"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2014. június 24., kedd

Gépelési hiba 6. fejezet



-Rendben, de valamit tudnod kell! – mondta Selena, és Jash akaratlanul is megborzongott a hangjától, ahogy a lampionokkal megvilágított kertben álltak összekapaszkodva. Éppen most tett ajánlatot a lánynak egy utolsó, éhes, szex-szel és talán érzelmekkel is túlfűtött éjszakára, ezek után  Selena válasza pedig valami furcsa, baljós előjellel visszhangzott a fejében.
-Tudom, akkor is elmész. – sóhajtott beletörődően. Erről a hajóról már lemaradt, tudomásul vette, hiszen egész héten ez járt a fejében.
-Nem, nem ezt! Valami sokkal fontosabbat. – nézett félre zavartan Selena. A helyszín nem volt igazán ideális a nagy vallomása megtételére, de végül is, jobb, ha mielőbb túl lesz rajta, mert már napok óta nyomasztotta a titkolózás. –Gyereket akarok! – vágta ki az aduászt és nem tudta nem észrevenni a zavart és halvány rémületet a férfi szemében. Hát, ez az! Erre számított. Talán mégsem olyan jó ötlet ez a fene nagy őszinteség, de ha már belekezdett, eldöntötte, végigcsinálja. 

-Szóval, nézd… én harminc éves leszek és gyereket akarok, nem várhatok tovább a szőke hercegre, aki talán sosem jön el. De ez persze Rád nézve nem jár kötelezettséggel; tekintsd úgy, mintha egy spermabanknak adományoznád. … Ha ezek után is akarod… - hallgatott el reményvesztetten, ahogy a férfi bezárkózott arcát figyelte.
Jash fejében elég hamar összeálltak a dolgok.
-Már a múltkor sem védekeztél.
-Nem.
-Lehet, hogy máris terhes vagy?
-Lehet. De azért nem hiszem. Ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Van, aki évekig is hiába próbálkozik.
-Mikor tudod meg?
-Két hét múlva kéne megjönnie. Úgy működöm, mint egy svájci óra. Pont utána voltam, amikor a múltkor… szóval, érted…
-Ez elég csapdahelyzetnek tűnik. – motyogta Jash, miközben próbálta megérteni, miért nincs felháborodva, amiért az egyik legősibb női csapdába sétált bele. 

-Sajnálom. Igazából úgy gondoltam, egyáltalán nem szólok róla, de végül rájöttem, hogy ez nem olyan dolog, amit örökre eltitkolhatok, mert mi van, ha mégis… szóval, jogod van tudni róla, bár továbbra is azt állítom, ez rád nézve nem jár semmiféle kötelezettséggel. Sajnálom, hogy a legelején nem szóltam, de … nem is tudom, úgy emlékszem, akkor nem is nagyon bírtam gondolkodni. Persze, tisztában voltam vele, hogy nem mondtam igazat, amikor rákérdeztél, bántott is a dolog. …Már képtelen vagyok tovább alakoskodni. – tette szét a kezét a lány, mint aki már nem tudja mivel védeni az akkori viselkedését és megértésre vár.
-De az első alkalommal mégis megtetted. – nézett el mellette a férfi megfejthetetlen tekintettel.
-Komolyan sajnálom. – hajtotta le a fejét Selena.
-Szóval csak a spermám kell, én nem. – összegezte a hallottakat Jash. A hangja kiismerhetetlen volt.
Oh, de bizony kellenél! De még mennyire kellenél! – gondolta magában a lány, de hangosan csak annyit mondott: -Úgy van. 

-És mi van, ha azt akarom, hogy legyen közöm a gyerekhez? – kérdezte ebben a pillanatban a férfi és Selena még levegőt is elfelejtett venni a döbbenettől.
-Hát, az nagyban bonyolítaná a helyzetet. – találta meg végül a hangját. Ez a lehetőség igazából meg sem fordult a fejében.
-Még gondolkodási időt sem kapok? – villant rá a férfi szeme.
-Nincs már idő… és talán már nincs is jelentősége… - vont vállat Selena. Ha terhes, azért… hiszen akkor a dolog már eldőlt. Ha pedig nem terhes, akkor nincs is miről beszélniük.
-Ijesztő az elszántságod, de még ennél is ijesztőbb, hogy ennek ellenére is akarlak. Ha csak egyetlen éjszakára, akkor annyira. – vallotta be halkan a férfi.
-Megkaphatsz, te is tudod. – sóhajtott Selena.
-Nem kéne belemennem. – csóválta meg a fejét Jash és küzdött az érzéssel, amely már régen döntésre jutott benne, csak a feje még nem volt hajlandó tudomásul venni a vereséget.
-Hát, ez már a Te döntésed… - tette szét a kezét a lány.

Jash nézte: a szőke boszorkány! Kisgyerekként sosem tudta elképzelni, mert nála mindig fekete volt a vasorrú banya, nem ilyen sugárzóan szép nő. De tudta, hogy létezik ilyen formában is a démon, aki egyetlen szavával, érintésével vagy a puszta létével is képet boldogtalanná tenni a királyfit. Döntött.
-Oké! Egy feltétellel. Ha terhes leszel, őszintén bevallod és legalább levélben beszámolsz a dolgokról. … Hogy hogy viseled a terhességet, mit mond az orvos, ilyeneket…
Selena tétovázott. Oké, ez valójában tényleg méltányos elvárás, feltéve, ha a végén nem akarja majd megszerezni a gyereket is. De hát miért tenné?


-És ha megszületik, nem akarod majd elvenni tőlem? – bukott ki belőle a kérdés, mire Jash arcán kisimultak a ráncok.
-Ezt akár írásba is adom. – morogta, aztán váratlan magához rántotta a lányt. - Ez az egy éjszakám maradt. Használjuk ki alaposan, végül is, te biztosra szeretnél menni, nem?!
*
Selena tétován állt a kis nappaliban. Ez az egész lakás elfért volna a farmház nappalijában, nehéz volt megbékélnie a szűkös terekkel. Legalább könnyű lesz takarítani, vigasztalta magát, de máris érezte, ahogy a falak szinte rádőlnek. A bútorok nagy részét egy raktárban helyezte el, mert egyszerűen be sem tudta volna zsúfolni őket ebbe a kis lakásba. Régi kedvenc ágyát is a raktárba vitette, mert az apró hálófülkében csak egy kisebbnek jutott hely, ha azt akarta, hogy a kiságy is elférjen odabent. A kiságy! Ha egyáltalán szüksége lesz rá… Még egy hete volt hátra, hogy megbizonyosodjon róla, mert a menzesze minden másnál árulkodóbban, kis túlzással percre pontosan érkezett huszonnyolc naponta. 

Egyetlen dolog vigasztalta, hogy a falak frissen festve, a fürdőszoba csillogó tisztasággal várta, mert utálta volna, ha lakásfelújítással kell kezdje az új életét. A konyha apró volt, egyszerű, minden kényelmet nélkülöző. De azért a pénzért, amit ő lakásra szánhatott, még elégedett is lehetett, mert legalább egy jó helyen talált rá. Nagyot sóhajtott és bekapcsolta a laptopját, majd hamarosan a géppel a kezében bejárta a kis lakást, az anyjának bemutatva új otthonát.  A tárlatvezetés nem vett sok időt igénybe.
-Kicsim, nem volt ez túlságosan elhamarkodott döntés? – szipogott az anyja. Még igazából túl sem tette magát a fia esküvőjén, a régi farm eladásán, most még a lánya is a világ végéről egy gépen keresztül beszélget csak vele. Magányos lett, eddig nem is sejtette, mennyire. 

-Anya, ez az állás jó lesz, érzem! – próbálta nyugtatni az anyját, bár ő maga korántsem volt meggyőződve róla. Ebben a városban ő  tehetett bármit, csak az a kisvárosi lány volt, akit könnyű prédának tekintett mindenki, kezdve leendő főnökével, aki zenei producerként keresett maga mellé titkárnőt. Selena maga csodálkozott a legjobban, amikor megkapta az állást, mert messziről kirítt az állásinterjúra felsorakozott lányok közül. Ha semmi mással, már a korával is. De a pénz, amit a szerződésben ígértek, túlságosan csábító volt, és úgy döntött, egy időre háttérbe szorítja elszabadult fantáziáját. Los Angeles ugyan az Angyalok városa néven volt ismert, de ki ne tudta volna, hogy léteznek bukott angyalok is. Mindenesetre volt valami a nagy darab afroamerikai férfi tekintetében, ami óvatosságra intette, mert úgy méregette, mint egy darab húst a hentespulton, és ha másért nem, legalább ezért bizakodott, hogy az a bizonyos baba, akire annyira vágyott volna, ott rugdosson hamarosan a szíve alatt. Egy terhes nőnek nyilván nincs hosszú karrierje ebben a világban, de legalább védve van a nemkívánatos közeledések elől. Legalábbis ebben reménykedett. 

Miután beszélgettek egy kicsit, pár percig erőt gyűjtött egy újabb beszélgetéshez. Jash megeskette, hogy jelentkezik, és tekintve, hogy az egész „kapcsolatuk” a bizalmon alapult, nem tehette meg, hogy már az első kérését semmibe veszi. Mindenesetre most a telefonját használta, mert nem akarta felfedni a férfi előtt a szűkös körülményeket, amik között kénytelen lesz élni. Had higgye azt, hogy számára is a lehetőségek városa ez a napfényben fürdő csodás hely…
-Szia! – zengett a férfi örömteljes hangja a telefonból, ahogy szinte az első csengetés után felvette. –Épp jókor hívtál, mert virrasztanom kell az egyik kis betegem mellett még egy ideig, és segítesz elűzni az éjszaka árnyait. – duruzsolt bele a férfi olyan hangon, ami azonnal azokat a nyomorult selyem lepedőket juttatta eszébe, amelyen legutóbb henteregtek. Ez alkalommal halvány zöld volt és olyan érzést keltett, mintha valahol egy erdei tisztáson szeretkeztek volna.
-Jaj, ne haragudj, teljesen kiment a fejemből az időeltolódás. – mentegetőzött, de a férfi a túloldalon megnyugtatta.
-Semmi baj, tényleg ébren voltam; és most legalább nem vagyok egyedül.
-Hogy lehetnél egyedül egy kórházban? – nevetett a panaszos hangon.
-Hát, nem nevezném kórháznak, csak egy aprócska klinika… - nézett körül a férfi a rendelőjében, amelynek tulajdonképpen négy helyisége volt. A váró, a rendelő, a műtő és egy úgynevezett lábadozó. Ezenkívül csak  fürdőszoba és a raktár tartozott hozzá. Igen, még a klinika is túlzó meghatározás lett volna. 

Selena túllépett a kórház-témán. Tulajdonképpen arra gondolt, hogy bár két észveszejtő éjszakát is töltött Jash-el, de fogalma sincs róla, hol dolgozik, és milyen orvos. Éppen úgy lehet belgyógyász, mint plasztikai sebész – vigyorodott el arra gondolva, hogy a repülőről leszállva az első, kissé sokkoló élménye éppen egy női arc volt a reptér mosdójában. Egy nem túl sikeres beavatkozás eredménye. Az illető láthatóan elégedett volt a külsejével, és nyilván ez volt a fontos, de a lányt a hideg rázta a láttára. Ajkai természetellenesen dúsak voltak, mint ahogy a testére simuló trikó alatti idomai is, arca ezzel szemben minden arányát elvesztette, ahogy a valószínűtlenül pisze orrocskát és a kipárnázott pofacsontokra simuló feszes bőrt nézte. A nő jócskán benne lehetett az ötvenes éveiben, de bakfisnak akart látszani és ettől az ő szemében egyszerűen csak nevetségesnek, sőt inkább szánalmasnak tűnt. Már éppen fel akarta tenni a kérdést, hogy tulajdonképpen az orvosi pálya melyik ágára szakosodott, amikor meghallotta a férfi gyengéd, kedveskedő hangját:



-Jól van kicsim, ez az, csak óvatosan, úgy… látod, megy ez. Na, igyál még egy picit. Ügyes vagy csöppségem, jól van… pihenj csak!
Selena szeme könnybe lábadt, ó, hát hiszen gyerekorvos! Hát, akkor ezért volt olyan érzékeny téma a számára a gyerek kérdés. Teljesen érthető, hiszen az életét az apróságok között tölti, nyilván nem érzéketlen egy saját bébi kapcsán sem.
-Hallom, nem a legjobbkor hívlak, akkor búcsúzom, csak azt akartam mondani, hogy megérkeztem, van lakásom, minden rendben. A hétvégét rendezgetéssel töltöm, aztán hétfőtől már dolgozom. Majd írok levelet és küldök pár fotót, hogy lásd, jó helyem… helyünk lesz itt.
-Hát, köszönöm, hogy hívtál. Bocs, hogy nem voltam jobb társaság, de ez az apróság felébredt végre a műtét után és muszáj volt vele babáznom kicsit. – mondta kedves, szeretetteljes hangon Jash, és a lány szinte látta lelki szemei előtt, ahogy hosszú ujjaival egy bébit cirógat. Kifejezetten irigy volt az apróságra, de volt annyi esze, hogy ezt a gondolatot megtartsa magának. Már majdnem elköszönt, amikor a férfi hangja rezegtette meg a bensejét.
-Akkor még egy hetünk van a nagy pillanatig, amikor kiderül, elég ügyesek voltunk-e? – kérdezte vidáman, mire Selena elnevette magát.
-Te egészen biztosan nagyon ügyes voltál. Most rajtam a sor. Szia! – vigyorgott bele a készülékbe, aztán gyorsan kinyomta és a zsebébe süllyesztette. Egy mondatot sem akart tovább beszélni arról, ami kettejük között történt, mert még képes lenne rendelni egy repülőjegyet és visszamenni Wichitába.

3 megjegyzés:

csez írta...

Pedig úgy tűnik, sokkal jobban tenné ;)
Nemcsak Jash miatt, de ez a zenei állás is elég kétesnek hangzik...
Az elején még kiakadtam, miért nem tudja, milyen orvos, de látom, volt vele célod XDDD
Érdekes a fickó hozzáállása a gyerek kérdéshez...
Kíváncsian várom a fejleményeket!
Tetszett!
K&P

Gabó írta...

Tényleg egy kicsit fura Jash! Hamar túllendült a gyerekkérdésen, de majd rajta tartjuk a szemünket! XDDDD
Selena új munkája is fura! :o
Titkárnő? Zene? Brrrr... hová kerültünk! :D
Egyenlőre ennyi. A következő pár fejezetre még várok a többi véleménnyel. ;)
Annyi már bizonyos nekem így első ránézésre, hogy ez a munkahely NEM az a munkahely, amit neki szánt a magasságos /alias Jucus/ XDDD

zso írta...

Meg mindig azt mondom, h.nagyon mozgalmas, semmi unalom, de ez a nő, ezzel a -csak a spermád kell- szoveggel, nagyon kiverte a biztosítékot nálam.
Ez lenne ez a világra szóló állás, ami miatt nem maradna a városában, mindent felégetve maga mögött?
Bakker, ez a tyúk se 100-as!!!XD
Na meg a pasi sem.De gondolom, majd megoldod ezt a dolgot, mert ez....XDD
Amúgy meg szeretem.<3