg az asszony, és Tony beletörődően és szemében egy huncut szikrával mosolyodott el.

-Ez eddig a hét legjobb ajánlata!

*

Rick és Sabrina izgatott várakozással követték az idős spanyol asszonyt, aki az apró ház kulcsait maga mellett lóbálva ráérősen ballagott  a bejárathoz. Már majdnem feladták a keresést, amikor a lány észrevette a spanyol nyelvű táblát a virággal befuttatott ház előtt leszúrva. Talán azért is volt szerencséjük, mert a külföldiek – akik voltak olyan merészek, hogy előzetes foglalás nélkül érkeztek a városkába – többnyire nem beszélték a nyelvet, ezért fel sem tűnt nekik a felirat. Szerencsére Sabrina és Rick tudtak annyit spanyolul, hogy a szöveg alapján megkeressék a közelben lakó gondnokot.

Virágfüzérektől roskadozó ívek alatt sétálva bukkantak rá a kis átjáróban lapuló épületre, amelyet, csak úgy, mint a környezetében minden más épületet, szinte elborítottak az illatozó virágok. Varázslatos volt a napfényben ragyogó ezernyi szín, a buja vörösek, az izzó narancssárgák, a titokzatos lilák... s mind felfűzve a végtelennek tűnő zöld levélrengetegre.

Amikor beléptek a kinti forróságból a benti árnyas hűvösbe, az előtérrel egybenyitott nappaliban találták magukat. Apró volt a ház, így nem volt túl nagy ez a helyiség sem, nagy részét kényelmes, törtfehér kanapé  foglalta el, melyen a kinti színorgia köszönt vissza a játékosan leszórt párnák tömegével. Az ajtó mellett egy jelképes kis teakonyha volt hivatva a kényelmet teljessé tenni. A puha, öblös kanapé mellől pedig egy kissé nyikorgó fa-csigalépcső vezetett fel az emeletre, ahol az egyetlen hálószoba és a belőle nyíló fürdőszoba volt található. Az egész házikó apró volt és tökéletes. Igazi szerelmi fészek. A fiatalok egymásra néztek, szemükből sütött az öröm, amiért rátaláltak erre a helyre, és az idős asszony mindent értve, elmosolyodva tolta eléjük a bérleti szerződést. Az összeg talán több volt, mint amire Rick számított, de pillanatnyilag nem tudtak volna olyan árat szabni neki, amit sokallt volna azért, hogy Sabrinát végre magához ölelhesse. Aláfirkantotta a papírokat, útlevelének számát már úgy írta a neve alá, hogy oda sem nézett, csak a lányt figyelte, aki a nyitott erkélyajtót kitárva, a kis francia erkély előtt lengedező virágindákat simogatta, mintha az Édenkertben állna. Pillanatnyilag úgy is érezte magát. 

A senora még megmutatta nekik a parányi tetőteraszra vezető kis lépcsőt, aztán  végre Rick kezébe nyomta a kulcsot, majd a sikeres üzlet örömével elbúcsúzott. Deseo la relajación dulce!  - mondta valósággal éneklően hadarva búcsúzóul, aztán a fiúra kacsintva becsukta maga mögött az ajtót. Rick kevésbé bírta a spanyolt, mint a lány, így kérdőn nézett rá, mert hirtelen az egészből csak az „édes” jutott el az agyáig.

-Édes pihenést kívánt – mosolyodott el a lány és a karjait a fiú nyakába fűzte. –Nem is tudom, mire gondolhatott.

-Ó, nekem minden világos. – mormolta a fiú, és kezét a lány dereka köré fűzve megindult vele felfelé a lépcsőn, a hálószoba felé. A nyitott erkélyajtón csak úgy dőlt be a napfénnyel vegyes illatorgia, a hófehér lepedő hívogatóan ragyogva várta őket, de a fiú megtorpant, mielőtt Rina ruhájának kioldotta volna a pántjait.

Fél térdre ereszkedett, bal kezét a szívére tette, a jobbat pedig felemelte, ahogy esküdni készült.

-Soha többé, sem ebben az életben, sem a túlvilágon, amíg csak együtt leszünk, nem fogok hazudni neked. Esküszöm! 

Sabrina előbbi szerelmes hangulata abban a pillanatban fagyott le, ahogy a fiú térdre ereszkedett. Nagyot nyelt és kicsit ijedten gondolt rá, hogy vajon mit akar Rick mondani. ...Most, hogy az esküjét hallgatta, mintha egy mázsás kőtömb szakadt volna le a melléről, és az édes örömöket ígérő mosoly újra elöntötte az arcát. Huh, már megijedt. Nem mintha egyszer, a távoli jövőben ne tudta volna elképzelni, hogy egy hasonló térdeplés után elrebegjen egy meghatott igen-t, de most még nagyon korainak tartotta volna és megkönnyebbült, hogy a szerelmes órákat nem rontotta el egy határozatlan válasszal, vagy egy kínos nem-mel. Rick észre sem vette a lányban lejátszódó apró drámát, mert izgatottan zakatoló szívvel a válaszát várta, hogy megbocsátja neki ezt az egész őrült és meggondolatlan, gyerekes viselkedését.

Sabrina egy pillanatig a szemébe mélyedve kivárt, aztán elmosolyodott, ahogy látta a bizonytalan félelmet a fiú tekintetének mélyén. Hát, még mindig nem érti, nem tudja... 

-Szeretlek annyira, hogy el tudjam felejteni, ami történt, és nagyon remélem, hogy te pedig szeretni fogsz annyira, hogy soha többé ne tedd ezt velünk. – mormolta, miközben végigsimította a fiú szemöldökét, az orra ívét, a száját, ...mint aki az ujjbegyei redőibe akarja vésni  örökre az arcát, az íveket, az apró kiugrót az orrnyergén, a szemöldöke dússágát, az ajkai érintését, fogának élét, ahogy a kalandozó ujjakra harap... minden érintkezés elektromos impulzusait, amik mind a gyomra mélyén összegezték a tapasztalataikat. És ezeknek a tapasztalatoknak a birtokában már abban sem volt biztos, hogy legalább vacsorázni visszatérnek-e a szüleihez. 

Rick magához szorította a puha pamutruhába bújtatott testet, aztán megérezve, hogy az ő még sós testét mennyire dörzsöli a könnyű vászoning, ráébredt, hogy Sabrinának sem volt lehetősége lezuhanyozni, amióta a partról eljöttek. Egy gyengéd puszit nyomott a lány puha hasára, ami az orra előtt volt éppen, aztán ruganyosan felállt és szakavatott mozdulatokkal kikötötte a strandruha két pántját Sabrina vállain. A ruha úgy hullott alá, mint egy őszi falevél a könnyű szélben és ott állt előtte a legszebb nő, akit csak ismert, egy falatnyi fürdőruhától eltekintve Évaként. Lerázta a vállairól a fehér inget, amelyben utazott, és amelyet magára kapott, amikor a csomagjáért elugrottak. Folytatta a lány testének kicsomagolását... meghúzta a vékony kis zsinórt a nyakában  és a hátán, aztán két oldalt az apró fürdőnadrágon is. A szivárványszín anyagdarabkák lehullottak a testéről, megmutatva, hogy bronzos barnaságától mennyire elütnek az elrejtett részek. Aztán türelmetlenül letolta a saját sótól durva bermudáját és kilépve belőle odébb rúgta. Még egyszer végignézett Sabrina testén, számba véve minden porcikáját, végül felkapta és a zuhanyozóba vitte. A fejükre záporozó langyos víz alatt pedig már azzal a rég elfojtott szenvedéllyel csókolta meg, amely semmiben nem hasonlított a pillanatokkal korábbi áhítatos, óvatos mozdulatokhoz.

*

-Alighanem az összes melegvizet elhasználtuk a bojlerből – didergett Sabrina, ahogy felhevült testüket a milliónyi apró jéghideg vízcsepp permetezte. Még egy utolsó csókot nyomott Rick szájára és kilépett a zuhanyozóból, ahol az eltelt majd negyedórát töltötték. Rick fáradtan a csempének dőlve egy utolsót még a fenekére csapott.

-Szerinted a víz tényleg viszi a hangot? Mert akkor a szomszédok jó kis műsort kaptak. – vigyorgott elégedetten, mire Sabrina a még mindig nyitott erkélyajtó felé intett.

-Szerintem egész Mogan élvezte a műsort.

Rick nevetve kapta le az ágyról a takaróra terített fehér leplet és a lányt foglyul ejtve maguk köré tekerte.

-Menjünk el a holmidért!

-Rick! Én nem akarok .... – kezdett bele Sabrina, mire a fiú  kicsit eltolta magától.

-Nem akarsz velem lenni? Jókor mondod! ... Én mit csináljak itt még tíz napig, ha te a szüleiddel maradsz? – fortyant fel sértetten.

Sabrina grimaszt vágott ennyi türelmetlen értetlenség hallatán, aztán a lepedő takarásában belecsípett a fiúba, hogy elhallgattassa.

-Fogd be! Nem azt mondtam, hogy nem akarok veled lenni... csak tőled nem lehet végig mondani egy értelmes mondatot. Én nem akarok most odamenni, mert akkor egyrészt megkapom, hogy nagyon könnyen megbocsátottam neked, másrészt biztos együtt kell vacsoráznunk velük. 

-Én kibírom. – rántotta meg a vállát Rick, mire egy újabb szemforgatás volt a jutalma.  –De talán nyugodtabbak lennének... és megbeszélhetnénk, hogy a következő napokban akkor sem kell aggódniuk, ha nem futnánk össze lent a parton. Ha már itt vagyunk, én szívesen megnézném a fővárost, meg a sziget belsejét, vagy akár átmennék Teneriffére is.

-Hát csak menj! – görbült le a lány szája játékosan. –Én azt hittem, azért bérelted ki ezt a kis meseházat, hogy itt bújjunk el, amíg csak ki nem kell menni a reptérre. De ha te túrázni akarsz, főni a napon...

-Rina! Ne csinálj úgy, mintha te nem akarnál.  De oké, nem kell mindent megnéznünk. Egy kirándulás... és te döntheted el, hová menjünk... áll az alku?

-Na, jól van nagyfiú! Egész jól alakul a tárgyalási technikád... akkor én is engedek. Most velük vacsorázunk, aztán visszajövünk ide, és ...

-Erre az és-re koncentrálj kicsim, de ha most nem indulunk el, még a desszertre sem érünk oda.

-A desszertet én úgyis jobban szeretem az ágyban – rebegtette meg a pilláit a lány, mire Rick  az ágyra döntötte és a lepedő alá bújva addig csiklandozta, amíg Sabrina ki nem bújt az öleléséből és a ruháit összekapkodva öltözni nem kezdett.