Túl az Óperencián 29.

-Huh, ez óriási volt! – rázta ki vidáman a vizet a hajából Sabrina, aztán bocsánatkérően rámosolygott a mellettük napozó idős francia házaspárra, akiket véletlenül lespriccelt. Lerogyott a napágyra, és hálásan vette el Tony kezéből az újabb limonádét. Semmi sem eshetett volna jobban ezután az erőpróba után. Akaratlanul is nyelt a sós vízből és most a kellemes édes-savanykás íz hatásosan űzte el szájából a tenger fanyar ízét.

-Úgy döntöttél, hogy a repülés helyett a vízen száguldást választod? – mosolygott rá az anyja, mire Sabrina még tele szájjal megrázta a fejét, aztán a lime savanyú ízétől kicsit grimaszolva elrágcsálta a gyümölcsdarabot.

-Nem, csak várnom kell, mert tele vannak előjegyzéssel, de körülbelül egy óra múlva sorra kerülök. – mondta napok óta először igazán vidáman. Most először gondolt rá, hogy talán mégsem lesz olyan rossz ez a bő hét, ami még előttük állt. Bekente magát naptejjel, aztán  felemelte a könyvet, amit korábban olvashatatlannak tartott. Egy kis hancúrozás a szinte langyos vízben, és most valahogy még a Nicholas Sparks történet is hívogatóbbnak tűnt, kinyitotta a könyvjelzőnél és hátradőlt a nyugágyon. Szeme még egyszer végigsöpört a strandolók között, kicsit zavartan megpihent egy kócos fejen, aztán nagyot sóhajtva olvasni kezdett.

*

Rick szinte belesimult a homokba. Huh, ez majdnem bukta volt. Olyan élvezettel nézte a lányt, hogy majdnem elkésett a rejtőzködéssel. Érezte, hogy abba az irányba fog nézni, de képtelen volt levenni róla a szemét, ahogy a naptejjel bekente a bőrét. Istenem, de szeretett volna most annak a narancsszínű flakonnak a hófehéren folyó tartalma lenni! Elképzelte, ahogy ő folyik végig a két melle között, még inkább ahogy ő simítja el a bársonyos bőrön az illatos folyadékot, aztán inkább beleverte a fejét a homokba. Fejezd be! Más sem hiányzik, mint ágaskodó naciban lopakodni a napozók között. Ha az első éjszakát meg is úszta rendőrségi fogda nélkül, emiatt garantáltan bekerülne.

Állát az öklére támasztva hasalt a meleg homokban és Sabrinát nézte, ahogy grimaszolva lapoz a könyvben. Vajon mit olvashat? Aztán a szeme tovább vándorolt a csípője irányába, amin éppen megcsillant az aprócska nadrágot összefogó madzagra felfűzött gyöngy, ahogy egy picit lejjebb csúszott az ágyon. Felhúzta a lábát és ebből a szögből remek látványt nyújtott a formás vádli és a vékony boka. Ahogy Sabrina a nyugágy két oldala mellé letette terpeszben a lábait egy újabb csukláshoz hasonló hangot csalt elő a fiúból. A képzelete elszabadult és magában csendben fohászkodott, hogy a lány végre befejezze a mocorgást.

A bár fölötti órán már látta, hogy hamarosan Sabrinára kerül a sor, éppen ideje, hogy egyezkedni próbáljon a srácokkal.

*

Tony megbökte Sabrina lábát.

-Kicsim, azt hiszem, lassan te kerülsz sorra… hacsak nem akarod, hogy beelőzzön valaki – biccentett fejével a paplanernyősök felé.

-Kösz! Már megyek is – pattant fel Sabrina, megkönnyebbülten a törülközőjére ejtve a könyvet, ahol a szerző éppen lelkesen ecsetelte a hősök szerelmes egymásra találását. Pontosan tudta, mit érezhet Denise a történetben, ahogy Charles a bokáját a kezébe fogva a vállára emeli a lábait, úgyhogy éppen ideje volt szegény Sabrinát megszabadítani a szenvedéstől, amiért neki még jó ideig nem lehet része hasonló örömben. Hátra sem nézve igyekezett a motorcsónakhoz és Tony nevetve húzta elő a telefonját, aztán felhúzta Sandrát és a napernyők között utána settenkedtek, hogy megörökítsék a nagy mutatványt. A férfi várakozóan nézte, ahogy a csónakon a lányra felszíjazzák a hevedereket, aztán a vezető magyaráz neki valamit, és amikor Sabrina beleegyezően bólogat, egy tarka kendővel beköti a szemét. Ez mi a franc? Ilyet eddig még egyik kuncsaftjukkal sem csináltak. – dermedt meg a férfi. Aztán már csak azt látta, hogy egy magas fickó ül melléje a csónak farára és ő is beköti magát.  Összeráncolt szemöldökkel nézte a túlontúl ismerős profilt. Ez nem lehet igaz! Hirtelen megindult feléjük, de addigra a csónak is elindult és már csak tehetetlenül nézhette, ahogy Rick Maitlanddal az odalán a lánya a magasba emelkedik. Sandra értetlenül figyelte, ahogy tétlenül mered a látványra, ezért kivette a telefont a kezéből és elindította a felvételt.

*

Sabrina túlesve az első izgatott pillanatokon, és a beismerésen, hogy a fickónak igaza volt, bekötött szemmel ez még izgalmasabb lehet, mintha látná magát a felemelkedést, várva, hogy a megegyezés szerint hamarosan megszabadítják a kendőtől, hirtelen mindennél jobban érezni kezdte maga mellett az izmos férfitestet, ahogy össze-összekoccanva lebegnek a semmiben. A srác jóval magasabb volt, mint ő, hosszú bermudája szinte karcolta a bőrét, ahogy lábuk összeért a levegőben. De mégis, az az izgatott szuszogás, vagy inkább sóhaj, amit maga mellől hallott, az ejtette szinte foglyul az érzékeit. Az érzés olyan ismerős volt, de annyira lehetetlen, hogy már a megszületése pillanatában elvetette. Már egy ideje a levegőben voltak, amikor oldalra merte fordítani a fejét, hogy oda kiabáljon a párjának.

-Sabrina vagyok! Ez pedig a világon a második legjobb dolog. 

-Örülök, hogy így gondolod, mert az első számomra is az, hogy a karomban tarthatlak! – érkezett a válasz, amitől Sabrina majdnem elájult. Rick! De hiszen ez lehetetlen! Akkor talán már korábban sem a képzelete játszott vele, tényleg a fiú feküdt nem is olyan messze tőlük a homokban. De ennek az egésznek akkor sincs semmi értelme, hiszen honnan tudhatta volna, hogy itt találja őket, mert Tony aligha árulta el neki? És ha tényleg ő lenne, akkor úgysem mert volna felszállni vele. Hiszen mi van, ha … mint most is… a csónak vezetője játékosan megmeríti őket a vízben? Rick pedig… A szava elakadt és nem is tudta hirtelen, hogy a lebegés élményét nem akarja megszakítani beszélgetéssel, vagy csak azért nem szólal meg, mert akkor esetleg bebizonyosodna, hogy csak álmodja ezt az egészet. 

Csöndben, egymáshoz tapadva lebegtek vagy 150-200  méter magasságban a türkíz színű víz felett; még a csónak hangja sem jutott el hozzájuk, csak ketten voltak, még az állandóan eleségre vadászó sirályok sem zajongtak körülöttük. És ebben a csöndben Sabrina képtelen lett volna tovább haraggal gondolni a fiúra, és a boldogságtól elsírta magát. A következő pillanatban érezte, ahogy a fiú fél kézzel a kendőt próbálja levenni róla, de a vezető olyan szerencsétlenül kötötte rá, hogy a haját is közé fogta, így kicsit fájdalmasan szisszent fel. Rick végül feladta a próbálkozást és csak feltolta Sabrina homlokára a kendőt, aki ettől majdnem úgy nézett ki, mint egy félszemű kalóz, de a fiú úgy érezte, még életében nem látta ilyen szépnek. A lány szemében még az előbbi könnyek ragyogtak.

-Ó, istenem, ne haragudj, csak azt akartam, hogy lásd… itt vagyok veled…mert nincs a világon olyan hely, ahova ne követnélek, nem tud annyira megrémiszteni semmi, hogy utánad ne mennék. – kiabálta neki a fiú. -Útközben olvastam a repülőn egy magazint és annyira igaz volt az a mondat, …Gabriel Garcia Marquez mondta, hogy Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted. Istenem, Rina, senki vagyok nélküled, de úgy látszik olyan nehéz a felfogásom, hogy erre csak akkor jöttem rá, amikor azt mondtad, hogy látni se akarsz többé. 

-Nem azt mondtam, hogy soha többé, csak amíg őszinte nem tudsz lenni hozzám. – kiabált vissza a lány, mert valami rejtélyes oknál fogva ebben a magasságban a suttogás elveszett volna a szelek szárnyán.

-Ó, Rina… soha többé nem hazudok neked, nem csinálok ilyet még játékból sem, annyira bánt, hogy pont veled tettem ezt. – kiabálta a fiú, és a szeméből valóban az őszinteség sütött. Sabrina elmosolyodott és fejével a lenti hullámok felé biccentett.

-Akkor most élvezzük ezt a repülést, készüljünk fel a következő csobbanásra és te pedig szavadat ne felejtsd, mert odalent elmondatok veled mindent! Kezdve ott, hogy hogyan találtál rám.

*

-Micsoda meglepetés! – nézett savanyúan Tony a fiúra, aki boldogságtól ragyogva ölelte magához Sabrinát, amióta csak kiszálltak a csónakból. Ahogy szárazföldet érzett a talpa alatt, magához ölelte, szeme engedélyért esdekelt, és amikor a lány rámosolygott, szíve minden érzését beleadva megcsókolta. A paplanernyősök egyike elismerően a vállára csapott, amikor elváltak, és hívták őket, jöjjenek máskor is.  Na ja, a borravaló, amivel Rick elérte, hogy ő mehessen fel a lánnyal és a kendős kis trükköt is bevethesse, jóval több volt, mint amennyit két utassal egyébként kerestek volna. De minden dollárját megérte – húzta magához még közelebb a lány testét, aki lassan úgy tapadt a bőréhez, mintha sziámi ikrek lennének. 

-Bocsánat, ha megzavartam a nyaralást, de nem halogathattam a bocsánatkérést! – mosolygott Rick Sabrinára és legszívesebben máris magával ragadta volna, ha lett volna hova.

-Te tudtad? – nézett egymásra Tony és Sabrina, egyszerre téve fel a kérdést is.

-Én nem tudtam – tette Sabrina a szívére a kezét. –Ha tudtam volna, nem lettem volna olyan kiállhatatlan az első napokban – grimaszolt bocsánatkérően.

-Én sem tudtam. – motyogta Tony. –Bár, tartottam tőle, mert indulás előtt elszóltam magam, amikor Olivia telefonált. De mivel nem bukkant fel az elmúlt napokban, azt hittem, megúsztam azt a bakit.

Sandra belebokszolt az oldalába. –Nem volt az akkora baki, nézd meg, milyen boldogok! Hogy találtál meg minket? – fordult a fiúhoz, aki egész idő alatt úgy nézte a lányát, mintha most látná először.

-Anya mondta Puerto de Mogant, én meg abból indultam ki, hogy Rina a vízparton lesz, és csak ez a strand jöhetett számításba. Még ha be is jártátok volna a szigetet, előbb-utóbb fel kellett volna itt is bukkannotok.

-Hol szálltál meg?

-Még sehol. Éjjel érkeztem és ott, abban az étteremben töltöttem az éjszakát, szerencsére hajnalig nyitva voltak. A csomagom még mindig ott van az irodában.

-Apa! Az én szobámban elférne. – szólalt meg Sabrina, mire mindannyian ránéztek. –Mi van? – nézett a lány értetlenül a csodálkozó társaságra. –Azt ne mondjátok, hogy… nem most aludnánk először együtt, ti is tudjátok. – forgatta meg a szemét, mert kifejezetten álságosnak érezte Tony savanyú ábrázatát, de igazából Rick csodálkozását sem értette.

-Apa? – motyogta Tony elvörösödve. –Tudod, hogy még soha nem mondtad nekem, hogy apa?  - Amennyire meglepte a lány szóhasználata és amilyen boldog érzéssel töltötte el, annyira kellemetlen volt a felismerés, hogy ez a nyikhaj annyira fontos Sabrinának, hogy ilyen spontán kitöréseket képes kiváltani belőle.

-Nem akarok zavarni! – mentegetőzött Rick. –Bérelek valahol egy szobát.

-De hát… - nézett rá értetlenül a lány, mire Rick nyomott a feje búbjára egy puszit.

-Rina, hidd el, jobb lesz így! Nem akarom megzavarni a szüleid pihenését. 

A lány szeme elsötétült, ahogy a mondat valódi értelme eljutott a tudatáig. Ó igen, abban a parányi motelben egészen biztosan túl vékonyak a falak ahhoz, hogy a szülei melletti szobában szeressék egymást.

-Rendben, akkor felkapok magamra valamit és segítek neked szállást keresni a környéken – kezdte összeszedni a holmiját, majd néhány perccel később már úton voltak az étterem felé, hogy a fiú csomagját is elhozzák onnan. Tony a fejét csóválva nézett utánuk, de Sandra magához húzta a fejét és megcsókolta.

-Ismerem a lányomat. Nem lehetett olyan nagy vétke a srácnak, ha hagyta magát ilyen hamar kiengesztelni. Felnőttek, Tony és szeretik egymást. Mi értelme lenne akadályokat gördíteni az útjukba? Nekem kifejezetten imponál, hogy eljött utána. És ne csodálkozz, ha esetleg a másik szobát feleslegesen fizetjük majd, mert szerintem, ha Rick talál valahol szállást, a lányunk már a ma estét is ott fogja tölteni. Én is azt csinálnám a helyében.

-Téged is elvarázsolt a híres Maitland-vonzerő? – nézett rá savanyúan a férfi, mire Sandra magához húzta a fejét.

-Nem, engem az Adams-féle vonzerő varázsolt el, de attól még örülök, hogy a lányomnak is fene jó ízlése van, ha pasikról van szó. Látod, még benned is megtalálta az apát, pedig nem olyan régen te panaszkodtál, hogy sosem fogja kimondani. Én mondtam neked, hogy így érez, de olyan kishitű tudsz lenni…

-És mi lesz, ha ez a nyikhaj nem talál szállást? – morgott a férfi még mindig morózusan.

-Akkor édesem, majd teszünk róla, hogy mással legyünk elfoglalva, ne a szomszéd szobából érkező neszekkel. – csókolta meg az asszony, és Tony beletörődően és szemében egy huncut szikrával mosolyodott el.

-Ez eddig a hét legjobb ajánlata!

*

Rick és Sabrina izgatott várakozással követték az idős spanyol asszonyt, aki az apró ház kulcsait maga mellett lóbálva ráérősen ballagott  a bejárathoz. Már majdnem feladták a keresést, amikor a lány észrevette a spanyol nyelvű táblát a virággal befuttatott ház előtt leszúrva. Talán azért is volt szerencséjük, mert a külföldiek – akik voltak olyan merészek, hogy előzetes foglalás nélkül érkeztek a városkába – többnyire nem beszélték a nyelvet, ezért fel sem tűnt nekik a felirat. Szerencsére Sabrina és Rick tudtak annyit spanyolul, hogy a szöveg alapján megkeressék a közelben lakó gondnokot.

Virágfüzérektől roskadozó ívek alatt sétálva bukkantak rá a kis átjáróban lapuló épületre, amelyet, csak úgy, mint a környezetében minden más épületet, szinte elborítottak az illatozó virágok. Varázslatos volt a napfényben ragyogó ezernyi szín, a buja vörösek, az izzó narancssárgák, a titokzatos lilák... s mind felfűzve a végtelennek tűnő zöld levélrengetegre.

Amikor beléptek a kinti forróságból a benti árnyas hűvösbe, az előtérrel egybenyitott nappaliban találták magukat. Apró volt a ház, így nem volt túl nagy ez a helyiség sem, nagy részét kényelmes, törtfehér kanapé  foglalta el, melyen a kinti színorgia köszönt vissza a játékosan leszórt párnák tömegével. Az ajtó mellett egy jelképes kis teakonyha volt hivatva a kényelmet teljessé tenni. A puha, öblös kanapé mellől pedig egy kissé nyikorgó fa-csigalépcső vezetett fel az emeletre, ahol az egyetlen hálószoba és a belőle nyíló fürdőszoba volt található. Az egész házikó apró volt és tökéletes. Igazi szerelmi fészek. A fiatalok egymásra néztek, szemükből sütött az öröm, amiért rátaláltak erre a helyre, és az idős asszony mindent értve, elmosolyodva tolta eléjük a bérleti szerződést. Az összeg talán több volt, mint amire Rick számított, de pillanatnyilag nem tudtak volna olyan árat szabni neki, amit sokallt volna azért, hogy Sabrinát végre magához ölelhesse. Aláfirkantotta a papírokat, útlevelének számát már úgy írta a neve alá, hogy oda sem nézett, csak a lányt figyelte, aki a nyitott erkélyajtót kitárva, a kis francia erkély előtt lengedező virágindákat simogatta, mintha az Édenkertben állna. Pillanatnyilag úgy is érezte magát. 

A senora még megmutatta nekik a parányi tetőteraszra vezető kis lépcsőt, aztán  végre Rick kezébe nyomta a kulcsot, majd a sikeres üzlet örömével elbúcsúzott. Deseo la relajación dulce!  - mondta valósággal éneklően hadarva búcsúzóul, aztán a fiúra kacsintva becsukta maga mögött az ajtót. Rick kevésbé bírta a spanyolt, mint a lány, így kérdőn nézett rá, mert hirtelen az egészből csak az „édes” jutott el az agyáig.

-Édes pihenést kívánt – mosolyodott el a lány és a karjait a fiú nyakába fűzte. –Nem is tudom, mire gondolhatott.

-Ó, nekem minden világos. – mormolta a fiú, és kezét a lány dereka köré fűzve megindult vele felfelé a lépcsőn, a hálószoba felé. A nyitott erkélyajtón csak úgy dőlt be a napfénnyel vegyes illatorgia, a hófehér lepedő hívogatóan ragyogva várta őket, de a fiú megtorpant, mielőtt Rina ruhájának kioldotta volna a pántjait.

Fél térdre ereszkedett, bal kezét a szívére tette, a jobbat pedig felemelte, ahogy esküdni készült.

-Soha többé, sem ebben az életben, sem a túlvilágon, amíg csak együtt leszünk, nem fogok hazudni neked. Esküszöm! 

Sabrina előbbi szerelmes hangulata abban a pillanatban fagyott le, ahogy a fiú térdre ereszkedett. Nagyot nyelt és kicsit ijedten gondolt rá, hogy vajon mit akar Rick mondani. ...Most, hogy az esküjét hallgatta, mintha egy mázsás kőtömb szakadt volna le a melléről, és az édes örömöket ígérő mosoly újra elöntötte az arcát. Huh, már megijedt. Nem mintha egyszer, a távoli jövőben ne tudta volna elképzelni, hogy egy hasonló térdeplés után elrebegjen egy meghatott igen-t, de most még nagyon korainak tartotta volna és megkönnyebbült, hogy a szerelmes órákat nem rontotta el egy határozatlan válasszal, vagy egy kínos nem-mel. Rick észre sem vette a lányban lejátszódó apró drámát, mert izgatottan zakatoló szívvel a válaszát várta, hogy megbocsátja neki ezt az egész őrült és meggondolatlan, gyerekes viselkedését.

Sabrina egy pillanatig a szemébe mélyedve kivárt, aztán elmosolyodott, ahogy látta a bizonytalan félelmet a fiú tekintetének mélyén. Hát, még mindig nem érti, nem tudja... 

-Szeretlek annyira, hogy el tudjam felejteni, ami történt, és nagyon remélem, hogy te pedig szeretni fogsz annyira, hogy soha többé ne tedd ezt velünk. – mormolta, miközben végigsimította a fiú szemöldökét, az orra ívét, a száját, ...mint aki az ujjbegyei redőibe akarja vésni  örökre az arcát, az íveket, az apró kiugrót az orrnyergén, a szemöldöke dússágát, az ajkai érintését, fogának élét, ahogy a kalandozó ujjakra harap... minden érintkezés elektromos impulzusait, amik mind a gyomra mélyén összegezték a tapasztalataikat. És ezeknek a tapasztalatoknak a birtokában már abban sem volt biztos, hogy legalább vacsorázni visszatérnek-e a szüleihez. 

Rick magához szorította a puha pamutruhába bújtatott testet, aztán megérezve, hogy az ő még sós testét mennyire dörzsöli a könnyű vászoning, ráébredt, hogy Sabrinának sem volt lehetősége lezuhanyozni, amióta a partról eljöttek. Egy gyengéd puszit nyomott a lány puha hasára, ami az orra előtt volt éppen, aztán ruganyosan felállt és szakavatott mozdulatokkal kikötötte a strandruha két pántját Sabrina vállain. A ruha úgy hullott alá, mint egy őszi falevél a könnyű szélben és ott állt előtte a legszebb nő, akit csak ismert, egy falatnyi fürdőruhától eltekintve Évaként. Lerázta a vállairól a fehér inget, amelyben utazott, és amelyet magára kapott, amikor a csomagjáért elugrottak. Folytatta a lány testének kicsomagolását... meghúzta a vékony kis zsinórt a nyakában  és a hátán, aztán két oldalt az apró fürdőnadrágon is. A szivárványszín anyagdarabkák lehullottak a testéről, megmutatva, hogy bronzos barnaságától mennyire elütnek az elrejtett részek. Aztán türelmetlenül letolta a saját sótól durva bermudáját és kilépve belőle odébb rúgta. Még egyszer végignézett Sabrina testén, számba véve minden porcikáját, végül felkapta és a zuhanyozóba vitte. A fejükre záporozó langyos víz alatt pedig már azzal a rég elfojtott szenvedéllyel csókolta meg, amely semmiben nem hasonlított a pillanatokkal korábbi áhítatos, óvatos mozdulatokhoz.

*

-Alighanem az összes melegvizet elhasználtuk a bojlerből – didergett Sabrina, ahogy felhevült testüket a milliónyi apró jéghideg vízcsepp permetezte. Még egy utolsó csókot nyomott Rick szájára és kilépett a zuhanyozóból, ahol az eltelt majd negyedórát töltötték. Rick fáradtan a csempének dőlve egy utolsót még a fenekére csapott.

-Szerinted a víz tényleg viszi a hangot? Mert akkor a szomszédok jó kis műsort kaptak. – vigyorgott elégedetten, mire Sabrina a még mindig nyitott erkélyajtó felé intett.

-Szerintem egész Mogan élvezte a műsort.

Rick nevetve kapta le az ágyról a takaróra terített fehér leplet és a lányt foglyul ejtve maguk köré tekerte.

-Menjünk el a holmidért!

-Rick! Én nem akarok .... – kezdett bele Sabrina, mire a fiú  kicsit eltolta magától.

-Nem akarsz velem lenni? Jókor mondod! ... Én mit csináljak itt még tíz napig, ha te a szüleiddel maradsz? – fortyant fel sértetten.

Sabrina grimaszt vágott ennyi türelmetlen értetlenség hallatán, aztán a lepedő takarásában belecsípett a fiúba, hogy elhallgattassa.

-Fogd be! Nem azt mondtam, hogy nem akarok veled lenni... csak tőled nem lehet végig mondani egy értelmes mondatot. Én nem akarok most odamenni, mert akkor egyrészt megkapom, hogy nagyon könnyen megbocsátottam neked, másrészt biztos együtt kell vacsoráznunk velük. 

-Én kibírom. – rántotta meg a vállát Rick, mire egy újabb szemforgatás volt a jutalma.  –De talán nyugodtabbak lennének... és megbeszélhetnénk, hogy a következő napokban akkor sem kell aggódniuk, ha nem futnánk össze lent a parton. Ha már itt vagyunk, én szívesen megnézném a fővárost, meg a sziget belsejét, vagy akár átmennék Teneriffére is.

-Hát csak menj! – görbült le a lány szája játékosan. –Én azt hittem, azért bérelted ki ezt a kis meseházat, hogy itt bújjunk el, amíg csak ki nem kell menni a reptérre. De ha te túrázni akarsz, főni a napon...

-Rina! Ne csinálj úgy, mintha te nem akarnál.  De oké, nem kell mindent megnéznünk. Egy kirándulás... és te döntheted el, hová menjünk... áll az alku?

-Na, jól van nagyfiú! Egész jól alakul a tárgyalási technikád... akkor én is engedek. Most velük vacsorázunk, aztán visszajövünk ide, és ...

-Erre az és-re koncentrálj kicsim, de ha most nem indulunk el, még a desszertre sem érünk oda.

-A desszertet én úgyis jobban szeretem az ágyban – rebegtette meg a pilláit a lány, mire Rick  az ágyra döntötte és a lepedő alá bújva addig csiklandozta, amíg Sabrina ki nem bújt az öleléséből és a ruháit összekapkodva öltözni nem kezdett.