A szerelem 4 keréken érkezik 16.

Marcus közben az internetet böngészte. Már alig látott az álmosságtól, amikor végre talált valami bíztatót. Az oldalon a könnyen hozzáférhető drogokról volt szó és a mellékhatásaikról. Iszonyatosan rossz viccnek érezte így józanodva, amit Roberttel csináltak, és ha már visszaforgatni nem is tudta az idő kerekét, legalább segíteni próbált. Csendben fohászkodott, hogy az információ, amire végre rátalált, közelebb vigye őt ehhez. Bár Rob elég drámaian fogalmazott, a dolog lényege az lehet, hogy nem áll fel neki, akkor pedig, tekintve, hogy eddig nem borult ki emiatt, ez egy új és remélhetőleg átmeneti  gubanc lehet. Nem nyugtatta meg a cikk igazán, amikor az olvasásban odáig jutott, hogy ez minden férfi életében legalább egyszer előfordul. Akkor még nálai is befigyelhet előbb-utóbb, hogy nem neki áll a zászló.

Szóval, ... leggyakrabban stressz, testi és szellemi kimerültség, aggodalom, alkohol vagy drog túlfogyasztása okozhatja ezt a hirtelen kialakuló impotenciát. Na, fasza... ezekből szegény srácnál egyszerre több is kipipálva.

A cikk írója kétféle szert is említett, ami az esetükben szóba jöhet. Erősségét tekintve mindkettővel kapcsolatban felhívta a figyelmet arra, hogy első alkalommal lehetőleg felügyelet mellett barátkozzanak vele, mert a hatása alatt álló személy néha beszámíthatatlanná válik. Remek, ők meg beletolták a teljes adagot, aztán ott hagyták egyedül, hogy majd kialussza a mámort, a rózsaszín repkedő kiselefántokat, aztán jót röhögnek az egészen.  Még jó, hogy nem tették el láb alól!

A másik szer már erősen közelített az illegalitáshoz, és a leírás szerint nagyon erős fejfájást, hányingert és impotenciát okozhat. Na, ez még jobb. Ahogy Dean beszámolt, Rob feje majd szétmegy, állandóan hányt és hát a többit meg ő maga vágta a szemük közé. Basszus, hogy Kristen is ilyen hülye volt, rá sem kérdezett, mi a fenét ad neki az ismerőse. Ők meg lazán beleszórták Rob italába, pedig a leírás szerint alkohollal fogyasztva a tüneteket tovább súlyosbították. A hatás időtartamáról egyik szer esetében sem írtak, így csak erősen kapaszkodott az egyetlen szóba, ami reményt adott rá, hogy hamarosan rendbe jöhet minden: átmenetileg.

Eközben Roberték csodás reggelre ébredtek. Majdnem tökéletes volt. A ragyogó napfényt a nyitott ajtóban libegő könnyű függöny szűrte meg, már most érezhető volt, hogy igazi tengerparti nap lesz. Csak egy kiadós szeretkezés tehette volna szebbé az ébredést, de erre most inkább egyikük sem gondolt. Julie Robert mellkasára hajtotta a fejét, hallgatta szívdobbanásait és arra gondolt, hogy alig néhány nap alatt az élete fenekestül felfordult. Már odahaza is tisztában volt vele, hogy ez a férfi nagyon sokat jelent neki, de az itt töltött pár nap alatt már annyiszor járták meg a szerelem hullámvölgyeit és tarajos hullámait, hogy szinte vágyott visszatérni a nyugodt, kiszámítható hétköznapokhoz. Nem tudta elhinni, hogy ez a mesevilág, amiben azért néha persze felbukkant egy gonosz kis manó is, egyszerűen az igazság legyen. Felemelte a fejét és nézte az arcot, amiről világszerte millió nő álmodozik és képtelen volt elhinni, hogy ő, pont ő az a szerencsés, aki elnyerhette a szerelmét. Ma sem értette miért. De hát a szerelem ilyen, nem lehet tudni, hogy mitől támad fel és mitől múlik el. Ő eleinte nem is akarta, hogy bármi elkezdődjék közöttük, és mára meg már úgy érzi, belehalna, ha elveszítené a férfit.

-Mi jár abban a komolyan figyelő buksidban? – mormogta Robert anélkül, hogy gyönyörű szemeit kinyitotta volna.

-Honnan tudod, hogy nézlek? – mosolyodott el a lány, és kicsit elé is pirult, amiért rajtakapták.

-Hát, felemelted a fejed, de még mindig ölelsz, tehát nem felkelni akartál. És ezen a puha halmocskán is érzem, hogy odabent felgyorsult a tamtam, aztán gondoltam, ez csak az én híres heartrob testem miatt lehet. – vigyorgott még mindig csukott szemekkel a férfi.

Julie kuncogva bökte oldalba: -Bravó Sherlock! Kicsit sem vagy beképzelt tökös fiú! – és abban a pillanatban fagyott bele a nevetés és a jókedv, ahogy a szó kicsúszott a száján. –Jaj, ne haragudj, nem úgy gondoltam, csak a cikk... – kezdett habogni, de Robert magához ölelte.

-Én nem tudom, mindenkinek ez a kifejezés maradt meg a legjobban abból az egész átkozott riportból. Beszélhetek én fennkölt mondatokkal a francia filmtörténetről, a távlati terveimről, a közelgő munkáimról, aztán tessék, még szívem hölgye is csak a lényeget hallja ki az egész oldalas hablatyolásomból. – aztán lustán elmosolyodott és kinyitotta a szemét.

-Semmi vész, tudom, hogy nem akarsz bántani. Ha a jövőben mindenen fennakadnék, ami egy kicsit is erre a dologra utal, hát... talán jobb lenne némasági fogadalmat tennünk. De azt hiszem, eleget lustálkodtunk, ideje lenne valami testgyakorlás után nézni. Már úgy értem... Na, látod erről beszéltem. Olyanok vagyunk, mint nyuszika, mindenről csak az jut az eszünkbe.  – azzal feltápászkodott és az ágy szélére csusszant. -Kié legyen elsőként a fürdőszoba?

Julie értett a kérdésből és eszébe sem jutott a férfi után menni. Inkább a telefonhoz lépett. Az rendben van, hogy megszökteti Robertet, de a történtek után talán jobb, ha nem húzza a végletekig  hűséges testőre idegeit. Dean meglepően jól vette a hírt, miszerint kisebb kirándulást terveznek. Jó utat kívánt és szép időt, aztán letette a telefont.

Azt persze nem kötötte a fiatalok orrára, hogy sejtette ő, hogy előbb-utóbb valami magánprogramot is szerveznek. Ha Robertnek legalább ehhez megjött a kedve, az máris fél siker. Persze, nem kell nekik mindenről tudni, például arról sem, hogy Julie bérelt kis kocsijára (amivel feltehetően menni szeretnének) kis jeladót biggyesztett. Aminek az üzeneteit majd az általa bérelt kocsiból fogja figyelni. Nem akart a nyakukra mászni, de jobb az óvatosság és az, ha minden eshetőségre készen a közelben van.

Mire Robert a fürdőszobából előkeveredett, elég letört ábrázatot vágott;  közben  Julie összecsomagolt egy piknikhez. Úgy érezte, egy próbát megér, ha kész tények elé állítja a férfit, vajon hogyan reagál rá. A morcosan közeledő Robert kezébe nyomott egy bögre kávét és egy süteményt, aztán belekezdett.

-Olyan csodás idő lesz ma, és holnap már utazunk haza. Legalább ezt a napot töltsük el kettesben kirándulva! – és közben megható kiskutyaszemekkel leste a választ. Robert megvonta a vállát, miért is ne. Egy kirándulás  legalább eltereli a figyelmét. De amikor Julie a garázsból kihozta a kis kocsit, nevetve tiltakozni kezdett:

-Azt ne is képzeld, hogy én ebbe a törpébe behajtogatom magam.

Julie csodálkozva nézett rá.

-Most miért? Ez is csak egy autó. Ráadásul nem olyan feltűnő nagy batár, mint amivel Dean hurcolászik. Az ablaka is színezett, nem igazán lehet felismerni, aki benne ül. És ki is gondolná, hogy a fesztivál  hosszúlábú sztárja egy Fiatt 500-assal furikázik a környéken.  – vigyorgott.

-Aha, nem feltűnő. De az majd feltűnő lesz, amikor lehámozod rólam – röhögött a fesztivál hosszúlábú sztárja. Aztán amikor rájött, hogy mit mondott, már nem is nevetett annyira. Hát, basszus, tényleg mindenről az fog az eszébe jutni? Aztán megrántotta a vállát és a sapkáját jól a szemébe húzva beült. Alighogy elindultak, kicsit távolabb Dean autójában pittyegni kezdett a kis készülék. Na, jól van madárkáim, akkor csak óvatosan! – sóhajtott a férfi és egyesbe tette a kocsit.

Robert útközben a tájat nézte, de az esze még mindig annál a telefonnál járt, amit indulás előtt kapott. Marcus hívta. Elhadarta neki a bocsánatkérésüket, amivel úgyszólván kitörölheti, és hát persze, ő a megbocsátó jó barát, akivel ki lehet baszni élete legszebb pillanataiban. Aztán Marcus csak mondta tovább. Hogy milyen információkat talált a neten, és szerinte biztos, hogy a szer csak a francos Diablo lehetett, akkor pedig a következőkre számíthat... és felsorolt pár igen kellemetlen  dolgot, amikről már volt szerencséje személyesen is meggyőződni. A beszélgetés alatt Marcus egyetlen dolgot próbált kihangsúlyozni... ez az egész pusztán átmeneti állapot. Azt ugyan nem írták, mennyi ideig tartó átmeneti, de nyugi, biztosan hamar rendbe jönnek a dolgok. Hát, ezt erősen remélte, mert fogalma sem volt, ép ésszel meddig bírja ezt a testvéri közelséget Julieval. Bár, ha őszinte akar lenni, még attól az első próbálkozástól is retteg, ami bebizonyíthatná neki, hogy a dolgok tényleg rendbe jöttek. Mert mi van, ha megint felsül. A francba, túl szép volt minden!

Egyszer csak arra figyelt fel, hogy a kikötő felé tartanak. Julie valóban lekanyarodott a kikötőhöz, majd – maradj a kocsiban! – felkiáltással kiszállt és beszaladt az irodába. Rövidesen egy vén tengeri medvével nevetgélve jött kifelé. Robert kicsit leengedte az ablakot, hátha elkap néhány szót a láthatóan pergő nyelvvel hadaró Julietól. Nem lett sokkal okosabb. És akkor Julie a kocsira mutatott. Robert lejjebb csúszott az ülésen, amennyire a szűk tér engedte. Az öreg bólintott, aztán nevetve intett nekik búcsút és visszament az irodába. Julie pedig vidáman nyitotta ki Robert mellett az ajtót.

-Uram, engedje meg, hogy a hajójára kísérjem! – bohóckodott.

-Mégis melyikre? – nézett körül a férfi. 

Julie egy kis motorcsónak felé mutatott, miközben a csomagtartóból kiemelte a kosarat. Aztán Robertre nézett:

-Na, lehámozzak rólad bármit is szépfiú? – búgta neki elváltoztatott hangon. Robert elnevette magát és kiszállt. Már automatikus volt a mozdulat, ahogy a sapkát mélyen a szemébe húzta és lehajtotta fejét. De senki nem foglalkozott velük. Elvette a kosarat Julietól és belement a játékba:

-Mutassa az utat kisasszony, én pedig követem Önt akár a világ végére is.

A csónak mellett toporogva Robert a lányra nézett?

-És ki fog minket a világ végére vinni? Csak nem te fogod vezetni ezt a ladikot?

-Ó, nem... én úgy láttam, hogy egy bizonyos Edward Cullen nagy jártassággal bírt a vízijárművek kezelése terén is. Nem ismeri véletlenül az urat?  – aztán a játékot kicsit feledve ijedten nézett a férfira: … Vagy az csak trükk volt, hogy el tudnál egy ilyet vezetni?

-Robert elmosolyodott: -Hát, ha összetöröm, majd rád fogom, végül is te bérelted.  - azzal óvatosan az imbolygó csónakba szállt és karját tartva besegítette a lányt is. Kicsit ismerkedett a műszerekkel, aztán nagyot sóhajtva elfordította a kulcsot. A motor berregve életre kelt. Na, talán menni fog – vigyorodott el, és óvatosan manőverezve a nyílt tenger felé vette az irányt.

A kikötő bejáratától egy távcső figyelte őket. Dean pedig komolyan elgondolkodott a visszavonulás esedékességén, mielőtt védence előbb-utóbb az őrületbe kergeti. De ki a fene gondolta volna, hogy hajót bérelnek. Már a BD forgatásán is meggyűlt vele a baja a gyereknek, erre most egyedül vág neki az ismeretlennek. Ha épségben partot ér, biztosan kitekeri a nyakát. De annak a bájos kis barátnőjének is, aki ezt az aprócska információt elfelejtette megemlíteni. Ennyit a feltűnés nélkül  követni őket ötletéről. Most itt rostokolhat, mert semmi értelme elindulni, hiszen fogalma sincs, hova tartanak a fiatalok. Lehet, hogy meg sem tudná közelíteni a helyet. A fene egye meg, hogy  mostanában egy dolog sem megy simán. Vagy csak öregszik?

Amíg Dean a borongós gondolataival volt elfoglalva, Robert a part mentén egyre magabiztosabban vezette a csónakot. A friss tengeri szél szinte kimosta belőle a szer utolsó páráit, már a feje sem fájt és lassan a gyomra is kezdte úgy érezni, hogy pár falattal alighanem meg tudna birkózni újra. Juliera nézett, aki szemét lehunyva élvezte a sebességet és a napfényt. Haját a szél kócolta össze és erről a férfinak eszébe jutott, hogy egy kis gyengédséggel talán ő is megpróbálkozhatna.

A sziklák között egy homokos partszakaszt vett észre, ami láthatóan távol esett minden emberjárta helytől. Óvatosan arrafelé vette az irányt. Julie megérezte a tempó- és irányváltást, ezért kiváncsian nézett körül.

-Istenem, de szép! – sóhajtott fel, ahogy a vad és mégis védett öblöt meglátta. Robert a sekély vízben lehorgonyzott, aztán a kristálytisztán csillogó vízre nézett.

 -Lehet, hogy sikerül  eljátszanom a macsót, de ha nem, akkor is vedd tudomásul, hogy rosszul bírom a kritikát. – vigyorgott rá a lányra és óvatosan a csónak széléről a vízbe csúszott. Rövidnadrága nem is lett vizes, a lágyan partra símuló kis hullámok nem veszélyeztették a stabilitását, így aztán dünnyögve a lányhoz fordult:

-Na, most kiderül, hogy a sok súlyzóemelgetésnek van-e valami értelme. Gyere, te nő, száraz lábbal léphetsz a paradicsomba! Feltéve, ha nem mocorogsz, mert akkor lehet, hogy az utolsó pillanatban mégiscsak megúsztatlak. – fenyegette meg játékosan.

Julie nevetve simult a karjaiba és olyan szorosan kapaszkodott a nyakába, hogy a férfinak esélye sem volt a vízbe dobni, hacsak nem vetődött vele együtt.  Amikor kiért vele a partra, lassan lecsúsztatta testén a lányt. Mindkettőjük szíve feldübörgött erre a gyengéd érintésre, de Julie játékosan kifordult az öleléséből.

-Jean, a kosarat is legyen szíves! – kényeskedett a csónak felé mutatva. Robert pedig nevetve ment vissza a csomagért. A kosarat és egy takarót magához véve elindult a part felé. Az utolsó pillanatban vette észre, hogy bokája mellett egy medúza szinte átlátszó teste úszik el. Ettől aztán sietősebb is lett a partraszállás neki is.

A leterített pokrócon Julie máris nekikezdett a kosár kipakolásának. Hozott mindenféle finomságot, vékonyra szeletelt marhasültet, francia mustárt, könnyű bort és a férfira gondolva sört is. A szőlő alatti kis zörgő zacskóban pedig az örök kedvencét, a színes M&M csokidrazsét. Könnyű blúzát kigombolta és hagyta, hogy a lengedező szellő lehűtse a bőrét. Robert néhány lépésnyire onnan a vizet bámulta kitartóan. Mindig is szeretett elveszni  a tenger végtelen  tágasságában. Aztán egy időben rájött, hogy egy nő vágyódó tekintetében ugyanennyire el tud veszni. Most bizonytalan volt, melyiket válassza. Aztán nagyot sóhajtva megállapodásra jutott magával. Ha a dolgok még nem is jönnek össze úgy, ahogy kellene, ez nem lehet akadálya annak, hogy megajándékozzák egymást néhány romantikus órával. És ő visszahozza a lány szemébe az extázis csillogását akkor is, ha csak addig él is. Megfordult és lassú léptekkel, szemében mosollyal, ujja hegyét harapdálva a takaró felé indult.