A dublőr - 14. rész

Julia épp a legalsó lépcsőfokra lépett, amikor megszólalt a csengő. Megfordult és az ajtóhoz sietett. Adamról annyit már megjegyzett, hogy képes kétszer is visszajönni valamiért, annyira szétszórtan, kapkodva indul el otthonról, bárhova is tart éppen. A héten egyszer elugrott friss gyümölcsöket vásárolni. Sok mindenre ehhez nem volt szüksége, de a tárcáját speciel itthon hagyta.

- Mit hagytál itt? – tárta ki az ajtót nevetve, de a küszöbön nem Adam Corbin állt. Joel Norton keze előre nyúlt és a nő önkéntelenül is hátralépett. Ő csak az érintés elől lépett el, de a férfi meghívásnak vette a mozdulatot és követte a tágas előtérbe.

- Jézusom! Még szebb vagy, mint voltál! – suttogta a férfi, és a következő pillanatban Julia már a hideg falat érezte a háta mögött, ahogy Joel nekiszorította.

- Fogalmad sincs, mit álltam ki az elmúlt hónapokban. Amikor meghallottam, hogy a géped lezuhant ... majd megőrültem. A kórházban nem lehettem melletted, mert Adam folyton ott lebzselt, hogy az aggódó vőlegényt alakítsa. De most végre visszakaptalak! – simított végig a nő arcán, aki próbált elhúzódni az érintése elől. Megborzongott a fickó mániákus tekintetétől. A férfi talán tényleg szerette Jenna Langdont, de Julia szerint a szeme egészségtelen rajongásról árulkodott. Joel talán észre sem vette a vizsgálódását, csak lelkesen beszélt hozzá tovább: - Gyere, öltözz fel, elviszlek! Sétálunk, megebédelünk valahol és megbeszéljük, hogyan legyen tovább... 

- Állj! Nem megyek veled sehova! – tolta el végre magától Julia a férfit. – Köztünk mindennek vége! Ami történt, óriási hiba volt és én örülök, hogy kaptam egy lehetőséget a jóvátételre. Adammal kibékültünk és vele maradok! – jelentette ki határozottan. Joel meglepően reagált. Egyszerűen kinevette.

- Most még össze vagy zavarodva. Túlságosan régen találkoztunk. Majd meglátjuk, tényleg ezt akarod-e! Amikor csókollak, amikor a kedvedre teszek az ágyban, lesz-e erőd nemet mondani, mikor egyszer már képes voltál mindent felrúgni, és engem akarni...

Julia kétségbeesetten próbálta kituszkolni az ajtón a férfit, aki nyilvánvalóan meg sem hallotta, amit az előbb mondott.

- Menj el! Ne keress többé! – kiabált neki, s végre felrántotta az ajtót, ami előtt most ott állt Adam és éppen Joel csillogó Porschéjét nézte dühösen. A nyíló ajtóra odakapta a tekintetét és szikrázó szemekkel sziszegett:

- Kíváncsi voltam, mennyi idő kell hozzá, hogy idetolja a képét. Már azt hittem a kórházban, hogy letett rólad, de nyilvánvalóan csak arra várt, hogy egyedül hagyjalak.

- Adam! Hidd el, hogy nem én hívtam! Elküldtem. – esdekelt a lány.

- Tudom. Hallottam – ismerte be a férfi és Joelre nézett, aki haragos tekintettel méregette. 

- Csak hálás neked, mert ott voltál vele, de mondd el neki, hogy engem a biztonságiakkal tiltattál el a közeléből – árulkodott a másik férfi sértetten.

- Csodálkoznék, ha ez meglepne. Te csak ártani tudsz neki. – mondta nyugodtan Adam, miközben bement a házba és úgy fordult, hogy Joel kénytelen legyen kilépni az ajtón, hacsak nem akarja, hogy kilökjék. – Tönkretetted a kapcsolatát velem; és ha nem lettél volna, sosem ül fel arra a nyomorult gépre és nem történik vele ez a szörnyűség. – helyezte el a kegyelemdöfést Adam.

- De elhagyott volna. Tudom. – vitatkozott Joel, meg sem hallva a vádat Adam szavaiban. – Erővel magad mellett tarthattad, de ez nem szerelem! – szúrt oda, ahol reményei szerint a vetélytársának a legjobban fájhat. Adam rezzenéstelen arccal nyúlt a kilincsért.

- Nem hazudom azt, hogy örültünk a látogatásodnak. Ne gyere vissza Joel, ne keress minket, kerülj el amennyire csak lehet, mert utoljára voltam veled ilyen barátságos! – mondta kimérten és a lázongó férfi orra előtt határozottan becsukta az ajtót. Bár volt rá esély, hogy a kidobott exszerető az ajtót veri majd, Julia mégis megkönnyebbülten nekidőlt.

- Jó, hogy visszajöttél! Ez egy megszállott. Lehet, hogy egyedül ki se tudtam volna tenni a szűrét. – morogta az orra alatt, miközben fülelt, folytatódik-e Joel ámokfutása. Adam elgondolkozva nézte.

- Elég őszintének hangzott odakint, hogy elküldted. Tényleg nem akarod vele feleleveníteni a régi dolgokat, ugye? – kérdezte csendesen, mire Julia ellökte magát az ajtótól. Odakint felmordult Joel kocsijának motorja, de egyikőjük sem nézett ki, hogy a kerekek alól kipörgő kavicsok mennyire sorozták meg a ház falát. Adamhoz lépett és a zakója reverzébe kapaszkodva a mellére hajtotta a fejét.

- Nem akarok tőle semmit. Ő egy hiba volt, amit igyekszem jóvátenni. – suttogta. Őszinte volt. Jenna hibát követett el, amikor ezzel az őrülttel kezdett, és neki minden vágya az volt, hogy a Jenna által ejtett sebet Adam lelkében begyógyítsa. Még akkor is, ha előbb-utóbb ő maga is ejt egy fájdalmas sebet, de azt a régit minden igyekezetével feledtetni próbálta. 

- Miért jöttél vissza? ... Nem bízol bennem? – kérdezte Julia halkan, mire Adam a szemöldökét ráncolva megrázta a fejét.

- Őszintén szólva eszembe se jutott, hogy idetolhatja a képét. – válaszolt a férfi, gondosan kerülve, hogy a bizalommal kapcsolatban is nyilatkozzon. - Csak elfelejtettem mondani valamit és nem akartam az utolsó pillanatban szólni. Azt hiszem, már így is ezt teszem, de azért pár órád még van elkészülni. Ugyanis két napja érkezett egy meghívás. A kaliforniai kormányzó ad vacsorát és meghívtak engem is, illetve a partneremet. Szerintem eredetileg nem is voltam a listán, valamiért utólag még benyomtak, Rush meg roppant megtisztelőnek érezte, hát bevállalta a nevemben. Két napja ezen vitatkozunk. Bocs, hogy nem jutott eszembe hamarabb szólni, de úgyis annyi rongy lóg a szekrényedben, hogy nem hiszem, hogy gondot okozna kiöltözni. Ez amúgy sem egy díszbemutató, ahol számon tartják, hogy viselted-e már azt a ruhát. Viszonylag egyszerű társaság lesz, nem kell különösebben túlöltözni őket. A hajad úgyis olyan rövid, hogy ehhez aligha kell fodrász; egy kis smink és máris nagyvilági hollywoodi színésznő leszel. Néhány óra mosolygás, egy botrányosan drága és csapnivaló vacsora. Ennyiről van csak szó. 

Julia hallott már ezekről a vacsorákról. A kormányzó – vagy sokkal inkább valamelyik asszisztense – találomra választott ki negyven-ötven embert, még csak nem is feltétlenül hírességeket, akikkel aztán az állam első embere beszélgetett és fotózkodott a vacsora után. A népszerűségét volt hivatva ez a baráti csevegésnek álcázott protokolláris esemény növelni. Julia mindig is azon a véleményen volt, hogy az erre szánt pénzt inkább adományozták volna valami jótékonysági célra, de igazság szerint kíváncsi is volt, hogy zajlik egy ilyen esemény a valóságban. Tétovázását látva Adam megfogta a kezét és bátorítóan megszorította.

-Nekem mindenképpen el kell mennem, neked pedig tökéletes alkalom lenne a visszatérésre. Hidd el, megerősítené az önbizalmad, ha látnád a sok elismerő tekintetet! Gyönyörű vagy Jenna, és én szívesen büszkélkednék a szépséges kedvesemmel.

Julia ellágyult a kedves szavaktól, és a kezdeti ösztönös ellenkezést heves vágyakozás váltotta fel. Még ezt az estét hadd élje meg Jennaként! Egyetlen este, amin Hamupipőkeként venne részt. Másnap hajnalra úgyis kiderül, hogy az üvegcipellő nem illik a lábára és a herceg csalódottan áll majd odébb az igazi kedvesét keresve.

- Oké, meggyőztél! – mosolygott rá Adamra. – Veled megyek, ha megígéred, hogy nem hagysz magamra, és ha úgy érzem, már sok, akkor eljövünk.

- Rendben, ez korrekt alku. – bólintott a férfi. – Készülődj nyugodtan, a kocsi úgyis csak este nyolcra jön értünk. Én meg rohanok, mert már alaposan el fogok késni a találkozóról. – perdült ki az ajtón, és Julia ma már másodszor dőlt neki a bezáródó tölgyfának. De most álmodozva idézte az eszébe a Jenna szekrényében látott elegáns ruhákat. A sötétkék mindig is jól állt neki, és volt köztük egy, amiben szinte önmagát adhatja.

*

A ruha már kiterítve hevert az ágyon, a fürdőszobából halkan dudorászva jött elő. Adam már felöltözött, csak az utolsó simítások voltak hátra, mint a nyakkendő megkötése, egy cipő, de a telefonjával a kezében éppen hevesen gesztikulálva magyarázott valamit. Julia nevetve nézte, ahogy a férfi oda sem figyelve, hanyagul a fehérneműs komód tetejére teszi a csillogó fekete cipőt, aztán gondosan bezselézett hajába túr, elnyom egy káromkodást az orra, alatt, aztán játékosan a lányt borító fürdőlepedőbe törli a kezét. Végül kiment a szobából és Julia megkönnyebbülve gondolt rá, hogy óhatatlanul is szívességet tett neki. Még mindig szégyenlős volt a férfi közelében. Nem tudott természetesen viselkedni, ha nem borította legalább két réteg ruha. 

A délutáni készülődés közben a fésülködőasztalka fiókjában rábukkant Jenna Langdon naplójára. Mintha kincsre lelt volna, annyira megörült neki, hiszen abban bízott, néhány elejtett szó majd eligazítja Jenna életében. Nem tudta, hogy Adam olvasta-e a nő elővigyázatlanul belerótt sorait, de ha igen, akkor kétsége sem lehetett róla, hányszor és hol csalta meg hűtlen kedvese. Először félre is dobta, szégyellve, hogy valakinek a legintimebb ügyeibe üti az orrát, de aztán győzött a kíváncsisága és  újra belelapozott, a regiszterben szereplő neveket, telefonszámokat, címeket böngészte. Mennyi titkos adat, szúrt bele a felismerés. Egy újságíró alighanem vagyonokat fizetne érte, de természetesen esze ágában sem volt pénzzé tenni őket. A nevek többségét arcokhoz tudta kötni. Arcokhoz, amelyeket a mozivászonról ismert. Furcsa érzés volt. Benne voltak a nő forgatási napjai, orvosi időpontok, edzés-beosztása, egy tisztító-cédula, amit már senki sem váltott ki, és zöld jelölő filccel egy név és a hozzá tartozó telefonszám többször körberajzolva. Dekker Holmes. Nyilván Jenna számára fontos személy lehetett, ha így kiemelte a többi közül. Ki a fene lehet? – kutatott az emlékezetében, mert sem a filmvilágból, sem a bulvárhírekből nem volt ismerős a név. Talán Joel Norton utóda lenne? Egy újabb férfi, aki a kegyeit élvezte? – ötletelt kissé rosszmájúan. Hirtelen ötlettől vezérelve bepötyögte a számot, aztán zakatoló szívvel várta, hogy a vonal túlsó végén ez a titokzatos férfi bejelentkezzen.

- Holmes! – pattogott szinte katonásan a férfi hangja, ahogy belevakkantott.

- Itt Jenna Langdon – szólt bele tétovázva Julia. Még mindig furcsa volt így bemutatkozni, idegenkedett is tőle, de most ez volt az egyetlen lehetősége. Reménykedett benne, hogy ennyi elég lesz hozzá, hogy a férfi valami útmutatással szolgáljon a kapcsolatukat illetően.

- Oh, Miss Langdon! – lelkesült fel a fickó. – Nem is gondoltam már, hogy jelentkezik, azt hittem meggondolta magát. Persze, hallottam a balesetről, de úgy gondoltam, a híreim jobban érdeklik, nem vár ilyen sokáig, hiszen annak idején azt mondta, sürgős – felelt a férfi. A hangja egyszerre volt bosszús a hosszú várakozás miatt, és megkönnybbült, amiért a már nem is remélt fizetség eszerint hamarosan mégis befolyik a bankszámlájára.

- A hírei? – ráncolta Julia a homlokát. Ki ez a férfi? – Nos, ez aligha telefontéma – rögtönzött talpraesetten. – Felkeresném, de elvesztettem a címét. Ha lenne szíves lediktálni!

- Persze! – készségeskedett a férfi és Julia hamarosan egy belvárosi címet dugott a fésülködő asztalka fiókjába. A kíváncsiság szinte égette a lelkét. Holnap megtud majd valami fontosat Jenna Langdonról. Aztán eszébe jutott a vacsora. És a saját fogadalma, hogy ma estére ígért Adamnak egy magyarázatot arról, mit értett az alatt, hogy „érte hazudna”. Egy őszintét. Az igazságot. Az estély bekavart, de biztos volt benne, hogy a férfi nem fog megfeledkezni róla.

Most megborzongott erre az ígéretére gondolva. Már nem akart visszakozni. Azt szerette volna, ha Adam tisztában van vele, kivel kerül egyre közelebb és közelebb. Jenna Langdon szerepébe bújni kényszerűség volt és egy kétségbeesett lépés, de már tudta, nem élheti így le az életét. Adamnak  Juliát kell megszeretnie, különben egy élethosszig tartó megaláztatás lesz az élete. Nagyot sóhajtott, aztán ledobta a törülközőt és belecsusszant a sötétkék szaténcsodába. Végül belebújt a ruhához illő, de sérült lábát egy tűsarkúnál biztosabban tartó kényelmes kék cipőbe. Szerencséje volt, Jenna cipői otthonosan simultak a lábára. A ruha pedig második bőrként tapadt rá. Arra gondolt, hogy most még sokkal vékonyabb, mint Jenna Langdon volt a baleset napján, ezért ez a ruha aligha volt a nőn az utóbbi időben. Az alacsony cipősarok ellenére sem taposta le a ruha alját, ez pedig arról árulkodott, hogy néhány centivel magasabb Jennánál. A tükörben még egyszer ellenőrizte az összképet, aztán mély levegőt véve az ajtó felé indult. Stílszerűen elsuttogott egy „showtime’-ot, és kilépett a folyosóra. Adam a nappaliban ülve még mindig telefonált. Aztán a szeme megállapodott Julián és egy röpke szünet állt be a szövegfolyamban. Villámgyorsan befejezte a beszélgetést és kinyomta a telefont. Felállt és a lány kezét megfogva, óvatosan megforgatta maga előtt.

- Csodaszép vagy ebben a ruhában! Köszönöm, hogy ezt vetted fel, mindig is a kedvencem volt – suttogta halkan.

- Ez volt az egyetlen, ami nem lötyögött rajtam – vont vállat Julia zavartan, miközben lelke mélyén elraktározta a bókot.

- Na gyere, kápráztassuk el a kormányzót, és Jenna ... kérlek, ne beszélj még senkinek arról, hogy abba akarod hagyni! Rush azt mondta, Norman Taylor is ott lesz az estélyen. Tudod, úgy néz ki, bevállalja a filmemet, de nem akarom, hogy bármi elbizonytalanítsa. Márpedig, ha te bejelented, hogy a szövegkönyvek helyett anatómiai tankönyvet akarsz bújni a következő években, akkor könnyen azt gondolhatja, ha ilyen a párom, akkor talán én is hajlamos vagyok a hirtelen váltásokra. Meg akarom csinálni azt a nyomorult filmet; túl sokba kerültek a jogok, hogy csak úgy veszni hagyjam.

- Értettem! – szalutált játékosan a lány. – Tartom a számat. Majd igyekszem hétköznapi dolgokról társalogni a vendégekkel, a filmeket kerülöm. Nehogy azt gondolják, hogy másról sem tudom jártatni a számat. Nyugi, nem ásom alá a karriered meggondolatlan bejelentésekkel. Ez az este amúgy sem rólunk szól! – kacsintott a férfira, aztán kilépett mellette a házból. Mielőtt beültek a kocsiba, Adam a füléhez hajolt:

- És nem, nem feledkeztem meg róla, hogy magyarázatot ígértél. Ha hazajöttünk, behajtom rajtad ezt az ígéretet. – kacsintott Juliára, akiből erre az ártatlan mondatra elpárolgott minden jókedv és izgatottság, amivel az estélyre készülődött. Csak a színtiszta félelem maradt. Annyi minden történt ma, hogy ideje sem volt átgondolni, hogyan csomagolja be a keserű pirulát, és aligha egy zajos, nyüzsgő vendégség lesz az ideális helyszín rá, hogy kitalálja, mire hazaindulnak. Ha pedig rögtönözni fog, csak a Jó Isten a megmondhatója, mi fog abból kisülni.