"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2013. december 16., hétfő

Túl az Óperencián 44.



-Kezdek kételkedni benne, hogy jó ötlet volt belevágni ebbe az egészbe. – sóhajtott Olivia elgyötörten, amikor Alex végre hazakeveredett az iskolából. Már két hete itthon voltak, és igazán nem panaszkodhatott, hiszen a férfi egy héten csak három alkalommal volt bent fél napot, de ezek a napok az asszonynak mindig komoly megpróbáltatást jelentettek. Nem mintha a háztartás és a gyerek között nem találta volna az egyensúlyt, köszönhetően Pam-nek, akit házvezetőnőként alkalmazott Alex, amióta csak hazajöttek a kórházból. Pam minden nap ott volt vele, hogy ne legyen egyedül, mosott, főzött, takarított, hogy a házi munkákkal ne fárassza túl magát; neki csak a gyerekkel kellett foglalkoznia, mert azt az első napok után megértették, hogy a kislány igényt is tart anyja egész napos figyelmére. Igen ám, de ő úgy tervezte, hogy Risa Carmen csendes, nyugodt kislány lesz, aki majd órákon át alszik, eszik, vagy csak nézi az őt körülvevő érdekes világot, de Caro, ahogy az első naptól nevezték, ennek éppen az ellenkezője volt.  A nevet a fiuk adta neki és mind a kettőjüknek tetszett, úgyhogy a családi közmegegyezés legalább ebben a kérdésben azonnal megszületett. 

A bajok már az evéssel kezdődtek, pedig Oliviának volt teje, bőségesen elég, talán túl sok is, mert Caro nem volt egy kis zabagép. Evett, hamar jóllakott, aztán egy kevés alvás után ismerkedni akart a világgal. De nem a kiságyból. És mivel Olivia az ideje nagy részében két lábon járó tejcsárdának érezte magát, aki az állandó fejéssel próbálta feszülő melleinek az enyhülést megadni, egyre nehezebben viselte, hogy a kislány állandóan csak kézben érezte jól magát. Ha cipelgette a házban körbe, vagy tologatta a babakocsiban, akkor egy tüneményes bébi volt, de ha lerakta, vagy megállt alatta a lágyan ringatózó kocsi, akkor azonnal üvegrepesztő bömbölésbe kezdett. Az biztos, hogy a tüdeje jól fejlett volt és a hangereje Alexék koncertjeinek idejét idézte. 

A megoldás, sajnos csak ideiglenesen, Alex egyik tanítványának hálás mamájától érkezett, aki egy bölcsővel lepte meg őket. Az apró ringó ágyacskában Caro jókat aludt, amíg Olivia mellette ült és a lábával lökte. Ezek voltak azok a nyugodt, rövid órácskák, amikor olvasni tudott, de ahogy a kislány fejlődött, mocorgott, a kis ágyacska egyre szűkebbé vált. 

-Mit műveltél anyáddal? – csippentette meg finoman a férfi az apró gyerekarcot, amely már megismerte őt és mindig felderült, ha a hangját hallotta. A mosolyra nyíló csöpp szájacska ártatlanul vigyorgott, mintha nem is értené, mivel gyanusítják már megint.
Olivia bosszúsan nézte, ahogy az apai kezet megérezve Caro azonnal kezesbáránnyá változik. Bezzeg őt alaposan megizzasztotta, amikor tisztába tette. A kislány egyértelműen a család férfi tagjai mellett kötelezte el magát, mert Rick kezében is pontosan úgy viselkedett, mint az apjával, csak az anyját és Sabrinát tüntette ki hisztis énjének megnyilatkozásaival. 

Két hete volt itthon, de már félve gondolt a következő hétvégére, amikor a banda megérkezik majd New Yorkból, hogy megcsodálja a legkisebb trónörököst. Naomi talán meg is sértődött, amikor a minap olyan kurtán-furcsán rátette a telefont, de hát Caro pont azt a pillanatot választotta ki, hogy azt a kevés tejet, amit játszadozva kicumizott a melléből, visszaküldje a frissen lecserélt ágyneműre. 

A telefonja halkan rezegni kezdett. Rápillantott és Sabrina nevét látta a kijelzőn. Rajta sem tudott kiigazodni… meg mert volna esküdni rá, hogy a megérzése nem csalta meg ott a kórházban, bár Alex szerint csak a saját életük, az éppen lezajlott szülés miatt látta bele a gyereket a lányba, de ő  biztos volt, biztos akart lenni abban, amit tudni vélt. Csak azt nem értette, hogy miért telnek el a napok anélkül, hogy a lány vagy akár a fia a bizalmába fogadták volna. Vagy talán Rick még nem is tud róla? Talán Sabrina el sem akarja mondani neki? Gyötörték ezek a kérdések, éppen ezért örült, hogy végre beszélhet a lánnyal. Már csak Alexet kéne valahogy távol tartani ettől a beszélgetéstől. A lányuk pici, apja vállára hajló kócos kis feje volt rá a biztosíték, hogy ez akár így is lehet.

Felvette a telefont és vidáman biztosította a lányt róla, hogy nagyon örülne a látogatásának, aztán Alex kérdő tekintetére csak annyit mondott.
-Ugye nem okoz gondot, ha ma este kettesben hagylak az imádott lányoddal? Sabrinával lenne egy kis nő a nővel beszélgetésünk, ha érted, mire akarok kilyukadni; és nem akarom,hogy akár te, akár ez a kis bőgőmasina egy rossz időzítéssel megzavarjátok ezt a beszélgetést.
-Hallod, Caro? Anyád máris kihagyna az első nő a nővel beszélgetésből, ami ebben a házban zajlik. De tudod mit, lesz nekünk jobb programunk is, mint ezen a rinyapartin részt venni. Példának okáért akár zuhanyozhatunk is együtt, aztán meghívlak egy üveg tejre egy csendes, hangulatos helyre, és ha jó leszel, akkor énekelek neked vagy csak régi lemezeket hallgatunk, mint anyával a régi szép időkben, amikor még nem játszott összeesküvőt. És legvégső esetben még a bátyádat is felhívhatjuk, hogy figyelmeztessük, valami készül a háta mögött. Márpedig ha ebben a készülődésben a mama is részt vesz, akkor szegény srácnak esélye sincs a saját döntését meghozni.

Olivia szemrehányóan nézett rá. Világosan kihallotta a férje szavaiból az enyhe utalást rá, hogy talán túlságosan is bele akar folyni a fiatalok életébe, pedig semmi sem állt volna távolabb tőle.
-Szó sincs róla, hogy befolyásolni akarnám az életüket. Csak meghallgatom ezt a lányt. A döntést egy ilyen fontos dologban úgyis kettőjüknek kell meghozni. És nem halogathatják a végtelenségig, mert a legszebb időszakról marad le az a mafla fiad, aki észre sem veszi a változást.
-A maflát aláírom, mert igazán gondolhattak volna rá, hogy a betegség, a gyógyszerek bekavarhatnak a védekezésbe. Bár, én ebben Rina felelősségét is látom, nemcsak a fiamét. – fűzte hozzá Alex, mire az asszony a szemét forgatva kivette a gyereket a kezéből.

-Tudod, Alex Maitland, ha valaki ebben a házban nem nevezheti maflának a fiamat, az te vagy. Vagy akkor te vagy a világ legnagyobb maflája, aki nem számolt a meglepetéssel, ami ebben a kérdésben minden szorgosan szerelmeskedő párost utolérhet.
Alex hunyorítva ránevetett.
-Ohó, mintha némi rosszallást hallanék ki a hangodból, édes. De úgy emlékszem, te is ott voltál. Te miért nem gondoltál rá, hogy még bekaphatod a legyet, hm?
-Ötven évesen? – fortyant fel Olivia, aztán a férje vigyorgó bólogatását látva elnevette magát. –Oké, te szegény, rászedett férfi… akkor most fogd a lányodat, amíg én egy kicsit rendbe szedem magam, nehogy elriasszam Rinát ezzel a leharcolt kismama-külsővel.
-Menj csak, de csodát tenni nem tudsz! – kacagott a férfi, mire kapott egy haragos nyelvöltögetést és egy egyezményes kézjelet, amit eltakart a kislány szeme elől. Ki tudja, talán ez lett volna az a pillanat, amire egészen zsenge gyermekkorából egyszer visszaemlékezik. –Most miért? Én csak arra gondoltam, hogy te gyönyörű vagy, csak Rina így is- úgy is frászt kap, ha arra gondol, hamarosan neki is minden percét beosztja majd valaki más, aki ráadásul még bocsánatkérő csókokat sem ad majd cserébe.
*

Sabrina úgy ölelte az anyja nyakát, mint amikor még egészen pici kislány volt és valami súlyos sérelem érte a játszótéren. Sandra halkan szipogva simogatta a fejét. A hír letaglózta, ez tény, de ugyanakkor valami mélyen gyökerező öröm is éledezni kezdett benne. Az ő pici lánya anya lesz! Hát, a dolgok menete talán nem egészen a hagyományok szerint zajlik, de ismerte és szerette Ricket, és biztos volt benne, hogy a fiú nem hagyja cserben a lányát. Gyorsan összeházasodnak, megszületik az unokája és mindenki boldog lesz.

Ennek ellenére nem rohant megosztani a hírt Tonyval. Tudta, hogy sokkal merevebben gondolkodik ezekről a dolgokról, tudta, hogy Ricket is legszívesebben elhajtotta volna Sabrina mellől, bár az utóbbi időben tagadhatatlanul  javult a helyzet, de azért úgy döntött, nem árt finoman, apránként adagolni neki a ciánt, mielőtt újra ellenségesen viszonyul a fiúhoz.

Sabrina az anyjára nézett. Túl volt a nagy vallomáson, de most tőle várt valami megerősítést, hogy nem lesz baj, mindenki örülni fog és az életük nem fordul fel fenekestül csak azért, mert néhány napig taknyos volt. Annyira igazságtalannak érezte. Nem mintha nem tudta volna, hogyan fog dönteni, függetlenül attól, hogy a boldog vagy boldogtalan apuka mit szól a hírhez. Egy gyerek Ricktől maga a csoda még akkor is, ha ezt ő csak évekkel később álmodta meg magának. Még a gondolatát is elutasította, hogy esetleg elvetesse csak azért, mert nem jókor érkezik. Egyszerűen csak nem tudta maga elé képzelni azokat a hónapokat, amikor kerekedő pocakkal jár be a vizsgákra, éjszakákba nyúlóan írja majd a szakdolgozatát. Leginkább azt nem tudta elképzelni, mindeközben Rick hol lesz és mit csinál majd.

Sandra látta a lánya szemében, hogy egyelőre pánikba esett, értette is az okait, de bízott benne, hogy Sabrina hamarosan már látni fogja a dolog jó oldalát is. Mert kell legyen jó oldala! Mint például az, hogy szeretik egymást Rick-kel és mindkettőjük mögött szerető és segítőkész család áll. Születtek már gyerekek ennél sokkal rosszabb indulással is. Látta a lányán, amikor hazaköltözött, hogy a szíve ott maradt a fiúnál, Gran Canarián addig nem is volt önmaga, amíg Rick fel nem bukkant, nyilvánvaló volt, hogy ők ketten együtt alkotnak egy egészet, amely most egy kis aprósággal még tökéletesebb egységet alkot majd, ebben biztos volt. Tudta, hogy vár tőle valami verbális támogatást, de mi mást mondhatott volna, mint hogy rá, rájuk mindig számíthat. Csak egy dolga van, a leendő apa tudomására hozni a hírt és onnantól a dolgok már mennek majd a maguk normális kerékvágásában.
*

Olivia öntött a teából, aztán bocsánatkérően Sabrina felé tolta.
-Gyógytea. Ha nem ízlik, nyugodtan hagyd ott, csak kíváncsi vagyok a véleményedre, milyen. Alex hozta a gyógyszertárból, hogy legyen tejem. Nem mintha enélkül nem dőlne belőlem, pedig Cora alig eszik. Vagy csak az arányok miatt érzem úgy, de tényleg, ha csak meglátom a mellszívót, legszívesebben világgá mennék. Rick-kel és Corinnával sokkal egyszerűbb volt az élet, annyit ettek, amennyi volt, sosem kellett fejnem. Emiatt aztán elég bénán is csinálom.
Sabrina belekortyolt a teába, aztán elfintorodott és erre mind a ketten elnevették magukat.
-Oké, akkor ezt elsüllyesztjük a szekrény mélyén, és ha Alex kérdezni, akkor imáimba foglaltam a nevét. – vigyorgott Olivia. Az asszony szavait a tettei követték, aztán elmosta a csészéket és friss forró vizet öntött a kannába, amibe előzőleg a kedvenc gyümölcsteájából szórt jó bőven. Hagyott időt a lánynak, hogy elszánja magát a kezdésre, de úgy tűnt, Sabrina még nem szedte össze a bátorságát, így aztán ő csapott bele a közepébe.

-Anyunak mondtad?
Sabrinától csak egy lanyha bólogatásra tellett.
-Na, és mit mondott? Tonynak, gondolom, még nem mondtátok.
-Biztatott,hogy minél előbb beszéljek Rick-kel. De … állj, te honnan tudod, hogy..? – képedt el hirtelen Sabrina, ahogy ráébredt,hogy Olivia pont arra kérdezett rá, amit most akart bevallani neki.
-Már a kórházban tudtam, és elég nehéz volt megállnom az elmúlt két hétben, hogy a fiam előtt ne szóljam el magam. Mondd el neki!

-Ki fog akadni. Nem gondolt ő még esküvőre meg gyerekre. Még a hugának az érkezését sem emésztette meg egészen, és akkor mellbevágom ezzel… pánikba fog esni.
-Hát, arra van sansz, de becsületes, nem fog cserben hagyni.
-Velem ne legyen becsületes, akarjon engem és a kicsit! – csattant fel Sabrina, aztán elpirult. Talán nem a legjobb taktika, ha az egyetlen emberrel veszekszik, aki ebben a családban pillanatnyilag mellette áll. –Alex is tudja? – tett fel a kérdést, amire nagyjából sejtette is a választ. Oliviáék olyan szoros kapcsolatban éltek a férjével, hogy nyilván beszélt vele erről, ha csak a gyanú felmerült benne.
-Tudja.  De őszintén szólva még nem döntött, hogy gratuláljon és örüljön, amiért a fia is apa lesz, vagy húzza a száját, amiért csak néhány hónapig lehet kispapa, mielőtt nagypapa lesz. – kuncogott az asszony. 

A jókedve ragadós volt és hirtelen Sabrina is úgy érezte, talán Rick is olyan könnyedén veszi a dolgot, mint a szülei. Számított rá, hogy a fiú ezek után majd felajánlja, házasodjanak össze, de igazság szerint kicsit sajnálta, hogy nem az iránta érzett érzelmei hatására mondja ki majd a fiú a szavakat, hanem valamilyen szinten kényszerhelyzetbe hozva. Elkortyolta a teát, aztán felpattant.
-Köszönöm, hogy így fogadjátok. Nagyon remélem, hogy Rick sem fogja azt hinni, hogy én így akartam belekényszeríteni valamibe, amire még nincs felkészülve.
-Rina, a férfiak ebben a helyzetben mindig úgy érzik, merő sértődöttségből, hogy kivették a kezükből az irányítást, de szeret téged és imádni fog, amikor a gyerekétől gömbölyödsz. Bármi is lesz az első reakciója, vedd számításba, hogy sokk-hatás alatt áll… lehet, hogy bocsánatot kell majd kérjen az első szavaiért. Bocsáss meg neki, mert a szíve mélyén nagyon szeret téged. Tudod, ha a szex működik két ember között, az remek dolog, de ha közben ők egymás legjobb barátai is, az maga a csoda, amiért érdemes küzdeni.

9 megjegyzés:

zso írta...

Helyes volt ez az apa-lánya tejparty -s dolog ...XD
Csak azt nem értem, hogy nem féltek, hogy ezzel a gyerekkel is baj lesz? Mm betegségileg, hogy bevállalták? De remélem, nem lesz vele semmi, mert elég volt a betegségekből! XDDDD
Valszeg Rick, ha megtudja a nagy hírt, Vicky vigasztaló karjaiba dől a háborgó tengeren! :)

Golden írta...

Valahol volt egy elejtett fél mondatom arról, hogy megnyugtatták őket, nem lehet baj... de már nem akartam több drámát. Érdekes ötlet, amit felvetettél... na, majd meglátjuk :P

rhea írta...

Jájj zso!! Ne adj neki ötleteket! :) Ne omoljon már oda ahova nem kell! Nem bánom, ha nem ugrik ki elsőre a bőréből és kiakad, de ezt ne csinálja. Ne vidd el őt rossz irányba. Ez nehezen megbocsátható dolog. Oké befogtam...kussolok és figyelek inkább csendben. :)

csez írta...

Hát én meg ördögi felhanggal kuncorászok az orrom alatt ;)
Úgy tervezte, jó gyerek lesz.... Muhahahaaa....
És még csak 2 hét...
:P
Befogtam XDDDDD
A nagyik rendesek voltak, remélem Rina is lenyugszik, Rick pedig sportosan veszi az akadályt ;)
Most szólok, sztem zsó ötlete vmi kósza elmezavar lehetett csak :P
K&P

Gabó írta...

Sok volt a hétvégén a házimunka Zsó??? Látom megártott! XDDDD Szólok apjuknak, hogy segítsen be, mert a "Zasszony" félrebeszél a leharcoltságtól! ;)
Semmiféle hancúr ezzel a Vicky libával, mert annak beláthatatlan következményei lennének. Jó messzire kerüljék el egymást a hajón! Sőt, a legjobb lenne, ha Rick valami állást keresne , de szilárd talajon. Olyan sok veszély leselkedik rájuk a tengeren /mint láthattuk is/ egy apa legyen elérhető...főleg, hogy Rina még az iskolapadot koptatja.
Hát nagy menet lesz bevallani a gyerkőcöt, Rick biztos ki lesz akadva, bár a kórházban már viccelődött a kispapa nagypapává tételén ! ;)
A kis Caro meg jól kipécézte anyut, mert ugyi szelektív a kislány, apuval, bátyóval kenyérre lehet kenni. Nagy kópé lesz, már érzem, de így is van rendjén!

Bee írta...

Ki is a főszereplő??? Már nem is róla szól a történet.

Golden írta...

Olybá veszem, a Maitland family a főszereplő, de Rick is előkerül hamarosan, nyugi XD Nehéz elszakadni Alex aputól, mert valahogy ő volt a kedvencem ;) Zsót meg ne bántsátok, az is egy fordulat, de nyugi, én mást találtam ki :P már csak azért is, mert volt már dráma ebben a történetben éppen elég, most már csak kis aprók lesznek a végéig, ami nincs is már olyan messze ;)

Bee írta...

Nem kötekedni akarok, de ezt te írtad: Holnaptól a Túl az operencián című írás jelentkezik. Richard Benjamin Maitland 25 éves lett. Ez a történet az ő története.

Golden írta...

Naaa, nem ér idézni XDDDD De igazad van, Rick többet lesz innentől a színen... persze, azt nem ígérem, hogy a családját nem csempészem be egy-egy jelenet erejéig... hiszen mi itt karácsonyozunk és az igazi családi ünnep :P