Gépelési hiba 4. fejezet

Valamivel később izzadt homlokkal, hevesen dörömbölő szívvel roskadt a lány mellé, aki még mindig szinte vibrált az orgazmus remegésétől.

-Atyaég! Kicsinálsz. – vigyorgott Selenára, aki kábán, homályos szemekkel nagyot nyelt:

-Az érzés kölcsönös.

A férfi sajnálkozva gondolt rá, hogy végre megtalálta a tökéletes nőt, és ez a nő éppen a világ másik felére készült költözni, neki pedig túl rövid idő állt a rendelkezésére ahhoz, hogy meggyőzze Selenát, maradjon itt. A következő pillanatban megszólalt a telefonja. Tompán ébredező aggyal, hunyorogva tapogatózva rángatta ki a farmere zsebéből, amely ott hevert az ágy mellett.

-Ne haragudj, ezt fel kell vennem! – intett Selena felé, aztán az izgatott női hanggal kezdett beszélni, akinek a hangja kihallatszott a készülékből, bár a szöveg értelmét a lány nem értette. -…Igen… Persze… Nem... Nyugodjon meg! Nem lesz semmi baj… Azonnal indulok. Rendben… Igen, az jó lenne, köszönöm. – mondta nyugodtan, a ténylegesnél jóval energikusabban a telefonba, aztán Selenára nézett.

-Ne haragudj, az egyik betegemhez hívtak, mennem kell. Hívok neked egy taxit.

Selena kicsit csalódottan ült fel. Szóval orvos. Természetesen megértette, hogy egy orvosnak mennie kell, ha hívják, de valahogy ebben a helyzetben mégis úgy érezte magát, mint egy egy éjszakás kis liba, akit sietősen az ajtó elé raknak, amikor már kényelmetlenné válik a társasága.

-De az esküvő azért még áll? – kérdezte halkan, ahogy eszébe jutott Clayton és a család, akik minden látogatása alkalmával láthatóan csalódottan fogadták. A háta mögött már hallotta suttogni a vénlány kifejezést is, és biztos volt benne, hogy pokollá tennék a napját, ha most is egyedül érkezne. Jash vidáman rámosolygott a kissé kétértelmű mondat hallatán.

-Persze. Azt mondtad, megnézed, hogy pontosan mikor és hol kell lennünk és felhívsz. Mivel aggódtál, hogy csak elhagynál egy apró kis cetlit, a számomnak a tenyereden kell lennie. 

A lány csodálkozva nézte a tintával felrótt számokat a bőrén. Nahát, ehhez is majd harminc évnek kellett eltelnie, hogy egy pasi telefonszámát tollal a bőrére írja, még a gimnáziumban sem csinált ilyet. A számok jól olvashatóak voltak és sokkal szabályosabbak, mint ahogy azt magáról feltételezni tudta volna, hogy néhány pohár pezsgő után ilyen kerek számokat rajzoljon.

-Te írtad ide?

-Mivel jobbkezes vagy, és a jobb kezeden van a felirat… - hagyta befejezetlenül a férfi a mondatot, miközben már egy újabb fehér inget rángatott ki a szekrényből.

Selena teljesen idiótának érezte magát. Tényleg, a jobb keze, arra nyilván nem tudott volna a suta ballal ilyen szépen írni.

-Szép az írásod.

-Köszönöm – nevette el magát a férfi. Selena az esti pezsgőktől és az éjszakai, meg az előbbi hancúrtól nyilván még teljesen zsibbadt volt, nemcsak fizikailag, de úgy tűnt, agyilag is, úgyhogy hozzáhajolt és a csodás szürke szemekbe nézve halkan beszélni kezdett.

-Nem kell sietned. Zuhanyozz le nyugodtan, a taxis majd felcsenget, ha ideér, de ha nem veszed fel, akkor addig vár, amíg elkészülsz. Ki lesz fizetve előre. Az ajtót csak csapd be magad után, a zár automatikusan a helyére ugrik. …És várom a hívásod! Szia! – nyomott egy csókot a lány kissé duzzadt ajkára, aztán a következő pillanatban már be is csapódott mögötte a bejárati ajtó.

Selena pedig álmodozva simított végig az ajkán ott, ahol az előbbi könnyed, szinte szűzies csók érte. Milyen figyelmes! Még arról is gondoskodott a reggeli rohanásban, hogy ő hazakeveredjen. …Ha nem tudná, hogy ez lehetetlen, azt mondaná, egy éjszaka alatt szerelmes lett ebbe a fickóba. És csak egy hete van, hogy ezt az újkeletű szerelmet kiélvezze, mert Clayton esküvőjének másnapján mindenképpen elrepül Los Angelesbe.

*

Martha Stewart megigazgatta a köpenyét, ahogy a jóképű doktor kocsija fékezett a rendelő előtt. Amikor Jash Henning felvette, azt hitte, a mélyen dekoltált blúz döntött a javára, de idővel rá kellett ébredjen, a férfi munkatársat és nem játszótársat keresett állásinterjúnak álcázva. …Furcsa fintora volt a sorsnak, hogy annyi sikertelen állásinterjú után pont itt kötött ki egy elegáns ügyvédi iroda titkársága  vagy egy nagyvállalat recepciója helyett. Még csak különösebben nem is kedvelte az állatokat, bár otthon is mindig volt a ház körül kutya, macska, kalitkában még papagájok is, de soha az életben nem gondolta volna, hogy egy állatorvosi rendelőben dolgozzon. Az anyja mániája volt a sok kis élősködő, bár tagadhatatlan, hogy néha igazán jópofák tudtak lenni. Most is itt várta már az orvost egy kis szerencsétlen. A kölyökkutya kiszaladt az úttestre és egy autó elütötte. Szerencséjére úgy tűnt, egy lábtöréssel megúszta, de a gazdája már rongyosra szaggatta az idegeit, ahogy a bundás kedvencét simogatva zokogott az orvosra várva. 

Jash Henning sugárzóan jóképű volt ma reggel. Láttára a szíve akkorát dobbant a feszes köpeny alatt, mintha ki akarna törni a halványkék ruhadarab alól, ugyanakkor gyanakodva gondolta végig, mitől lehet ilyen élettel teli a férfi korán reggel, amikor lényegében fél órával korábban be kellett jöjjön, mint ahogy az szokásos volt. Nővel volt! – vonta le a következtetést keserűen, amiért az a nő nem ő volt, de az elmúlt néhány hónapban már kezdett beletörődni, hogy valamiért nem sikerült felhívnia magára a férfi figyelmét. Pedig vörösesszőke haja és fiatal, feszes, dús idomai mindenki másnál sikert arattak. 

Jash, a lendületes belépő után udvariasan köszönt és máris minden figyelmét a kis betegnek szentelte, aki halkan nyüszített a gazda ölében lévő fonott kosárban.

-Mindjárt jobb lesz! – borzolta össze a kis buksit, aztán magára kapta a  köpenyét és óvatos mozdulattal a vizsgáló asztalra fektette a kutyát, amely most kölyök mívoltát meghazudtolóan nyugodt volt. A mozgatható röntgent föléje igazította és hamarosan már a monitoron vizsgálta a törést. Aprót biccentett, mint aki megbeszélte magával a teendőket és egyetértésre is talált az egyszemélyes konzíliumon, aztán nekikezdett, hogy enyhülést hozzon a kis hebrencsnek, aki hamarosan az altató hatása alatt hagyta, hogy összetört kis testét gyengéd kezek mozgassák.

Fél óra elteltével a gazda egy Seduxennel felérő biztatással távozott, megnyugodva, hogy kedvencét másnap hazaviheti, Jash pedig hálásan nyúlt a forró kávéért, amit Martha nyújtott feléje.

-Ez most az életemet menti meg! – sóhajtott a férfi, aztán sejtelmesen elvigyorodott, ahogy lelki szemei előtt felbukkant az éjszaka néhány pillanata, melyektől most ilyen fáradtnak érezte magát. Selena! Vajon még ott van a lakásán? Vagy már összeszedte magát és hazament? Valami állatmenhelyről beszélt, és a védencei már nyilván hiányolták, úgyhogy biztosan már hozzájuk sietett – merengett az ablak felé fordulva forgószékében. …és nem is tévedett.

*

Selena bocsánatkérően simogatta meg mindegyik kis árva fejét, ahogy a tálakba öntötte a reggelijüket.

-Tudom, hogy kicsit késtem vele. Ne haragudjatok! Tudjátok, nem aludtam itthon. Igazság szerint nem is nagyon aludtam. – vigyorgott átszellemült képpel, ahogy a késedelem oka lejátszódott a szeme előtt. Istenem, ez az éjszaka! Vagy éppenséggel, ez a mai reggel! Már régen érezte ennyire felszabadultnak magát egy férfi mellett. Nem tudta, hogy Jash Henning személye hatott-e így rá, vagy a tény, hogy nem kell görcsösen próbálkoznia a kapcsolat életben tartásával, hiszen hamarosan hátat fordít ennek a városnak. Igazság szerint nem volt felhőtlenül boldog ettől a ténytől, mert valami megmagyarázhatatlan hiányérzet töltötte el a férfi iránt már abban a percben, ahogy a betegéhez sietve kilépett az ajtón. Ajaj, Selena! Talán jobb is, hogy lelépsz a színről, mert csak a lábai elé omlanál minden egyes alkalommal, amíg nem talál egy nálad megfelelőbb nőt. – sóhajtott magában, aztán a garázsból becipelte az összecsomagolt papírdobozok halmát, hogy összepakolja beléjük az új életéhez szükséges holmikat.