2011. január

Részlet Nóra leveléből: Nem tudom mondtam-e, hogy el volt dugulva a mosogatónk már hetek óta. Egyszer kijött egy faszi - 18 ezer, dugulás tart. Kijött még egyszer, míg itt volt lefolyt a víz, két nap múlva megint nem. Most kihívtam egy másikat, aki már dolgozott nálunk (megjegyzem, ezzel kellett volna kezdeni), 21 ezerért kitisztította. Mi volt benne? Anyukám, 46 méter kutyaszőr.... mind rátekeredett a csőgörényre.... annyira ciki volt! Most mondjam, hogy hát igen, oda mosom el a kutya tányérjait is, ahová a miénket.... ehelyett persze csak vágtam az ártatlan és csodálkozós pofát. 39 ezerért már másfél goldent kapok bzmg!!!! Na, remélem neked több eszed van és bedugod a kádat, mikor fürdeted a kicsikét. De egyébként a tányérjait hol mosod ki? Na persze, neked biztos nem szőrösek a tányérok, hát nekünk az is szőrös. De banyek, lassan már én is szőrös vagyok... ! 

Válasz: de hülye vagy; nagyon röhögtem...; amúgy a mosogatónál mosom a táljait; és a kádat is le kell ereszteni, ha ledugom, ha nem. És ugyan már próbálom fésülgetni, de még alig jön róla le szőr...
amúgy meg dettó így jártunk a múltkor az üzletben a falikúttal, aztán valahol világvégén egy cégnél vettünk valami atom-lefolyótisztítót, ami végül kidugaszította. Itthon a konyhainál viszont az se akar működni, nekem is nagyon lassan folyik le, már pumpáltam, forró eceteztem, semmi eredmény. Pár éve itt is volt csőgörény, de nem hozott vissza semmit, hanem csak simán el kezdett gurgulázni. Most a hideg zsíroldó tűnik megoldásnak, csak el ne kiabáljam…

***

A nem túl jó minőségű fotó telefonnal készült egy elég ködös napon a lakásban, persze lámpafény nélkül. A "gyerek" alszik rajta (és a kanapén) békésen. Kis feje egy keresztszemes hímzéses párnán, alatta háziszőttes rongyszőnyeg. Most ne is feszegessük, hol egy kutyának a helye. Nálunk ez alighanem sokakat irritáló módon nem egészen ott van, ahol "kellene". De mi így szeretjük. A kutyát is, meg az állapotot is, amit a léte jelent a családban.

*** 

Colin, a rettentő … 4 hónapos lett tegnap. Múlt szombaton már 5. hete van velünk. Idáig tényleg csak szuperlatívuszokban beszéltem róla. És ma eljött a nap, amikor nagyon kiakasztott. Már tegnap is jó úton haladt a fülhallgató számítógépből való kiszedésével és szétcincálásával, de ma… Nemes egyszerűséggel cafatokra tépte a tv-újságot és az eddig csak megrágcsált olvasó-szemüvegemnek is megadta a végső döfést, kioperálta belőle a lencsét. Az újság apró fecnijei borították be a szőnyeget, köztük a telefonnal, a szétszedett szemüveggel, papuccsal. A hálószobában pedig zoknik, hálóing, pullóver, amiket a fürdőszobából szedett össze, és némi papírcafat. Mindehhez majdnem három órára volt szüksége. Pedig direkt úgy mentem el itthonról, hogy nagyon finom falatokkal töltöttem meg a tálját és eléraktam. Boldogan látott neki. Gondoltam, ezt megeszi, utána pedig jóllakottan elhever és pihen a hazatérésemig. Hát, nem jött be. Azt már meg sem említem, hogy a romokat nem lehetett addig eltakarítani, amíg szabadon mozgott, mert az egészet egy nagy játéknak vélte. Így aztán próbáltam a helyére (van egyáltalán neki olyan?) zavarni, aztán karhatalmilag ott tartani, székkel körbebástyázni. Persze, majdnem sikertelenül. Amikor harmadszor ugrott ki a barrikád mögül (egyenesen a franciaágyra) és ott a tipikus „játsz velem!” pózt felvéve csóválta a farkát, akkor durrant el végül az agyam.

Volt itt némi ordítás, testi fenyítés és végre részéről némi észheztérés. Érdeklődve figyelte, ahogy a rengeteg szemetet összekaparászom, a szennyest visszaviszem a fürdőszobába, majd elbontom az immár feleslegessé vált barrikádot. Akkor aztán odaültem mellé egy kis hegyibeszédet tartani. Mire ő buksiját az ölembe hajtva, a lehető legártatlanabb pofával nézett fel rám. Mit lehet itt ilyenkor tenni? Kapott egy puszit. Én is. Szent a béke, a lakásban is rend van, de én még elég tanácstalan vagyok: a jövőben hogyan előzzem meg találékony rombolását?

***   

Én Nóra könyvét, a Muránói üvegfúvót olvasgattam mostanság. Nekem NAGYON bejön, ráadásul tele volt olyan idéznivalókkal, amiket feltétlenül bele kellett még szerkesztgetnem a könyvecskémbe (amiről azt hittem, hogy már tutira végeztem vele). Úgyhogy nem is tudok hova kapkodni, adózással foglalkozzak (Gyurmát is izélgetnem kell, hogy a tavalyi dolgait szedje össze - azt az egy hónapot, mert vinni kell a könyvelőhöz), olvassak, írjak vagy csak kutyázzak. Az az igazság, ezzel az utóbbival is simán elmenne a nap. Könyv ... megíródott, aztán ült, aztán képek is lettek beleaplikálva. Lett vagy 190 oldal. Akkor kinyomtattam egy példányban, mert egyszerűen képtelen vagyok a gépben meglátni a hibákat. Így meg ... van benne rendesen, meg menet közben kicsit szerkesztgettem, képet cseréltem, ilyenek. Akkor jött Nóra könyve és mehetett az egész a kukába, egy csomó helyen bele kellett toldanom, mert ... szóval, egyszerűen kellett, na...
Még nem egészen értem a dolog végére, de ott el is hal az ügy, mert 200 oldalt kinyomni (tele képekkel) totál tönkremenés, még akkor is, ha saját kezűleg oldom meg itthon (bár, ne tudjátok meg, mire a hátoldalas nyomtatást kiizzadtam, lehidaltam magamtól meg az egésztől). És hát a végeredmény ugye mégsem lesz olyan, mint Nóra könyve, mert ahhoz előbb bankot kellene rabolni vagy nyerni a lottón. Pedig álmomban már olyannak is láttam (egyszer) - akkor most lehet, hogy megyek bankot rabolni?

***

Férfiak Páromnak mutatom a meggyalázott tv-újságot. Mire ő: hiszen csak a szerda előtti részt tépte szét, a mai megvan,  mi a probléma?

*** 

Megnyuvasztom Ebgyerek annyi időre volt egyedül, amíg kiskölök kiért a sarokra (max. 200 méter), én meg beértem onnan a lakásba. Ezalatt taccsra vágta az új olvasó szemüvegemet (még jó, hogy olcsós boltban vettem) és már két papucs is volt nála. Plusz egy ágacskát is felaprított, de azt legálisan :)
Büntetés: csúnyán mondtam a nevét és fejbecsaptam a papuccsal (ikejás vendégpapucs, szóval aligha zakkant meg tőle)

*** 

Colin Ülök a kádban, forró vízben. Olvasgatok. Egyedül vagyok itthon, Colin persze jön-megy, ellenőriz, hogy le kell-e inni rólam a fürdővizet. A fürdőszobában kisebb kupac, fekete zoknik, pólók kiválogatva, hogy a következő adagban a mosógépbe kerüljenek. Olvasgatás közben csendben rájövök, hogy Colin nem is annyira miattam jön-megy, hanem a zoknikat hordja szét a lakásban. És valóban. Amikor kijövök, az előszobától kezdve a legváratlanabb helyeken botlok fekete fuszeklikbe.