"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2012. május 24., csütörtök

A szerelem 4 keréken érkezik 13.


Julie hirtelen azt sem tudta, hogyan reagáljon. Na, akkor az álmodozásnak annyi. Talán jobb is, ha el sem megy ma este erre a vacsorára. Csak megint az újságokban láthatná viszont magát, az meg nem hiányzik. Megértett ő persze mindent, azt is, hogy Robertnek nem sok szava lehet a producerek és más pénzemberek között. Eddig nem is gondolt rá, hogy Kristen filmje is itt van a fesztiválon, előbb-utóbb megjelenik ő maga is. Hát, megérkezett. És a forgalmazók máris kisírták, hogy a sztár-páros, akik most külön-külön méretik meg magukat, együtt jelenjenek meg a jótékonysági esten. Kristen egyedül érkezett, de ha jött volna vele bárki is, akkor is ragaszkodtak volna ehhez a párosításhoz. Kezdte belátni, hogy Robertnek sem egyszerű az élete, amikor még a forgatások közti idejével is mások gazdálkodnak.
Robert persze győzködte, hogy jöjjön el  ő is, biztosan találnak egy magányos úriembert, akinek a karján bevonulhat, de szíve mélyén ezt ő sem akarta és Julie érezte ezt. Kedvetlenül tápászkodott fel a homokból és bement a házba, a férfi még üldögélt tovább és próbált rendet tenni a gondolataiban.

Pedig annyira szépen elképzelte. Hazajön ez után a nehéz nap után, szeretkeznek egy viharosat, ..vagy kettőt, aztán lassan készülődni kezdenek egy estélyre, ahol végre büszke férfiként vonulhat be, karján a kedvesével. Nincs titkolózás, bujdosás, villoghatnak a vakuk, egy röpke pillanatra eldicsekszik azzal a kinccsel, ami egyes egyedül az övé.

Az rendben van, hogy Julie nem gondolt Kristen érkezésére, de őszintén szólva ő maga sem. És úgy tűnik, az őket körülvevő csodás burok figyelmetlenné tette Stephet és Timet is, mert nekik sem jutott eszükbe a nagy tervezgetés közepette. De nem teheti meg Kristennel sem, hogy cserben hagyja. Hónapokkal ezelőtt meg is ígérte neki, de hát akkor még nem tudta, hogy micsoda változások állnak be a magánéletében. Amikor először szembesült vele, hogy a mai estéje mennyire más lesz, mint ahogy tervezgette, elsőre arra gondolt, lemondja az egészet. Megfázott, megy a hasa, elütötte egy hajó, mit tudom én, valamit kamuzott volna, de hát Kristen direkt erre az estére időzítette az érkezését, nem szúrhat ki vele. A fene egye meg! – próbált beletúrni  a hajába, aztán a lehetetlen mozdulat nevetésre késztette. De hát hülye vagyok én? Itt ülök és búslakodom, amikor Julie bent a házban alighanem a ma estét siratja. Nem elég, hogy az esténket elrontották, még a délutánunk is veszendőbe menjen? És már rohant is vissza, hogy legalább ezt a néhány órát azzal tölthesse, akivel szíve szerint az estét is szeretné.

Julie üldögélt a nagy ágy közepén és szemezett az öltözőfülke ajtaján libegő ruhával. Pedig micsoda meglepetés lehetett volna Robnak. Hirtelen gondolt egyet és lekapta a fogasról, óvatos mozdulatokkal belebújt. A cipzárt még épp csak felhúzta, amikor hátulról egy forró száj tapadt a meztelen vállára.
-Édes Istenem – sóhajtott a férfi, te lettél volna a legszebb nő az egész puccos kivonuláson. Hozzád sem merek érni ebben a ruhakölteményben.  Főleg nem ilyen homokosan.
Julie azonban a ruhára ügyet sem vetve feszítette hozzá a testét. A vékony anyagon át érezte, hogy a látvány nem hagyta hidegen Robertet, és a mohó vágy szétáradt az ő testében is.
-Az sem olyan nagy baj, ha egy kicsit összegyűrődik – suttogta élvezettel, ahogy a férfi karjai a mellére simultak. Robert az ajtó felé hátrált, de egy pillanatra sem engedte el. –Dean még itt van. – magyarázta, majd egy határozott mozdulattal ráfordította a kulcsot. Aztán ölbe kapta Juliet és az ágyhoz vitte. Tartotta a karjaiban, aztán lassan az ágy mellett a talpára állította. Közben hagyta, hogy a lány érezze minden szerelemre éhes porcikáját.

-Vetkőztess le! – suttogta neki és Julie elveszve a most szinte zölden sötétlő szürke szemekben, sorra bújtatta át a gombokat. Az ing légiesen szállt át a szobán. Nemsokára követte egy póló, aztán a lány még mindig Robert tekintetétől elvarázsoltan, a nadrág gombjáért nyúlt. Amikor lassú, kínzó mozdulatokkal lefelé kezdte tolni a nadrág derekát, ujjait a szoros boxer alá csúsztatta. –Spóroljunk meg egy kis időt, olyan közel már az este. – suttogta buján a férfi vágytól ködös szemeibe fúrva a maga vágyakozó tekintetét. Ahogy a nadrágot tolta lefelé, hirtelen ötlettől vezetve lassan letérdelt a férfi előtt. Robert óriásira tágult pupillákkal várta, hogy legszebb, legizgalmasabb erotikus álmai itt és most valóra váljanak. Ezzel a nővel átélni mindazt, amit korábban álmatlan éjszakákon fantáziált. Amikor a lány a szájába vette, felhördült és kapaszkodó után kapott, de csak Julie selymes fürtjeibe túrhatott bele. Egy ideig hagyta sodortatni magát az érzékiség forró lávájában, de mielőtt elégett volna, felemelte magához és az ágyra hanyatlott vele. Ez a gyengédség, ami a lány felfedező próbálkozásait kísérte, és a testét borító lágyan simogató fehér anyag együtt olyan erotikusnak hatott, amilyen élményre nem is  emlékezett. Ő is igyekezett szelíden elvinni a végső gyönyör határára, de be kellett lássa, ehhez nincs meg a kellő önfegyelme. Már annak is örül, ha ezt a szépséges anyagot nem tépi le a lány testéről, amiért akadályozza őt, hogy teljesen birtokba vehesse. Kicsit lassított a tempón, hogy az önuralmát  visszanyerje, közben óvatosan kihámozta a drága kelméből. Az óvatosság csak eddig tartott. A ruhát félredobva kitört, tombolt, mindenhol ott akart lenni, a lány minden egyes négyzetcentiméterére volt egy csókja, egy érintése. Amikor végre egyesültek, úgy érezte magát, mint a hajós, aki hazatért és a nyugodt öbölben kényelmesen elbibelődhet a hajója kikötésével. A lassú, érzéki mozgás Juliet is elsodorta arra a pontra, ahonnan együtt zuhantak alá.

Robert fáradhatatlan volt, mert csak arra tudott gondolni, hogy ezt az estét elvették tőlük. Ki tudja, mikor sikerül megszöknie, és ki tudja, ez után az este után milyen kellemetlen meglepetést tartogatnak még nekik. Julie pedig nagyjából ugyanezekre gondolt. Ha már nem lehet mellette ma este, akkor az utolsó cseppig ki akarja élvezni, hogy most itt van vele. Kristen érkezése ki tudja, még milyen előre nem látott akadályokat gördít az útjukba. Pedig holnap el akarta rabolni Robertet, lehetőleg Deant is hátrahagyva, hogy a környéken barangoljanak, csónakázzanak, szeretkezzenek, hogy pár órára elhitesse a férfival, ők is csak egy hétköznapi fiatal pár, akik a kibontakozó szerelmük legszebb napjait élvezik. De nem táplált hiú reményeket. Ahogy a mai estét, úgy a következő napokat is felülírhatják mások. De amit most megosztanak egymással, az már örökre az övék marad.

Induláskor Robert körbefordult Julie előtt. –Megfelel így szerinted? Cannesban adni kell a formaságokra, nem állíthat be egy farmerban és pólóban. A még nem is olyan régen együtt próbált öltönyök egyike, egy szmoking  volt rajta. Halálosan elegáns volt – Julie szerint. Szerinte, mint egy kimenős pingvin-tábornok. Szerencsére a csokornyakkendőt Julie egy laza csuklómozdulattal visszadobta a bőröndbe és egy elegáns fekete selyem nyakkendőt kötött fel inkább. Amiről aztán emlékezni kezdett és majdnem visszakerültek az alaposan szétdúlt ágyra.
-Mivel töltöd az estét? – kérdezte a lánytól, miközben fényes cipőit kötötte be.
-Olvasgatok, tv-t nézek, de talán csak a tenger zúgását hallgatom majd kint a teraszon – válaszolt vállat vonva a lány. -De az is lehet, hogy visszamegyek a kórházba, felváltom Joannát, hiszen már alig áll a lábán. Neki is pihennie kéne, de amíg Alfred bácsit nem ébresztik fel az altatásból, képtelen igazán aludni. Ezek a rövid kis szundikálások pedig egyre inkább kimerítik őt is. 
Robert együttérzéssel gondolt a nagybácsira és állhatatos barátnőjére, lágyan megsimogatta Julie arcát, miközben gyengéden megcsókolta.
–Neked is pihenned kellene. Azt hiszem, ma délután kihajtottuk magunkat és egymást – vigyorodott el, ahogy az újra vállfán lógó fehér ruhacsodára esett a tekintete.
-Nem panaszkodom – suttogta vissza a lány, és csücsöri csókot cuppantott Robert orrára. -Na, menj, mielőtt kihámozlak ebből az elegáns hacukából! – kacsintott rá. Robert nevetve lépett ki a szobából.
Útközben jutott eszébe, hogy még valamit mondani akart neki, így aztán felhívta. Julie az első csengésre felvette a telefont.
-Ne várj meg, nyugodtan feküdj le! Sietni fogok vissza hozzád, de fogalmam sincs, mikor szabadulok. – mondta a férfi, majd egy cuppanós puszit küldött az éteren át. –Aludj jól!  - és letette.
Julie nézte a kezében tartott telefont, és kicsit keserűen ismerte be magának, hogy a férfi nélkül a jövőben már aligha tud jól aludni.

Unalmában a konyhában tett-vett és a kezébe akadt a magazin, amit a pénztárosnő tett a csomagba.  Robert Pattinson két tűz között” harsogta a címlap. Julie kicsit félve, de ugyanakkor mazochista módon kíváncsian  lapozta fel az aktuális oldalt. Szerencsétlenségére túl jól tudott franciául ahhoz, hogy a szenzációhajhász cikk minden sorát értse.
A fesztivál sztárja, akinek nagy sikerű filmjét, a Cosmopolist tegnap este láthatta a közönség, a vetítést követő partyn még meghitten ünnepelt a képen szereplő ifjú hölggyel, akinek kilétét kutatva érdekes információhoz jutott tudósítónk. Ms.Juliette Damien Hollywood üdvöskéjének alkalmazásában állt korábban,mint a sztár sofőrje. Igen, igen Uraim! Tanuljanak Robertünktől! Vagy talán Robertnek kéne megtanulnia vezetni? Később  aztán máig nem tisztázott okok miatt felbontották a köztük lévő szerződést. Most mindenesetre mindenkit meglepett az a nyílt flörtölés, amit teljesen váratlanul épp a fesztivál idejére és Cannesra időzítettek a szerelmesek. Mr. Pattinson azonban jobban teszi, ha mára nem szervez újabb randevút, hiszen  hamarosan megérkezik barátnője, Kristen Stewart, akivel már hosszú ideje hol bevallják, hogy titkolják állítólagos kapcsolatukat. De tény, hogy kollegiális kapcsolatnál több van közöttük. Ms. Damien pedig jobb, ha óvatos, ha a harcias SnowWhite védelmezni érkezik hercegéhez fűződő jogait.

Aha, akkor ezért drukkol neki a szimpatikus kis pénztáros lány. Hát, ez hízelgő. Nem úgy, mint az a megfogalmazás, amely azt sejteti, hogy ő más barátjával kikezdene, ország-világ előtt flörtölne. Nem akarta komolyan venni az írást. Azok után, ami köztük az elmúlt két napban történt, már nem. De nem tehetett róla, hogy a fullánk bent maradt a bőre alatt. Később a teraszon üldögélve és a tenger hullámainak morajlását hallgatva csak arra tudott gondolni, milyen képekre ébred holnap reggel.  És nem kellett a bulvársajtóban csalódnia.

Az első meglepetés akkor érte, amikor hajnaltájban felébredve hiába tapogatta meg maga mellett az üres, hideg ágyat. Keserűen gondolt rá, ha Robert visszajött volna hozzá, az érkezését biztosan észrevette volna. Bármennyire fáradt lett volna, biztosan magához húzza és ... Biztosan ...  Sóhajtva felkelt és a konyhába ment, hogy egy teát főzzön magának. A teával aztán kiköltözött a teraszra és bánatosan nézte a hajnali borongásban gyűlő felhőket. Ma nem lenne szép kiránduló idő – gondolta búsan. Merthogy kirándulás sem lesz, abban szinte biztos biztos volt.

Nyolc órakor már nem bírt tovább megmaradni a házban. A fészerből előszedte Joanna biciglijét és elkarikázott a boltba. Nem a tegnapi pénztáros ült a kassza mögött és szinte hálás volt ezért a sorsnak. Nem akarta látni a lány szánakozó tekintetét, mert az újságokban már biztosan ott virít néhány esti fotó.  Minden erejével azon volt, hogy ne is nézzen az újságos állvány irányába.
A gyümölcsöket a bicigli csomagtartójába tette és visszaindult a ház felé. Aztán gondolt egy nagyot. Ha Robert még egy üzenetet sem volt képes küldeni a nagy elfoglaltsága közepette, akkor minek üldögéljen otthon valami hírre várva. A város felé fordult és teljes erejével tekert a kanyargós parti úton. A kórházba már úgy érkezett, hogy a szél felszárította a könnyeit és a fáradtságtól már pótolni sem tudta őket. Joanna meglepetten kapta fel a fejét, amikor benyitott. -Ó, istenem, akkor mégis csak megkaptad az üzenetemet - nézett rá boldogan. –Alfred felébredt és úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben van. De drágám, te miért nézel úgy ki, mint aki mindjárt elájul?
És Julie nemcsak úgy nézett ki, hangtalanul összecsuklott.

A nővérek ijedten szaladtak oda hozzá, Joanna a fejét az ölébe fogva simogatta az arcát. Amikor Julie magához tért, egy pohár vizet nyomtak a kezébe. Mire az orvos is előkerült, már tűrhetően érezte magát. –Elnézést, nem akartam ilyen riadalmat okozni, csak ma még nem ettem egy falatot sem, rögtön ide kerekeztem a kórházhoz.
-Olyan messziről? – kerekedett el Joanna szeme. Ahogy nézte Juliet, biztos volt benne, hogy a barátjával lehet összefüggésben a lány zilált lelkiállapota.
-Gyere, igyunk meg egy kávét a büfében! – javasolta. –Alfrednál most úgyis különféle vizsgálatokat végeznek, várnunk kell.
Julie engedelmesen és kissé tétova léptekkel követte az asszonyt. A kávé és a szendvics hozott egy kis színt az arcába, de nyilvánvaló volt, hogy a lelke még mindig háborog. Joanna nagyot sóhajtott, aztán elment újságért. Visszafelé már az ő arca is Juliéhoz volt hasonló.

Némán letette az asztalra az újságot, aztán megsimogatta Julie vállát. Julie anélkül is tudta, hogy Robert távollétére kap most magyarázatot, hogy a cikket végigolvasta volna. A címlapon Kristen a tulajdonos magabiztosságával kapaszkodott a férfi öltönyébe, Robert pedig mosolyogva simította el a lány nyakából a haját. Meghitt mozdulat, melyet szívből jövő meleg mosoly kísért, még azzal sem mentegethette, hogy zavarában vagy kötelességből villantja a fotósok felé ragyogó fogsorát.  Nem, Robert nagyon is jól érezte magát ebben az ölelésben. Nagy betűkkel egy tegnapi nyilatkozatát idézték: Részemről bármire nyitott vagyok.  Agya automatikusan kutatott valami hihető magyarázat után, de igazából az fájt neki, hogy tegnap este óta hírét sem hallotta. Ha Kristennel is múlatta az időt, ha ott is aludt a szállodában, azért telefonálhatott volna. Persze, akkor magyarázkodni kell, és úgy látszik Robert is olyan férfi, aki inkább megszökik a konfliktusok elől.  Nagyon sóhajtva kinyitotta a lapot és a cikkhez lapozott.

Perceken belül megtudta, hogy a bájos és tehetséges Kristen (itt azért nem állta meg, hogy egy grimaszt ne vágjon)hírét vette barátja hűtlenkedésének és az első géppel megérkezett Cannes-ba, hogy visszaszerezze jogos tulajdonát. (Robert, hát hagyod, hogy így emlegessenek?) Mindenesetre Robert  egy újságírói kérdésre, miszerint terveznek-e barátnőjével a közeljövőben valami  elkötelezettséget, egy kacsintással kísérve csak ennyit válaszolt: Részemről bármire nyitott vagyok. Ez aztán a beismerés! Annyi év titkolózás után a visszahúzódó sztár felvállalja az érzelmeit! A csinos vetélytárs, akivel Robert Pattinsont előző éjjel látták filmjének bemutatója után ünnepelni, mára elszelelt. Vagy csak Robert sakkozik ügyesen a szép nők között?
Erre az utolsó kérdésre Julie maga is szívesen várt volna választ.

Az újságot a táskájába gyűrte és Alfred bácsihoz sietett. Az örökké mosolygós férfi homlokát ráncolva nézte megviselt unokahugát. –Ne félj kincsem, a nehezén már túl vagyok! Joanna most mesélte, hogy a háztól idáig kerekeztél lóhalálában, de felesleges volt a nagy sietség, még sokáig ennek a kényelmes szobának a lakója leszek.
Hangjában aggodalom csengett, ezért Joanna nyugtatni kezdte. –Erről majd később beszélünk, most pihenj, mert az orvos elküld bennünket!
Nemsokára valóban el kellett menniük. Julie tanácstalanul toporgott a folyosón. Hova menjen? És Robert miért nem jelentkezik? – nézett századszor a néma telefonra. Agya automatikusan próbált minden gonosz gondolatot elutasítani, amik azt suttogták a fülébe, hogy Kristennel van. Azt nem teheti! Robert nem tenné ezt vele azok után, amit együtt átéltek. Ugye nem? Az első keserűséget most már aggodalom váltotta fel. Csak nem történt valami baja? És bár megesküdött, hogy nem fog utána szimatolni, de Stephanietól legalább egy kérdésre választ remélt.

Stephanie szinte az első csengésre felvette a telefont.  Megkönnyebbülten lehunyta a szemét, amikor a lány hangját meghallotta. Látta a reggeli újságokat, és mivel ott volt a tegnapi estélyen, tudta azt is, hogy a nagy „leleplező” fotók hogyan készültek, úgyhogy emiatt nem aggódott, Robert könnyedén kimagyarázza magát. Csak egyet nem tudott, hogy hol van Robert. Biztosra vette, hogy amikor minden szó nélkül lelépett késő este, akkor a lányhoz ment. Ezek szerint legalább Julienak volt annyi esze,hogy szóljon neki. De Julie kérdésétől fejében elszabadult a pokol. Ami csak rosszabb lett, amikor Dean kopogott be hozzá.

Ezt meg csak úgy :) Éjjel érkezem


4 megjegyzés:

csez írta...

Már Te is kezded?!?!
Függővégg XDDDDD
Így a tegnapi elszállt komimnak már semmi értelme ;)
De jelezném, hogy nagyon imádom, ahogy írsz *sóh*
Köszönöm!

Gabó írta...

Basztikuli! :O :O :O
Hát te nem vicceltél! És úgy de úgy tudtam, hogy a függővég írók táborát fogod gazdagítani. *durci smiley
Most már megint agyalhatok, hogy hol a jó bánatban volt ez a....ez a....pernahajder! XDDDD
Aggasztó az a tudat, hogy Steph is ideges lett. :O Ő azért mindig "képben van".
Ja és a fotók körülményeire is kiváncsi vagyok. (After party Kristennel)
Várom a 14-et! Olyan szép szám! ;)
XD

Unknown írta...

Hali !
Megkésve bár,de törve nem,megjöttem !
Lehet ,hogy nem ebédidőben kellett volna elolvasnom ezt a kis történetet ??!!XDDDD

zsorzsi írta...

Szóval én voltam az elöbbi ebédre történet evő......XD