A szerelem 4 keréken érkezik 17.

Julie a takarón ülve megbűvölten figyelte a lassan közeledő alakot. Látta rajta, hogy a hely és a napfény, meg talán az ő kicsit hiányos öltözéke pikáns gondolatokat juttatott az eszébe, de nem tudta, hogy bátorítsa vagy inkább visszavonulót fújjon, hiszen lehet, hogy a próbálkozásuk még korai. Nem hiányzik, hogy egy újabb kudarc érje, amikor az elsőt is olyan rosszul tűrte. De aztán úgy döntött, a férfi kezdeményezett, akkor nyilván át is gondolta. És ha kockáztatni akar, ki ő, hogy ennek útjába álljon. Hiszen semmire sem vágyott jobban, mint hogy újra Robert karjaiban élje át a szenvedély mindent elsöprő erejét.

Lassan felállt és Robert felé nyújtotta a kezét, aki úgy kapott utána, mint fuldokló a mentőövért a háborgó tengeren. A következő pillanatban szája rátapadt Juliéra, keményen, követelőzően. A lány szinte elcsodálkozott. Hogyan is hihette, hogy ismeri már a szenvedélyt? A környezet Robert csókjában kelt életre. A férfi megmarkolta a haját és egyáltalán nem finom mozdulattal húzta hátra, hogy a  lány nyaka minél jobban felkínálja magát, hogy ajkaival a finom bőrt harapdálva jusson lejjebb és lejjebb  a lágyan ringatózó mellei felé. A sziklaszirt, a tenger, a  feltámadó szél vadsága költözött belé és találkozott a lányban megbújó homokos part lágyságával, a napfény ízével. Mindketten felnyögtek a gyönyörtől. Robert keze a lány hajában kalandozott, összekócolta, miközben a szájuk egymást ostromolta. Hallották a sirályok rikoltozását, a hullámok hangos robaját, ahogy a távoli sziklákon robbantak milliónyi apró cseppé. Tombolt az erő körülöttük és bennük egyaránt.

-Azt akarom, hogy mostantól mindig én jussak az eszedbe, ha a tenger morajlását hallod – suttogta bele Robert a lány szájába, miközben lassan lehúzta a homokba.  Kapkodó mozdulatokkal szabadították meg egymást a ruháktól, nem nézték, hogy hová hajítják el, csak a sürgető vágyat érezték, hogy a másik meztelen bőrét tapinthassák. Robert hosszú, játékos ujjai megállás nélkül siklottak fel s alá Julie bőrén, nyelve égő nyomot hagyott maga után. Mohón tapadt a lány ajkaira, teljes testével ránehezedett. Talán a tudatalattijából tört elő a vágy, hogy megmutassa a férfi ősi fölényét, vagy az elmúlt órák félelmei szabadultak ki magukkal hozva a szenvedély tombolását, de egyszer csak mindketten megérezték, hogy a gyengéd simogatások helyett most a követelőző, buja érzékiség ideje jött el. Ez a vadság lassan áthatotta Juliet is, és ölelkezésük már-már egy versenyre hasonlított, ki tud messzebbre és gyorsabban eljutni, magával ragadva a partnerét is. Olyan kéjes pontjait fedezték fel egymás testének, amelyek létezéséről eddig sejtelmük sem volt. Robert is érezte, hogy már messze maga mögött hagyta a félelmeit és ettől az érzéstől szinte megmámorosodott. A szenvedély vette át az irányítást benne, a tiszta, tömény szenvedély. A forgószél erejével tombolt testében a vágy, mint aki a világ összes örömét, gyönyörét és boldogságát most és itt akarja megélni. A lány pedig tele tűzzel ellene és mégis érte mozgott, míg mindkettőjük önuralma eltűnt és már csak a kéj sokezer éves ösztöne irányította őket.Sóhajtva, zihálva, nyögve, kiáltva hányódtak a gyönyör hullámain, melyek túlsodorták őket a tudat határán is.

Julie szorosan hozzábújt Roberthez, becsukta a szemét, a légzése már visszaállt a normális tempóra, a testét és lelkét pedig olyan békésnek érezte, mint még soha életében. Robert megmozdult és közelebb húzta magához a lányt. Még mindig érezte a lüktetést, az izgalmat, a félelmet és a feloldozást. Lustán, birtoklón simított végig Julie hátán. Soha többé nem eresztheti el!

A nap hátralevő részében úszkáltak az öböl áttetszően tiszta vizében, kagylókat gyűjtöttek a parton, megették még a morzsákat is; és közben újra és újra szeretkeztek. Julie nem tudott betelni a férfival, Robert pedig az érzéssel, hogy szeretik és szerethet. Igaza volt a lánynak, hogy rábeszélte erre a kirándulásra; most végre úgy érezheti magát néhány órára, mintha átlagos fiatal pár lennének, akik csak a szerelmüknek élnek.  A távolban, a horizonton  már felhők gyülekeztek, amikor végre felszedték a horgonyt. Robert már magabiztosan indította el a motort, aztán óvatosan kimanőverezett a nyílt vízre. Hazafelé vették az irányt.

A kikötő mólóján egy magányos alak fürkészte a vizet. Dean! Mit kereshet itt? És miért jött?

Robert leállította a motort, Dean pedig már nyúlt is a kötélért, hogy rögzítse a hajót.

-Honnan tudtad, hogy itt leszünk? – kérdezte Robert meglepetten.

-Nem az az érdekes, hogy honnan tudom, hanem az, hogy miért nem szóltál, hogy elmentek otthonról. – morgott vissza a férfi. –Robert, azóta dekkolok itt a mólón, amióta kihúztál innen ezzel a ladikkal. Nem tudtam hová mész, nem tudtam, hogy ott mi történhet veled, illetve veletek – biccentett Julie felé. –Nem tudtam, hogy mihez kezdesz, ha ez a vén csotrogány bedöglik alattad, ha rosszul leszel az elmúlt napok miatt. Millió dolog futott át a fejemen és mind oda vezetett, hogy te magasról leszarod a saját biztonságodat, és most már Juliét is. Én azért vagyok melletted, ha baj van, segítsek; de leginkább azért, hogy megelőzzem, hogy baj legyen. De ha még azt sem tudom, hogy merre keresselek, akkor tehetetlen vagyok. És nagyon utálok tehetetlen  lenni. Semmi értelme, hogy egymás idegeire menjünk. Beszélj Stephanieval, hogy nincs szükséged bébiszitterre, mert ő meg rajtam veri le, ha téged nem talál.

Robert lehajtott fejjel hallgatta az utóbbi időkben nemcsak testőre, hanem bizalmasa és legjobb barátja halk, szemrehányó szavait; akár egy kisgyerek, aki t valami csínytevésért vesznek elő. Aztán felemelte a fejét és híresen kifejező szürke szemeivel atyai barátjára nézett:

-Dean, ne haragudj rám, én most olyan boldog vagyok!

Dean pedig a meghatottságát leplezendő, megköszörülte a torkát.

-Na, jól van, mindenki elmondta akkor a magáét. Menjetek előttem, hazamegyünk!

A fiatalok egymást átölelve mentek a kocsiig és Dean vigyorogva nézte, ahogy védence a hosszú lábaira csomót kötve próbál elhelyezkedni az apró autóban. Az már csak menetközben esett le neki, hogy a fiú vezet. Megkönnyebbülve gondolt arra, hogy alighanem minden tekintetben rendbe jöttek a dolgok. És mennyire boldog lesz, ha hazaérve Steph a jó hírt is megosztja vele.

Stephanie végül is nem mondott semmit, csak nagyon csúnyán nézett a belépőkre. Aztán nagyot sóhajtott.

-Remélhetem, hogy az esti gálára megfelelően díszbe vágod magad? – nézett a folyamatosan vigyorgó Robertre.

-Miért is? – nevetett rá a férfi.

-Azárt drága Robert, mert ha véletlenül a nevedet találod hallani, akkor nem szeretném, ha az egyik legrangosabb filmfesztivál gáláján úgy indulnál a színpadra, mint egy véletlenül betévedt hátizsákos turista. Arról már nem is beszélve, hogy harmadszor is végig lejthetsz a vörös szőnyegen, hogy a rajongóid és a fotósok kedvére tegyél.

A férfi grimaszával nem törődve pedig feltette a nap nagy kérdését:

-Julie, számíthatok rá, hogy ott leszel velünk te is?

Robert szinte megfagyott. A nagy szerelmes hangulatban, a megkönnyebbüléstől és az abszolút kielégültségtől eltelve totálisan  elfelejtkezett arról, hogy a mai a Gála napja. Juliera nézett, aki tágra nyílt pupillákkal gondolkodott. Nyilvánosan megjelenni Roberttel, ráadásul a Kristennel kapcsolatos cikkek és képek után? Soha nem volt az az öngyilkos alkat, de most úgy érezte, hogy ha enged a csábításnak és elmegy erre az estére, azt nagyon komolyan megbánná még később. De szíve mélyén siratta is a lehetőséget, hogy a férfi oldalán megjelenjen. És miközben a férfi szemébe nézett, tudta, hogy Robert cserbenhagyásként fogja majd fel a döntését.

Robert abban a pillanatban tudta, hogy Julie nem fogja ma este elkísérni, ahogy a szemébe nézett. Először felszisszent, mert úgy érezte, hogy a mai nap után ez egy roppant barátságtalan gesztus a részéről, aztán szeme a konyhaasztalon heverő újságra tévedt. Kristennel állt összeölelkezve és nagybetűkkel ott állt a felirat: Részemről bármire nyitott vagyok. Tudta, hogy sok hülyeséget beszélt már kínjában, amikor hirtelen nem tudott valami frappáns választ adni a riporterek kérdésére, de ezzel alighanem viszi a pálmát. Kristen is rákérdezett, hogy hogyan értette, de vele legalább el lehetett viccelni a dolgot. Julie nem kérdezett rá, pedig biztosan fájtak neki a szavak, de hát igyekezett őt a tetteivel meggyőzni arról, hogy rajta kívül nincs más az életében. Ha megint egyikőjük lesz a kísérője, az újságírók biztosan tovább kombinálnak. Ezért aztán kicsit eltúlozva a szerepét elegánsan Stephanie felé fordult:

-Drága Steph, megkérhetlek, hogy légy ma este a hölgykísérőm? Julienak fárasztó napja volt, legjobb, ha korán lepihen. Téged ismerve pedig,gondoskodsz majd róla, hogy én is csatlakozhassak hozzá minél előbb.

Dean, Stephanie és Julie egy emberként csapta nyakon.

Robert az autóban hazafelé újraélte a Gála legszebb perceit. A rajongók szeretetét a vörös szőnyegen, a zsűri elismerő szavait, a kezében szorongatott díj érintését, a barátai és elismert kollégái gratulációit. Úgy érezte magát, mint egy tékozló gyerek, aki végre hazatért és a családja nagy szeretettel fogadja. Elhárított minden invitálást, minden újabb pohár pezsgőt. Tervei voltak még az estére és nem kockáztatta, hogy az alkohol áthúzza azokat. Kristen mellett meg inkább nem is ért pohárhoz, amin a lány először meg is sértődött, de aztán szokásos flegma grimaszainak egyikével nyugtázta a dolgot.

A díjra nézett, forgatta a kezében és lehunyta a szemét. Szinte feldolgozhatatlan az a szárnyalás, amit az utóbbi időben megélt. A váratlanul az ölébe hullott nagy lehetőség Edwarddal, aztán szép lassan az igazi komoly filmek, végül David mindent felülíró bizalma és ez a hét a maga őrületeivel.

Fáradt volt fizikailag és mentálisan is, de már előre örült, hogy Juliet hamarosan magához ölelheti.

A ház elé érve látta, hogy odabent még fény világít. Elbúcsúzott Deantől, és halkan benyitott. A  bejárattól apró mécsesek világították meg az utat a hálószoba ajtóig. Teste, lelke beleremegett a várakozásba, ahogy a kilincs után nyúlt.

A hálószobában Julie minden érzéke kihegyezve várta a halk lépteket, ahogy az ajtóhoz közelítettek. Stephanie felhívta, amikor a kocsi elindult, így aztán az egész házat gyertyafénybe tudta borítani.  A lassan kitáruló ajtóban pedig ott állt a nap hőse. Karját kitárta feléje és hívogatóan intett neki. A férfi pedig két lépéssel szelte át a szobát, hogy mellé vetődjön az ágyra. Julie abban a fehér ruhában üldögélt az ágy közepén, amit arra balul sikerült jótékonysági estre tervezett felvenni. Dévajul az a gondolat futott át az agyán, hogy ezt a ruhát miért nem hálóruhának árulták, hiszen az ágyon kívül még sosem volt rajta. A csokornyakkendős, szmokingos férfi és az estélyi ruhás nő kifejezetten vicces látvány volt a puha párnák között, de amikor a lány a díjat alaposan szemügyre vette, majd lerakta az ágy melletti kis szekrényre és Roberthez fordult, sok minden jutott eszükbe, de egyik sem volt különösebben vicces. Óvatosan, a férfi arcát figyelve , elkezdte kigombolni az ingét. Aztán közelebb hajolt hozzá és száját a férfi mellkasának bal oldalára préselte, oda, ahol a szíve dobogott őrült iramban. Kísérletképpen nyelvével megnedvesítette a mellbimbót, mire a férfi felszisszent és utána nyúlt. –Ne! – lökte vissza Julie a férfit a párnák közé. -Kóstolgatni akarlak!

Robert lehunyta a szemét, míg a nedves, lágy csókok egyre jobban felizgatták. Alig bírta leküzdeni a késztetést, hogy a lányt maga alá teperje. Megpróbált uralkodni magán, ha már Julie erre kérte. A kíváncsi ujjacskák közben bekalandozták a testét és a férfi már azon töprengett, vajon ez az út vezet-e a csendes őrületbe. Amikor a lány ujjai lassan a nadrág gombjai felé vették az útjukat, a gyomra izgalmában görcsbe rándult. Julie hallotta, ahogy a férfi felnyög. Az ő szája is kiszáradt. Felsóhajtott,  ajkát a férfiéra tapasztotta; és addig harapdálta, amíg Robert nem hallott mást, csak a zúgást a saját fejében. Julie azonban folytatta az édes kínzást. Csúszni kezdett rajta lejjebb, egyre lejjebb, hogy az ajka érezhesse, a keze élvezhesse, amit talált. Csak arra tudott gondolni, milyen szép az alatta lüktető test, és mennyi örömmel ajándékozta már meg . Aztán újra megkereste a férfi száját és miközben nyelvük ölelkezett, magába fogadta a férfit. Felsikoltva az egész testén végighasító gyönyörtől azonnal eljutott a csúcsra. Robert már nem is próbált uralkodni magán, a lány teljesen megőrjítette. Minden vadság és féktelenség, amiről azt hitte, hogy kielégült ott az elhagyatott tengerparti fövenyen, most újra kitörni készült belőle. A hátára fordította Juliet és szinte eszelős hévvel hatolt belé. A lány már azt hitte, elhagyta minden ereje, de a kitöltöttség nagyszerű érzésétől újra fellobbant benne a tűz. Végül együtt zuhantak egy végtelen puha mélységbe, s a kábulatból magukhoz sem térve, a már alig pislákoló mécsesek fényében aludtak el szorosan összefonódva.

A szerelem 4 keréken érkezik 16.

Marcus közben az internetet böngészte. Már alig látott az álmosságtól, amikor végre talált valami bíztatót. Az oldalon a könnyen hozzáférhető drogokról volt szó és a mellékhatásaikról. Iszonyatosan rossz viccnek érezte így józanodva, amit Roberttel csináltak, és ha már visszaforgatni nem is tudta az idő kerekét, legalább segíteni próbált. Csendben fohászkodott, hogy az információ, amire végre rátalált, közelebb vigye őt ehhez. Bár Rob elég drámaian fogalmazott, a dolog lényege az lehet, hogy nem áll fel neki, akkor pedig, tekintve, hogy eddig nem borult ki emiatt, ez egy új és remélhetőleg átmeneti  gubanc lehet. Nem nyugtatta meg a cikk igazán, amikor az olvasásban odáig jutott, hogy ez minden férfi életében legalább egyszer előfordul. Akkor még nálai is befigyelhet előbb-utóbb, hogy nem neki áll a zászló.

Szóval, ... leggyakrabban stressz, testi és szellemi kimerültség, aggodalom, alkohol vagy drog túlfogyasztása okozhatja ezt a hirtelen kialakuló impotenciát. Na, fasza... ezekből szegény srácnál egyszerre több is kipipálva.

A cikk írója kétféle szert is említett, ami az esetükben szóba jöhet. Erősségét tekintve mindkettővel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy első alkalommal lehetőleg felügyelet mellett barátkozzanak vele, mert a hatása alatt álló személy néha beszámíthatatlanná válik. Remek, ők meg beletolták a teljes adagot, aztán ott hagyták egyedül, hogy majd kialussza a mámort, a rózsaszín repkedő kiselefántokat, aztán jót röhögnek az egészen.  Még jó, hogy nem tették el láb alól!

A másik szer már erősen közelített az illegalitáshoz, és a leírás szerint nagyon erős fejfájást, hányingert és impotenciát okozhat. Na, ez még jobb. Ahogy Dean beszámolt, Rob feje majd szétmegy, állandóan hányt és hát a többit meg ő maga vágta a szemük közé. Basszus, hogy Kristen is ilyen hülye volt, rá sem kérdezett, mi a fenét ad neki az ismerőse. Ők meg lazán beleszórták Rob italába, pedig a leírás szerint alkohollal fogyasztva a tüneteket tovább súlyosbították. A hatás időtartamáról egyik szer esetében sem írtak, így csak erősen kapaszkodott az egyetlen szóba, ami reményt adott rá, hogy hamarosan rendbe jöhet minden: átmenetileg.

Eközben Roberték csodás reggelre ébredtek. Majdnem tökéletes volt. A ragyogó napfényt a nyitott ajtóban libegő könnyű függöny szűrte meg, már most érezhető volt, hogy igazi tengerparti nap lesz. Csak egy kiadós szeretkezés tehette volna szebbé az ébredést, de erre most inkább egyikük sem gondolt. Julie Robert mellkasára hajtotta a fejét, hallgatta szívdobbanásait és arra gondolt, hogy alig néhány nap alatt az élete fenekestül felfordult. Már odahaza is tisztában volt vele, hogy ez a férfi nagyon sokat jelent neki, de az itt töltött pár nap alatt már annyiszor járták meg a szerelem hullámvölgyeit és tarajos hullámait, hogy szinte vágyott visszatérni a nyugodt, kiszámítható hétköznapokhoz. Nem tudta elhinni, hogy ez a mesevilág, amiben azért néha persze felbukkant egy gonosz kis manó is, egyszerűen az igazság legyen. Felemelte a fejét és nézte az arcot, amiről világszerte millió nő álmodozik és képtelen volt elhinni, hogy ő, pont ő az a szerencsés, aki elnyerhette a szerelmét. Ma sem értette miért. De hát a szerelem ilyen, nem lehet tudni, hogy mitől támad fel és mitől múlik el. Ő eleinte nem is akarta, hogy bármi elkezdődjék közöttük, és mára meg már úgy érzi, belehalna, ha elveszítené a férfit.

-Mi jár abban a komolyan figyelő buksidban? – mormogta Robert anélkül, hogy gyönyörű szemeit kinyitotta volna.

-Honnan tudod, hogy nézlek? – mosolyodott el a lány, és kicsit elé is pirult, amiért rajtakapták.

-Hát, felemelted a fejed, de még mindig ölelsz, tehát nem felkelni akartál. És ezen a puha halmocskán is érzem, hogy odabent felgyorsult a tamtam, aztán gondoltam, ez csak az én híres heartrob testem miatt lehet. – vigyorgott még mindig csukott szemekkel a férfi.

Julie kuncogva bökte oldalba: -Bravó Sherlock! Kicsit sem vagy beképzelt tökös fiú! – és abban a pillanatban fagyott bele a nevetés és a jókedv, ahogy a szó kicsúszott a száján. –Jaj, ne haragudj, nem úgy gondoltam, csak a cikk... – kezdett habogni, de Robert magához ölelte.

-Én nem tudom, mindenkinek ez a kifejezés maradt meg a legjobban abból az egész átkozott riportból. Beszélhetek én fennkölt mondatokkal a francia filmtörténetről, a távlati terveimről, a közelgő munkáimról, aztán tessék, még szívem hölgye is csak a lényeget hallja ki az egész oldalas hablatyolásomból. – aztán lustán elmosolyodott és kinyitotta a szemét.

-Semmi vész, tudom, hogy nem akarsz bántani. Ha a jövőben mindenen fennakadnék, ami egy kicsit is erre a dologra utal, hát... talán jobb lenne némasági fogadalmat tennünk. De azt hiszem, eleget lustálkodtunk, ideje lenne valami testgyakorlás után nézni. Már úgy értem... Na, látod erről beszéltem. Olyanok vagyunk, mint nyuszika, mindenről csak az jut az eszünkbe.  – azzal feltápászkodott és az ágy szélére csusszant. -Kié legyen elsőként a fürdőszoba?

Julie értett a kérdésből és eszébe sem jutott a férfi után menni. Inkább a telefonhoz lépett. Az rendben van, hogy megszökteti Robertet, de a történtek után talán jobb, ha nem húzza a végletekig  hűséges testőre idegeit. Dean meglepően jól vette a hírt, miszerint kisebb kirándulást terveznek. Jó utat kívánt és szép időt, aztán letette a telefont.

Azt persze nem kötötte a fiatalok orrára, hogy sejtette ő, hogy előbb-utóbb valami magánprogramot is szerveznek. Ha Robertnek legalább ehhez megjött a kedve, az máris fél siker. Persze, nem kell nekik mindenről tudni, például arról sem, hogy Julie bérelt kis kocsijára (amivel feltehetően menni szeretnének) kis jeladót biggyesztett. Aminek az üzeneteit majd az általa bérelt kocsiból fogja figyelni. Nem akart a nyakukra mászni, de jobb az óvatosság és az, ha minden eshetőségre készen a közelben van.

Mire Robert a fürdőszobából előkeveredett, elég letört ábrázatot vágott;  közben  Julie összecsomagolt egy piknikhez. Úgy érezte, egy próbát megér, ha kész tények elé állítja a férfit, vajon hogyan reagál rá. A morcosan közeledő Robert kezébe nyomott egy bögre kávét és egy süteményt, aztán belekezdett.

-Olyan csodás idő lesz ma, és holnap már utazunk haza. Legalább ezt a napot töltsük el kettesben kirándulva! – és közben megható kiskutyaszemekkel leste a választ. Robert megvonta a vállát, miért is ne. Egy kirándulás  legalább eltereli a figyelmét. De amikor Julie a garázsból kihozta a kis kocsit, nevetve tiltakozni kezdett:

-Azt ne is képzeld, hogy én ebbe a törpébe behajtogatom magam.

Julie csodálkozva nézett rá.

-Most miért? Ez is csak egy autó. Ráadásul nem olyan feltűnő nagy batár, mint amivel Dean hurcolászik. Az ablaka is színezett, nem igazán lehet felismerni, aki benne ül. És ki is gondolná, hogy a fesztivál  hosszúlábú sztárja egy Fiatt 500-assal furikázik a környéken.  – vigyorgott.

-Aha, nem feltűnő. De az majd feltűnő lesz, amikor lehámozod rólam – röhögött a fesztivál hosszúlábú sztárja. Aztán amikor rájött, hogy mit mondott, már nem is nevetett annyira. Hát, basszus, tényleg mindenről az fog az eszébe jutni? Aztán megrántotta a vállát és a sapkáját jól a szemébe húzva beült. Alighogy elindultak, kicsit távolabb Dean autójában pittyegni kezdett a kis készülék. Na, jól van madárkáim, akkor csak óvatosan! – sóhajtott a férfi és egyesbe tette a kocsit.

Robert útközben a tájat nézte, de az esze még mindig annál a telefonnál járt, amit indulás előtt kapott. Marcus hívta. Elhadarta neki a bocsánatkérésüket, amivel úgyszólván kitörölheti, és hát persze, ő a megbocsátó jó barát, akivel ki lehet baszni élete legszebb pillanataiban. Aztán Marcus csak mondta tovább. Hogy milyen információkat talált a neten, és szerinte biztos, hogy a szer csak a francos Diablo lehetett, akkor pedig a következőkre számíthat... és felsorolt pár igen kellemetlen  dolgot, amikről már volt szerencséje személyesen is meggyőződni. A beszélgetés alatt Marcus egyetlen dolgot próbált kihangsúlyozni... ez az egész pusztán átmeneti állapot. Azt ugyan nem írták, mennyi ideig tartó átmeneti, de nyugi, biztosan hamar rendbe jönnek a dolgok. Hát, ezt erősen remélte, mert fogalma sem volt, ép ésszel meddig bírja ezt a testvéri közelséget Julieval. Bár, ha őszinte akar lenni, még attól az első próbálkozástól is retteg, ami bebizonyíthatná neki, hogy a dolgok tényleg rendbe jöttek. Mert mi van, ha megint felsül. A francba, túl szép volt minden!

Egyszer csak arra figyelt fel, hogy a kikötő felé tartanak. Julie valóban lekanyarodott a kikötőhöz, majd – maradj a kocsiban! – felkiáltással kiszállt és beszaladt az irodába. Rövidesen egy vén tengeri medvével nevetgélve jött kifelé. Robert kicsit leengedte az ablakot, hátha elkap néhány szót a láthatóan pergő nyelvvel hadaró Julietól. Nem lett sokkal okosabb. És akkor Julie a kocsira mutatott. Robert lejjebb csúszott az ülésen, amennyire a szűk tér engedte. Az öreg bólintott, aztán nevetve intett nekik búcsút és visszament az irodába. Julie pedig vidáman nyitotta ki Robert mellett az ajtót.

-Uram, engedje meg, hogy a hajójára kísérjem! – bohóckodott.

-Mégis melyikre? – nézett körül a férfi. 

Julie egy kis motorcsónak felé mutatott, miközben a csomagtartóból kiemelte a kosarat. Aztán Robertre nézett:

-Na, lehámozzak rólad bármit is szépfiú? – búgta neki elváltoztatott hangon. Robert elnevette magát és kiszállt. Már automatikus volt a mozdulat, ahogy a sapkát mélyen a szemébe húzta és lehajtotta fejét. De senki nem foglalkozott velük. Elvette a kosarat Julietól és belement a játékba:

-Mutassa az utat kisasszony, én pedig követem Önt akár a világ végére is.

A csónak mellett toporogva Robert a lányra nézett?

-És ki fog minket a világ végére vinni? Csak nem te fogod vezetni ezt a ladikot?

-Ó, nem... én úgy láttam, hogy egy bizonyos Edward Cullen nagy jártassággal bírt a vízijárművek kezelése terén is. Nem ismeri véletlenül az urat?  – aztán a játékot kicsit feledve ijedten nézett a férfira: … Vagy az csak trükk volt, hogy el tudnál egy ilyet vezetni?

-Robert elmosolyodott: -Hát, ha összetöröm, majd rád fogom, végül is te bérelted.  - azzal óvatosan az imbolygó csónakba szállt és karját tartva besegítette a lányt is. Kicsit ismerkedett a műszerekkel, aztán nagyot sóhajtva elfordította a kulcsot. A motor berregve életre kelt. Na, talán menni fog – vigyorodott el, és óvatosan manőverezve a nyílt tenger felé vette az irányt.

A kikötő bejáratától egy távcső figyelte őket. Dean pedig komolyan elgondolkodott a visszavonulás esedékességén, mielőtt védence előbb-utóbb az őrületbe kergeti. De ki a fene gondolta volna, hogy hajót bérelnek. Már a BD forgatásán is meggyűlt vele a baja a gyereknek, erre most egyedül vág neki az ismeretlennek. Ha épségben partot ér, biztosan kitekeri a nyakát. De annak a bájos kis barátnőjének is, aki ezt az aprócska információt elfelejtette megemlíteni. Ennyit a feltűnés nélkül  követni őket ötletéről. Most itt rostokolhat, mert semmi értelme elindulni, hiszen fogalma sincs, hova tartanak a fiatalok. Lehet, hogy meg sem tudná közelíteni a helyet. A fene egye meg, hogy  mostanában egy dolog sem megy simán. Vagy csak öregszik?

Amíg Dean a borongós gondolataival volt elfoglalva, Robert a part mentén egyre magabiztosabban vezette a csónakot. A friss tengeri szél szinte kimosta belőle a szer utolsó páráit, már a feje sem fájt és lassan a gyomra is kezdte úgy érezni, hogy pár falattal alighanem meg tudna birkózni újra. Juliera nézett, aki szemét lehunyva élvezte a sebességet és a napfényt. Haját a szél kócolta össze és erről a férfinak eszébe jutott, hogy egy kis gyengédséggel talán ő is megpróbálkozhatna.

A sziklák között egy homokos partszakaszt vett észre, ami láthatóan távol esett minden emberjárta helytől. Óvatosan arrafelé vette az irányt. Julie megérezte a tempó- és irányváltást, ezért kiváncsian nézett körül.

-Istenem, de szép! – sóhajtott fel, ahogy a vad és mégis védett öblöt meglátta. Robert a sekély vízben lehorgonyzott, aztán a kristálytisztán csillogó vízre nézett.

 -Lehet, hogy sikerül  eljátszanom a macsót, de ha nem, akkor is vedd tudomásul, hogy rosszul bírom a kritikát. – vigyorgott rá a lányra és óvatosan a csónak széléről a vízbe csúszott. Rövidnadrága nem is lett vizes, a lágyan partra símuló kis hullámok nem veszélyeztették a stabilitását, így aztán dünnyögve a lányhoz fordult:

-Na, most kiderül, hogy a sok súlyzóemelgetésnek van-e valami értelme. Gyere, te nő, száraz lábbal léphetsz a paradicsomba! Feltéve, ha nem mocorogsz, mert akkor lehet, hogy az utolsó pillanatban mégiscsak megúsztatlak. – fenyegette meg játékosan.

Julie nevetve simult a karjaiba és olyan szorosan kapaszkodott a nyakába, hogy a férfinak esélye sem volt a vízbe dobni, hacsak nem vetődött vele együtt.  Amikor kiért vele a partra, lassan lecsúsztatta testén a lányt. Mindkettőjük szíve feldübörgött erre a gyengéd érintésre, de Julie játékosan kifordult az öleléséből.

-Jean, a kosarat is legyen szíves! – kényeskedett a csónak felé mutatva. Robert pedig nevetve ment vissza a csomagért. A kosarat és egy takarót magához véve elindult a part felé. Az utolsó pillanatban vette észre, hogy bokája mellett egy medúza szinte átlátszó teste úszik el. Ettől aztán sietősebb is lett a partraszállás neki is.

A leterített pokrócon Julie máris nekikezdett a kosár kipakolásának. Hozott mindenféle finomságot, vékonyra szeletelt marhasültet, francia mustárt, könnyű bort és a férfira gondolva sört is. A szőlő alatti kis zörgő zacskóban pedig az örök kedvencét, a színes M&M csokidrazsét. Könnyű blúzát kigombolta és hagyta, hogy a lengedező szellő lehűtse a bőrét. Robert néhány lépésnyire onnan a vizet bámulta kitartóan. Mindig is szeretett elveszni  a tenger végtelen  tágasságában. Aztán egy időben rájött, hogy egy nő vágyódó tekintetében ugyanennyire el tud veszni. Most bizonytalan volt, melyiket válassza. Aztán nagyot sóhajtva megállapodásra jutott magával. Ha a dolgok még nem is jönnek össze úgy, ahogy kellene, ez nem lehet akadálya annak, hogy megajándékozzák egymást néhány romantikus órával. És ő visszahozza a lány szemébe az extázis csillogását akkor is, ha csak addig él is. Megfordult és lassú léptekkel, szemében mosollyal, ujja hegyét harapdálva a takaró felé indult.

A szerelem 4 keréken érkezik 15.

A zuhany forrón zubogó vize sem tudta Robert fejéből kiverni a gondolatot, hogy valami gond van. Normál esetben ez a gyönyörű meztelen nő itt mellette már rég elvette volna az eszét. Hát, az esze már elment, de egyébként nem érzett feszítő késztetést az ölelésre. És ettől ideges lett. Julie közben tusfürdőt nyomott a tenyerébe és a férfi hátát kezdte masszírozni. Robert két kézzel a falnak támaszkodva háttal állt neki és nem mozdult. Amikor a lány kicsit bátrabban hozzásimult, hogy karjaival átölelhesse és elől is ledörzsölje, halk mordulással elhúzódott. Aztán kilépett a zuhany alól maga köré tekert egy fürdőlepedőt és a fogkeféjéért nyúlt. Julie dermedten nézett utána.

A férfi érezte a  hátába fúródó tekintetet, de nem tudta volna megfogalmazni, a lánynak semmiképpen, hogy mi emészti. Így aztán elmélyülten sikálta a fogát, aztán egy gyors öblítés és már ott sem volt. Mire Julie kijött a fürdőszobából, már felöltözött és mezítláb ácsorgott a nyitott teraszajtóban.

A halántékát dörzsölte. –Istenem, csak emlékeznék valamire. Megőrülök tőle, hogy tiszta vatta az agyam.

Julie nem tudta, hogy neki kéne elmesélnie a Deantől hallottakat vagy az éjszaka valamelyik résztvevőjének kéne beavatnia szerencsétlent a történtekbe? Ezért inkább hallgatott. A sírás fojtogatta. Farmerbe bújt, egy könnyű inget kapott magára és kinyitotta az ajtót. -Csinálok egy teát meg valami ennivalót. Talán az segít. – motyogta és csöndben becsukta maga mögött az ajtót.

Nem értette a fürdőszobában történteket, mert nem akart ő semmit a férfitól, na jó, csak egy enyhe próbálkozás volt, de hogy Robert ilyen elutasítóan reagáljon, ez meglepte. És bántotta. Nagyon bántotta. Úgy érezte magát, mint egy rendreutasított érzéketlen liba. Lehajtott fejjel baktatott a konyha felé, amikor hangokat hallott. A konyhában Stephanie és Dean kavargatták a kávéjukat. A lány érkezésére felkapták a fejüket.

-Ne haragudjatok, hogy rátok törtünk, de már nem bírtam Stephanieval. Annyira ideges volt Rob miatt, hogy inkább elhoztam, hadd lássa a saját szemével, hogy rendben van minden.

Julie csak némán bólintott, de nem fordult feléjük; mire azok ketten csodálkozva egymásra néztek. Julie gépiesen mozdult, töltötte a vízforralót, csészéket szedett elő, néhány kekszet tett a tálcára. Aztán a hűtőhöz lépett és a szendvicseket készítette el. Egyetlen szó nélkül. Mit mondhatott volna? Hogy életében még ilyen megalázottnak nem érezte magát?

Amikor már majdnem mindennel készen volt ,a teát töltötte át a kannába. Ahogy azonban az ajtó újra kinyílt és Robert jelent meg,  elejtette a forró vízzel teli kannát, amely nagy csörömpöléssel szinte szétrobbant a kövön. A farmeren keresztül is égette lábát a forró víz. Nézte a romokat és sírva fakadt. Aztán elrohant a férfi mellett a hálószobába. Robert utána nézett, aztán csendben letérdelt és a cserepeket kezdte összeszedni.

Dean és Stephanie pedig döbbenten nézték. Aztán  a nő felállt és Julie után indult. Dean továbbra sem szólalt meg, de arca olyan volt, akár egy óriási kérdőjel. Robert vágott egy grimaszt.

-Elmesélnéd nekem, hogy hogy a fenébe szedtél össze ott, ahol és hogy kerültem oda, egyáltalán mi a francot műveltem én múlt éjjel?

Dean nagyot sóhajtott, aztán felállt és  Robert elé tartotta a szemetest, hogy a cserepeket beledobálhassa. Utána lenyomta a legközelebbi székre és mesélni kezdett. Robert tágra nyílt szemekkel hallgatta. Dean alig ért a végére, amikor Robert felugrott.

-Elvinnél most azonnal a szállodához?Beszélnem kell velük! Most!

-Robert, nem hiszem, hogy elég jó erőben vagy ahhoz, hogy leverd rajtuk ezt az éjszakát – szisszent fel hű barátja, de Robert hajthatatlan volt.

-Ha nem viszel, elmegyek egyedül.

Erre már sóhajtva felállt Dean is és kifelé indult. Az ajtóból még visszaszólt:

-Szólj nekik, hogy elmegyünk!

Robert a hálószoba felé nézett. –Észre fogják venni. – vonta meg a vállát.

A kocsiban nem beszélgettek, mert Robertben kilométerről kilométerre egyre jobban forrt a düh. Csak arra tudott gondolni, hogy ennyire durva viccet ő még soha senkivel szemben … és főleg arra, hogy mi a szart etettek vagy itattak vele, amitől … na, nem.. ebbe még bele sem akart gondolni.

A szállodához érve szinte kipattant az autóból és mire Dean is utána indult, Robert már a lift gombjait nyomogatta. Tom szobájába indult, úgy sejtette a többiek is ott lehetnek, hiszen általában nála szoktak összejönni. A liftből kirobbanva ököllel kezdte verni az ajtót. Tom ajtót nyitott, aztán a meglepettségtől rögtön hátrált is néhány lépést. Ez volt a szerencséje, mert Robert ökle abban a pillanatban emelkedett fel, ahogy az ajtó nyílni látszott. A viharos belépőnek a többiek is szemtanui voltak. Kristen kivételével még át sem öltöztek. Tulajdonképpen Deant várták, vagy a híreket tőle, hogy barátjuknak nem esett baja a balul sikerült tréfa miatt. Amikor a dühöngő Rob Marcus felé fordult, Bobby eléje állt.

-Haver, állj le! Ne haragudj! Mindannyian tudjuk, hogy nagy baromságot csináltunk. Aggódtunk is érted, Deant vártuk, hogy hozzon rólad valami hírt. Nem kell végig verned a bandát, mert nem akartunk rosszat, csak a tréfa sült el rosszul. 

Kristen csúfolódó hangja vágott közbe:

-Ne húzd már fel magad ennyire ember, csináltunk már ennél őrültebb dolgokat is, nem?!

Robert lehunyta a szemét. Bár a barátait szemrebbenés nélkül megütötte  volna, egy nőt mégsem üthet meg. Mély levegőt vett és a lány felé fordult.

-Ennél őrültebb dolgokat, Kris? Melyik hülyeségünk volt annál őrültebb, hogy testületileg kiheréltetek? - A kérdés végét szinte üvöltötte. Az ajtóban ácsorgó Dean villámgyorsan becsukta maga mögött az ajtót. Az egész szállodának talán mégsem kéne értesülnie az új fejleményről. És lassan kezdte kapisgálni a villában történteket is. Robert alighanem felsült és mivel szégyellte Julie előtt a dolgot, hát elővette a hisztis énjét. Nagyot sóhajtott. Ez a néhány nap éveket vesz el az életéből, az már biztos.

Robert kérdését a díszes kompánia pislogva hallgatta. Nem tudták, hogy a kérdés mennyiben volt költői, de érezték, hogy barátjuk ahhoz túl komolyan ki van borulva, hogy ebből viccet csináljanak.

-Mi a szart adtatok nekem? – nézett rájuk Robert.

A fiúk a vállukat vonogatták és Kristen felé pislogtak. Végül Bobby szólalt meg:

-Kris, azt mondtad, teljesen ártalmatlan a cucc, maximum  mosolygó elefántokat lát majd tőle. Kijelentés volt, de a kérdő hangsúlyt mindenki világosan érzékelte. A lány csak a vállát vonogatta:

-Nekem is azt mondták.

Robert újra lehunyta a szemét. Ezek a srácok itt előtte a legjobb barátai, a nő szintén; és ezt voltak képesek tenni vele. Ráadásul még megnyugtatni sem tudják, hogy holnapra már semmi baj nem lesz, mert igazából azt sem tudják, mit adtak be neki. Most két lehetősége van. Vagy elmegy, lehiggad és bízik a jó szerencséjében, hogy a dolgok helyre jönnek; vagy bevágja maga mögött ezt a tetves ajtót és a büdös életben soha többé nem áll velük szóba.  Ha az első variációt választja, egyszer  talán még nevetni is tudnak majd a dolgon. A másodikba bele sem akart gondolni. 

Marcus lépett feléje. – Haver…

-Ne! Emelte fel a kezét Robert. –Ne! Most ne! Majd otthon egyszer megbeszéljük ezt a dolgot, de most nem akarok itt maradni.

Azzal kihátrált a szobából. Dean hosszú léptekkel igyekezett utána. A többiek pedig ijedt tekintettel nézték a halkan becsukódó ajtót. Bassza meg, ez nagyon mellément!

Odalent Robert úgy vágódott be a kocsiba, hogy még a harcedzett Dean is összerezzent. Meg tudta érteni a fiút, hiszen a legjobb barátai akaratlanul is túlságosan megsebezték. Eddig legalább férfiként megvolt az önbizalma, most meg a nők bálványa merev tekintettel nézett maga elé, és Dean tudta, hogy alighanem azon jár az esze, hogy hazautazik. Egyedül és azonnal. Nagyot sóhajtott és a férfira nézett.

-Robert, jogod van azt mondani, hogy fogjam be a számat. Nem ígérem, hogy megteszem. Szóval, alighanem az állásommal játszom, amikor azt mondom, Ne! Ha most felülsz arra a nyomorult gépre és elszelelsz, el fogod veszíteni! Hagyd ,hogy segítsen!

Robert csodálkozva nézett rá?

-Miről beszélsz?

A kérdéstől Dean jött zavarba.

-Ha most emiatt a probléma miatt lelépsz, amikor a legjobb orvosságod ott vár a kis házban, akkor egy hülye vagy! – foglalta össze tömören.

-Robert felnevetett.

-Te most azt próbálod nekem ilyen kisasszonyosan előadni, hogyha az impotenciámat fogom és hazaviszem, akkor Julie el fog hagyni? Ha viszont itt maradok, akkor holnapra a sámánasszony addig bűvöli a félszemű kobrát, hogy minden rendbe jön? – és már rázta a röhögés.

Dean vállat vont.

-Így is lehet mondani. Aztán rázta őket a nevetés egészen addig, amíg a ház előtt meg nem álltak.

Odabent semmi nyoma nem volt a nőknek, és ettől Robert egy kicsit ideges lett. Aztán az ajtó csukódására Steph került elő a hálóból. -Nincs semmi baj, már ha eszedhez térsz és elmondod neki, hogy mi bánt. Mert fogalma sincs arról, miért utasítottad el a közeledését. És rettentően bántja. Ahogy titeket elnézlek, nem lehet olyan tragikus a dolog, mert odáig lehetett hallani a röhögéseteket. – nézett rájuk szemrehányóan. Ezek itt vidulnak, ő meg az elmúlt órában alighanem totálkárosra áztatta Julie könnyeivel a kedvenc kosztümkabátját. Férfiak!

Dean kacsintott felé. –Ránk most nincs szükség, majd telefonálnak, ha kellünk. – mondta a nőnek és az ajtó felé intett a fejével. Stephanie mindent értően már indult is.

Robert pedig a hálószobaajtóra nézett, nagyot sóhajtott, aztán lenyomta a kilincset.

-Julie!

A lány a terasztóban állt és a tarajos hullámokat nézte. Az elmúlt fél órában tulajdonképpen mást sem tett, mint a hullámokat számolta, de egy idő után eltévesztette és onnantól már csak az üres bambulás maradt. Furcsa módon ez megnyugtatta. Nézte a természet erejének tombolását, ahogy a sziklák közt megbújó kis partszakaszra félelmetes erővel hajtotta ki a habos vizet. Biztosan jó sok hínárt hoz magával – gondolt most erre a teljességgel ide nem illő gondolatra. Robert hangját meghallva megkapaszkodott a függönyben. Na, most jön a magyarázkodás.

-Julie! – hallotta újra és kényszerítette magát, hogy megforduljon. Ha a férfi gyönyörű szemébe néz, úgysem tud rá haragudni, és a szíve is tárt karokkal várta a bánatát feledtető magyarázatot. De amit látott, az inkább megijesztette. A máskor oly csodásan csillogó szemekben most fénytelen fájdalom ült és keserűség. A férfi látványa szinte sokkolta. Némán odalépett hozzá és kezeit lassan, az újabb elutasítást várva felemelte. Két oldalról megfogta Robert arcát és magához húzta. A férfi pedig lassan magához ölelte. Így összekapaszkodva álltak hosszú percekig.

-Mondd el, mi bánt! – suttogta halkan. –Tudom, hogy a barátaidra mérges vagy, meg is értem. Ha tehetném, most odamennék és sorba mindannyiuknak behúznék egyet ezért az otromba viccért. De van benned még valami fájdalom, amit nem értek, és amíg nem értem, addig fáj, ha ellöksz magadtól.

Robert nagyon sóhajtott. Hogy a fenébe kezdjen neki? Aztán lassan az ágy felé kezdett hátrálni. Leült és a lába közé fogta Julie combjait. –Megmutatom – motyogta bele a lány ölébe. Azzal hátrahanyatlott és magával húzta Juliet is.

Felemelt kezével körberajzolta a lány szemét, majd az ajkait. Ujjait a szájával követte.  Julie nem nagyon értette, ebből hogy lesz magyarázat, de boldog volt, hogy a férfi újra átöleli, így nem kérdezett. Robert közben már éhesen tapadt a szájára, keze a lány mellei felé indult. Onnan le a combjaira, felhúzta magához és gombolni kezdte az inget. Az előbukkanó kebleket dédelgetve a lány szemébe nézett. –Érzel valamit?

Julie vágytól ködös tekintettel  nézett rá. –Azt, hogy szeretlek? – csillogott szeme a rátörő boldogságtól, bár a férfi hangjában megbújó remegést nem egészen értette.

-És fizikailag? – kérdezett tovább Robert. Julie elpirult.

-Ugye most nem azt várod el tőlem, hogy részletezzem, hol öntenek el éppen hőhullámok, és mit érzek remegni akkor is, ha éppen hozzám sem érsz? – és a csúfondáros kérdés közben szemeit forgatta. Robert a mellére hajtotta a fejét, nagyot sóhajtott és hozzádörgölődzött. –És itt?

A lány a kérdést szinte alig hallotta, de a mozdulatra  szeme tágra nyílt és ...megértette... oh, hát ez a baj!  

-Úgy gondolod, hogy attól a szertől, amit beadtak...? – kérdezett vissza remegő hangon. Tudod, hogy mi volt az?

-Oh, hát ez a szép az egészben. Szinte reménykedem, hogy attól lehet, mert különben elég érdekes jövőnek nézünk elébe. És hál istennek, a srácoknak fogalmuk sincs, mi a szar volt ez. Kristen egy ismerőse szerezte. Elvileg ártalmatlan parti drog, már amennyire az ártalmatlan lehet.

-És ez volt a baj már a zuhany alatt is? – kérdezte meg még Julie hitetlenkedve. -Emiatt hagytál ott, amikor átöleltelek?

Robert mellédőlt és a lány arcát nézte. –Ne akard tudni, mennyire szégyelltem magam abban a pillanatban. Fogalmam sem volt arról, merre jártam az éjszaka, hogy kerültem abba a gyalázatos állapotba, és amikor életem szerelme kedvesen átölel, ahelyett, hogy páros lábbal rúgna ki az ajtón, egy tehetetlen fadarab vagyok.  

Julie szinte megkönnyebbülten szorította magához. –Megoldjuk, hidd el, megoldjuk, csak próbálj meg nem foglalkozni vele! Már ha képes vagy rá.

Robert megcsókolta. –Mindenre képes vagyok, ha veled vagyok. Vagy legalábbis leszek. Esküszöm neked, mert annyira szeretlek.