2010. november

Újra „alkotói válságban”, ha szabad a lustaságot, a nemodafigyelést ilyen módon szépíteni. Vagy csak a lassan gyűlő keserűség, hogy Morc egyre kevésbé képes megküzdeni a korával…

***   

bocs, hogy ennyire hallgatok (bár, ezzel Ti sem vagytok másként), de őszintén szólva nem vagyok a legjobb passzban, jobb ha nem is nyűglődök, mert csak elcseszem más jó kedvét is. Nagy baj nincs (szokás szerint), csak egyszerűen nem tudok kikeveredni ebből a francos ugatásból, orrfújásból. Életem egyik legmegalázóbb esete is összejött (éppen ma) ezzel kapcsolatban.
Ezzel a dologgal kapcsolatban még csak annyit, hogy most is bebizonyosodott, hogy életem párja nagyszerű férj még akkor is, ha a vékony alkat és arcél meg a borzas haj már a múlté. Seperc alatt ajánlotta fel a szolgálatait kínban levő asszonyának a megsegítésére. Csak remélni merem, hogy hasonló helyzetben én is legalább ennyire nagy segítség lehetnék neki. Bár, inkább ne kerüljön ilyen szituba.
más:
a hétvége úgy elszaladt, nem is tudom mivel... Szombaton délelőtt egyedül voltam itthon, kis látszattakarítás és főleg olvasás (szigorúan a lomtalanítás jegyében - régi újságok), főzőcske. Aztán délutánra átjöttek a szüleim, meg  Gyurmáék is beestek 3 körül ebédelni. (persze, külön menet voltak, mi nem bírtuk volna ki addig). Persze, töksütés, gesztenye...

Vasárnap én megint itthon egyedül. Ha nem lennék ilyen szarul, még bántana is a dolog és tuti kimozdultam volna, de igazság szerint addig jó az emberiségnek, amíg nem hallgatja a köhögésemet. Így viszont kedvemre tölthetem az időmet Robert-barátommal, meg a róla fantáziáló blogírókkal. Megint találtam egy jópofa kis regényecskét, ebédig át is futottam rajta. A vasárnapi teniszdöntőt bár ne is néztem volna, Rafa kikapott, pedig az elődöntőben egy olyan jó kis meccset nyert meg, nem hittem volna, hogy a döntőre leereszt. Na, mindegy.
Kutyával futkorászom a kert és a lakás között. Amióta bejött ez a kemény hideg, mintha jobban tudna mozogni, bár a hagyományos hóban fürdésről már lemondott, nem biztos, hogy utána lábra tudna állni - alapon. Ettől eltekintve ő sincs túl jól (mitől is lenne, nem lesz fiatalabb), de ahányszor a szomorú véget kezdem emlegetni, mindig összekapja magát.