Gépelési hiba 9. fejezet

-Milyen az élet LA-ben? – próbálta felvenni a beszélgetés fonalát Jash. Amióta eljöttek Selena lakásáról, csendben ültek a taxiban, és ugyanabban a szótlanságban bandukoltak egymás mellett a tengerparti sétányon is. Elraktározta a lány halk monológját a menzesszel kapcsolatban, aztán próbált úgy tenni, mint akinek eszébe sem jutott, hogy a lepedőt gyűrjék. Végül is, barátokként is illene eltölteniük valamennyi értékes időt, nemcsak szeretőkként. 

-Nem tudom. – motyogta a lány. –Már úgy értem, a munka végül is klassz. Az első napok félreértéseit tisztáztuk, és kiderült a társaságról, hogy egész jó fejek, bár, nem hiszem, hogy örök barátságokat fogok itt kötni, de legalább nem akarjuk eltenni egymást láb alól. De igazából itt véget is érnek a napjaim. Hazamegyek, csinosítgatom a lakást, bambulom a tv-t, és ugrom, ha a főnököm valami csipp-csupp hülyeséggel rám csörög. .

-Ez elég magányosan hangzik.

-Mert az is. … Láttad a kölyköket a medencénél? Egyikük sincs még huszonöt se. De lehet, még húsz se. Mit kezdjek velük? Olyan helyekről dumálnak, amiket nem ismerek, olyan emberekről áradoznak, akiket szintúgy. Minden második ember színész akar lenni, de legalább forgatókönyvíró. A beszélgetéseik abból állnak, hogy a legutóbbi meghallgatásról mesélnek vagy a soha meg nem valósuló filmötleteikről. Fogalmam sincs, mit vártam, amikor ide akartam költözni, de nem ezt. Talán azt hittem, fel tudom venni a ritmust, de őszintén szólva nevetségesen érezném magam, ha ugyanazt próbálnám előadni, amit ők. Öreg vagyok én már bohócnak!

-Jah, mint az országút … - húzta magához Jash a lányt.

-De tényleg… látod, még a petesejtjeim is öregek… nem engedelmeskednek az akaratomnak. – motyogta rosszkedvűen a lány. Jash nem akarta ezt tovább hallgatni. Megtorpant és magához ölelte Selenát.

-Figyelj ide, mert nem mondom el többször! Ha körbenézek, egy csomó bombázót látok itt a parton. Lehet húsz éves, vagy negyven, aki húsznak szabatta át magát, tök mindegy, de … egyikkel sem akarnék ágyba bújni. Egyik se tudna rábeszélni olyasmire, amit a szívem mélyén még nem érzek időszerűnek. Ezt a csodát csak te tudtad véghezvinni. Azóta sem értem magam. De ugyanúgy nem értem az új érzéseimet sem, amik azóta kísértenek, hogy te eljöttél Wichitából. Mielőtt otthonról elindultam, biztos voltam benne, hogy összejött a baba-projekt, és már nem is gondolsz rám. Nem vagyok neked annyira fontos, hogy ezt elmondd nekem, és ez baromi rosszul esett. Nem tudom, mi történik velem, kicsit értetlenül figyelem a saját reakcióimat is, nem ismerek magamra, de egyben egészen biztos vagyok… Te nem vagy öreg! Kicsit hibbant tyúk vagy, de nyilván az ilyenek a gyengéim, mert képtelen vagyok megkönnyebbülten odébb állni most, hogy kiderült, megúsztam az apaságot. Tudom! – emelte fel a kezét, ahogy a lány tiltakozni kezdett volna. –Tudom, hogy nem akartad a nyakamba varrni, de őszintén… nem tartottál volna egy utolsó furkónak, ha nekem nem jelentett volna semmit? Még mindig nem egészen tudom megemészteni ezt az eszelős vágyat, ami benned él, mégis … most nem jött össze, de ha ez neked ennyire fontos, én kész vagyok támogatni téged valamennyi elképzelhető módon. Ha most nem, hát nem, de miért ne ápolgathatnánk ezt a faramuci kapcsolatot a jövőben? Igen, láttam azokat a kölyköket a medence mellett, és a szőr felállt a hátamon, amikor arra gondoltam, hogy esetleg majd az egyiket rántod be magadhoz, amikor éppen nagyon el leszel keseredve. Utálnom kéne Téged már a gondolatért is, de képtelenség. Csak arra tudok gondolni, hogy megígértessem veled, mielőtt hazamegyek, hogy nem cserélsz le egy olajos szemű dzsigolóra vagy egy önjelölt Marlon Brandora. …Tudom, hogy nem tudlak visszacsábítani a Közép-Nyugatra, meg ez itt az Álmok Városa, oké… kinek milyen álmai vannak, de még sosem találkoztam olyan lánnyal, mint Te vagy. 

-Köszönöm, hogy ilyeneket tudsz nekem mondani! – szipogott Selena és felmosolygott az őt komoran fixírozó férfi arcra. –Én is sokat gondoltam ám Rád. – vallotta be halkan. Végül is már hülyét csinált magából Jash előtt párszor, de úgy tűnik, a fickó valami rejtélyes oknál fogva tényleg nem futamodik meg az eszement dolgaitól; megérdemli, hogy őszinte legyen vele. -…és nyugi, annyira sosem keserednék el, hogy közülük rántanék be magamhoz valakit – motyogott kicsit sértődötten, amiért a férfi egyáltalán feltételezheti róla, hogy már minden mindegy lenne a számára. 

Közben megérkeztek a partmenti kis étteremhez. A bejárathoz a homokon át vezetett az út és Selena gondolkodás nélkül kapta le a szandálját. Jash csak egy pillanatig tétovázott, aztán leült a járdaszélére, nem kímélve homokszínű öltönynadrágját és lehúzta a finom bőrcipőket. A zoknikat a cipő orrába gyömöszölte, aztán felgyűrte a nadrág szárát és a cipőkkel a kezében kalimpálva Selena után indult. Az eléjük siető pincérnek a szeme sem rebbent, ahogy a cipőikkel a kezükben megálltak az ajtóban. A tenger felé nyíló teraszra vezette őket, aztán az étlapokat eléjük téve diszkréten a háttérbe vonult.

*

-Életemben nem ettem még osztrigát. – fintorgott Selena, ahogy Jash citromot csöpögtetett a kezében lévő falatra. –Olyan gusztustalan!

-Ronda, de finom! – kacsintott rá a férfi.

-Azt mondják, afrodiziákum…

-Hát, akkor lehet, öngól volt pont ma este megkívánnom. – vigyorgott a férfi, miközben a következő nyálkás kis kupacot nyelte le. …-Én vettem el az étvágyad? – nézett a lány előtti majdnem érintetlen tányérra. Selena egész este kedvetlenül turkálta az ételt.

-Nem, dehogy. … Csak valahogy nem jó a gyomrom. …De a tintahalkarikákból adhatnál! – nyúlt át a férfi tányérjába Selena és fogai közé kapva a gumiszerű karikát, élvezettel rágcsálta le róla a ropogós tésztabundát. Jash meghökkenten nézte. 

-Citromot nem kérsz hozzá? – emelt fel egy gerezdet és Selena mohón kapott utána. –Kösz!

Falatozgattak békésen, a lány tányérján a gombás ravioli szósza már megdermedt, amikor ujjai közé csippentette az utolsó karikát a férfi tányérjáról. Jash megtörölte a száját és elgondolkozva nézte.

-Ezek szerint a tintahalkarikát viszont kifejezetten kedveled?

Selena megrántotta a vállát. –Még azt sem ettem soha. De annyira guszta volt, a citrommal és ezzel a ketchupos majonézzel pedig egyenesen isteni. – nyalogatta az ujjait elégedetten, mint egy cica, aki kinyalta a tejfölös bödönt.

-A gyomrod hogy van? – nyúlt Jash a lány kezéért és a szalvétával egyenként tisztogatta meg az olajtól fénylő ujjakat.

-Oh, azzal minden oké… nem baj, ha kérek ebből még egy adagot? – csillogott Selena szeme és a választ meg sem várva magához intette a a pincért. A következő húsz percben békésen eszegették egymás elől elhalászva a nagyobb karikákat, amikor Jash éppen az ujjait szopogatva feltette a kérdést:

-Tulajdonképpen csináltál terhességi tesztet?

Selena a szemeit forgatva nézett vissza rá. Az evés foglalta le eddig minden gondolatát és az érzékszerveit, ez a kérdés pedig kíméletlenül visszarántotta a boldogtalanságába, amit a meghiúsult baba-projekt miatt érzett. Már éppen szemrehányást akart tenni a férfinak, amikor a hangja elakadt a látványtól, ahogy Jash akkurátus alapossággal az ujjait nyaldosta. Nagyot nyelt és hirtelen minden józan gondolat kiszaladt a fejéből. Csak megcsóválta a fejét válaszul és minden erejével azon volt, hogy visszanyelje a kikívánkozó kérést, de a csatát már akkor elvesztette, amikor a férfi mutatóujját a fogai közé szorítva kérdőn ránézett.

-Menjünk haza! – suttogta rekedten, mire Jash arcáról lefagyott a halvány mosoly.

-Rosszul vagy?

-Nem. …Menjünk haza! Most! – nyelt nagyot Selena.

-Hova haza? Wichitába? – próbálta megfejteni a férfi a hirtelen jött ötletet, de Selena csak megcsóválta a fejét.

-Hozzám. Vagy hozzád, ha az közelebb van.

-De hát… azt mondtad… - zavarodott össze Jash, de Selena már a számlát kérte, és ettől sikerült visszavedlenie magabiztos férfi énjébe és mielőtt a lány fizethetett volna, odacsapta a bankkártyáját a pincér tálcájára.

-Nem képzeled! – morogta alig hallhatóan, aztán amikor a férfi elvonult rendezni a számlát, megragadta Selena kezét. –Biztos, hogy akarod?

-Miért, te nem? Van, akiben viszolygást kelt a dolog, bár már a vége felé járok és nem olyan erős, hogy …

-Nem.kelt.viszolygást! – torkollta le a férfi, aztán megszorította a kezét. –Biztos vagy benne?

-Nem elég egyértelmű? – pirult el Selena, aztán nevetve hagyta, hogy Jash felhúzza a székről. A kártyáját menetközben kapta ki az éppen visszatérő pincér kezéből és futva igyekeztek kifelé, hogy az első közeledő taxit elcsíphessék.

-A Carmelbe legyen szíves! – szólt előre a sofőrnek Jash, aztán magához rántotta Selenát és a volán mögött ülő fickó kaján tekintetével nem törődve csókolta kifulladásig.