-Milyen az élet LA-ben? – próbálta felvenni a beszélgetés
fonalát Jash. Amióta eljöttek Selena lakásáról, csendben ültek a taxiban, és
ugyanabban a szótlanságban bandukoltak egymás mellett a tengerparti sétányon is.
Elraktározta a lány halk monológját a menzesszel kapcsolatban, aztán próbált
úgy tenni, mint akinek eszébe sem jutott, hogy a lepedőt gyűrjék. Végül is,
barátokként is illene eltölteniük valamennyi értékes időt, nemcsak
szeretőkként.
-Nem tudom. – motyogta a lány. –Már úgy értem, a munka végül
is klassz. Az első napok félreértéseit tisztáztuk, és kiderült a társaságról,
hogy egész jó fejek, bár, nem hiszem, hogy örök barátságokat fogok itt kötni,
de legalább nem akarjuk eltenni egymást láb alól. De igazából itt véget is érnek
a napjaim. Hazamegyek, csinosítgatom a lakást, bambulom a tv-t, és ugrom, ha a
főnököm valami csipp-csupp hülyeséggel rám csörög. .
-Ez elég magányosan hangzik.
-Mert az is. … Láttad a kölyköket a medencénél? Egyikük
sincs még huszonöt se. De lehet, még húsz se. Mit kezdjek velük? Olyan
helyekről dumálnak, amiket nem ismerek, olyan emberekről áradoznak, akiket
szintúgy. Minden második ember színész akar lenni, de legalább forgatókönyvíró.
A beszélgetéseik abból állnak, hogy a legutóbbi meghallgatásról mesélnek vagy a
soha meg nem valósuló filmötleteikről. Fogalmam sincs, mit vártam, amikor ide
akartam költözni, de nem ezt. Talán azt hittem, fel tudom venni a ritmust, de
őszintén szólva nevetségesen érezném magam, ha ugyanazt próbálnám előadni, amit
ők. Öreg vagyok én már bohócnak!
-Jah, mint az országút … - húzta magához Jash a lányt.
-De tényleg… látod, még a petesejtjeim is öregek… nem
engedelmeskednek az akaratomnak. – motyogta rosszkedvűen a lány. Jash nem
akarta ezt tovább hallgatni. Megtorpant és magához ölelte Selenát.
-Figyelj ide, mert nem mondom el többször! Ha körbenézek,
egy csomó bombázót látok itt a parton. Lehet húsz éves, vagy negyven, aki
húsznak szabatta át magát, tök mindegy, de … egyikkel sem akarnék ágyba bújni.
Egyik se tudna rábeszélni olyasmire, amit a szívem mélyén még nem érzek
időszerűnek. Ezt a csodát csak te tudtad véghezvinni. Azóta sem értem magam. De
ugyanúgy nem értem az új érzéseimet sem, amik azóta kísértenek, hogy te
eljöttél Wichitából. Mielőtt otthonról elindultam, biztos voltam benne, hogy
összejött a baba-projekt, és már nem is gondolsz rám. Nem vagyok neked annyira
fontos, hogy ezt elmondd nekem, és ez baromi rosszul esett. Nem tudom, mi
történik velem, kicsit értetlenül figyelem a saját reakcióimat is, nem ismerek
magamra, de egyben egészen biztos vagyok… Te nem vagy öreg! Kicsit hibbant tyúk
vagy, de nyilván az ilyenek a gyengéim, mert képtelen vagyok megkönnyebbülten
odébb állni most, hogy kiderült, megúsztam az apaságot. Tudom! – emelte fel a
kezét, ahogy a lány tiltakozni kezdett volna. –Tudom, hogy nem akartad a
nyakamba varrni, de őszintén… nem tartottál volna egy utolsó furkónak, ha nekem
nem jelentett volna semmit? Még mindig nem egészen tudom megemészteni ezt az
eszelős vágyat, ami benned él, mégis … most nem jött össze, de ha ez neked
ennyire fontos, én kész vagyok támogatni téged valamennyi elképzelhető módon.
Ha most nem, hát nem, de miért ne ápolgathatnánk ezt a faramuci kapcsolatot a
jövőben? Igen, láttam azokat a kölyköket a medence mellett, és a szőr felállt a
hátamon, amikor arra gondoltam, hogy esetleg majd az egyiket rántod be
magadhoz, amikor éppen nagyon el leszel keseredve. Utálnom kéne Téged már a
gondolatért is, de képtelenség. Csak arra tudok gondolni, hogy megígértessem
veled, mielőtt hazamegyek, hogy nem cserélsz le egy olajos szemű dzsigolóra
vagy egy önjelölt Marlon Brandora. …Tudom, hogy nem tudlak visszacsábítani a
Közép-Nyugatra, meg ez itt az Álmok Városa, oké… kinek milyen álmai vannak, de
még sosem találkoztam olyan lánnyal, mint Te vagy.
-Köszönöm, hogy ilyeneket tudsz nekem mondani! – szipogott
Selena és felmosolygott az őt komoran fixírozó férfi arcra. –Én is sokat
gondoltam ám Rád. – vallotta be halkan. Végül is már hülyét csinált magából
Jash előtt párszor, de úgy tűnik, a fickó valami rejtélyes oknál fogva tényleg
nem futamodik meg az eszement dolgaitól; megérdemli, hogy őszinte legyen vele.
-…és nyugi, annyira sosem keserednék el, hogy közülük rántanék be magamhoz
valakit – motyogott kicsit sértődötten, amiért a férfi egyáltalán feltételezheti
róla, hogy már minden mindegy lenne a számára.
Közben megérkeztek a partmenti kis étteremhez. A bejárathoz
a homokon át vezetett az út és Selena gondolkodás nélkül kapta le a szandálját.
Jash csak egy pillanatig tétovázott, aztán leült a járdaszélére, nem kímélve
homokszínű öltönynadrágját és lehúzta a finom bőrcipőket. A zoknikat a cipő
orrába gyömöszölte, aztán felgyűrte a nadrág szárát és a cipőkkel a kezében
kalimpálva Selena után indult. Az eléjük siető pincérnek a szeme sem rebbent, ahogy
a cipőikkel a kezükben megálltak az ajtóban. A tenger felé nyíló teraszra
vezette őket, aztán az étlapokat eléjük téve diszkréten a háttérbe vonult.
*
-Életemben nem ettem még osztrigát. – fintorgott Selena,
ahogy Jash citromot csöpögtetett a kezében lévő falatra. –Olyan gusztustalan!
-Ronda, de finom! – kacsintott rá a férfi.
-Azt mondják, afrodiziákum…
-Hát, akkor lehet, öngól volt pont ma este megkívánnom. –
vigyorgott a férfi, miközben a következő nyálkás kis kupacot nyelte le. …-Én
vettem el az étvágyad? – nézett a lány előtti majdnem érintetlen tányérra.
Selena egész este kedvetlenül turkálta az ételt.
-Nem, dehogy. … Csak valahogy nem jó a gyomrom. …De a
tintahalkarikákból adhatnál! – nyúlt át a férfi tányérjába Selena és fogai közé
kapva a gumiszerű karikát, élvezettel rágcsálta le róla a ropogós tésztabundát.
Jash meghökkenten nézte.
-Citromot nem kérsz hozzá? – emelt fel egy gerezdet és
Selena mohón kapott utána. –Kösz!
Falatozgattak békésen, a lány tányérján a gombás ravioli
szósza már megdermedt, amikor ujjai közé csippentette az utolsó karikát a férfi
tányérjáról. Jash megtörölte a száját és elgondolkozva nézte.
-Ezek szerint a tintahalkarikát viszont kifejezetten
kedveled?
Selena megrántotta a vállát. –Még azt sem ettem soha. De
annyira guszta volt, a citrommal és ezzel a ketchupos majonézzel pedig
egyenesen isteni. – nyalogatta az ujjait elégedetten, mint egy cica, aki
kinyalta a tejfölös bödönt.
-A gyomrod hogy van? – nyúlt Jash a lány kezéért és a
szalvétával egyenként tisztogatta meg az olajtól fénylő ujjakat.
-Oh, azzal minden oké… nem baj, ha kérek ebből még egy
adagot? – csillogott Selena szeme és a választ meg sem várva magához intette a
a pincért. A következő húsz percben békésen eszegették egymás elől elhalászva a
nagyobb karikákat, amikor Jash éppen az ujjait szopogatva feltette a kérdést:
-Tulajdonképpen csináltál terhességi tesztet?
Selena a szemeit forgatva nézett vissza rá. Az evés foglalta
le eddig minden gondolatát és az érzékszerveit, ez a kérdés pedig kíméletlenül
visszarántotta a boldogtalanságába, amit a meghiúsult baba-projekt miatt
érzett. Már éppen szemrehányást akart tenni a férfinak, amikor a hangja elakadt
a látványtól, ahogy Jash akkurátus alapossággal az ujjait nyaldosta. Nagyot
nyelt és hirtelen minden józan gondolat kiszaladt a fejéből. Csak megcsóválta a
fejét válaszul és minden erejével azon volt, hogy visszanyelje a kikívánkozó
kérést, de a csatát már akkor elvesztette, amikor a férfi mutatóujját a fogai
közé szorítva kérdőn ránézett.
-Menjünk haza! – suttogta rekedten, mire Jash arcáról
lefagyott a halvány mosoly.
-Rosszul vagy?
-Nem. …Menjünk haza! Most! – nyelt nagyot Selena.
-Hova haza? Wichitába? – próbálta megfejteni a férfi a
hirtelen jött ötletet, de Selena csak megcsóválta a fejét.
-Hozzám. Vagy hozzád, ha az közelebb van.
-De hát… azt mondtad… - zavarodott össze Jash, de Selena már
a számlát kérte, és ettől sikerült visszavedlenie magabiztos férfi énjébe és
mielőtt a lány fizethetett volna, odacsapta a bankkártyáját a pincér tálcájára.
-Nem képzeled! – morogta alig hallhatóan, aztán amikor a
férfi elvonult rendezni a számlát, megragadta Selena kezét. –Biztos, hogy
akarod?
-Miért, te nem? Van, akiben viszolygást kelt a dolog, bár
már a vége felé járok és nem olyan erős, hogy …
-Nem.kelt.viszolygást! – torkollta le a férfi, aztán
megszorította a kezét. –Biztos vagy benne?
-Nem elég egyértelmű? – pirult el Selena, aztán nevetve
hagyta, hogy Jash felhúzza a székről. A kártyáját menetközben kapta ki az éppen
visszatérő pincér kezéből és futva igyekeztek kifelé, hogy az első közeledő
taxit elcsíphessék.
-A Carmelbe legyen szíves! – szólt előre a sofőrnek Jash,
aztán magához rántotta Selenát és a volán mögött ülő fickó kaján tekintetével
nem törődve csókolta kifulladásig.
3 megjegyzés:
Háhá! Csak nem mégis összejött a dolog? :D Olyan kis aranyosak! :D Pusssz Porcica
Remélem erre a menzesz dologra végre pontot tehetünk!? XDDDD
Zsóóó XDDDDDDDD
Egyébként én is vigyorgok a villamoson ;)
De végállomás...
K&P
Megjegyzés küldése