Jash szórakozottan rajzolgatott az előtte heverő mappára,
miközben a pódiumon az előadó szakmai kifejezések tömkelegét zúdította a
hallgatóira. A szemléltető ábrák egymást követték a kivetítőn, de fel sem
nézett. Teljesen feleslegesen ült a konferenciaterem közepén, és némán
átkozódott, amiért nem a szélére ült, hogy időközben kiosonhasson, mint ahogy
azt jó néhányan már meg is tették. Hazelton professzor előadása most a
szokottnál is szárazabbra sikerült. …Selenát viszontlátni felért egy
gyomrossal, pedig éppen eleget járt rajta az esze az elmúlt időben. Mégis,
élőben, pirulva… jézusom, még pirulni is tud, azok után, amit műveltek…
egyszerűen imádni való volt. Apró
koccanást érzett a bokáján, ahogy dr. Jenna Miller finoman bokán rúgta. A nőre
kapta a tekintetét, aki vigyorogva forgatta meg a szemét. Elhúzta előle a
mappát és írni kezdett rá.
-Hol jár az esze? Nincs kedve meginni valamit, ha végre
befejeződik?
Na igen. Jenna nem tartozott a sokáig kertelő nők közé. Nem
mintha Selena sokáig kerülgette volna a forró kását, de azt mégis másnak
érezte. Selenának tiszteletre méltó célja volt. Hogy a mód, amivel célba akart
érni, megkérdőjelezhető volt, megért volna egy vitaestet, de Jennát vele
szemben csak az unalom hajtotta. Ha nem ismeri meg Selenát, talán élt is volna
a lehetőséggel, mert veszettül csinos, értelmes nő volt a coloradói doktornő, de
így már az ötlettől is bezárkózott. Kivette a nő ujjai közül a tollat és
visszaírt: -Sajnálom, találkozóm van valakivel.
Jenna nem adta fel. -És holnap? – súgta a fülébe. Jash
önkéntelenül is arra gondolt, hogy a nőből kiáramló forró levegő simán kellemetlennek
tűnt, bezzeg, amikor Selena sugdosott így a fülébe, arra egészen másként
reagált a teste, holott az a levegő még ennél is forróbb lehetett.
-A holnapot kihagyom, egész nap az illetővel leszek. –
firkálta fel a papírra gyors mozdulatokkal. Jenna, bólintott, végre tudomásul
vette. A továbbiakban már nem is foglalkozott vele, de a szeme sarkából látta,
hogy a nő már a másik szomszédja felé tesz hasonló kísérletet….A kis közjáték
éppen csak annyira terelte el a figyelmét, hogy a felcsattanó taps váratlanul
érje. Gyorsan összekapkodta a holmiját és meg sem várva, hogy a tömeg a kijárat
felé vegye az irányt, az elsők között tört utat magának.
A szobájában megszabadult a nyakkendőjétől és a zakójától,
aztán felmarkolta a mackót, amit a reptéren vásárolt, amíg a járatára várt.
Selena ugyan még nem mondta, de ő biztosra vette, hogy a gyereke már ott
osztódik a nő méhében, és jópofa ötletnek tűnt, hogy az első ajándékot ő vegye
a számára. Nem értette, hogy a gondolat miért hat rá ilyen felvillanyozóan. Eddig
még nem igazán gondolt rá, hogy ideje lenne megállapodnia. Nem vizionált
feleséget, gyereket és fehér kerítéses otthont. Néhány héttel ezelőttig az
életét tökéletesen kitöltötte a munkája és az a néhány barát, akikkel tartotta
a kapcsolatot. De aztán elfogadta a meghívást arra a partyra, és aznap
megváltozott az élete. Ha nem ismeri meg Selenát és elfogadta volna Jenna
felajánlkozását, nyilván a hideg rázta volna ki a gondolatra, ha az
óvatosságról megfeledkezve, a nő idővel esetleg bejelenti, hogy gyereket vár
tőle. Amióta ivarérett kölyök lett, nem mulasztott el résen lenni, és egy laza
délutánnak vagy éjszakának mindenféle mellékhatását kiküszöbölni. De Selena…
Selena valamitől más volt. Hogy mitől, azt még nem sikerült megfejtenie, de még
életében nem foglalkozott ennyit nővel, a kamaszkorát is beleszámítva, így
aztán valami varázsnak lennie kellett, ennyit már sikerült önmagával
tisztáznia.
*
Selena lelkesen bólogatva hallgatta Horace utasításait. A
férfi tanuja volt annak, ahogy Jashtól búcsúzott és az irodában csak úgy
mellesleg rákérdezett, ki volt a látogatója. Amikor bevallotta, hogy egy
ismerős Wichitából, aki egy konferencián vesz részt a városban, a fickó mindent
értően lapozott bele a naptárjába. Ismerős, na igen. Ha ő a régi ismerőseit
ilyen szenvedéllyel üdvözölné, a felesége alighanem leperelné róla a nadrágot
is a válóperük folyamán.
-Meddig tart ez a konferencia? – kérdezte lapozgatás közben,
mire Selena csak a vállát rántotta meg.
-Nem tudom, azt nem kérdeztem meg, de feltételezem, hogy a
hétvégén már hazautazik, várják a betegei, úgyhogy ma és gondolom, még holnap,
pénteken.
-Helyes, …ha esetleg meg akarja neki mutatni a várost, akkor
holnap nem kell bejönnie, csak legyen magánál a telefon, ha esetleg mégis
beütne itt a krach. Rendben?
-Köszönöm! – vágta rá reményei szerint közömbösen, és nem
tudhatta, hogy szeme ragyogásából Horace elégedetten volta le a következtetést.
Jégkirálynő asszisztensének is vannak érzelmei, mi több, valószínűleg
szenvedélyes nő lehet. Az „ismerős” mindenesetre olyan csillogást varázsolt a
szemébe, amilyennek még nem látta, amióta mellette dolgozik.
Nem sokkal később Selena szinte tánclépésben igyekezett a
lakása ajtaja felé. A portán szólt, hogy hamarosan látogatója érkezik, aztán
bevette magát a fürdőszobába, hogy felfrissüljön. A menzesze eléggé megviselte
korábban is, de most a tudattal, hogy nem sikerült teherbe esnie, még
kellemetlenebbnek érezte. Amíg a zuhany alatt állt, a bejelentését fogalmazta,
amivel Jash tudomására hozza majd, hogy
megnyugodhat, a közeljövőben nem fog apává válni. Remélte, hogy ezt
képes lesz olyan higgadtan előadni, amiből nem süt majd a vágy, hogy
legszívesebben újra próbálkozna. Még szerencse, hogy most erre lehetősége sem
lenne – sóhajtott nagyot, ahogy elzárta a vizet és magára tekerte a
fürdőlepedőt.
*
Jash túljutva a recepción, kíváncsian nézett körül. Nem
ilyenre számított. Az épület olyan volt, mint egy kis motel, amelyben sűrűn
sorakoztak egymás mellett az ajtók, jelezve, hogy a mögöttük megbújó terek nem
lehetnek túlságosan tágak. De a kert szép volt, tele tarka virágú cserjékkel,
árnyat adó fákkal és egy medencével, amelynek partján most is ott beszélgetett
néhány fiatal. Erről aztán gyomorszorító kérdés ötlött fel benne: vajon Selena
összeismerkedett-e már valakivel? Nem örült volna neki, de tisztában volt vele,
hogy a nagy távolság ellene dolgozik. Selena pedig olyan nő, aki előbb-utóbb
felkelti valakinek a figyelmét. A tenyerére nézett és elmosolyodott, ahogy a
13-as számot meglátta. Nyilván azért kapott helyet ebben a paradicsomban, mert
volt mersze bevállalni a sokak által babonásan került számot. Selena sokkal
józanabb, és ugyanakkor álmodozóbb volt annál, hogy megengedhesse magának a
paranoia luxusát.
A mackót szorongatva megállt az ajtó előtt, vett egy mély
levegőt és néhányszor bekopogott. Szinte azonnal meghallotta a gyors kopogó
hangokat, ahogyan csak egy nő tud tipegni egy lehetetlen magas sarkú cipőben.
Nem mintha kifogása lett volna az ilyen cipők ellen, mert semmi másban nem
tudott egy női boka olyan kívánatos lenni, mint egy ilyen nyaktörő lábbeliben. Selenáé
pedig kifejezetten csábos volt, amikor legutóbb látta. – nyelt nagyot az
emlékre. Az ajtó feltárult, és kissé még nyirkos, feltűzött tincsekkel a lány
állt előtte, szemeiben a viszontlátás felett érzett tagadhatatlan örömmel.
Mégiscsak jó ötlet volt felkeresni! – döntötte el, mert az irodabeli kissé
hűvös fogadtatás után egy kicsit elbizonytalanodott.
-Ezt én kaptam? – nyújtotta a lány a kezét a szőrös ajándék
felé, mire Jash elhúzta előle.
-Attól függ… igazából valaki olyannak hoztam, aki még nem
tudja kellőképpen értékelni. – vigyorgott a férfi.
-Jaj, Jash! – sóhajtott Selena, aztán a férfi ingét
megragadva némán behúzta a lakásba.
-Mi van? – vonta össze a szemöldökét a férfi. –Nem jött
össze? – kérdezte óvatosan, és a szívébe mart a hirtelen elszomorodó arc
látványa, ahogy a lány megrázta a fejét.
-Akkor a Tiéd! – nyújtotta oda neki a plüssállatkát, aztán
ugyanezzel a mozdulattal magához is húzta. –Sajnálom! Tudom, hogy mennyire
akartad. – simogatta meg a lány hátát, aki ettől a kedves, közvetlen,
vigasztaló mozdulattól végképp elvesztette az önuralmát és hangos zokogásban
tört ki.
Jash nem mondott semmit. Mit mondhatott volna? Hogy
tulajdonképpen megkönnyebbült, mert a szíve mélyén őrült dolognak tartotta ezt
az egészet? Hogy az érzései dacára bármikor kapható lenne rá, hogy Selena
használja a testét kénye-kedve szerint? És hogy ha most boldogan mosolyogva
bólogatna, hogy de igen, sikerült, …akkor komolyan elgondolkodott volna rajta,
hogy megoldást találjon a kettejük közös jövőjére? Mindig is úgy gondolta, ha
egyszer megismeri azt a lányt, akit örökre meg akar tartani, azt abban a
pillanatban fel fogja ismerni. Nem lesz szüksége hónapokra, évekre,
együttlakásra… semmi másra nem lesz szüksége, csak arra, hogy a szíve mélyén
érezze: Ő az! És azon az estén, amikor Selenát megismerte, ez az érzés
felébredt a szívében. Ennyi volt. Selena még nem is sejti, de az ő jövőjük egy
közös útra terelődött. Lehet, hogy egészen formabontó módon egy gyerekkel
kezdték volna, de abban a percben, amikor a nőgyógyász elkészítette volna a
4D-s felvételt a kicsiről, a dolgok a helyükre kerültek volna. Kész volt akár a
lány kezét is megkérni, annak ellenére, hogy még jószerivel semmit nem tudott
róla, azon túl, hogy elrabolta a szívét.
-Te is tudtad, hogy nem feltétlenül sikerül az első
alkalommal. – motyogta a lány hajába, aki halkan szipogott.
-Azt hittem, nekem sikerülni fog. Hiszen annyira akartam…
-Akkor csak én lehettem az oka. Biztos, én nem akartam
eléggé. – mondta halkan, vállalva, hogy a lány felháborodik rajta, de Selena
csak nagy komolyan ránézett.
-Nem is lett volna normális, ha te is annyira akarod, mint
én. Már az is gyanús volt, hogy egyáltalán fel sem háborodtál, amikor a nagy
vallomással előálltam.
-Mert nem hagytál rá időt… fel sem fogtam, azt hiszem –
vonta meg a vállát a férfi. -…de Sel, azért, mert most nem jött össze, még nem
reménytelen a dolog, ugye tudod? Csak ne görcsölj rajta, add át magad a
pillanatnak, és ne azon agyalj, hogy talán ez lesz az az alkalom… és akkor
sikerülni fog.
-Hát, most egész biztosan nem lesz az az alkalom – húzta el
a száját Selena. -Még éppen csak múlóban van a havi vérzésem, ami nem volt sem
erősebb, sem gyengébb, mint máskor. Csak egy sima menzesz… ami simán tönkre
vágta az elképzeléseimet.
1 megjegyzés:
Ez egy érdekes befejező mondatnak sikerekedett XDDDD
De egyébként végigmosolyogtam az egészet, nagyon tetszett!
K&P
Megjegyzés küldése