"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. május 21., hétfő

A szerelem 4 keréken érkezik 10.



Már nem létezett számukra más, csak a szenvedély. Robert egyre csak a lány nevét ismételgette, miközben simogatta és mindenütt csókokkal borította. A lány pedig szerelemmel eltelve csókolta vissza. Játék volt ez még, ismerkedés a másik még idegen, de már oly régen vágyott testével. Robert érzékeny művészujjai úgy játszottak a lány testén, mint a kedvenc hangszerén. És a zene, amit előcsaltak, úgy érezte repertoárja legjobb darabja lesz. Julie remegve ölelte magához és fenntartások nélkül tárulkozott ki előtte. Akarta ezt a férfit, jobban, mint eddig bármit életében; és tudta, hogy a lágyan kutató ujjai alatt megfeszülő izmos testben ma nem fog csalódni. Olyan szenvedély fűtötte a férfit, amelytől lángba borulhatott volna körülöttük a világ, azt sem veszik észre. Julie kezei érzékien simogatták a férfi testét. Izgalmas, részegítő érzés volt a sima, forró bőr érintése, a szőrszálak cirógatása, az ujjai alatt megfeszülő izmok játéka. Egy pillanatra arra gondolt, hogy erre az ölelésre várt a teste és a lelke is. Ezért nem látta meg eddig másban a férfit, ezért nem ébredt szerelemre senki más iránt. 

–Szeretnélek látni. – suttogta a férfi. Amikor gyengéden eltolta magától a lányt, Julie riadtan hunyta le a szemét, míg Robert kéjesen pásztázta a ruganyos testet.
-Csodálatos vagy, minden porcikád a tenyerembe illik – sóhajtotta áhítattal. Homoktól érdes kezével végigsimított a lány combján, csípőjén és a mellein át a torkára csúszott a cirógatása, mire Julie vágyakozóan felsóhajtott és közelebb feszítette hozzá a testét.
– Szereted ezt? – kérdezte Robert gyengéden. a következő pillanatban előrehajolt és vadul, szenvedélyesen csókolta meg. Julie úgy érezte, a világ elsüllyed körülötte. Élvezték egymás testének, csupasz bőrüknek  érintését. A férfi óvatosan helyezkedett még egy utolsó esélyt adva a lánynak. 

-Biztos vagy benne? – suttogta elszoruló torokkal. És magában csendesen fohászkodott, hogy a válasz igen legyen, mert fogalma sem volt róla, képes lenne-e elfogadni, ha a lány végül visszavonulót fújna. De Julie hosszú lábait a férfi csípője köré fonta, karjaival szorosan átölelte,és úgy csókolta vissza, mintha az élete múlna ezen a csókon. Néma válasza egyértelmű volt.  Amikor Robert végre magáévá tette, a lány úgy érezte az összetartozásnak ezt a fájdalmasan gyönyörű pillanatát soha nem fogja elfelejteni. Odaadóan viszonyozta a férfi szenvedélyét, boldogan a tudattól, hogy Robert ilyen vigyázó szerelemmel ölelte. 

Robert  arra eszmélt, hogy  a nap sugarai égetik a bőrét, lábujjait pedig már a tenger nyaldossa. Ezen elmosolyodott, pajzán ötlete támadt; és felült, hogy Julie lábujjait a kezébe fogja. A lány a hátán fekve, kócos haja szétterülve a feje körül,  maga volt az édeni kísértés. A férfi csak nézte elragadtatott tekintettel és arra gondolt, hogy ez most itt valóban maga a Paradicsom. 

Juliet valami különös elégedettség töltötte el. Odaadta magát annak a férfinak, akit teljes szívéből szeret. Bármi is történjék ezek után, ezt az élményt már senki nem veheti el tőle. A nők ősi, különleges hatalmát érezte már magában a tényben, hogy a testébe engedett egy férfit, aki remélhetően értékelni tudja ezt. Valami olyan kapocs tartotta fogva őket ezekben a percekben, ami miatt jó volt nőnek lenni. Ahogy a testük összefonódott, ahogy a lélegzetük keveredett, egyszeriben értelmet nyert az egy test-egy lélek  kifejezés is. 

Az első meglepettséget hamar felülírta a szenvedélyük és bármennyire igyekezett Robert óvatos maradni, tudta, hogy túlságosan tombolt benne a vágy… nem volt semmi finomkodás az első együttlétükben.De egyikőjük sem bánta, így volt tökéletes.

Egy pillanatra eszébe jutott, hogy talán felelőtlenek voltak,hogy idekint engedték szabadjára az érzelmeiket,  de a mámor utórezgései közepette úgy érezte, nincs az az ár, amit ne fizetne meg boldogan ezekért a pillanatokért
Dean – jutott eszébe hirtelen, …megcsókolta Juliet, ráadta az inget, ő maga pedig a farmert  próbálta sótól érzékeny bőrére felráncigálni. Felsegítette a lányt és átölelve a ház felé ballagott vele. Nem volt szükség szavakra. Soha boldogabbnak nem érezték magukat. Odabent Dean levele jól látható helyen fogadta őket. Azt hiszem, nincs ma szükség rám, holnap időben itt lesztek érted/értetek… ??? Steph a szállodában alszik, és én is

Mire a levelet átfutotta, a lány eltűnt mellőle. A fürdőszobában talált rá, ahogy a zuhany alatt a falhoz támaszkodva állt az ajtónak háttal, és a hátáról az erős vízsugárral verette le a homokot. Robert elmosolyodott, soha jobb fogadtatást. A következő pillanatban vágyakozva símult a langyos víz alatt Julie testéhez. A lány addig mocorgott, amíg megfordult az ölelésében, Robertnek ez ellen sem volt kifogása .Érezni akarta, ahogy a lányban növekszik a vágy a kezei között, ahogyan az a parton történt.  A zuhogó vízben csókolózva álltak, amíg csak el nem fogyott a levegőjük.  Akkor a férfi felemelte a lányt és a szájába suttogta: Szeress engem Vízitündérem! Aztán szép lassan elmerült a testében.  

Az este szinte elrepült. Közösen készítettek vacsorát, amit aztán kint a parton ettek meg. Bár az alkalom pezsgőért kiáltott, közös megegyezéssel az ásványvíznél maradtak. Holnap lesz Robert nagy napja, nem állhat fájó fejjel a kamerák kereszttüzében. Uszadékfákból tüzet raktak és a lemenő nap fényében újra szeretkeztek a tűz mellett. Éjszaka volt már, amikor a házba visszatértek és egy gyors zuhanyt követően összebújva aludtak el a hatalmas ágyban. 

Reggel Robert hirtelen azt sem tudta, hol van. Sokszor előfordult ez vele, amióta otthonról eljött. Aki szállodáról szállodára vándorol, néha néhány napon belül kontinenseket váltogat, nem tud otthonosan heverészni egyetlen ágyban sem. Aztán azonnal eszébe jutott a tegnap délután és tekintete, első mozdulata Juliet kereste. A lány a függönyökön átszűrődő napfényben még mélyen aludt mellette. A férfi gondolatban összehasonlította ezt a kisimult arcú ellazult nőt azzal a kétségbeesett lánnyal, akinek legutóbb látta. Reménykedve gondolt rá, hogy az elmúlt órák csodája rajta is meglátszik, és végre a fotósok és rajongók is azt az arcát kapják, amelyiknek a kezdeti sikereit köszönheti. A különbséget ha zongorázni tudná, alighanem sikeres koncertkörutat szervezhetne rá Steph. 
Steph! Soha nem fogja tudni meghálálni neki a segítséget, mert abban biztos volt, hogy a dolgok ilyen csodás alakulásában hűséges barátja és agilis ügynöke keze egyértelműen benne lehetett. A telefon pittyegése  riasztotta fel az ábrándozásból. Stephanie küldte el a mai menetrendet. Az órára nézett. Ha időben ott akar lenni, lassan ébresztenie kell a lányt.

Julie álmodott. Más nem lehetett az a leheletfinom érintés, ahogy derekáról lassan, érzékien csúszott le a könnyű takaró. De csak azért, hogy egy még érzékibb selymes cirógatás vehesse kezdetét. Jólesően nyújtózkodott , a legősibb női ösztönnel tudva, hogy ha kinyitja a szemét, egy férfi…, nem, nem, Robert elvarázsolt tekintetével nézhet farkasszemet. De amikor kinyitotta a szemét, nem látta Robert beszédes szüke szemeit. Mert a férfi szorosan lezárt pillákkal,szinte vallásos áhítattal készülődött éppen  végigcsókolni az ő már-már izomlázas testét.  Ahogy a köldökébe fújt, Julie egyszerre lett libabőrös és izgatott. Kuncogva hasra fordult, de az édes kínzás nem szűnt meg. Csípője két oldalán a férfi térdeit érezte, aztán Robert lassú, finom mozdulatokkal átgyúrta a vállait, aztán a hátát, a derekát, és amikor már éppen a fenekét kezdte volna masszírozni, Julie egy hirtelen mozdulattal feltámaszkodott. Robert abban a pillanatban rántotta magához. Szorította magához a nő törékeny testét, nyakából félrekotorta a kócos hajzuhatagot és forró lélegzetével az érzékeny bőrt kezdte harapdálni. Julie olyan hévvel feszítette magát az ölébe, amely meghívásnak egyszerűen lehetetlen volt ellenállni. 

A telefon már harmadszor szólalt meg, mire Robert érzett magában annyi erőt, hogy utána nyúljon.
-Steph nyugi, már éppen indulni akartam – dünnyögte bele a készülékbe.
-Aha, gondolom, azért nem vetted fel eddig. De most már tényleg jó lenne, ha összekaparnád, ami még megmaradt belőled, mert ma van a nagy napod, ha még emlékszel rá.  Dean hamarosan odaér, a szüleid rendben megérkeztek – mert gondolom, ez lett volna a következő kérdésed – és hogy én is kérdezzek valamit: Julie veled jön?
-Fogalmam sincs -, sóhajtott a férfi. -Erről nem volt alkalmunk beszélni.  De máris megkérdezem és szólok, ha együtt mennénk, oké?
-Jól van, és ha segítség kell, szóljatok időben, mert a csodatevő képességeimnek is vannak határai – sóhajtott lemondóan Stephanie és bontotta a vonalat.

Robert finoman cirógatta meg Julie ajkát és egy csókot nyomott rá. A lánynak azonnal kinyílt a szeme és szerelemesen ölelte magához.
-Fel kellene kelnünk, Dean mindjárt itt lesz. És Stephaniet is vissza kell hívjam, hogy ketten megyünk vagy egyedül dobsz oda az oroszlánok elé.
Julie azonnal éber lett. A Fesztivál! A nagy szerelmes hangulatban erről teljesen elfelejtkezett. Arról meg végképp, hogy végiggondolja, mi lesz, ha Robert meghívja. Szerencsére Robert folytatta a mondandóját.
-Nem kell félned, a vörös szőnyegre nem tudnálak magammal vinni, ezt már jóval korábban be kellett volna jelenteni a szervezőknek. De itt lesznek a szüleim is, és szeretném, ha velük és Stephanieval együtt izgulnád végig értem a mai estét. Sokat jelentene, ha ott tudnálak a közelemben. És olyan kiskutyatekintettel nézett a lányra, aminek egyszerűen képtelenség volt ellenállni.
-Oké, ott leszek. – mosolygott. Aztán majd sírva nézem, ahogy mindenkié lehetsz, csak az enyém nem- gondolta  tovább magában. 

-Akkor kapkodd magad, mert Dean bármelyik pillanatban ránk törtheti az ajtót; majd a szállodában  puccba vágjuk magunkat. Nekem előtte még találkoznom kell a fotósokkal is, ráadásul egy exkluzív interjút is kértek még a vetítés előtt. A következő pillanatban az eltelt órákat meghazudtoló energikussággal  indult zuhanyozni, szigorúan magára zárva az ajtót. Jobb az elővigyázatosság, eddig még nem sikerült megállnia, ha Julie is odabent tartózkodott. Csomagjából egy új fekete farmert és könnyű inget vett elő, majd egy fekete bőrcipőt is. Az interjúhoz nem szándékozott öltönyt húzni, éppen elég lesz abban feszengeni egész este, sőt még a bemutatót követő after partyn is. Fél kezével az ingét gombolta, a másikkal Stephet hívta, de amikor Julie elriszált előtte a fürdőszoba irányába, játékosan a fenekére csapott. -Aztán megismerjelek ám, nem akarok valami puccos dámát keresni a tömegben.  Julie kacéran rámosolygott. A minden eshetőségre magával hozott ruhát Robert úgysem látja mielőtt az interjúra indul, utána meg… nem lesz alkalma reklamálni.

Dean rezzenéstelen arccal pakolta be a táskákat a kocsiba. Julie pedig kicsit elfogódottan ült be Robert mellé a hatalmas fekete autóba. A könnyű nyári ruha, amiben volt, sokkal jobban illett ehhez a romantikus házhoz és a környékhez, mint a nyüzsgő cannesi divatbemutatóhoz. Robert kíváncsian akart belelesni a terjedelmes szatyorba, amiben az alkalomhoz illő ruha rejtőzött, de Julie játékosan a kezére csapott. Meglepetés!
Stephanie gondos tekintete végigsiklott Robert sportos eleganciáján, a cipőt látva sóhajtott egyet. Julie kíváncsian nézte, mi váltotta ki Stephanie rosszallását és mosolyogva látta a libegő cipőfűzőket. Ez a pasi nem hazudtolja meg önmagát. 

Amikor Robert lehuppant az egyik fotelbe, hogy a sminkes végigsöpörje arcát az alapozó ecsettel, ami a fotósok számára láthatatlanná teszi az izzadtságcseppeket, Julie hirtelen ötlettől vezérelve elé térdelt. Robert elkerekedett szemekkel nézte. Agyában egymást kergették a póz keltette pajzánnál pajzánabb gondolatok és mire a lány fénylő ajkáról el tudta szakítani a tekintetét, minkét cipőfűzője szorosra kötve  díszelgett. Ujjával játékosan megfenyegette és magában megjegyezte, hogy a lány ezért a kis terrorista akcióért még megfizet. Nem sokkal később megérkezett Tim, hogy az interjúra kísérje. Amikor a lányhoz fordult, hogy egy csókot söpörjön be indulás előtt, a sminkes az ecsetét közéjük billentve csóválta a fejét. A lány vigyorogva csücsörített és egy puszit dobott feléje. Robert gondolatban ezt is felírta a listájára. 

Robert alig lépett ki az ajtón, amikor egy csinos szőke nő ölelte át óvatosan. Tim sóhajtva jelezte: - Két percet kapsz. A szobába visszalépve a férfi szeme azonnal Juliet kutatta, aki csodálkozva nézett rá. Rohannom kell, de apa, anya... ő Julie, Julie ők a szüleim, Richard és Claire. Nagyon kérlek titeket úgy ismerkedjetek, hogy közben ne rajtam köszörülje a nyelvét mindkét tábor. Kacsintott, és a türelmetlenül toporgó Tim után indult. 

Julie pirulva ácsorgott a szülők mosolygós, de ugyanakkor mindent felmérő tekintetének kereszttüzében. Szerencsére Stephanie is előkeveredett a fürdőszobából és átvette az események irányítását. Hellyel kínált mindenkit, a szobaszolgálattól kávét, frissítőket rendelt, aztán kedélyesen a csodás napsütésről kezdett cseverészni. Julie volt az, aki előbb feladta.
-Bocs, Steph, de azt hiszem az időjárásnál talán fontosabbnak érzik Robert szülei, hogy arról beszéljek, mit is keresek itt. Nem tudom, mennyit tudnak, nem akarom a részletekkel untatni Önöket, de Robert és én ... szóval, azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, ... izé, tulajdonképpen nem is tudom, hiszen ...  – a lehengerlőnek indult bemutatkozás tétova dadogásba fulladt. Claire elmosolyodott.

-Ne izgasd magad drágám, azt hiszem tudom, mit akarsz mondani. Szerelmesek vagytok egymásba. Fiatalok vagytok. Ez teljesen természetes. Mondjuk, az már nem annyira, hogy nekem erről senki nem beszélt – villant a tekintete Stephanie felé -, de hát végül is most beszélünk róla. Igaz, néhány óra múlva a fiamnak élete egyik legfontosabb estéje  lesz, jobban nem is időzíthette volna a meglepetését.
Julie érezte hangjában az árnyalatnyi szarkazmust.

-Nem, akkor azt hiszem jobb, ha az elejéről kezdem. Robert alkalmazásában álltam néhány héttel ezelőtt...
-Az alkalmazásában? - vágott közbe elkerekedett szemekkel Claire. –Könyörgöm, mire alkalmazott a fiam egy ilyen fiatal kislányt?
-A sofőrje voltam – vágott apró grimaszt a lány.
-A sofőrje??? – Claire már nem is próbálta a meglepettségét és talán némi rosszallását belesűríteni a kérdésbe. –Miért kellett az én fiamnak sofőr? Hiszen itt van Dean. Meg hát van jogosítványa neki is. És akkor azt már ne is mondjam, taxi is van a világon.
-Nos, Robert kicsit bizonytalan még a vezetés terén – vette át a szót Stephanie. Arra gondoltunk, hogy a legutóbbi paparazzis összetűzése után talán jobb, ha valaki a segítségére van, amíg kellő gyakorlatot szerez.
-Na, de egy nőt? – Claire továbbra sem tudott napirendre térni a tény felett.
-Egy nagy gyakorlattal rendelkező nőt – nézett vele farkasszemet Julie.
-Nagy gyakorlattal ... – ez már csak sóhajtás volt Claire száján és ahogy levegőért kapott, nyilvánvalóvá tette, hogy egészen másra gondol. Richard ebben a pillanatban érezte, hogy jobb, ha közbelép.

-És hol szerezte ezt a nagy gyakorlatot? – a vidám kérdésben őszinte érdeklődés érződött.
-A nagybátyámnak limuzin-kölcsönző cége van. Ő tanított meg még kislányként vezetni, és az azóta eltelt időben igazán nem hoztam rá szégyent, amikor kiközvetített.
A lány direkt fogalmazott ilyen kétértelműen, és nem csalódott. Claire felcsuklott az utolsó szó hallatán. De Richard felnevetett.
-Ott a pont kislány, de ne heccelje, mert előhozza belőle az anyatigrist. Drágám, te pedig nyugodj meg és ne keress ott is más értelmet, ahol nincs. 

Stephanie eközben arra gondolt, hogy az ismerkedés ennél rosszabbul már nem is kezdődhetne. Claire máris ellenszenvet táplál, Julie pedig egyre provokatívabb. Ideje közbelépnie.
-Claire, ne haragudj, van egy problémám, és szívesen venném, ha segítenél nekem – szólt kérlelően Robert anyjához, aki elkapta a tekintetét a lányról és Stephaniere mosolygott. –Szívesen. 
A két nő az ajtóhoz lépett és kiment. Richard pedig elismerően bólogatott:
-Stephnek igazán van érzéke az emberekhez. Robert jobb kezekbe nem is kerülhetett volna. És a feleségem se – mosolyodott el a végére. –Tudja, az a tény, hogy Step-fel ilyen közvetlen viszonyban vannak, számomra máris elég garancia rá, hogy nyugodt legyek, amiért Ön Roberttel van.  Érdekesen indult az ismerkedésük, és őszintén kíváncsi vagyok, hogy mostanra hogyan alakult ez az alkalmazotti viszony maguk között. Mert azért remélem, amennyiben nyilvánosan mutatkoznak, már nem a főnöke? 

-Julie nagyot sóhajtott. Nem, már nem. Nos, az úgy volt, hogy ... és beszélt, beszélt... elmondta  a rendszeres összetűzéseiket, amikor a férfit próbálta „nevelni”, beszélt Kai-ról és arról, hogy szakítottak mielőtt még járhattak volna. Végül a tegnapi nap eseményeitől még mindig ragyogva, bevallotta, hogyan érez a férfi iránt. Richard jó hallgatóság volt. Nem szólt közbe, de látszott rajta, hogy minden szót megjegyez. Julie csak remélni merte, hogy amikor majd elmeséli a feleségének a hallottakat, Claire is egy kicsit jobb belátásra tér. 

Mire gondolatban idáig ért, az ajtó kitárult. Claire és Staphani érkezett vissza.
-Nos, azt hiszem, az elnézését kell kérjem a korábbi ... khm, stílusomért – kezdett bele Claire. Stephanie volt olyan kedves és felvilágosított azokról a dolgokról, amikről az elmúlt hetekben nekem sejtelmem sem volt. Kérem nézze el nekem, ha barátságtalan voltam, de nehéz egy anyának megélnie, hogy az egyszem fiacskája még arra sem érdemesíti, hogy a gondjait megossza vele. Tagadhatatlan, hogy a legutóbbi telefonbeszélgetésünk alkalmával a fiam nagyon maga alatt volt, aztán amikor felkerestük, olyan hangnemben beszélt velünk, hogy ha nem róla lenne szó, többé feléje sem néznék. És most... most olyan, mint régen. Vidám, felszabadult. És ezt magának köszönhetjük. Bocsásson meg, ha megbántottam.  – halkult el a végére. Richard szeretettel ölelte magához és egy puszit nyomott a feje búbjára. 

Julie pedig csak pirulva hajtotta le a fejét. – Igazán nincs mit – suttogta. –Kettőnkért tettem.
Stephanie megkönnyebbülten sóhajtott. Ismét egy gonddal kevesebb. Ha ilyen ütemben telik az idő, akkor az egyik legeredményesebb napját zárja az este végén. Csak már lennének túl a bemutatón! Erről aztán eszébe jutott, hogy a ruhákat elő kell készíteni, fodrász, sminkes érkezik hamarosan, és egy kis gyorstalpalót is tartania kell Julienak, mire számíthat még az este folyamán.  De akkor megcsörrent a telefonja. A porta kereste, hogy bizonyos Juliette Damien kisasszonyt a telefonhoz tudna-e hívni.

A riporter gondosan készült. Ugyan elsütötte a mára már szinte gyűlölt sztereotíp kérdést az Alkonyathoz képest  megdöbbentő karakterváltásról, de Robert egy elmeorvos nyugalmával kedvesen, néha játékosan viccelődve beszélgetett. Még mindig idegesítette, hogy forgasson bármit, a vámpír szót, mint jelzőt odabiggyesztik minden szerepe mellé. Nehéz lesz így  elfogadtatnia azt az új Robertet, aki ma este a vásznon megjelenik. Ha Eric karaktere nem lesz ebben a segítségére, akkor már soha senki.  A beszélgetésre próbált koncentrálni, és a mostanában rá jellemző mogorva, nyegle, mindent elbohóckodó stílus nyomtalanul eltűnt, helyét egy komoly, átgondolt, a terveit  aprólékosan átgondoló riportalany vette át. Az újságíró a megkönnyebbüléstől teljesen ellazult, és elkövette a főbenjáró hibát,  rákérdezett a Julie-ügyre. Robert abban a pillanatban zárkózott be. A magánélete soha nem volt téma, ezt a szokását még e tiszteletreméltó fesztivál és az azt övező  érdeklődés hatására sem szándékozik megtörni.  – mondta kimérten és megköszönte az interjút, holott  abból még hosszú percek lettek volna hátra. Mire a szobájába ért, már újra tudott mosolyogni. Volt néhány szabad perce mielőtt a fotósokkal találkozik és ezeket a perceket mindenképpen Julieval akarta tölteni. A lány azonban nem volt a szobában. Robert értetlenül nézett körbe. Az esti öltözéket rejtő ruhazsák is eltűnt, így viszonylag nyugodtan  várta, hogy a fotózás kezdetére Tim érte jöjjön.Julie biztosan készülődik.

8 megjegyzés:

Gabó írta...

Jó volt! De......Tudod.....
Az elején nagyon túl akartál lenni. :( , pedig nagyon jó dolgokat ki lehetett volna hozni Julie első együttlétéből a szeretett férfival.
Hát elővettem a fantáziám, de ha közben vezetgetted volna a kezemet jobban élveztem volna.
Anyatigris és Vizitündér összecsapása az azért tetszett. :)
és Richardban is kellemesen csalódtam. (L)
Szegény Robert, hogy megijedt az üres szoba láttán!
Julie remélem nem fog unatkozni, míg Robert jópofizik a fejesekkel.

Gabó írta...

Oh, majd elfelejtettem, jó lett a levegősebb kinézettel. Köszönöm, mert így nem veszek el a fejezeten belül!
Remélem nem bántottalak meg az előbbivel! Szeretés van ! :)

Golden írta...

na, önkritikát gyakoroltam és a zuhogó esőben ma reggel kicsit átírtam. Mondom, kicsit XDDDD

Gabó írta...

Jájjj......látod csajszi! Ügyes vagy Te! Nekem ennél nem is kell több!
Elég ennyi, most már tökéletes!
Á....csak sóhajtozom, sóhajtozom.
Köszönöm! ;)
Pusza!

Gabó írta...

Megint én! XDDDDDDDDD
Egyetlen kis kritika, és ígérem befejeztem, befogom a "számat". Nekem az a pillanat kimaradt, amikor közli Julie, hogy még nem volt férfival. Azért ezt elszokták mondani, és elvileg a romantikus forgatókönyvek szerint a hímnemű egyedek ennek elvileg örülni szoktak. XDDDD
Azért egy Robertes áll leesésnek, meglepődésnek örültem volna.
Hiszen magáénak tudni egy addig "érintetlen" lányt azért jó érzés lehet. Vagy nem! Még nem voltam pasi...asszem...vagy csak nem emlékszem rá. XDDDD
ÁDÁM, ha erre járnál, örülnék a véleményednek e témában! ;)
Befogtam, cipzár a számon ! Pusszantás! ;)

Golden írta...

tönkreteszel, mindjárt cserélek... de... egyszerűbb lenne neked elküldeni bétázni, mint itt magamban bénázni XDDD

zsorzsi írta...

Menthetetlenül be kell sorolnom magam a romantikusok táborába...de azért még próbálom tartani magam .Szerintem ,ne görcsölj a javítgatásokon . Ez a Te ff -ed,Te tudod ,hogy mit ,hogy akarsz megmutatani nekünk.

csez írta...

Tökéletes!!!
<3