Gépelési hiba 10. fejezet

-A szentségit, Néró… vidd innen a fogaidat,mert kiütlek! – emelt fel fenyegetően egy injekcióstűt Jash és a hatalmas argentin dog meghunyászkodva morgolódott tovább a vegzálás miatt. Rettegett a szurkálástól, bár, nyilvánvalóan hazudott volna, ha azt állítja, hogy a doki valaha is fájdalmat okozott neki. De Néró nem tudott beszélni, hogy ilyen hülyeségeket mondhatott volna, helyette a fogait mutogatta, amik abban a hatalmas szájban, mintha duplájának látszottak volna a szokásosnak. Jash sosem félt a kutyáktól, de mindig tisztelte a bennük megbújó farkast és óvatos volt. Még ezzel a nagy melákkal szemben is, akit apró kölyökkora óta ismert. Lekezelte a csúnya sebet, amit a szögesdrót-kerítés ejtett rajta, amikor a tehenekhez akart beszökni. Kölyökként ott nőtt fel közöttük és a mai napig a játszótársainak nézte őket, bár Jonas Anderson jobb szerette volna, ha a házat őrzi. 

Jash ma nem volt túl türelmes egyik betegéhez sem, bár ez a kezelésen nem látszott, de semmi kedve nem volt a szokásos kis játékokhoz és huzakodásokhoz. A keze gépiesen tette a dolgát, de az esze még Los Angelesben járt, azon a valószínűtlen éjszakán és az azt követő napon. Jó lett volna tisztázni magában, hogy tulajdonképpen mi  is van köztük Selenával, de erre a hazáig tartó hosszú repülőút sem volt elég. Tegnap este úgy szállt le a gépről, hogy egyszerre járt a föld fölött és ugyanakkor valami zavarodottság motoszkált a lelke mélyén. Ez egy olyan őrült kapcsolat volt, ami sok férfit boldoggá tett volna, de ő ennél sokkal földhözragadtabb volt. Egy nő, akivel a leglélegzetelállítóbb perceket osztja meg, amióta csak él, ne éljen tőle több ezer kilométerre és ne a sors szeszélyén múljon a következő találkozásuk! Amikor egy évvel ezelőtt visszajött Wichitába, azt gondolta, hogy ez egy minden szempontból bölcs döntés volt. Visszatérni a gyökerekhez, azoknak dolgozni, akik valóban a segítségére szorulnak. Semmi konkrét elképzelése nem volt, de annyit azért elképzelt a jövőjéről, hogy összeismerkedik valakivel, aki hasonló értékeket vall, mint ő, megédesítik egymásnak a hétköznapokat és idővel családot alapítanak. 

Erre most itt van ez a bosszantóan hiányzó őrült nőszemély, akinél édesebben nem csókolta meg még senki, és aki egyetlen pillanatig sem titkolta, hogy ugyan apajelöltként számít rá, de valamilyen rejtélyes oknál fogva mintha a személyére mégsem tartana igényt. Eltekintve azoktól a szenvedélyes óráktól, amiket már eltöltöttek egymással. Ez akár egy kényelmes megoldás is lehetne, de nem az volt, hanem valahol a szíve mélyén bánta, hogy egyáltalán belevágott. Selenát ismerni olyan volt, mint elszívni az első füves cigit, vagy még inkább, felszippantani az első csík kokaint. Azonnal függővé vált, és a köztük lévő óriási távolság frusztrálta… valósággal megmérgezte a hétköznapjait. Már látta magát, ahogy beteges függésében lassan felemészti a jól felépített életét, mindent alárendelve annak, hogy a lány kénye kedve szerint Kaliforniába utazgasson. Legalábbis, amíg be nem üt a ménkű, és teherbe nem ejti azt a boszorkányt. 

Megpaskolta az állat oldalát, dicséretként, amiért olyan jól viselte a kezelést, aztán leemelte a vizsgálóasztalról. A jó negyven kilós állat terhe alatt oldalába beleszúrt a fájdalom, és grimaszolva vette tudomásul, hogy az egy napos és két éjszakás szexmarathon nem maradt következmények nélkül. Rá nézve legalábbis, mert Selena valahogy bájosan fáradtnak tűnt csak, amikor elbúcsúzott tőle. Ő azonban alaposan beverte az oldalát, amikor a nagy hancúrozásban leestek az ágyról. Igyekezett megóvni a lányt, így aztán az ő zúzódása már kivédhetetlen volt.

A pórázt fogva kivezette Nérót a várószobába, ahol Jonas aggodalmasan töltögette a Martha által orra alá tolt papírt.

-Nem lesz semmi baj, Jonas! – nyugtatta meg a gazdát, aki szeretettel simogatta Néró busa fejét. –Adtam neki antibiotikumot is, ez a kenőcs pedig majd szépen lassan lekopik róla - mutatta a ragacsos sárhoz hasonló csodakrémet. –Mire az utolsó darabka is lehullik róla, a sebe már gyógyult lesz, neked nem lesz vele semmi dolgod. Hacsak az nem, hogy Sábát figyeld, ne nyalogassa le róla idő előtt. – utalt a férfi másik kutyájára, aki most még anyáskodó szeretettel vette körbe ezt a kölyköt, de hamarosan Néró ivarérett lesz, és akkor már a reményteljes vőlegényt látja majd benne.

Jonas bólintott, aztán komoly, férfias kézfogással búcsúzott a dokitól. Az ajtóból még visszafordult:

-A tehenekhez mikor jön ki, doki?

-Van valami gond? – nézett fel a papírokból Jash, mire Jonas megvonta a vállát.

-Gond mindig van.

Jash megértően bólintott. –Estefelé kinézek.

*

-Még a múltkori számlát sem fizette ki. – szólalt meg a háta mögött Martha, ahogy az ajtó becsukódott a férfi és kutyája mögött.

-Tudom. – sóhajtott Jash. –Nehéz év van mögötte. Sok állata hullott el, mert a felesége halála után nem foglalkozott a gazdasággal. De most végre törődik velük. Láttad, hogy Nérót is hogy babusgatta.

-Fogadni mernék, hogy nő van a dologban. – húzta el a száját Martha. –A férfiak mindig akkor változtatnak gyökeresen a viselkedésükön, amikor valaki felbukkan a láthatáron. – tette hozzá kissé célzatosan, és Jash tudta, hogy most őrá is gondol. Való igaz, amióta Selenát megismerte, ő maga is észrevette, hogy a nőkkel sokkal tartózkodóbb, de még a munkában  is sokkal szétszórtabb, elkalandozóbb a figyelme. Ezért az egyért haragudott is a lányra, még ha ez teljességgel irracionális gondolat is volt. De ki a fene tudna egy ilyen hétvége után túllépni a történteken és úgy élni az életét, mintha semmi sem történt volna. Mintha nem ölelte volna kifulladásig a lányt… és mintha nem suttogta volna a fülébe a maga számára is meglepő szót: Szeretlek! És Selena nem reagált. Nem hallotta, nem jutott el a szenvedélytől kába agyáig? Nem akarta meghallani? Meghallotta, de nem volt rá megfelelő válasza? Megannyi kérdés, amikre nem kapott választ. 

-El kell mennem! – rángatta le magáról a köpenyt és egy laza csuklómozdulattal a fogasra dobta. –Megnézem Jonas állatait most, mert este lesz az a jótékonysági gála, amire megígértem Miss Treskellnek, hogy elkísérem. – tette hozzá, mintha Martha nem lett volna pontosan tisztában vele, hogy a városi ebtelep csinos, de szívtelen vezetőnője sajátkezűleg kézbesítette a meghívót Jashnak. Villantott is rá néhány jelentőségteljes pillantást, csakhogy Saraht láthatóan nem nagyon érdekelte, hogy az ő terveit keresztezi ezzel a húzással. Hiába na, egy ilyen vidéki városban a nők – úgy tűnik – kénytelenek megharcolni azért a maroknyi igazi férfiért, akik a viszonylag gyenge felhozatalban a férfinem dicsőségét hivatottak védelmezni.

Jash nem túl nagy lelkesedéssel mondott igent Sarahnak, de most szinte örült, hogy megtette. Selena túlságosan beette magát a bőre alá, vele kel, vele fekszik, és a kettő közti időben is állandóan ő jár a fejében. Ehhez képest a lány pedig nyugodtan éli állítólag unalmas kis életét. Ha ez nem bizonyítja ékesen, hogy viszonzatlan a nagy vonzódása – amit még önmagának sem akart szerelemként aposztrofálni -, akkor semmi. Talán, ha eltölt egy estét az izgalmasan szexis Miss Treskell-lel, akkor az agya képes lesz mást is észrevenni az anyaságot élete céljául kitűző lány helyett. A szíve mélyén nem igazán bízott ebben, de egy próbát mindenképpen megért.

*

Selena ült a fürdőszoba szőnyegén, keze között az apró kis pálca kijelzőjét szorongatva, és egyszerűen nem akart hinni a szemének. Biztos volt benne, hogy nem sikerült teherbe esnie a Jash-al megejtett jónéhány korábbi alkalom dacára sem, erre ez a kis vacak most azt kiáltja a szemébe, hogy kilenc hónap múlva egy édes baba gőgicsél majd a karjában. Próbálta elemezni, hogy mit érez a két sötétkék vonalka láttán, de igazából úgy kiürült a feje, hogy nem maradt benne egyetlen tiszta gondolat sem. Még azt sem tudta eldönteni, hogy örömet érez vagy pánikot, esetleg a kettőt egyszerre. Amíg csak az eszelős vágyakozás volt meg benne, maga elé tudta képzelni a gyermekvárás és –nevelés minden csodás pillanatát, most azonban csak a nehézségek sorjáztak elő tudata legmélyéről, ahova valószínűleg eddig ösztönösen zárta a kételyeit.

Tulajdonképpen Jash kérdése indította arra, hogy megvegye az apró csomagot, mintha nagyobb bizonyosságra lenne szüksége, mint a foltos lepedője. Azt mondta magának, eggyel több vagy kevesebb arculcsapás ebben az ügyben már nem számít. Akkor állíthatja magabiztosan, hogy a próbálkozása kudarcba fulladt, ha erről valami bizonyítéka is van, amit még a mosógép sem tud cáfolni. Nos, itt van világosan, még a könnyektől homályos szemének is jól láthatóan, semmit nem jelentett az elmúlt néhány kellemetlen nap, a gyereke… a gyerekük Jash-al… minden akadályt legyőzve megfogant. Feltápászkodott és a pálcával a kezében a telefonja keresésére indult. Meg kell mondja a férfinak, ez a gondolat volt most a legfontosabb. Nem tudta, hogy ezek után hogyan lesz tovább, de muszáj volt megosztania az örömhírt valakivel és ki más lehetett volna erre a legavatottabb?

Miközben a hosszan kicsöngő készülékből kihallatszó dallamot hallgatta, eszébe jutott, hogy az időeltolódást nem is vette számításba, de aztán megnyugodott, csak két órával vannak odahaza előrébb… Jash még talán haza sem ment a rendelőből. Amikor a férfi kissé türelmetlen hangja beleszólt, szinte megijedt, úgy el volt a maga gondolataival.

-Szia! – búgta bele a közelmúlt éjszakáit idéző hangon, mire Jash nagyot sóhajtott. Ha valamire most nem volt szüksége, akkor az pontosan Selena szexi hangja volt. Éppen azon igyekezett meggyőzni magát, hogy ideje meglátni rajta kívül mást is a nagyvilágban, erre ezzel a hanggal a fejében indulhat el itthonról. A  nagy elhatározás itt hamvába is holt. 

-Szia! Valami baj van? Mert éppen rohanok, késésben vagyok. Kint voltam Jonas Andersonnál és kicsit elbeszélgettük az időt. Közben meg már a Kongresszusi Központnál kellene lennem, ráadásul előtte beugrani Sarah Treskell-ért. És egyelőre egy tiszta inget sem találok, mert elfelejtettem elmenni a tisztítóba, szóval, ha nem ég a ház, akkor most futnék… ne haragudj, de tényleg vészhelyzet van! – hadart a telefonba és Selena Sarah említésére lefagyott, hirtelen nem is tudta, mit mondjon, aztán halkan csak annyit suttogott:

-Nem, semmi baj, nem fontos… majd felhívlak holnap, jó szórakozást! Saraht üdvözlöm! – tette hozzá kissé kimértebben, mint akarta, aztán bontotta a vonalat. Jash fél lábon ugrálva a szekrény előtt dühös grimaszt vágott. A fene egye meg! Ez most olyan hülyén jött ki! Huszonnégy órával ezelőtt még összeolvadva hevertek a szállodai ágyán, most meg úgy rakta le, mint egy távoli, kellemetlen ismerőst. Talált egy halványlila inget és megkönnyebbülten rángatta magára, miközben azt próbálta elképzelni, mi lehetett olyan fontos, hogy a lány röviddel a találkozásuk után beszélni akart vele. A kisasszonyban talán nyomott hagyott végre a találkozásuk? Talán hajlandó lenne belemenni egy távkapcsolatba? És pont most, amikor ő egy kicsit kifelé akart hátrálni ebből az egészből? Érezte a lány hangján, hogy kicsit megsértődött, amiért most lerázta, talán el sem hiszi, hogy éppen milyen rohanásban van. Na mindegy, majd holnap kiderül, most már tényleg rohannia kell, ha nem akar végképp elkésni és ezzel kivívni egy másik nő haragját is.