"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. március 30., péntek

2011. április


Reggel elaludtunk. A parkba már nem akartam kivinni, párom meg úgy döntött, hogy Colint most először itteni fennforgása alatt, ő viszi le sétálni. A kutya először nem is értette, mit akar tőle a gazdi, de aztán lelkesen követte. Aztán ettől a történettől szinte sokkot kapott.
A kutyaiskolába ugyanis a gazdi kikísért bennünket. (Újabb sokkoló esemény) A kutya pedig egész idő alatt háttal ült a pályának és imádattal nézte az újsütetű sétáltatót. Akit aztán beparancsoltam a kocsiba, hogy végre valami érdemlegeset is csinálhassunk a pályán.
***  
Colin egyébként érdekes „tüneteket” produkál. Legalábbis egy goldenhez képest. Ugyanis fél a gyerekektől. Az olyan 3-4-5 éves formáktól. Mostanában ezért nagy zacskó keksz is van a tarsolyomban, ha sétálni megyünk. Ha netán kutyától nem félő, vállalkozó kedvű gyerekesekkel találkozunk, akkor kekszes barátkoztatás folyik ezerrel. Még nem látszik a fény az alagút végén, de nem adjuk fel. Elvégre egyszer hátha lesz unokám is.
***  
hát, asszem vége... esküvőig eljutottunk, tovább meg mit írjak... 30 évet?
Szeretem olvasgatni, néha itt-ott belejavítgatok, de azt hiszem, tényleg kész. Nem bírom ki, néha kérdezgetek életem párjától dolgokat. Valahogy ellenőrizgetem magam, hogy mire emlékszem és főleg hogyan? Ő meg ... hát, hapsi. De azért pár dologra ő is emlékezett, az is igaz, hogy őt nem foglalkoztatja sem ez a téma, sem az, hogy jó lenne megint fiatalnak lenni. Ezért egy kicsit irigylem.
Nóra válasza: Hát be is fejezted? Ne hülyülj már, a 30 évről nem tudsz mit írni???? Nem kronologikus sorrendben, de kimazsolázni egy-egy szépet és szomorút.... szerintem most kezdődne a legjobb rész.
*** 
Hát, azt hittem, az Ilyenek voltunk tényleg az esküvőnél véget ér, mert egyszerűen nem tudtam elképzelni, mi a fenét írhatnék a további 30 évről, ami csak egy kicsit is érdekes lehet. Mi olyan érdekes egy családi életben? Aztán valahogy mégiscsak elindult és most már 15 sűrűn teleírt oldal van az első 2-3 évről. És mivel nem akartam, hogy csak a nagy happy legyen benne, néha egészen mélyre kellett nyúljak az agyamban és a lelkemben, aztán felszínre jöttek olyan dolgok is, amiket az ember próbált elfelejteni. Érdekes egy időutazás, az biztos.
De most aztán megyek mosogatni, mert ugyan a ház ura  ma valami jazz-koncentre megy a barátaival, de a kicsinek vacsora kell úszás előtt, a kutya is igényt tart rám. (Sajnos Jack gazdája elutazott hétfőig Olaszországba koncertezni ... brühühü). Pedig ha most egy kicsit magamba szállhatnék megint, tuti érdekes dolgok jönnének elő a múltból.
*** 
Basszus, mostanában már alig nézek tv-t. Még jó, hogy visszafogtam magam és az HBO-max pak-ot nem rendeltem meg. Amúgy meg az InterCom bekaphatja. A Vizet az elefántnak c. filmnek a premierje április 22-én lesz, eddig Magyarországon május 5-én tervezték bemutatni, erre most az a hír, hogy majd csak július 14-től ????? Hülyék ezek? Amikor már mindenki letöltötte? Sőt, lassan már a dvd-kiadás is meglesz??? Milyen üzletpolitika ez? (később kiderült, be sem mutatják!) Ugyanazt csinálják ezzel is, mint a Remember me-vel, aztán majd sírnak, hogy nem volt rá kíváncsi senki. A főnökségben valaki nagyon utálhatja Rob gyereket, de hát igazából a rajongókkal szúr ki a marhája. Meg saját magával, mert az ő bevétele lesz a padlón, de majd arra is tudja a masszív magyarázatot. Na, ezzel nem is fárasztalak, de úgy tűnik, hogy a bemutatóra már gipsz nélkül jöhetsz el velem.
*** 
Tegnap nagy lébecolós napom volt. Itthon ültem kutyával, írtam, sétáltunk, el tudnám képzelni állandóra. És ... főzni se kellett! Merthogy párom névnapja  alkalmából elballagtunk Óbudára a Trófeába a kistesóékkal. Pezsgőztem, naná... és a Colinnak is hoztam egy csinos kis oldalas darabot (én még ilyen méretest nem is láttam, milyen állatnak van ekkora oldalasa? dinoszaurusz?). Ebgyerek, aki a hétvégén már 7 hónapos lesz! (nem is tudom, hogy rohant el így az idő), négy órát volt magányos itthon és nem volt semmi gond. Persze, volt nagy örömködés, amikor hazaértünk. Erre ma azt mondja egy kutyás, hogy ilyenkor nekem nem szabad örülni, hanem fapofával jönni-menni percekig, aztán akkor dicsérni a kutyát, amikor már nem köti a hazatéréshez. Hááát, nem tudom... mi azért inkább örülünk egymásnak.
Gyurmáék nem voltak, mert  későn szóltunk a gyereknek és már más, lemondhatatlan programja volt. Dolgozik állandóan (bár, ez a "dolgozik" ugyebár általában mindenkinek mást jelent). Egy héten alsó hangon 3-4 fellépése van, de jövő héten és utána 5-5. Ezekre az adott helynek megfelelő műsor-összeállítással készülni kell, frissíteni mindig a dolgokat (ehhez a kinti zenei világot böngészni), és persze folyamatosan menni az újabb és újabb felkérések után, jópofizni, tárgyalni. Eléggé le is van gatyásodva, bár szerinte ez tudatos fogyókúra eredménye, de azért én féltem. Viszont az összes nagy hazai fesztiválra meghívták már, így ha például a Volt fesztivál kapcsán a plakáton a külföldi húzónevek alatt olyat olvastok, hogy a Top 150 magyar zenekar és DJ!, akkor az őt is jelenti. Persze a plakátokon olyan nevek vannak, amiket külföldön is ismernek, de azért jól eső érzés, hogy egy ilyen összefoglaló elnevezésbe már őt is bele kell érteni. Úgy néz ki, hogy heti rendszerességgel a Zöld Pardonban is fellép majd, bár ez inkább 8-10 évvel ezelőtt volt nekem is ismerős, mert oda elsősorban a középiskolások járnak.
***  
szia mindenkinek immár újra itthonról!
ugyanis az történt, hogy odalent úgy becart az idő, hogy ma délelőtt hazajöttünk. Pedig akár jó is lehetett volna ez a hosszú hétvége, bakker. Na, szép... ennyit a húsvéti áhítatomról.
de tényleg, tegnap reggel lementünk, gyönyörű idő volt. Kistesó is jött, mivel eléggé szakítás-szagú állapotban vannak a leányzóval. Kvázi neki meg elmaradt az őrségi kirándulás, Szt.György napi fényjátékkal együtt a Veleméri templomban, mert egyedül végül is nem ment le. Gyurmáék nem jöttek, mert egész héten fellépése volt, már éppen kezdett átmenni zombiba, szóval most három napig alszik.
Anyós nem jött, mert ő sosem jön, ha meló is van, mondván, hogy éjjel nem akar fázni, de hát nem fázna, mert van olajradiátor, ha hideg lenne. Mellesleg nem volt. Szóval, az anyuékkal voltunk lent. Szegénykéim.. szóval, az apu mégiscsak 82 éves, és olyan dolgai vannak, hogy az ember haja feláll, aztán még neki áll feljebb, ha az ember figyelmezteti, hogy ne az üres kávéfőző alatt kapcsolja be a villanytűzhelyet, hanem a leves alatt. És ilyenből egy csomó.
Colin is helyes volt tegnap, mert sétáltunk lent a parton és van egy szakasz, ahol kifut a víz a partra, nincs az a kőgát. Ott felkaptam a szoknyámat combközépig és beálltam a vízbe. Megjegyzem, nem is volt olyan iszonyat-hideg, mint amire számítottam. Colin persze azonnal aggódni kezdett, jött volna kimenteni, de közben majrézott is a nagy víztől. Itta becsülettel, hátha szárazra ihat engem is. Aztán bejött, de be volt tojva rendesen. Leért a lába, tulajdonképpen csak a hasa lett volna vizes, ha nem ugrál, de nem nagyon értette ezt az új közeget. Viszont éjszaka teljesen ki volt ütve, úgy aludt a párnáján, mint egy vízi-hulla, nem is mászott fel az ágyra. Csak reggel.
Tegnap még volt nagy sövény-nyírás, csóró kistesó szerintem totál izomlázas, mert azt a nehéz szerkentyűt kellett majd két órán át lóbálnia, többnyire a válla magasságában meg feljebb. Még a sok kis nyesedéket összeszedni volt a legkisebb meló (nekem). Olvastam is, egy nagyon jó könyvet, amit Nóra adott kölcsön. David Nichols írta, Egy nap a címe. És már láttam is magam előtt megfilmesítve a történetet, szereplő is van hozzá, mert Robertómra mintha ráöntötték volna Dex szerepét. Na, mindegy, ez csak egy mellékszál volt megint.
Szóval, a mai séta után elkezdett szakadni, akkor szépen összekapkodtuk magunkat és hazajöttünk, mert holnapra is ezt jósolják, esőben meg ott azért nem akkora élmény ücsörögni. Most meg csöndesen elvagyunk, mindjárt a kádba is befekszem szundítani egy kicsit gyertyafénynél, halk zenénél, ahogy kell. Mondjuk egy Pasi is kéne még mellém, de hát nem lehet minden tökéletes.

ps. ja, ez a görcs idő betett a bográcsolásnak, úgyhogy itt vagyok egy félkész pusztapörkölttel, amit már csak holnap fejezek be, aztán jön a családból, aki akar ebédelni.
puszi mindenkinek és jó hűsölést, mert ahogy az apu harminckétszer elmondta tegnap, holnapra jó tíz fok lehűlést jósolnak. Imád ilyen negatív dolgokkal jönni egész nap. És este megyek kutyával bandázni a parkba, remélem kint lesznek, mert már erősen rámférne némi vihogás. És csak, hogy tudjátok 42-43 évesnek néztek (férfiállat), nekem meg már ettől is jó napom, hetem, hónapom van! Yesss...
***  
nagy ovációval fogad reggel az egyik kutyás csaj, hogy "lebuktál, húúú, micsoda blogot találtam... képzeljétek a Jutka álnéven blogot ír!!!"
na, itt be is cartam azonnal, hogy mit talált, meg egyáltalán honnan jött rá...
aztán kiderült, hogy a goldenblogját találta meg... húúú, de addigra leizzadtam
stresszes dolog ez a firkálás
*** 
nemis, igen és jó
bővebben
nem is vagyok skizo... na jó, egy kicsit. És ki ennek az oka???
és ha bezárom, akkor meg mi a fenének írom, mert aztat csinálhatom itthon a laptopba is...
igen, voltam a Gellértben. Ez az Anna fantasztikus csaj, majd másfél órát dumáltunk, élveztem minden pillanatát.
és jó, hozok cigit, bárt én sem értek egyet vele, hogy ott a friss levegőn ilyen kis bűzrudacskát szívogass, ráadásul engem is passzív dohányossá teszel, de hát feláldozom magam (meg a tüdődet) és kapsz cigit
***  

Nincsenek megjegyzések: