25. fejezet

2003-2004

A síelésre már csak Tiba ment el velük. És persze Harry, akit nem akartak másra hagyni. Réka úgy tervezte, hogy délelőttönként a kutya egyedül lesz az apartmanban, aztán ő visszamegy és foglalkozik vele. A biztonság kedvéért kirakott egy fényképet az ajtóra és aláírta, hogy az eb egyedül van. Ha netán törölközőket hoznak, ne ijedjen meg a szobaasszony. A dolog visszafelé sült el, mert egy másik írás fogadta, mely szerint ne hagyják egyedül a kutyát. A nagy állatbarát vajon mégis mit képzel, otthon a kutya kivel tölti a délelőttjeit? Így aztán reggelenként együtt indultak útnak a pálya felé kocsival. Aztán ő kiszállt a kutyával, a fiúk mentek tovább, ők meg Harryval kirándultak. Tulajdonképpen ez sem volt rossz program, és a sícipővel sem kellett küzdeni. Tiba és Gábor pedig fáradhatatlanul rótták a hegyen a köröket. Délután már csak annyi erejük volt, hogy a medencében és a szaunában pihentessék izmaikat. Az egy hét szinte elszaladt.

A 25 éves érettségi találkozóra Réka nagy várakozással készült. Igaza van Gábornak, ez olyan csajos dolog. De hát őt érdekli, hogy mi történt ennyi év alatt a többiekkel. Mostanában nem hallott rossz híreket és talán nem történt újabb tragédia sem a legutóbbi találkozó óta, ahol szinte sokkolta a hír, hogy Ibolya meghalt. És igenis kell a májának, hogy lássa például, a valamikori bombázóból milyen dundi nő lett; aki ráadásul nem hajlandó tudomásulvenni a teste változását és a legképtelenebb ruhákban feszít még mindig. Szó szerint. Lehet titkon kicsit gonoszkodni. Annak idején úgyis sok rossz percet okozott neki a hasonlítgatás. Mostanában már nem foglalkozik annyit a testével. Szinte elégedettebb vele, mint tinédzserként. A felszedett néhány kiló egy kicsit kigömbölyítette ott, ahol úgy érezte, nagyon is ráfért volna már korábban is. Magyarul, a mellei mostanában látszanak. Olyannyira, hogy János barátjuk arab plasztikai sebész barátja azt is hitte, valami jól sikerült műtéten van túl. Régebben nagyon ajánlkozott, hogy csodás melleket „építene” Rékának, Gábor pedig viccelődve mondta neki, hogy először csak az egyikről lehet szó. Aztán ha nem rontja el, akkor majd a másikról is. Persze, ilyenkor már néhány pohár italon túl voltak, és egyébként is tudták, hogy Tony a művészvilágnak dolgozik horribilis pénzekért, nem az ő világuk volt. Réka egyébként sem vágyott ilyen mű-megoldásokra, kilók ide vagy oda, az eredeti mégiscsak az igazi. Szerencséje is volt, mert a terhességek, szülések sem a hasát, sem a mellét nem csúfították el. A császár helyét már rég nem szégyellte, bátran hordott bikinit . Annyira természetesnek, a teste részének érezte, soha nem is gondolt rá, hogy egy plasztikai sebésszel eltüntesse. Bár, lehet, hogy nem is sikerült volna. Az orvos Tiba születésekor próbálta, aztán csalódottan valami olyasmit mondott, hogy kedves betegébe kár ez a finom cérna, mert a bőre egyszerűen nem tud szépen gyógyulni. Igaz, nem is nagyon kímélte magát. Gyurma kicsi volt, a picit is emelgetni kellett, sokszor együtt kettőjüket, a babakocsit, a csomagokat. Csoda, hogy sérve nem lett. Az osztálytalálkozón viszont ez nem is fog látszódni. Csinosan felöltözik, valami világosba, ami jól mutat a lebarnult bőrén, összefogja a haját, mert sokak szerint ettől fiatalabbnak néz ki, aztán majd előadja a vidámat. Végül is semmi oka panaszra. Ami miatt meg lenne, hát, azt nem a lányoknak fogja elmesélni.

El sem hitték, de decemberben már megint szalagavatóra készültek. Tiba is végzős lett. Az osztály gőzerővel készült a nagy napra, több táncot is betanultak. Bár magyarból és történelemből nagyon le voltak maradva, de ha valamire a sok tini időt tudott szakítani, az csak a tánc volt. Rékáék meghatottan nézték a kisfiút, aki immár 18 éves volt és közel két méter. Mikor nőtt meg ez a gyerek ennyire? A fekete öltönyben és bordó ingben, amire a fiúk egyenruhaként szavaztak, határozottan férfias benyomást keltett. Csak az érzékeny bőrén elomló pirulás volt a régi. A rivaldafényben kipirulva ropták a bajor sörtáncot, aztán a szambát és végül a keringőt. Gyurma rendíthetetlenül vette kamerával a műsort, bár időnként el-elkalandozott néhány csinos lány felé. A végén pedig Tiba is megtáncoltatta az édesanyját a kupolateremben. Réka pedig beletörődően adta át a lányok hosszú sorának pici fiát.

Réka egy ideje már letett arról, hogy Gábort meggyőzze, ebből a bolondok házából el kellene költözni. Bármennyire kellemes helyen volt a lakás, hiába volt szép nagy a kert, a szomszédok és a közös ló esete megkeserítette a hétköznapokat. Legalábbis neki, mert Gábor egyszerűen nem foglalkozott a többiekkel. Aztán kora tavasszal a családban híre ment, hogy az unokahugáék válnak, a hatalmas házat pedig eladják. Rékát lepte meg a legjobban, amikor Gábor azzal az ötlettel állt elő, hogy vegyék meg ők a házat. Élete egyik legnagyobb álma válhatna valóra! Lelkesen tervezgettek, Krisztával együtt. De az árban nem tudtak megegyezni. Rékáék lakása a felújítás ellenére is hagyott még sok-sok kívánnivalót maga után. Aki annyi pénzt áldozna egy lakásra, amennyit ők szerettek volna kapni érte, az bizony a remek fekvés mellett még sok mindent várna el cserébe. Lassan feledésbe merült Krisztáék háza, de Réka továbbra is lelkesen keresgélt. Közben azért titkon érezte, hogy Gábor már rég megbánta az elhamarkodott ötletet. Mégis már egy ügyvéd előtt álltak a foglalóval Gábor zsebében. Hogy szerencséjük volt-e vagy sem, később már nem is foglalkoztak vele, de az eladó nem tudott megbízható földhivatali papírokat mutatni az ingatlan tulajdonjogáról, így aztán visszaléptek a vételtől.

Másnap pedig Réka papája kórházba került infarktussal. Réka nagyon megijedt, de Gábor is nehezen élte meg ezeket a napokat. Az apósa apja helyett az apja volt, komolyan aggódott érte. Aztán ahogy a napok múltak, a papa állapota javult, úgy nyugodtak meg. De a helyzetre való tekintettel, a további keresgélést felfüggesztették. Réka érezte, örökre. Amikor végre újra teljes létszámban ülhettek a vasárnapi asztal mellett, az ünneplés után Réka a saját számára is váratlanul egy nagy őszinte beszélgetésbe kezdett. A házról, az álmaikról. Valahogy onnan indult a dolog, hogy Gábornak volt egy fura mondata, amire ő azt mondta, hogy szerinte jó is, hogy ez a házdolog nem jött össze, mert Gábor boldogtalan lett volna ott; mert szerinte ő csak szeretne költözni, de nem AKAR. És reméli, hogy érti, mi a különbség a két dolog között. Aztán persze szó szót követett, ő is elmondta, hogy miért nem érzi jól magát itt, és miért akar innen elmenni. Nem feltétlenül Törökbálintra, de EL. Van benne annyi realitás, hogy a környéken egy lakás áráért nem kapnának kertes családi házat, így marad a kiköltözés. És igen, egy kicsit becsapottnak érzi magát, mert tényleg azt hitte, hogy Gábor szívvel-lélekkel benne van a változtatásban, de egyre inkább az az érzése, ő innen soha nem akar elmenni. Érezte, hogy kicsit letaglózta a monológjával, most rendezgetheti a saját gondolatait.

Gábor tényleg megkönnyebbült. Amikor Krisztáékról hallott, az első gondolata valóban az volt, hogy az a ház hatalmas, akár az anyjával, vagy az anyósáékkal is elférnének benne. De persze a mama volt az első, aki nem akart kiköltözni. Anyósáék pedig még annyira sem. A gyerekek véleménye is megoszlott, Tiba örült, már a saját szobáját tervezgette, Gyurma pedig a lehető legrosszabb ötletnek vélte. Kettőjüknek meg 350 négyzetméter igen csak túlzás lett volna. De látta Réka felcsillanó szemén, hogy már a gondolattól boldog lett. Egy kis időre még önmagával is elhitette, hogy jó lesz a változás, boldogok lesznek a saját házban. Neki egyébként nem lenne ellenére, hiszen egy ház körül mindig van mit csinálni, és ez neki mindig is örömet szerzett. Bár, ezen a házon a kicsi igazítani valóknál jóval több munka lenne. De az első önfeledt perceken túl egyre több negatívumot talált a nagy ötletben, amiket Réka csak félresöpört. Csillogó szemekkel tervezgetett, már a bútorok eladását is felírta a képzeletbeli listára, Gábor pedig egyre inkább visszakozott volna. De tényleg meglépte volna, csak és kizárólag Réka kedvéért, ha az árban meg tudtak volna egyezni. A későbbi variációk már korántsem tetszettek annyira, bár az a kis mediterrán házacska első pillantásra neki is bejött. De aztán a józan esze győzedelmeskedett, a centik magukért beszéltek, abban a kis házban már tényleg csak megalkuvásokkal fértek volna el. Egy hatalmas szikla gördült le a mellkasáról, amikor az eladó a papírokkal töketlenkedett.

A következő fél év pedig most Tibáról szólt. Nem elégedett meg a korábban megszerzett középfokú nyelvvizsgával, felsőre is jelentkezett. És milyen jól tette. Mert Rékával végül egy olyan iskola mellett döntöttek a felvételi papír kitöltésekor, ahol angol nyelven tanultak minden tantárgyat, ehhez pedig felvételi követelmény volt a magas szintű nyelvtudás. Gábor is vállalta a képzés költségeit, mert jó befektetésnek látta, hogy a gyerek nyelvet, nyelveket tanuljon. Tiba ugyan kételkedett benne, hogy bírni fogja, de legalább megpróbálta. A felvételi vizsgákon nem nyújtott jó teljesítményt, de mivel kitűnő tanuló volt, és az érettségi is kitűnőre sikerült, a jegyei alapján bekerült az elsőként választott iskolába. Az érettségin persze Réka megint ott segédkezett. Most már több szülőt is megnyert a feladathoz, mert olyan lelkesen mesélt a korábbi élményeiről, hogy alig akadt olyan mama, aki ne akart volna ezek után segíteni. Az idegörlő várakozás órái a sok feladattal, a beszélgetésekkel szinte elrepültek. A gyerekek pedig az eredményhirdetés után nemcsak a vizsgáztatóknak, de Rékának is kedveskedtek egy csokor virággal. Tiba osztálya jó kis közösség volt, érezhető volt, hogy az érettségivel nem válnak szét útjaik.

Tibának egyébként is ritka jó szériája volt. Az érettségi előtt nem sokkal összeismerkedett egy lánnyal. Szerelmes volt, a vizsgái sikeresek voltak, előtte állt a nyári szünet. Úgy érezte, az élet nem is lehetne szebb. A fiú jókedve az egész család életére jó hatással volt. Sokkal kevesebbet ölték egymást a bátyjával, és sokkal nyugodtabb volt a szüleivel. Gábor néha arra gondolt, vajon annak idején az ő viselkedése is ennyire megváltozott, amikor Rékát megismerte? Milyen megnyugvás lehetett ez a szüleinek.

Tiba végre rászánta magát és hagyta, hogy Réka elcipelje egy orvoshoz. A csuklóján ugyanis egy diónyi dudor jelentkezett. Ganglion – hangzott a furcsa hangzású diagnózis. A fiatal sebész megnyugtatóan magyarázott a fiúnak és a vizsgálat végére sikerült meggyőznie, hogy jobb, ha minél előbb megszabadul tőle. A műtétre Jucus is elkísérte őket. Rékával együtt üldögéltek a kisműtő előtt. 20 perces műtét - világosította fel őket az orvos az elején. Így aztán már aggódva lesték az ajtót, amikor 45 perc is eltelt. Még néhány perc és Tiba óriási kötéssel a kezén jelent meg az ajtóban. Apróbb komplikáció adódott, a vártnál nagyobb beavatkozást igényelt. Tiba még a főiskolán is két hétig felkötött karral jelent meg, és csuklóján talán örökre ott marad a heg, de a kellemetlen feszítő érzés elmúlt. Jucus odaadóan ápolgatta, Réka pedig újra érezte azt a furcsa, kicsit a kifosztottságot eszébe juttattó érzést, amit Gyurmánál. Kisebbik fia is egyre inkább levált róla. Eszével tudta, hogy ez a természet rendje, örült is, de egy kis szomorúság bujkált a tekintetében, amikor a vidám fiatalokra nézett.

Az év vége felé Réka szomorú hírt kapott valamikori munkahelyéről. Szeretett főnöknője váratlanul meghalt. A volt kollegák, akik közül időközben sokan már máshol dolgoztak, a temetésen jöttek össze újra. Szégyen vagy sem, de az alkalomtól függetlenül ugyanolyan jól érezték magukat együtt, mint majd húsz évvel ezelőtt, amikor még napi kapcsolatban voltak. Péter ugyanúgy szórta a bókjait, a lányok pedig naprakész pletykákkal rendelkeztek.

Tiba és Gyurma egy ideje már nagyon nem fértek meg egymással a kettéosztott valamikori gyerekszobá(k)ban. Mindkét fiú jókorára nőtt, az apró szobácskák szűkösek voltak, és ha barátnőik is feljöttek, az állapotot sok mindennek lehetett nevezni, csak éppen ideálisnak nem.

Rékáék ezért úgy döntöttek, hogy beáldozzák a szülői hálószobát. Némi fantáziával sikerült egy viszonylag szeparált szobát kialakítani Tibának, amiben még egy kis franciaágy is elfért. Ugyanakkor a szülők is hozzáférhettek szekrényeikhez, a család pedig a rettentő rossz fekvésű fürdőszobához. Nem volt tökéletes, de a régi helyzetnél mindenképpen jobb volt. Rékáék a hatamas nappali egyik részében igyekeztek kialakítani egy hálórészt, ami nem volt zavaróan szem előtt, bár meghitt zugnak sem nevezhették volna. Gyurma pedig újra a teljes gyerekszobát uralhatta. Végre mindenkinek módja volt elvonulni a többiek elől. Talán legkevésbé a szülőknek, de Réka úgy érezte, ebben számára már szinte semmi szokatlan nincs. Az élet innentől mindenesetre súrlódásmentesebbé vált, ez pedig mindenkire jó hatással volt.