2010. augusztus

na kérem, egyrészt megjött Józsi két hét után, faca ... de nem ez a lényeg
Mártii írt, hogy épségben kiértek, ennek most örülés van, remélem, jól érzik magukat.
Hétvégén Balcsin végre megejtettünk egy hajókirándulást. Hát, elmehet a hajózási társaság is meg a máv is ... kettőnknek az, hogy átmentünk Siófokra, onnan hajóval Füredre és vissza, 6 ezer forint és akkor még nem ittunk egy pohár vizet. Ráadásul amilyen hülye menetrendek vannak, hogy ne lehessen egy normális napot összeszervezni, csak tele megalkuvással ...  Mindegy. Elmentünk, jó volt. Főleg a hajó és főleg odafelé. Hazafelé ugyanis már este 9-kor jöttünk, sötét volt, a vizen nem látsz semmit, csak a sötétet, illetve messze a kivilágított partszakaszt, de azt meg beazonosítathatatlanul. És annyi, de annyi árvaszúnyog volt a hajón, majd megbolondultunk. Nem csíptek ugyan, de mászkáltak, neked repültek és amikor elnyomtad, olyan jó kis húsosak voltak . Brrrr.... Közben meg a drukk, hogy mivel csúszásban volt a menetrend, el ne menjen előttünk a vonat, mert a következőre egy órát várni kellett volna. És a panoráma-villámlás már ment, sőt dörgött is csendben, jó lett volna még szárazon hazaérni. Na, ez legalább sikerült.
Szépséghiba, hogy ma viszont hajnali 6-kor már úton kellett lenni.
Burkoló jött, megcsinálta. Éppen végzett, amikor cseng a telefon, biztosító hívott, hogy megkapta az anyagot pótszemlézésre, mikor jöhet? Mondom, remek, éppen most végzett a burkolással a mester, mit fog ő majd szemlézni. Két hete nyitva a gödör, de  nekik ma jut eszükbe. Kapják be. Holnap déltájban jön azért (mikor máskor ugyebár). Közben a kártérítési pénzük is ma jött meg. Most akkor visszakérik, vagy mi a franc???
Pénteken a tetős megcsinálta a tetőt, remélem jól, mert ugyebár azóta is állandó az özönvíz, de mivel a régi folt még a plafonon van, még azt sem látom, ha újabb társul mellé.
Anyuéknak betojt a hétvégén a mosógép meg a frigó, a gáztűzhelyük már régebben hülyéskedett, ma vettek mindent. Remélem, ez csak családon belül ilyen ragályos, mert különben reszkessetek.
Golf továbbra is beázik, fogalmunk sincs, hogy hol és hogyan, de már olyan dohos szaga van, bele se kell ülni, kívül is érzed. Azt hiszem, el kéne adni a büdös francba azt is.
A házbeliek megint lelkesen szervezik a tetőcserét, kéményjavításokat, hogy honnan lesz erre két millánk, azt a franc se tudja. Ez csak a mi részünk lenne....És jó, ha csak ennyi.
A fulladásom, köhögésem jó fél év szünet után újra elkezdődött, hajlok rá, hogy tényleg idegi alapon lehet, de akkor húzzák ki azt a tetves lottót, mert anélkül úgysem nyugszom meg.
Két kölök öli egymást, hogy akkor hétvégén melyik menjen le a haverokkal, anyós is romokban, mert akkor ő útban lesz?
Komolyan mondom, tele van a nemlétezőm már mindennel...  

*** 

mire ezt olvassátok, vége a hosszú hétvégének (ami nem tudott elég hosszú lenni) és Mártiék is hazaértek a dolgos hétköznapokra, sőt Anikó szabijának is vége ...
szóval... Gyurmáék végül inkább nem mentek le a Balcsira, de hogy mivel múlatták az időt, nem tudom, mivel annyi ideje "nem volt", hogy bennünket felhívjon. Ez néha rosszul esik, de igazából nem csinálok belőle problémát. Egyszer csak hiányozni kezdünk neki. Ha máskor nem, majd ha valamit akar ... Ettől függetlenül, hétfőn valszeg arra járok majd és megörvendeztetem őket néhány csekkel. Mert ami jár, az jár. *gonoszanyu/anyós*
Kiskölökék a Balcsin igazán jó időt fogtak ki. Mondjuk, neki sem volt ideje hívogatni. Anyós szerint valami hosszú combú barnával vigyorog, mint a tejbetök, de a nevét nem tudja (ezt azért nem értem), így én sem vagyok közelebb a megoldáshoz, ki lehet...
Itthon meg ... repül az idő, na ... életem párja ötödik vagy hatodik átkenés után feladta (erőteljes felszólításomra) a lapostető alatti mennyezet festegetését. Most már nem ordít a beázás nyoma, de ennél több réteget már nem lenne képes elviselni az a szerencsétlen tapéta sem. A nagy felbuzdulásban pénteken még ablakot is pucolt az egész lakásban. Mondjuk, ráfért már, bár a konyhait rendszeresen pucoválgattam, a nagyszobában ehhez azért kicsit szét kell bombázni a berendezést. Most megtettük. Kicsit a keze alá dolgoztam, de azért a nagyját ő csinálta. Közben én is sikamikáltam a kéglit, szóval, most rend és tisztaság van. Felmentünk apóshoz a temetőbe is, rendbe tettük a sírt és hazafelé magamnak is vettem virágot, olyan helyes nyári vegyes csokrot, van abban minden. A szép tiszta lakásban ez még éppen kellett.
Szombaton füvet nyírt, mert munka nélkül ugyebár nem lehet szabadidőt tölteni. De egyébként sokat lustálkodtunk reggelenként és szombat délután a Margit hídnál levő Trófeába is elmentünk. Nagyon jól éreztük magunkat, a személyzet nagyon helyes volt, még a sültes pulthoz se kellett menni, a pincérünk állandóan hozta az újabb és újabb fogásokat (lazacot, bélszínt, libamájat). De a készételes pultban is volt kacsacomb párolt lila káposztával és isteni húsleves, hogy csak a kedvenceimet emlegessem. A sütemények meg... A végén az uramat még megbombázták az "ország tortájával" is, én már nem bírtam, de mivel szilvás, nem is nagyon bántam. Mivel itt minden olyan kis miniatűr adagokban van, nem is értem, hogy ettük magunkat degeszre, de így történt. Ő jó kis barna házisört iszogatott hozzá, én pezsgőt, a kávét már alig bírtuk rátölteni . Így aztán nem is hazaindultunk, hanem át a pesti oldalra és ott végigsétáltunk a Dunaparton a Ferencziek teréig, aztán az éppen beérkező 112-essel haza. Szuper volt. A Lánchídnál nagy banzáj volt a rakparton, mindenféle kirakodós, meg különféle együttesek, de tényleg, a néptánctól az ír népzenéig...

A mai nap megint a punnyadásé, párom még szundikál, ami nála igazán ritkaság. Az ebédet majd összedobom, nem kell annak olyan nagy feneket keríteni. Gyerek nem jött haza, pedig azt hittem, ma délelőtt is van fotós tanfolyama, de úgy látszik, most a csajozás az első... vagy csak elaludtak? Délután meg az anyuékhoz megyünk át. A héten ugyan már megcsodáltuk az új háztartási gép-parkot, de ma kóstolót is kapunk az új tűzhelyen készült valamiből, és kivételesen házhoz viszem a vasárnapi meggyes rétest .
Hétvégén leleveleztük Korona Borházzal a wellneszezést is. Eredetileg szeptember 3-5 között mentünk volna, annál is inkább, mert ugye 3-a a házassági évfordulónk, de sajnos nekik a 4-i éjszaka teltházas, így egy nappal korábban megyünk, azaz már csütörtökön bezárunk és irány Egerszalók.
 Tehát szept. 2-4. Ezt a házassági évfordulós tényt finoman az ő tudomásukra is hoztam, így aztán kíváncsi vagyok, elsiklanak-e a dolog felett, vagy ...
*** 

 na, ez van, ha az ember rákattan egy zöld szempárra...

Kis kedvencem eddigi rövid életútjának egyik állomása volt a Little Asches* c. film, amely Luis Bunuel (ha valaki nem ismeri, filmrendező volt, párommal való ismeretségem kezdetén elég sok filmjét láttuk, akkoriban ő volt trendi), Frederico Garcia Lorca (őt alighanem nem kell bemutatni) és Salvador Dali ifjúkori barátságát járja körbe. Ahogy a kritikák is írják, a filmnek messze egyik legnagyobb hibája, hogy Lorca és Dali homoszexuális szerelmét emeli a középpontba. Nem azért, mert nem volt. Volt. Hogy mennyiben teljesedett ez be, illetve ki ... ki tudja. De nem is ez volt a lényege annak az időszaknak. Még csak annyira nem is volt meghatározó epizód, mint ahogy a film feltüntetni igyekszik. Legalábbis ez derül ki mindkét művész életrajzából. 18-20 éves fiatal művészek, eredendően sérült és túlérzékeny lélekkel. Ugyanakkor hihetetlen törekvéssel. A cél az eszközt is szentesíti, nincs határ, mit át ne léphetne az ihletettség pillanatában... nagyjából ezek az érzések sütnek a cselekvéseikből. Fiatalon, pályájuk kezdetén szét is vált az útjuk. Lorca a szimpatikusabb, hazája iránt mérhetetlen elhivatottságot érez, lázad az elnyomás ellen. Dalit csak a sikerei éltetik, semmi sem számít, csak a világ elismerje a zsenialitását (naná, hogy őt alakítja szegény Robert gyerek), Párizsba megy, majd Amerikába . Elmebajnak ható extravaganciája számomra egészen elképesztő módon nem hátráltatja, sőt, üstökösként repíti előre. Lábai előtt hever az egész világ. Közben barátját a francói elnyomás tárgyalás nélkül kivégzi.  (a filmben erre a hírre, Dali őszintén megrendültnek látszik, a valóságban állítólag nem tudott mit kezdeni a hírrel, olyan hülyén reagálta le, ami már önmagában kóros elmére vall). uff... lenne még vagy száz gondolatom a filmmel kapcsolatban, de akkor soha nem érek a levél végére, nektek meg nincs időtök főállásban engem olvasni...
szóval, Lorca ... ismertem a nevét, naná... de ha őszinte akarok lenni, akkor nem sok minden jutott volna eszembe nagy hirtelen vele kapcsolatban. És akkor a lexikonban ott virít, hogy Vérnász, Yerma, Bernarda Alba háza... Vérnászról persze azonnal beugrik Szokolay Sándor és az opera, amit nem láttam, mert Szokolayt vagy szereti az ember, vagy ki nem állhatja, én pedig sajnos az utóbbi táborba tartozom. A Yerma is csak címként volt ismerős, a történetet fel nem tudtam volna eleveníti, ha addig élek se. De a Bernarda Alba házát láttuk színházban. Igaz, már ez is ezeréves történet. Szégyen, de igaz.
Dali meg ... ahogy már írtam, pont ma jelent meg ez a könyv a képeivel. Ha megnézem egyszer, nem tetszik, ha másodszor, még akkor sem, de kezdem látni a részleteket, amik mégis csak megfognak. Harmadszorra már vannak képei, amik akár tetszenek is, még ha a falra nem tenném is. Az életrajza alapján elég ellenszenves figura lehetett, én a magam részéről még a zsenialitását is kétségbe vonnám, de tény, hogy önbizalma volt. Igazi géniuszként gondolt magára és elérte, hogy a világ is annak lássa. 
És rá kellett jöjjek, prűd vagyok vagy sem, de nem bírom a férfi homoszexuális jeleneteket (a rendező viszont annál inkább, mert eléggé ráment ezekre), bármennyire is inkább sejtető, mint naturális... vagy csak azt nem vette be a gyomrom, hogy az "én srácomat" molesztálják