Gépelési hiba 3. fejezet

 Selena érezte, hogy már nem kéne többet innia. Kocsiba már amúgy sem ülhet, de roppant kínos lenne, ha a tartását is elvesztené egy utolsó utáni pohárnak köszönhetően. Az este folyamán legtöbbször Jash Henninggel beszélgetett, és most kicsit borgőzös aggyal gondolt rá, hogy még meg se kérdezte, milyen doktor… de hát végül is szinte mindegy volt. A fickó remek mesélő volt, filmekről, könyvekről, kiállításokról úgy mesélt Selenának, hogy szinte megelevenedett előtte a történet. Cserébe egy-egy pohár pezsgővel a kezükben ő is tárlatvezetést tartott Erica tekintélyes számú fotója előtt. Minden képről volt egy rövid sztorija, amivel rendre megnevettette a férfit. Imádta nézni a szeme sarkában összeszaladó szarkalábakat. Mire eljött a búcsú ideje, már kezdte bánni, hogy hamarosan repülőre kell ülnie. Ez a jóképű fickó az eszményi pasi lehetne az életében. …És akkor egy nagyszerű ötlete támadt.

Az öccse, Clayton és Tess Mansell hamarosan összeházasodnak, az esküvőre pedig  sokkal vidámabb lenne partnerrel érkeznie, mint tök egyedül. A családja úgyis állandóan a vérét szívja, amiért még mindig nincs egy rendes kapcsolata. Látta a férfi szemében a sóvárgást, nem volt már nyeretlen kétéves kanca, felismerte a vágyat a másik arcán, és úgy döntött, tesz egy ajánlatot, egy reményei szerint visszautasíthatatlan ajánlatot. 

-Igazán jól éreztem magam. – mosolygott a férfira bevezetőül. Remélte, hogy a mondandója komolyságát nem veszélyezteti az enyhe kancsalság, amivel a megnyerő arcra igyekezett fókuszálni.  –De sajnos holnap korán kell kelnem, úgyhogy itt az ideje, hogy hazainduljak.

-Ne menjen még! – kapott a keze után a férfi. A fenébe! Egész este csak dürrögött körülötte, el ne menjen, amíg ki nem játssza az utolsó aduját is. Igen ám, de ezt gondolni, és a nő szemébe nézve egyenesen ajánlatot tenni, két különböző dolog volt. Nem akart rámenős bunkónak tűnni, aki csak meg akarja dönteni, még ha nyers őszinteséggel vizsgálva, ez is volt a helyzet. Egyszerűen csak nem akarta még elengedni, mert élvezte a beszélgetéseiket, a humort, amivel a nő hétköznapjainak bosszúságairól is tudott beszélni. Ha csak  fele ennyire felszabadult az ágyban, fergeteges párost alkothatnának. Már éppen kezdett összeállni a fejében egy suta meghívás egy utolsó italra, valahol máshol, ami reményei szerint a lakása lett volna, amikor Selena a szája szélét rágcsálva ránézett és megszólalt.

-Jash! Van valami programja jövő szombatra? 

A férfi elvarázsoltan figyelte a fehér fogak nyomát a rózsás ajkon, aztán elszakította szemét az izgató látványtól és kicsit meglepve a hirtelen témaváltástól egy pillanatra a teleírt előjegyzési naptárra gondolt, amin egészen megdöbbentő módon arra a szombatra még egyetlen bejegyzés sem szerepelt.

-Azt hiszem, semmi. Miért?

-Szeretném egy óriási szívességre megkérni. Tudom, hogy talán egy kicsit erőszakosnak tűnhet a kérésem, hiszen alig néhány órája ismerjük egymást, de nekem ez nagyon fontos lenne, Önnek pedig talán egy nem túl kellemetlen program. – kezdett bele a nő, és Jash teljes érdeklődésével fordult felé. A dolog határozottan kezdett érdekessé válni. Elszántan, tele vállalkozó kedvvel várta a folytatást. -Az öcsém szombaton nősül és annyira idiótának érzem magam, amiért egyedül fogok ülni  az asztalfőn, a család mellett. Tudja, ilyenkor mindig a testvért veszik elő, hogy ő vajon mikor kerül sorra. Jöjjön el velem, mint a kísérőm, és cserébe kérhet tőlem bármit. Természetesen ez nem kötelezi semmire, hiszen senkit nem lepne meg, ha hamarosan szakítanánk. És tényleg… kérhet bármit… akár az egyik kis védencemet is a menhelyről, majd legfeljebb szerzek helyette egy másikat annak, akinek már odaígértem. – fecsegett az őszinteség és az összevisszaság határán a lány. 

Jash elmosolyodott:

-Akármit?

-Bármit! – ismételte meg suttogva Selena, és talán nem is sejtette, hogy a szavait a szemei olyan jelentéssel ruházták fel, amit dr. Jash Henning akkor sem hagyott volna ki, ha fegyverrel kényszerítik rá.

Másnap reggel Selena kissé zúgó fejjel és teljesen pucéron ébredt. Ez nem is zavarta annyira, mint a tény, hogy fogalma sem volt róla, hol lehet. Merthogy neki ilyen aranybarna selyemágyneműje nincs, abban egészen biztos volt. A gyomra megkordult a felséges illattól, ami a nyitott ajtón át bekúszott az elegáns  és férfias hálószobába. Friss kávé! – sóhajtott, és már hallotta is, ahogy léptek közelednek.

Jash Henning tegnap este elképesztően jól nézett ki a kék farmerben és fehér ingben, ami lazán, a csípőjére lógva még jobban megnyújtotta amúgy is hosszú felsőtestét. Selena agyán átfutott a gondolat, hogy az arányait még így sem rontotta el, mert pasiban még ilyen hosszú lábakat nem is látott. Most ezek az arányok teljes mezítelen szépségükben tárultak elé. Azaz, csak részben, mert a férfi csípőjére egy fehér törülköző volt tekerve. Barna bőrén  ingerlően világított a puha anyag, arra késztetve a szerencsés szemlélőt, hogy haladéktalanul bogozza ki a sarkait, hogy aláhullva teljes szépségében felfedhesse az alatta rejtőző tökéletes férfitestet.

-Jó reggelt! – villant ki harminckét egészséges fog abból a csókolni való szájból, amit Selena – kissé homályos emlékei szerint – csókolt is kifulladásig. –Hoztam kávét, de nem tudtam, hogy szereted, úgyhogy van hozzá tejszín, cukor, de egyiket sem tettem bele.

-Egy cukorral és rengeteg tejjel – nyelt nagyot a lány, ahogy a férfi mellé ült a sikamlós ágyneműre, és a mozdulattól a törülköző combtőig megmutatta tökéletes izmos lábát.

-Akkor neked kakaót kéne innod, nem is kávét. Egy tejeskávétól akarsz felébredni? – csúfolódott vele a férfi, miközben elkészítette a kávét. Közben nem mulasztotta el leltárba venni az éjszaka során megismert idomokat a kora reggeli erős fényben. Sok nőnek ártott volna ez az éles megvilágítás, Selena azonban nem tartozott közéjük. Nem véletlenül volt olyan hajlékony, mint egy kígyó, karjai és lábai izmai a takaró alól kikandikálva megmagyarázták a ruganyos test sportosságát. Egy élmény volt vele a szex, vad hajsza a végkimerülésig, bár … ahogy a bájos arcot övező szőke glóriát nézte, a hatalmasra tágult pupillákkal, a melle ívét a magához szorított takaró fölött, érezte, ahogy az erő visszatér a tagjaiba.

-Azt hiszem, most egy nagy pohár víz is felébresztene. – motyogta közben a lány szégyenlősen fürödve a férfi izgató, elismerő pillantásainak tüzében, és nem tette hozzá, hogy azt a vizet viszont nem belsőleg, hanem sokkal inkább külsőleg szeretné megkapni, lehetőleg a feje tetejére. Mi a fenét művelhetett ő éjjel? Nyilván lefeküdtek, arra még emlékezett is, hogy ezt ő is erősen szorgalmazta, az élmény pedig – ha képes lenne az elcsépelt jelzőkön túl is megfogalmazni – fenomenális volt; de valahogy a párbeszédek, a suttogások tűntek el emlékei közül az éjszaka sötétjével együtt.

-Hozhatok azt is – mozdult a férfi, mire Selena utánakapott.

-Ne, nem kell! Csak vicceltem.

A mozdulattól a törülköző szétnyílt, aztán Selenának már csak arra maradt ideje, hogy a bögrét dőltében az éjjeli szekrényre tegye. Jash a saját bögréjével ügyesen egyensúlyozva a lány mellei közé csókolt.

-Köszönöm ezt az éjszakát! Csodás volt. Minden pillanatát a legszebb emlékeim között fogom megőrizni. Az meg már csak a ráadás, hogy gyógyszert szedsz, mert nem voltam rákészülve az estére, így aztán bajban lettünk volna, ha nekem kell védekeznem. - mormolta a férfi, miközben fogával ráfogott az orra előtt vágyakozva meredező mellbimbóra.

Selena fejében petárdaként robbant fel az addig homályban lévő beszélgetés lényege. Igen, azt mondta a férfinak, hogy gyógyszert szed, ami abban a formában igaz is, hogy minden nap rendben beszedi a vitaminjait, de a fogamzásgátlás mint olyan, kimaradt az életéből, mint ahogy a szex is egy ideje. – fintorodott el az utóbbi önmegtartóztató  hónapokra emlékezve. …Attól tartva, hogy a beszélgetés esetleg ebbe az irányba indul tovább, kínos magyarázkodásokat  generálva, jobb ötlete nem lévén, két keze közé fogta a férfi fejét és szájon csókolta. Jash egyetértő morgással  csatlakozott a csókcsatához, miközben a bögréjét végre letette az ágy mellé, aztán megemelte a csípőjét, hogy a feleslegessé vált törülközőt messzire hajíthassa.