Gépelési hiba 8. fejezet

Jash szórakozottan rajzolgatott az előtte heverő mappára, miközben a pódiumon az előadó szakmai kifejezések tömkelegét zúdította a hallgatóira. A szemléltető ábrák egymást követték a kivetítőn, de fel sem nézett. Teljesen feleslegesen ült a konferenciaterem közepén, és némán átkozódott, amiért nem a szélére ült, hogy időközben kiosonhasson, mint ahogy azt jó néhányan már meg is tették. Hazelton professzor előadása most a szokottnál is szárazabbra sikerült. …Selenát viszontlátni felért egy gyomrossal, pedig éppen eleget járt rajta az esze az elmúlt időben. Mégis, élőben, pirulva… jézusom, még pirulni is tud, azok után, amit műveltek… egyszerűen imádni való volt.  Apró koccanást érzett a bokáján, ahogy dr. Jenna Miller finoman bokán rúgta. A nőre kapta a tekintetét, aki vigyorogva forgatta meg a szemét. Elhúzta előle a mappát és írni kezdett rá.

-Hol jár az esze? Nincs kedve meginni valamit, ha végre befejeződik?

Na igen. Jenna nem tartozott a sokáig kertelő nők közé. Nem mintha Selena sokáig kerülgette volna a forró kását, de azt mégis másnak érezte. Selenának tiszteletre méltó célja volt. Hogy a mód, amivel célba akart érni, megkérdőjelezhető volt, megért volna egy vitaestet, de Jennát vele szemben csak az unalom hajtotta. Ha nem ismeri meg Selenát, talán élt is volna a lehetőséggel, mert veszettül csinos, értelmes nő volt a coloradói doktornő, de így már az ötlettől is bezárkózott. Kivette a nő ujjai közül a tollat és visszaírt: -Sajnálom, találkozóm van valakivel.

Jenna nem adta fel. -És holnap? – súgta a fülébe. Jash önkéntelenül is arra gondolt, hogy a nőből kiáramló forró levegő simán kellemetlennek tűnt, bezzeg, amikor Selena sugdosott így a fülébe, arra egészen másként reagált a teste, holott az a levegő még ennél is forróbb lehetett.

-A holnapot kihagyom, egész nap az illetővel leszek. – firkálta fel a papírra gyors mozdulatokkal. Jenna, bólintott, végre tudomásul vette. A továbbiakban már nem is foglalkozott vele, de a szeme sarkából látta, hogy a nő már a másik szomszédja felé tesz hasonló kísérletet….A kis közjáték éppen csak annyira terelte el a figyelmét, hogy a felcsattanó taps váratlanul érje. Gyorsan összekapkodta a holmiját és meg sem várva, hogy a tömeg a kijárat felé vegye az irányt, az elsők között tört utat magának. 

A szobájában megszabadult a nyakkendőjétől és a zakójától, aztán felmarkolta a mackót, amit a reptéren vásárolt, amíg a járatára várt. Selena ugyan még nem mondta, de ő biztosra vette, hogy a gyereke már ott osztódik a nő méhében, és jópofa ötletnek tűnt, hogy az első ajándékot ő vegye a számára. Nem értette, hogy a gondolat miért hat rá ilyen felvillanyozóan. Eddig még nem igazán gondolt rá, hogy ideje lenne megállapodnia. Nem vizionált feleséget, gyereket és fehér kerítéses otthont. Néhány héttel ezelőttig az életét tökéletesen kitöltötte a munkája és az a néhány barát, akikkel tartotta a kapcsolatot. De aztán elfogadta a meghívást arra a partyra, és aznap megváltozott az élete. Ha nem ismeri meg Selenát és elfogadta volna Jenna felajánlkozását, nyilván a hideg rázta volna ki a gondolatra, ha az óvatosságról megfeledkezve, a nő idővel esetleg bejelenti, hogy gyereket vár tőle. Amióta ivarérett kölyök lett, nem mulasztott el résen lenni, és egy laza délutánnak vagy éjszakának mindenféle mellékhatását kiküszöbölni. De Selena… Selena valamitől más volt. Hogy mitől, azt még nem sikerült megfejtenie, de még életében nem foglalkozott ennyit nővel, a kamaszkorát is beleszámítva, így aztán valami varázsnak lennie kellett, ennyit már sikerült önmagával tisztáznia.

*

Selena lelkesen bólogatva hallgatta Horace utasításait. A férfi tanuja volt annak, ahogy Jashtól búcsúzott és az irodában csak úgy mellesleg rákérdezett, ki volt a látogatója. Amikor bevallotta, hogy egy ismerős Wichitából, aki egy konferencián vesz részt a városban, a fickó mindent értően lapozott bele a naptárjába. Ismerős, na igen. Ha ő a régi ismerőseit ilyen szenvedéllyel üdvözölné, a felesége alighanem leperelné róla a nadrágot is a válóperük folyamán.

-Meddig tart ez a konferencia? – kérdezte lapozgatás közben, mire Selena csak a vállát rántotta meg.

-Nem tudom, azt nem kérdeztem meg, de feltételezem, hogy a hétvégén már hazautazik, várják a betegei, úgyhogy ma és gondolom, még holnap, pénteken.

-Helyes, …ha esetleg meg akarja neki mutatni a várost, akkor holnap nem kell bejönnie, csak legyen magánál a telefon, ha esetleg mégis beütne itt a krach. Rendben?

-Köszönöm! – vágta rá reményei szerint közömbösen, és nem tudhatta, hogy szeme ragyogásából Horace elégedetten volta le a következtetést. Jégkirálynő asszisztensének is vannak érzelmei, mi több, valószínűleg szenvedélyes nő lehet. Az „ismerős” mindenesetre olyan csillogást varázsolt a szemébe, amilyennek még nem látta, amióta mellette dolgozik. 

Nem sokkal később Selena szinte tánclépésben igyekezett a lakása ajtaja felé. A portán szólt, hogy hamarosan látogatója érkezik, aztán bevette magát a fürdőszobába, hogy felfrissüljön. A menzesze eléggé megviselte korábban is, de most a tudattal, hogy nem sikerült teherbe esnie, még kellemetlenebbnek érezte. Amíg a zuhany alatt állt, a bejelentését fogalmazta, amivel Jash tudomására hozza majd, hogy  megnyugodhat, a közeljövőben nem fog apává válni. Remélte, hogy ezt képes lesz olyan higgadtan előadni, amiből nem süt majd a vágy, hogy legszívesebben újra próbálkozna. Még szerencse, hogy most erre lehetősége sem lenne – sóhajtott nagyot, ahogy elzárta a vizet és magára tekerte a fürdőlepedőt.

*

Jash túljutva a recepción, kíváncsian nézett körül. Nem ilyenre számított. Az épület olyan volt, mint egy kis motel, amelyben sűrűn sorakoztak egymás mellett az ajtók, jelezve, hogy a mögöttük megbújó terek nem lehetnek túlságosan tágak. De a kert szép volt, tele tarka virágú cserjékkel, árnyat adó fákkal és egy medencével, amelynek partján most is ott beszélgetett néhány fiatal. Erről aztán gyomorszorító kérdés ötlött fel benne: vajon Selena összeismerkedett-e már valakivel? Nem örült volna neki, de tisztában volt vele, hogy a nagy távolság ellene dolgozik. Selena pedig olyan nő, aki előbb-utóbb felkelti valakinek a figyelmét. A tenyerére nézett és elmosolyodott, ahogy a 13-as számot meglátta. Nyilván azért kapott helyet ebben a paradicsomban, mert volt mersze bevállalni a sokak által babonásan került számot. Selena sokkal józanabb, és ugyanakkor álmodozóbb volt annál, hogy megengedhesse magának a paranoia luxusát. 

A mackót szorongatva megállt az ajtó előtt, vett egy mély levegőt és néhányszor bekopogott. Szinte azonnal meghallotta a gyors kopogó hangokat, ahogyan csak egy nő tud tipegni egy lehetetlen magas sarkú cipőben. Nem mintha kifogása lett volna az ilyen cipők ellen, mert semmi másban nem tudott egy női boka olyan kívánatos lenni, mint egy ilyen nyaktörő lábbeliben. Selenáé pedig kifejezetten csábos volt, amikor legutóbb látta. – nyelt nagyot az emlékre. Az ajtó feltárult, és kissé még nyirkos, feltűzött tincsekkel a lány állt előtte, szemeiben a viszontlátás felett érzett tagadhatatlan örömmel. Mégiscsak jó ötlet volt felkeresni! – döntötte el, mert az irodabeli kissé hűvös fogadtatás után egy kicsit elbizonytalanodott.

-Ezt én kaptam? – nyújtotta a lány a kezét a szőrös ajándék felé, mire Jash elhúzta előle.

-Attól függ… igazából valaki olyannak hoztam, aki még nem tudja kellőképpen értékelni. – vigyorgott a férfi.

-Jaj, Jash! – sóhajtott Selena, aztán a férfi ingét megragadva némán behúzta a lakásba.

-Mi van? – vonta össze a szemöldökét a férfi. –Nem jött össze? – kérdezte óvatosan, és a szívébe mart a hirtelen elszomorodó arc látványa, ahogy a lány megrázta a fejét.

-Akkor a Tiéd! – nyújtotta oda neki a plüssállatkát, aztán ugyanezzel a mozdulattal magához is húzta. –Sajnálom! Tudom, hogy mennyire akartad. – simogatta meg a lány hátát, aki ettől a kedves, közvetlen, vigasztaló mozdulattól végképp elvesztette az önuralmát és hangos zokogásban tört ki.

Jash nem mondott semmit. Mit mondhatott volna? Hogy tulajdonképpen megkönnyebbült, mert a szíve mélyén őrült dolognak tartotta ezt az egészet? Hogy az érzései dacára bármikor kapható lenne rá, hogy Selena használja a testét kénye-kedve szerint? És hogy ha most boldogan mosolyogva bólogatna, hogy de igen, sikerült, …akkor komolyan elgondolkodott volna rajta, hogy megoldást találjon a kettejük közös jövőjére? Mindig is úgy gondolta, ha egyszer megismeri azt a lányt, akit örökre meg akar tartani, azt abban a pillanatban fel fogja ismerni. Nem lesz szüksége hónapokra, évekre, együttlakásra… semmi másra nem lesz szüksége, csak arra, hogy a szíve mélyén érezze: Ő az! És azon az estén, amikor Selenát megismerte, ez az érzés felébredt a szívében. Ennyi volt. Selena még nem is sejti, de az ő jövőjük egy közös útra terelődött. Lehet, hogy egészen formabontó módon egy gyerekkel kezdték volna, de abban a percben, amikor a nőgyógyász elkészítette volna a 4D-s felvételt a kicsiről, a dolgok a helyükre kerültek volna. Kész volt akár a lány kezét is megkérni, annak ellenére, hogy még jószerivel semmit nem tudott róla, azon túl, hogy elrabolta a szívét. 

-Te is tudtad, hogy nem feltétlenül sikerül az első alkalommal. – motyogta a lány hajába, aki halkan szipogott.

-Azt hittem, nekem sikerülni fog. Hiszen annyira akartam…

-Akkor csak én lehettem az oka. Biztos, én nem akartam eléggé. – mondta halkan, vállalva, hogy a lány felháborodik rajta, de Selena csak nagy komolyan ránézett.

-Nem is lett volna normális, ha te is annyira akarod, mint én. Már az is gyanús volt, hogy egyáltalán fel sem háborodtál, amikor a nagy vallomással előálltam.

-Mert nem hagytál rá időt… fel sem fogtam, azt hiszem – vonta meg a vállát a férfi. -…de Sel, azért, mert most nem jött össze, még nem reménytelen a dolog, ugye tudod? Csak ne görcsölj rajta, add át magad a pillanatnak, és ne azon agyalj, hogy talán ez lesz az az alkalom… és akkor sikerülni fog.

-Hát, most egész biztosan nem lesz az az alkalom – húzta el a száját Selena. -Még éppen csak múlóban van a havi vérzésem, ami nem volt sem erősebb, sem gyengébb, mint máskor. Csak egy sima menzesz… ami simán tönkre vágta az elképzeléseimet.