Olvadt üveg 13.

Köszönöm a kitartó türelmeteket! Igyekszem most már töretlen lendülettel folytatni a történetet. Akit érdekel, hogy részben miért volt a hosszú szünet, az a goldenblogja.blogspot.com -on talál rá némi magyarázatot :) 

*

Olvadt üveg 13. 

Luella homlokráncolva hallgatta Giannit, aki két harapás között élénken gesztikulálva mesélt a kis Hartmann cafka szenzáció számba menő szerencséjéről. A történtek futótűzként terjedtek el a szigeten. A fiatal segéd felháborodva mesélt arról, hogy a német lány máris a nagy Seguso csapathoz csatlakozott és Gianluca személyesen vezette körbe az üzemben. Luella próbált visszaemlékezni a lányra, leginkább a munkáira. Tehetséges volt, ezt el kellett ismernie. De hogy egy régi, elismert márka a munkáihoz adja a nevét, ezt nevetségesnek találta. Felrémlett előtte az a néhány tervrajz, amiket magával hozott..., nem, ehhez ez a kis fruska még egészen biztosan nem elég ügyes, döntötte el egy halvány grimasszal. Az órájára nézett. Gianni több, mint egy órát elvett az életéből. Andrea hamarosan megérkezik és nem akarta, hogy bárki együtt lássa ezzel a kis mitugrásszal. Gianni túl sokat képzelt önmagáról. Bár szívesen szállította a híreket volt munkaadójáról, de a nő tisztában volt vele, hogy nem a két szép szeméért teszi. Ő is át akar igazolni a sztárok világába, annak ellenére, hogy sem a tehetsége, sem a stílusa nincs meg hozzá. De egyelőre még túlságosan tartott a Segusok haragjától, amiért néhány közös tervüket sajátjaként magával hozott, így aztán szüksége volt valakire, aki naprakészen súgott neki, ha netán viharfelhők gyülekeznének a feje fölött. Giusy Moretti aligha értékelne egy botrányt legújabb munkatársa körül. Luella nem akarta veszni hagyni a sztárvilágban kötendő kapcsolatrendszerét. Kérte a számlát és kedves mosollyal figyelmeztette Giannit, hogy ideje visszatérnie a műhelybe. Andrea szerencsére késett, így amikor megérkezett, már friss teríték várta az asztalon, mintha Luella maga is csak most érkezett volna.

Andrea egy fogpiszkálót forgatott az ujjai között és a saját mutatványára koncentrált, ahelyett, hogy Luella szemébe nézett volna. Így nem láthatta azt a már-már gyűlölködő tekintetet sem, amit a nő rávetett, amikor a válaszra várva elhallgatott. A férfi nem tudta, mit mondhatna, ami a legkevésbé kínosan emlékezteti a volt barátnőjét arra az estére, amikor ő a maga részéről már elmondott mindent. Mielőtt az asszonyban robbanthatott volna a feszültség, a pálcika messzire röppent és Andrea kiegyenesedett.

– Lu, nem vitatkozom veled. Valóban minden együtt töltött pillanat drága emlékként marad meg bennem, de ennek itt vége. Ha nem tudunk a jövőben barátokként leülni egy asztalhoz, ha te még mindig abban a hitbe ringatod magad, hogy csak egy pillanatnyi szeszély mondatta velem azokat a mondatokat, akkor jobb, ha most elbúcsúzunk. Sajnálom, ha Te nem érezted, hogy egyre csak távolodunk, de én már nem tudnék úgy tenni, mintha minden rendben lenne és ott folytatni, ahol az az este elkezdődött.

– Van valakid? – kérdezte élesen a nő, mire Andrea megcsóválta a fejét.

– Biztos vagyok benne, hogy te magad is tisztában vagy a válasszal. Nyilván van elég barátnőd, barátod a városban, akik azonnal örömmel számolnának be a lépéseimről. De hogy a kérdésedre őszintén válaszoljak, nem, nincs senki. Csak a munkám. De az teljes egészében magának követel.

– Rendben, megértettem. Akkor ez itt most a búcsú – állt fel a nő. – Holnap elutazom, de akartam adni magunknak egy utolsó esélyt, hátha ... de már látom, hiábavaló gondolat volt. Nem érdekel, hova utazom?

– Mint barátodat, feltétlenül – felelt fáradt mosollyal a férfi. Ez is egyike volt a köztük folyó, régóta tartó játszadozásnak, hogy amikor nem szentelt kellő figyelmet Luellának, a nő megpróbálja magát titokzatosabbá tenni.

– Amerikába utazom Giusy Moretti megbízásából. Most csak ennyit árulhatok el, de ha sikerrel járok, nagy visszhangja lesz. – Érezhető volt, hogy kérdéseket vár, de Andrea csak udvariasan felállt és néhány pénzdarabot az asztalra dobott, jelezve, hogy már ő is távozna.

– Akkor úgy illik, hogy sok sikert kívánjak – mormolta, majd a nő könyöke alá nyúlva a kijárat felé mozdult. Luella csalódottan  kihúzta magát, szembe fordult vele:

– Egyszer nagyon bánni fogod, hogy nem engem akartál. A tökéletes társ lehettem volna neked – sziszegte, majd elsietett. Andrea fintorogva nézett utána. Tökéletes társ? A tökéletes társ nem hagyja cserben a munkatársait és nem próbál úgy hírnevet szerezni, hogy két rivális között keverje a mocskot. Nem Luella volt az egyetlen, akihez villámgyorsan eljutottak a hírek. Hallott ő is egy s mást a nőről, holmi eltűnt ékszertervekről, s ezzel, hogy pont Giusyhoz szegődött, már a mögöttes terveket is sejteni vélte. Az pedig, hogy Giusy régi üzlet- és élettársához igyekszik Amerikába, csak tovább sötétítette a róla kialakított képet. Dante Marioni ott Kaliforniában még nem is sejti, hogy egy igazi kígyó tart hozzá.