Gépelési hiba 7. fejezet

Selena a jó néhány terelő mondat után végre vette a bátorságot és egy nagy levegőt, hogy rátérjen arra a kérdésre, amit az utóbbi néhány alkalommal rendre visszanyelt, amikor a barátnőjével beszélt telefonon.

-Te, már régebben is akartam kérdezni… ez a Jash… mit tudsz róla?

-Oh, Selena James! – nevette el magát mindent értőn Erica… -Szóval, bejött neked, mi? Mondjuk, ez látszott már a búcsúbulidon is, de ha azóta is rajta töröd a fejed, akkor a dolog komoly…

Ha sejtenéd mennyire az – forgatta a szemét Selena, de hangosan csak annyit mondott: -Rica, egy fél kontinens választ el tőle, szerinted mennyire lehet komoly? Csak érdekel, de ha regényt kreálsz a dologból, akkor felejtsd el, hogy kérdeztem bármit is.

-Jól van na… akkor nézzük csak … te mit tudsz már róla? Elég sokat beszélgettetek, úgyhogy nyilván minden fontosról kifaggattad.

-Hát, nem igazán… annyi mindenről dumáltunk… és utólag jöttem rá, hogy magunkról alig. 

-Nos, harmincöt éves, nőtlen, állatorvos… és veszett jó segge van, de ezt nyilván lecsekkoltad.

-Állatorvos? – kérdezett vissza Selena és a hangján jól hallható volt a meglepettség.

-Jézusom, én a fenekéről beszélek, te meg az állatorvoson akadsz ki? Tényleg benne vagy a csávában, Sel – kacarászott Erica.

-Azt hittem, gyerekorvos – motyogta Selena, mire a barátnője a túloldalon szinte nyerített.

-Ezt miből gondoltad?

-Hát, amikor legutóbb beszéltünk, úgy gügyörészett valakihez a háttérben, mint aki egy kisgyerekhez beszél, és ... – hallgatott el hirtelen, ahogy rájött, hogy elszólta magát. Erica csalhatatlanul csapott le az információra.

-Ti azóta is tartjátok a kapcsolatot? Selena James! Most nagyon megsértődtem. Én vagyok a legjobb barátnőd és egyetlen szóval sem említetted, hogy te és Josh…

-Nem Josh, hanem Jash, légy szíves jegyezd már meg a nevét… ha már a férjed legjobb barátja! – csattant fel Selena. -Egyébként meg nincs olyan, hogy én és Jash! – mormolta a lány. Én még mindig itt vagyok, ő meg ott. Egyszerűen csak … szimpatikus volt. – fejezte be a mondatot, lenyelve a szájára kívánkozó, dicsekvéssel felérő vallomást, miszerint még életében nem szexelt akkorát, mint a férfival. -Elhívtam Clayton esküvőjére, mert nem hagyott volna élni a család, ha egyedül megyek, de ennyi volt.

-Hűha! – kuncogott Erica. –Ha ezt Donaldnak elmesélem…

-Akkor megfojtalak. – fejezte be a barátnője a mondatot. –Rica, komolyan… csak érdekelt, mivel foglalkozik, ennyi, ne fújd fel a dolgot… kérlek!

-Na, most lettél végképp gyanús, de oké, ha nem akarod, akkor nem hozom szóba. Pedig ma este is idejön, Donald ugyanis talált egy tündéri kismacskát és Jash eljön megnézni meg tanácsot adni, mit kezdjünk vele. … Képzeld, az őrült férjem azzal a szöveggel hozta haza azt a kis bolhást, hogy éppen jó előtanulmány lesz, mielőtt gyereket vállalnánk. Ha a macsekot eltennénk láb alól, akkor legalább tudni fogjuk, hogy nem szabad még belevágnunk a gyerek projektbe.

Selena megfeszült. A téma érzékenyen érintette. Ma reggel ugyanis úgy ébredt, hogy az ágyneműjét pakolhatta is a mosógépbe. Ez pedig csak annyit jelenthetett, hogy bár Jash valóban nagyon ügyes volt – szorult össze a méhe még a gondolatra is – de ő ezek szerint korántsem volt olyan ügyes. Enyhe kifejezés, hogy csalódott volt emiatt.

-Ne haragudj, most mennem kell – kezdett hirtelen búcsúzkodni, mert attól tartott, hogy még ebből is kikotyog valamit a barátnője előtt. Éppen elég lesz felhívni Jasht és megnyugtatni, hogy nem sikerült… csak meg ne kérje, hogy látogassa meg… egy újabb próbálkozás reményében.

*

Selena nevetségesnek érezte magát. Napok óta nem volt mersze még egy sort sem írni Jash-nak. Úgy érezte, minden szavából sütne a csalódottság, és nem akarta, hogy a férfi sajnálkozzon rajta. Éppen elég volt az első reakciójakor szembesülnie vele, hogy Jash valahol talán még szánja is ezért a nagy akarásért. De mit tudhat erről egy férfi? Neki még ideje, mint a tenger, ha negyven évesen lesz apa, vagy ötven, az se tragédia, de ő lassan kifut az időből, napról napra szinte érezte, ahogy a petesejtjei egyre inkább lemondanak arról, hogy egy hetyke sperma becserkészi őket, és ahogy erre gondolt, valóban szánalmasan eszelős akarattal akarta azt a gyereket. Egy – még önmaga előtt sem igazán tisztázott oknál fogva pedig – Jashtól akarta... mindennél jobban. A helyzet kilátástalansága pedig mélységesen elkeserítette. 

Pedig a munkája érdekes volt, és tulajdonképpen gondolatban már számtalanszor bocsánatot kért Horace Davis-től, a főnökétől is. Igaz, hogy időnként úgy festett az ábrázata, mint egy felhúzott tömeggyilkosé, de vele mindig nagyon tisztességesen viselkedett. Igazából sajnálta volna, ha néhány hónap múlva búcsút kellene intenie a munkájának, ami meglehetősen hektikus volt, de éppen ezt élvezte benne. Az egyik pillanatban szerződést gépelt, a következőben pedig csapot papot ott hagyva egy kis tinit vigasztalt, aki nehezen viselte a sztársággal járó rivaldafényt. Csak csodálni tudta, milyen nyomást képesek ezek a kölykök elviselni. Igaz, amikor betelt náluk a pohár, az maga volt a totális káosz. Önmagát sem értette, honnan van benne ez a támogató erő, mert a csalódás az elmúlt napokban szinte maga alá temette. 

A hétvégét azzal töltötte, hogy a „vendégét” várta, ami késett, és ez csak egyet jelenthetett. Aznap könnyes, meghatott kuncogással nyitotta meg a levelezését, ahol ott volt a férfitól kapott üzenet: „Hallgattál a nagy napon! Ez két dolgot jelenthet. Vagy elügyetlenkedtük a dolgot, vagy szóhoz sem jutsz az örömtől. Melyik tippem jött be?”

Legszívesebben azonnal lelkendezve válaszolt volna neki, de úgy látszik egy sokadik érzék visszatartotta az elhamarkodott örömködéstől. De mostanra már nagyon a körmére égett a válaszadás és a munkaidő nagy részében a levelet fogalmazgatta, ami valahogy nem akart összeállni. Nem akart túlzottan árulkodóan csalódottnak tűnni, de azt sem akarta, hogy a férfi azt higgye, hidegen hagyja a kudarc. 

-Selena, egy pasi keres a recepción! – kiabált be a nyitott ajtaján Mia és bohóckodva legyezgette magát. –Nem is tudtam, hogy Horace színészekkel is foglalkozik, de már éppen ideje volt, hogy ide jóképű férfiak is betegyék a lábukat, ne csak lesminkelt pattanásos tinik. – forgatta a szemét, aztán válaszra sem várva már futott is tovább. Selena értetlenül nézett utána. Színész? Ki a franc lehet, mert abban biztos volt, hogy a főnöke ügyfélköre nem változott, amióta ő itt van. Megigazította a szoknyáját és visszabújt lehetetlen magassarkú cipőjébe, mert úgyszólván munkaköri kötelessége volt, hogy ilyenben kínozza magát a nap nagy részében, aztán a határidőnaplót felkapva megindult kifelé. Az utolsó pillanatban még kikapott a fiókjából egy tampont, és bal kezébe rejtette. Letudja ezt a színészt, aztán irány a mosdó, mielőtt kínos meglepetésben lesz része.

*

Jash Henning az órájára nézett. A konferencia egy óra múlva kezdődik és muszáj részt vennie a megnyitó előadáson, hiszen jószerével ez volt a programban a legfontosabb, amelyik kifejezetten az ő szakterülete volt. Az, amelyik miatt vállalkozott erre a hosszú útra. ...Hát, haver! – legalább önmagad ne akard becsapni, nem azért jöttél, mert élőszóban többet nyújt dr.Jeremias Hazelton előadása, mint a netes szakfolyóiratban, amelynek amúgy is előfizetője vagy! – ostorozta önmagát. ...El akartál jönni, hogy legalább egy napra lásd ezt a szédült tyúkot, aki biztosan terhes és most már nem is törődik veled... Karba tett kézzel nézett ki a szikrázó napsütésbe, ahova éppen az előbb lépett ki mellette egy talán ha húsz éves sötétbőrű srác, akin annyi arany lógott, hogy azzal egy életre megoldhatná a beépítésre kerülő kis protézisek nemesfém szükségletét. Az álmos Wichita után a maga módján izgalmas lehet ez a város. Annyira szerette volna, ha csak egy kicsivel többet jelent Selenának, mint egy spermadonor! Amióta találkoztak, többet gondolt rá, mint előtte bárkire, és ez kétséget kizáróan azt jelentette, hogy… hogy mit is? Beleszeretett? Képtelenség! Van szerelem első látásra? Oké, ez több volt, mint látni valakit a tömegben, hiszen azóta is érzi a bőre bársonyosságát, hallja a hangját, ahogy a csúcson a fülébe sikít, és ahogy ultimátumot ad neki, gyereket akar. És őt még ez sem tudta eltántorítani… Rejtély! De most itt volt, hogy a valóságban is meggyőződjön róla, csökkent-e valamennyit a lány vonzereje a távolsággal. ...A halk, döbbent  suttogásra úgy fordult meg, mintha áramütés érte volna. Selena!

A világos homokszín öltöny sem álcázta a túlontúl ismerős alakot. Abban a pillanatban tudta, ki áll a hatalmas üvegtáblán beömlő napfényben, ahogy Zoé, a recepciós,  a férfi felé intett. Jash! De mit kereshet itt? És főleg, hogy találta meg?

-Szia! – mosolygott rá feszülten a férfi, és szeme végigsiklott a lány alakján, mintha máris a terhesség jeleit keresné. –Fantasztikusan nézel ki! – mosolygott rendületlenül, de volt valami halvány bizonytalanság a szemében.

-Szia! – lépett közel hozzá Selena. Annyira megdöbbent, hogy álmai tárgya váratlanul itt ácsorog előtte, hogy az utolsó pillanatban állította le magát, hogy teljes közvetlenséggel a nyakába ne boruljon. Ez amúgy is csak ebben a városban volt divat, hogy úton útfélen ölelgették egymást az emberek üdvözlés gyanánt. –Tényleg örülök, hogy látlak, de hát hogyan… mit keresel itt? 

-Egy konferenciára jöttem, és gondoltam, biztosan megsértődnél, ha be sem köszönnék. – próbált lazának mutatkozni Jash, miközben a francba kívánta Hazelton előadását, és igyekezett elszakítani a tekintetét a lány izgatóan barna lábairól, bár a dekoltázsával sem járt jobban. –A neten kerestem rá a cégre, onnan tudtam a címet... – magyarázkodott tovább.

-Örülök, hogy itt vagy, csak most… szóval, nem tudok elszabadulni... még annyi időre sem, hogy egy kávét megigyunk.. – nézett rá szinte rémülten Selena, mint aki attól tart, most csúszik ki ujjai közül a Nagy Lehetőség. ...- de ha végeztem, …összefuthatnánk – fejezte be bizonytalanul. Remélte, hogy ez nem hangzott túl rámenősen. 

-Remek! – biccentett Jash, szinte örülve, hogy kapott egy kis haladékot, mert az érzései teljes káoszban tobzódtak, és remélte, ha másra nem is, arra jó lesz Hazelton szócséplése, hogy rendet tegyen a fejében. Én legkésőbb ötkor végzek, az esti programon amúgy sem akartam részt venni. Együtt vacsorázhatnánk.

-Jó ötlet! Tudok is egy kellemes helyet lent a parton… nem tudom… hol találkozzunk? Hol laksz?

-A Carmelben, de inkább érted mennék. – villant Jash szeme. Selena tétovázott. Nem igazán akart eldicsekedni azzal az egérlyukkal, amit a lakásának nevezhetett, de legalább biztos, hogy a taxis nem fog tiltakozni, ha arra a környékre kell jönnie. Végül is... nem titkolhatja örökké, hogy milyen szerény körülmények között él. Jasht amúgy sem olyannak ismerte meg, aki ennek nagy jelentőséget tulajdonítana.

-Oké, mindjárt felírom a címet – fordult el, hogy a recepcióstól tollat és papírt kérjen, de Jash visszatartotta.

-Írd csak ide! – nyújtotta a tenyerét és egy tollat. Selena elpirult, ahogy eszébe jutott a legutóbbi alkalom, amikor az ő tenyerére írt a férfi, aztán remegő ujjakkal rajzolni kezdte a betűket…

Gépelési hiba 6. fejezet

-Rendben, de valamit tudnod kell! – mondta Selena, és Jash akaratlanul is megborzongott a hangjától, ahogy a lampionokkal megvilágított kertben álltak összekapaszkodva. Éppen most tett ajánlatot a lánynak egy utolsó, éhes, szex-szel és talán érzelmekkel is túlfűtött éjszakára, ezek után  Selena válasza pedig valami furcsa, baljós előjellel visszhangzott a fejében.

-Tudom, akkor is elmész. – sóhajtott beletörődően. Erről a hajóról már lemaradt, tudomásul vette, hiszen egész héten ez járt a fejében.

-Nem, nem ezt! Valami sokkal fontosabbat. – nézett félre zavartan Selena. A helyszín nem volt igazán ideális a nagy vallomása megtételére, de végül is, jobb, ha mielőbb túl lesz rajta, mert már napok óta nyomasztotta a titkolózás. –Gyereket akarok! – vágta ki az aduászt és nem tudta nem észrevenni a zavart és halvány rémületet a férfi szemében. Hát, ez az! Erre számított. Talán mégsem olyan jó ötlet ez a fene nagy őszinteség, de ha már belekezdett, eldöntötte, végigcsinálja. 

-Szóval, nézd… én harminc éves leszek és gyereket akarok, nem várhatok tovább a szőke hercegre, aki talán sosem jön el. De ez persze Rád nézve nem jár kötelezettséggel; tekintsd úgy, mintha egy spermabanknak adományoznád. … Ha ezek után is akarod… - hallgatott el reményvesztetten, ahogy a férfi bezárkózott arcát figyelte.

Jash fejében elég hamar összeálltak a dolgok.

-Már a múltkor sem védekeztél.

-Nem.

-Lehet, hogy máris terhes vagy?

-Lehet. De azért nem hiszem. Ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Van, aki évekig is hiába próbálkozik.

-Mikor tudod meg?

-Két hét múlva kéne megjönnie. Úgy működöm, mint egy svájci óra. Pont utána voltam, amikor a múltkor… szóval, érted…

-Ez elég csapdahelyzetnek tűnik. – motyogta Jash, miközben próbálta megérteni, miért nincs felháborodva, amiért az egyik legősibb női csapdába sétált bele. 

-Sajnálom. Igazából úgy gondoltam, egyáltalán nem szólok róla, de végül rájöttem, hogy ez nem olyan dolog, amit örökre eltitkolhatok, mert mi van, ha mégis… szóval, jogod van tudni róla, bár továbbra is azt állítom, ez rád nézve nem jár semmiféle kötelezettséggel. Sajnálom, hogy a legelején nem szóltam, de … nem is tudom, úgy emlékszem, akkor nem is nagyon bírtam gondolkodni. Persze, tisztában voltam vele, hogy nem mondtam igazat, amikor rákérdeztél, bántott is a dolog. …Már képtelen vagyok tovább alakoskodni. – tette szét a kezét a lány, mint aki már nem tudja mivel védeni az akkori viselkedését és megértésre vár.

-De az első alkalommal mégis megtetted. – nézett el mellette a férfi megfejthetetlen tekintettel.

-Komolyan sajnálom. – hajtotta le a fejét Selena.

-Szóval csak a spermám kell, én nem. – összegezte a hallottakat Jash. A hangja kiismerhetetlen volt.

Oh, de bizony kellenél! De még mennyire kellenél! – gondolta magában a lány, de hangosan csak annyit mondott: -Úgy van. 

-És mi van, ha azt akarom, hogy legyen közöm a gyerekhez? – kérdezte ebben a pillanatban a férfi és Selena még levegőt is elfelejtett venni a döbbenettől.

-Hát, az nagyban bonyolítaná a helyzetet. – találta meg végül a hangját. Ez a lehetőség igazából meg sem fordult a fejében.

-Még gondolkodási időt sem kapok? – villant rá a férfi szeme.

-Nincs már idő… és talán már nincs is jelentősége… - vont vállat Selena. Ha terhes, azért… hiszen akkor a dolog már eldőlt. Ha pedig nem terhes, akkor nincs is miről beszélniük.

-Ijesztő az elszántságod, de még ennél is ijesztőbb, hogy ennek ellenére is akarlak. Ha csak egyetlen éjszakára, akkor annyira. – vallotta be halkan a férfi.

-Megkaphatsz, te is tudod. – sóhajtott Selena.

-Nem kéne belemennem. – csóválta meg a fejét Jash és küzdött az érzéssel, amely már régen döntésre jutott benne, csak a feje még nem volt hajlandó tudomásul venni a vereséget.

-Hát, ez már a Te döntésed… - tette szét a kezét a lány.

Jash nézte: a szőke boszorkány! Kisgyerekként sosem tudta elképzelni, mert nála mindig fekete volt a vasorrú banya, nem ilyen sugárzóan szép nő. De tudta, hogy létezik ilyen formában is a démon, aki egyetlen szavával, érintésével vagy a puszta létével is képet boldogtalanná tenni a királyfit. Döntött.

-Oké! Egy feltétellel. Ha terhes leszel, őszintén bevallod és legalább levélben beszámolsz a dolgokról. … Hogy hogy viseled a terhességet, mit mond az orvos, ilyeneket…

Selena tétovázott. Oké, ez valójában tényleg méltányos elvárás, feltéve, ha a végén nem akarja majd megszerezni a gyereket is. De hát miért tenné?

-És ha megszületik, nem akarod majd elvenni tőlem? – bukott ki belőle a kérdés, mire Jash arcán kisimultak a ráncok.

-Ezt akár írásba is adom. – morogta, aztán váratlan magához rántotta a lányt. - Ez az egy éjszakám maradt. Használjuk ki alaposan, végül is, te biztosra szeretnél menni, nem?!

*

Selena tétován állt a kis nappaliban. Ez az egész lakás elfért volna a farmház nappalijában, nehéz volt megbékélnie a szűkös terekkel. Legalább könnyű lesz takarítani, vigasztalta magát, de máris érezte, ahogy a falak szinte rádőlnek. A bútorok nagy részét egy raktárban helyezte el, mert egyszerűen be sem tudta volna zsúfolni őket ebbe a kis lakásba. Régi kedvenc ágyát is a raktárba vitette, mert az apró hálófülkében csak egy kisebbnek jutott hely, ha azt akarta, hogy a kiságy is elférjen odabent. A kiságy! Ha egyáltalán szüksége lesz rá… Még egy hete volt hátra, hogy megbizonyosodjon róla, mert a menzesze minden másnál árulkodóbban, kis túlzással percre pontosan érkezett huszonnyolc naponta. 

Egyetlen dolog vigasztalta, hogy a falak frissen festve, a fürdőszoba csillogó tisztasággal várta, mert utálta volna, ha lakásfelújítással kell kezdje az új életét. A konyha apró volt, egyszerű, minden kényelmet nélkülöző. De azért a pénzért, amit ő lakásra szánhatott, még elégedett is lehetett, mert legalább egy jó helyen talált rá. Nagyot sóhajtott és bekapcsolta a laptopját, majd hamarosan a géppel a kezében bejárta a kis lakást, az anyjának bemutatva új otthonát.  A tárlatvezetés nem vett sok időt igénybe.

-Kicsim, nem volt ez túlságosan elhamarkodott döntés? – szipogott az anyja. Még igazából túl sem tette magát a fia esküvőjén, a régi farm eladásán, most még a lánya is a világ végéről egy gépen keresztül beszélget csak vele. Magányos lett, eddig nem is sejtette, mennyire. 

-Anya, ez az állás jó lesz, érzem! – próbálta nyugtatni az anyját, bár ő maga korántsem volt meggyőződve róla. Ebben a városban ő  tehetett bármit, csak az a kisvárosi lány volt, akit könnyű prédának tekintett mindenki, kezdve leendő főnökével, aki zenei producerként keresett maga mellé titkárnőt. Selena maga csodálkozott a legjobban, amikor megkapta az állást, mert messziről kirítt az állásinterjúra felsorakozott lányok közül. Ha semmi mással, már a korával is. De a pénz, amit a szerződésben ígértek, túlságosan csábító volt, és úgy döntött, egy időre háttérbe szorítja elszabadult fantáziáját. Los Angeles ugyan az Angyalok városa néven volt ismert, de ki ne tudta volna, hogy léteznek bukott angyalok is. Mindenesetre volt valami a nagy darab afroamerikai férfi tekintetében, ami óvatosságra intette, mert úgy méregette, mint egy darab húst a hentespulton, és ha másért nem, legalább ezért bizakodott, hogy az a bizonyos baba, akire annyira vágyott volna, ott rugdosson hamarosan a szíve alatt. Egy terhes nőnek nyilván nincs hosszú karrierje ebben a világban, de legalább védve van a nemkívánatos közeledések elől. Legalábbis ebben reménykedett. 

Miután beszélgettek egy kicsit, pár percig erőt gyűjtött egy újabb beszélgetéshez. Jash megeskette, hogy jelentkezik, és tekintve, hogy az egész „kapcsolatuk” a bizalmon alapult, nem tehette meg, hogy már az első kérését semmibe veszi. Mindenesetre most a telefonját használta, mert nem akarta felfedni a férfi előtt a szűkös körülményeket, amik között kénytelen lesz élni. Had higgye azt, hogy számára is a lehetőségek városa ez a napfényben fürdő csodás hely…

-Szia! – zengett a férfi örömteljes hangja a telefonból, ahogy szinte az első csengetés után felvette. –Épp jókor hívtál, mert virrasztanom kell az egyik kis betegem mellett még egy ideig, és segítesz elűzni az éjszaka árnyait. – duruzsolt bele a férfi olyan hangon, ami azonnal azokat a nyomorult selyem lepedőket juttatta eszébe, amelyen legutóbb henteregtek. Ez alkalommal halvány zöld volt és olyan érzést keltett, mintha valahol egy erdei tisztáson szeretkeztek volna.

-Jaj, ne haragudj, teljesen kiment a fejemből az időeltolódás. – mentegetőzött, de a férfi a túloldalon megnyugtatta.

-Semmi baj, tényleg ébren voltam; és most legalább nem vagyok egyedül.

-Hogy lehetnél egyedül egy kórházban? – nevetett a panaszos hangon.

-Hát, nem nevezném kórháznak, csak egy aprócska klinika… - nézett körül a férfi a rendelőjében, amelynek tulajdonképpen négy helyisége volt. A váró, a rendelő, a műtő és egy úgynevezett lábadozó. Ezenkívül csak  fürdőszoba és a raktár tartozott hozzá. Igen, még a klinika is túlzó meghatározás lett volna. 

Selena túllépett a kórház-témán. Tulajdonképpen arra gondolt, hogy bár két észveszejtő éjszakát is töltött Jash-el, de fogalma sincs róla, hol dolgozik, és milyen orvos. Éppen úgy lehet belgyógyász, mint plasztikai sebész – vigyorodott el arra gondolva, hogy a repülőről leszállva az első, kissé sokkoló élménye éppen egy női arc volt a reptér mosdójában. Egy nem túl sikeres beavatkozás eredménye. Az illető láthatóan elégedett volt a külsejével, és nyilván ez volt a fontos, de a lányt a hideg rázta a láttára. Ajkai természetellenesen dúsak voltak, mint ahogy a testére simuló trikó alatti idomai is, arca ezzel szemben minden arányát elvesztette, ahogy a valószínűtlenül pisze orrocskát és a kipárnázott pofacsontokra simuló feszes bőrt nézte. A nő jócskán benne lehetett az ötvenes éveiben, de bakfisnak akart látszani és ettől az ő szemében egyszerűen csak nevetségesnek, sőt inkább szánalmasnak tűnt. Már éppen fel akarta tenni a kérdést, hogy tulajdonképpen az orvosi pálya melyik ágára szakosodott, amikor meghallotta a férfi gyengéd, kedveskedő hangját:

-Jól van kicsim, ez az, csak óvatosan, úgy… látod, megy ez. Na, igyál még egy picit. Ügyes vagy csöppségem, jól van… pihenj csak!

Selena szeme könnybe lábadt, ó, hát hiszen gyerekorvos! Hát, akkor ezért volt olyan érzékeny téma a számára a gyerek kérdés. Teljesen érthető, hiszen az életét az apróságok között tölti, nyilván nem érzéketlen egy saját bébi kapcsán sem.

-Hallom, nem a legjobbkor hívlak, akkor búcsúzom, csak azt akartam mondani, hogy megérkeztem, van lakásom, minden rendben. A hétvégét rendezgetéssel töltöm, aztán hétfőtől már dolgozom. Majd írok levelet és küldök pár fotót, hogy lásd, jó helyem… helyünk lesz itt.

-Hát, köszönöm, hogy hívtál. Bocs, hogy nem voltam jobb társaság, de ez az apróság felébredt végre a műtét után és muszáj volt vele babáznom kicsit. – mondta kedves, szeretetteljes hangon Jash, és a lány szinte látta lelki szemei előtt, ahogy hosszú ujjaival egy bébit cirógat. Kifejezetten irigy volt az apróságra, de volt annyi esze, hogy ezt a gondolatot megtartsa magának. Már majdnem elköszönt, amikor a férfi hangja rezegtette meg a bensejét.

-Akkor még egy hetünk van a nagy pillanatig, amikor kiderül, elég ügyesek voltunk-e? – kérdezte vidáman, mire Selena elnevette magát.

-Te egészen biztosan nagyon ügyes voltál. Most rajtam a sor. Szia! – vigyorgott bele a készülékbe, aztán gyorsan kinyomta és a zsebébe süllyesztette. Egy mondatot sem akart tovább beszélni arról, ami kettejük között történt, mert még képes lenne rendelni egy repülőjegyet és visszamenni Wichitába.

Gépelési hiba 5. fejezet

Jash az órájára nézve türelmetlenül várta, hogy kocsija a mosóból kikeveredjen végre. Lassan már Selenánál kellene lennie és még véletlenül sem akarta, hogy a lány azt higgye, felültette. Az üvegfalon át látta, ahogy szorgos kezek szárazra törölgetik a nyitott ajtók keretét is, hogy a beszállók ruhája ne vizesedjen át az ott maradt rejtett kis vízárkoktól. Mindjárt elkészül! Hosszú volt ez a hét, mert folyton Selena hívását várta. Még azok után is, hogy a lány, ígéretéhez híven beszélt vele és megkérte, hogy jöjjön érte az esküvő előtt. Mégis … arra várt, hogy találkozni akar vele. Nem amiatt az átkozott esküvő miatt, hanem csak úgy… mert látni akarja… mert hiányzik, mint ahogy az a boszorkány neki. Nem feltétlenül a szex miatt, bár ami azt illeti, nem utasított volna vissza még néhány olyan éjszakát. Akkor sem, ha utána csak bottal tudott volna járni egy ideig. Atyaég! Még sosem járt senkivel, aki így kifacsarta volna, és közben ennyire adakozóan lett volna partnere minden kis játszadozásban. … De hiszen ők nem is járnak, és nem is fognak! – kedvetlenedett el arra gondolva, hogy a lány hamarosan elutazik. Mielőtt azonban ebbe a sehová sem vezető gondolatmenetbe belebonyolódott volna, a kocsija fényesre suvickolva kigördült a szalonból. A kezébe készített öt dolláros és számla a fiatal fiú kezébe vándorolt a slusszkulcsért cserébe, aztán beült és a GPS útmutatását követve elindult a lányért.

*

Selena izgatottan öltözött át újra. A matracát már elborították a ruhák, amiket tegnap este kotort ki az egyik szállításra váró dobozból. Pedig kikészített ő egy minden tekintetben megfelelő ruhát az esküvőre, de így, hogy Jash mellett jelenik majd meg, az a ruha túlságosan egyszerűnek tűnt a szemében. Azt akarta, hogy a szülei és Clayton, nem is beszélve a menyasszonyáról, a mindenbe kotnyelesen beleszóló Tess-ről, elismerően nézzenek végig rajtuk. Egy orvos nyilván az elegancia mintaképe lesz, tehát ő sem érheti be egy sima nyári ruhával. 

Még éppen csak felhúzta a ruha oldalán a cipzárt, amikor odakintről egy kocsi hangja szűrődött be. A függönyön át kilesve még éppen elkapta a pillanatot, ahogy Jash kiszáll a kocsijából és érdeklődően körülnéz. Na igen, a farm most nem a legjobb formáját mutatja. Az utóbbi időben a szárazságtól eléggé kisült a házat körülvevő fű, a kennelek is üresen, némán sorakoztak a háttérben, és az árnyas fák alatti futtató kerítésére is ráfért volna rég egy festés, amit már nem csinált meg, tudva, hogy az új tulajdonos úgyis elbontja az egészet. Egyedül a kis tornácot elborító virágtenger miatt érzett büszkeséget. Ez volt az ő kis édenkertje, az egyetlen hely, ahol szívesen kertészkedett a kevéske szabadidejében. Talán éppen ez a barátságos, hívogató bejárat volt az, amely végül segítségére volt a farm eladásakor, mert a házaspár láthatóan jól érezte magát, amikor odakint üldögélve beszéltek a részletekről. 

Az ajtóhoz szaladt és kitárta, még éppen a kopogtatásra lendülő kéz előtt, rámosolyogva a férfira, aki nyilvánvalóan nem akarta túlöltözni a vőlegényt. Világosszürke öltönye és halvány lila inge lazán, nyitott nyakkal mutatott meg néhányat a múltkori éjszaka cirógató szőrszálaiból. Észbontóan nézett ki, ahogy a tornác árnyékában kék szemei már-már lilás színezetet kaptak. Ibolyakék … jutott eszébe a megfelelő hasonlat, aztán hátralépett, hogy a férfit beengedje.

-Egy pillanat és elkészülök… addig nézz körül! – mutatott a tökéletesen üres belső terek felé.

-Huh, te aztán tényleg… elköltözöl. – nézett körbe a férfi a kongóan üres helyiségben.

-Hát, igen. A bútorok már egy konténerben utaznak, ez a néhány doboz meg holnap jön velem. – harapdálta Selena a szája szélét. Jash az ajtó előtt az a férfi volt, akivel az öccse esküvőjére készült elmenni, de Jash idebent azzá a férfivá vált, akivel alig egy hete élete legmámorítóbb éjszakáját élte át. Nem akart erre gondolni, de képtelen volt szabadulni a lepedőkön hentergő képüktől.  Jash ebben a pillanatban kapta rá a tekintetét, és a lány biztos volt benne, a férfinak is ugyanez jár a fejében. 

-Iszol valamit, mielőtt elindulunk? – intett a régi hűtőszekrény felé, amely még csendesen duruzsolt a sarokban, nem sejtve, hogy hamarosan egy roncstelepen végzi majd.

Jash megrázta a fejét. Nem szomjas volt… vagy ha igen, akkor csak csókokra, de nem zilálhatja össze ezt a gondosan feltűzött frizurát. Ráadásul biztos volt benne, hogy az emlékekkel a zsigereiben, meg sem állna egy csóknál… hajszolná azt a mámoros élményt, hátha újra része lehet benne.

-Inkább induljunk, nehogy elkéssünk! – lépett hátra, mintha ezzel ki tudna szakadni a  lány bűvköréből. Selena azt mondta, ha elkíséri erre az esküvőre, kérhet tőle bármit. Legszívesebben azt kérte volna, maradjon, de ez nyilván túlzás lett volna. Minden más azonban olyan lett volna, mint egy tóba dobott kavics. A csobbanást kísérő egyre terjedő kis körök ki tudja mi mindent szabadítanának ki a felszín alatti bezártságukból.

 Az esküvő pontosan úgy zajlott, ahogy arra Selena lélekben felkészült. Általános érdeklődést váltott ki azzal, hogy nem egyedül jelent meg, ráadásul a mellette álló férfin nem egy nőnek akadt meg a szeme. Jash azonban úgy viselkedett, mint egy figyelmes barát, mi több, szerető. Állandóan a kezét fogta, a karjaiba vonta, bevonta a beszélgetésekbe, mintha ő lenne otthon ezek között az emberek között, nem éppenséggel a lány. A szinte kötelezően érkező célozgatásokat látszólag fel sem vette, felszabadultan mosolygott rajtuk, aztán pezsgőt nyomott Selena kezébe és távolabb vezette a kíváncsi rokonoktól. Ahogy kettesben maradtak, leolvadt arcáról a mézes-mázas mosoly. 

-Nem gondoltam volna, hogy ennyire kínos lesz. Te holnap elutazol, ezt is elég sokan tudják és kicsit úgy néznek rám, mint egy fura figurára, amiért hagyom. Ki kellett volna találni egy fedősztorit, mert így legalább három egymásnak teljesen ellentmondó magyarázattal szolgáltam már különböző embereknek. Ha ezek leülnek egymással minket kibeszélni, abban a percben lebukunk.

-Ha egyedül jöttem volna, hidd el, sokkal rosszabb lenne. Most csak viccelődnek rajtunk, kíváncsiak, talán el sem hinnék, ha kiderülne, felültettük őket, de ha magányosan álldogálnék a családom mellett, akkor sajnálkoznának, és az valami hátborzongató érzés. Mintha nem lennék teljes értékű ember, amiért még nem vagyok férjnél és nem rohangászik körülöttem néhány gyerek. 

-Nem is akarsz gyerekeket, férjet, családi házat és törlesztőrészleteket? – nézett rá kutatóan a férfi.

-Dehogynem – vont vállat Selena. –Csak tudod, ez nem kifejezetten az én elképzeléseimen múlik. Amíg nem találkozom azzal, aki ugyanazt akarja, amit én, addig a dolog elég reménytelen. És igen, vannak elvárásaim, amiknek nem könnyű megfelelni. – egyenesítette ki önérzetesen a gerincét. Jash felvonta a szemöldökét a dacos mozdulattól. Nocsak, ilyen kemény elvárások lennének ezek? Kifejezetten kíváncsi lett. Persze minden mögöttes szándék nélkül, csak hogy megértse, miért van még ez a tündér egyedül.

-Milyen elvárásaid vannak? – tette fel látszólag közömbösen a kérdést, mire kissé sunyi macskaszemekkel nevetett rá a nő.

-Nocsak, talán érdekel a lehetőség?

Jash megvonta a vállát.

-Hát, a távolság leküzdhető, ha érdemes időt és energiát fordítani valamire. – válaszolt talányosan. -Szóval, mik azok az elvárások? – ismételte meg a kérdést.

Selena egy pillanatig habozott, aztán úgy döntött, nem feszegeti tovább a férfi érdeklődésének hátterét.

-Nos, az illető legyen szellemi társ, megbízható, humoros, szeresse az állatokat, … rezonáljon az én hullámhosszomon … minden tekintetben – pirult bele a gondolatba, hogy mit is akart ezzel mondani -, ja … és legyen őszinte, hűséges, állhatatos. Azt hiszem, ennyi.

Jash magában összegezte a hallottakat: Rólam beszél. Összerezzent a felismeréstől. Érdekes volt önmagát ilyennek látni… hiszen azzal tisztában volt, külön-külön megfelelhet az elvárásoknak, de ha mindegyiket kipipálja, akkor ott áll Selena előtt, mint potenciális vőlegény. Ennyire egyszerű lenne?

-Meddig kell maradnunk? – nézett hirtelen körül. A násznép már a vacsora utáni tánchoz készülődött. Hangjában ott vibrált annak az eddigi egyetlen közös éjszakájuknak minden szenvedélye és Selenára nem maradt hatástalan a felismerés. Nagyot nyelve a férfi kezéért nyúlt.

-Igazából, akár most is elmehetnénk.

-Töltsd velem ezt az éjszakát! – suttogta halkan a férfi, mire a lány a szemébe nézett:

-Rendben, de valamit tudnod kell!