Pulykatojás - 17. rész

Álltak a sötétben összekapaszkodva, és más-más módon ugyan, de elbizonytalanodva. Alex fejében az járt, hogy ez az ágy lehet, hogy megfelelne egy hentergéshez, de egy összebújós éjszakához aligha. Egyszer aludt rajta, akkor is lelógott a lába. Másrészt egyáltalán nem biztos, hogy Kate benne lenne abban a bizonyos hentergésben. Nem akarta elkapkodni. Ez a lány sokkal többet érdemel annál, mint amit hirtelen felindulásból nyújtani tudna. Hogy nem lökte el magától, talán egy biztató jel a jövőre nézve, de korántsem biztos, hogy felhívás keringőre. Különben is... Kate-tel szerelmeskedni egész biztosan nem egy andalító keringő lenne, hanem egy vérforraló tangó. 

Kate olyan rémülten állt, mint egy reflektorfénybe került nyuszi az úttest közepén. Tudta, hogy már vesztett, Alexander bármit tehetne vele, képtelen lenne nemet mondani. A szíve mélyén csalódott volt, amiért ilyen gyorsan haladtak előre, amikor ő éppen hogy lassítani akart az iramon. De a szíve ugyanannyira dobolt izgatottan, várva a férfi következő érintését, a csókját, a szenvedélyét. Utálta magát, amiért ennyire alárendeli magát a másik vágyainak, tehetetlen játékszerré válva a kezében.

Alexander  szeme hozzászokott már annyira a hirtelen beállt sötétséghez, hogy megtalálja Kate száját. Egy leheletnyi csók után homlokát a lány homlokának támasztva kicsit érdesen szedte a levegőt, aztán valósággal beledörmögött a villámoktól színezett sötétbe.

-Nem muszáj megtennünk. Semmit sem kell megengedned nekem, és nem kell megmagyaráznod az elutasításodat sem. Biztonságban vagy.

-Tudom. – felelt Kate halkan. –Nem gondolom rólad a történtek után sem, hogy erőszakos lennél.

-De azért nem kérek bocsánatot. – mondta a férfi és Kate szinte látta maga előtt, ahogy dacosan csücsörít a szájával. Elmosolyodott.

-Nem is vártam, hogy bocsánatot kérj.

-Nem terveztem el a dolgot, egyszerűen csak megtörtént. – folytatta Alexander és Kate valósággal élvezte, hogy a történtek után sem – vagy éppen azért nem – engedi el őt a férfi és ugyanolyan határozottan húzza magához, mint kezdetben.

-Elhiszem. A vihar tehet róla. Meg talán én, amiért felbosszantottalak az étteremben.

-Nem bosszantottál fel. – tiltakozott azonnal a férfi. –Talán nem éppen úgy képzeltem el, hogy reagálsz, de valahol a szívem mélyén számítottam rá. Nem vagyok én akkora szám, hogy első szóra megkapjam, amit szeretnék. Nem is lenne az igazi. ... De az meglepett, hogy fel sem vagy háborodva. Mégiscsak megleptelek vetkőzés közben és kihasználtam az alkalmat. – motyogta határozatlanul. Talán nem kellene ezt a témát feszegetnie, mert előbb-utóbb Kate is rájön, hogy akár egy pofonnal is honorálhatná a szemtelenségét.

-Megoldana az bármit, ha felháborodnék? – kérdezett vissza Kate és az arcát hozzásimította az elegáns fehér ing alatt hevesen dobogó szívhez.

-Akkor komolyan venném a szavaidat, amiket az asztalnál mondtál. Hogy csak a barátságomat tudnád viszonozni.

-Azt komolyan is mondtam.

-Olyan kapcsolatot akarok veled, ami a barátságunkat is magába foglalja. De egyszerűen nem tudom annyival beérni. Minden kell tőled... a barátságod, a szenvedélyed, a kijózanító haragod, ... a szerelmed. – tette hozzá óvatosan. Ezzel a kijelentésével pucérra vetkőzött Kate előtt, már nem sumákolhat tovább. Ha a lány elfogadja őt, nem is próbálkozhat félgőzzel ennek a kapcsolatnak az ápolásán.  Ha viszont elutasítja, akkor jobban teszi, ha a jövőben nem ívben elkerüli, mert maga a puszta látványa is fájdalmat ébreszt benne. –Nem érem be a barátságoddal! – ismételte meg minden korábbinál szenvedélyesebb hangon.

-Azt hiszem, én sem. – sóhajtott elgyöngülve Kate. Alexander pontosan azokat a szavakat mondta neki, amikre vágyott, de egyszer régen egy másik férfi is megtette ugyanezt, és annak csúfos csalódás lett a vége. Garanciákat akart, de tisztában volt vele, hogy a világon nincs férfi, aki ezeket a garanciákat képes lenne biztosítani. 

-Ez a beszélgetés egyre szürreálisabb. – kuncogott Alexander. A lány előbbi halk beismerése valóságos eufóriával töltötte el. Ha Kate sem éri be a barátsággal, akkor már csak türelmesen ki kell várja, amíg azt a többet is képes lesz megfogalmazni, amit vár tőle. De az sem baj, ha nem mondja ki. Pillanatnyilag úgy érezte, akármeddig képes lenne várni. Na, akármeddig talán mégsem... de egy viszonylag közeli időpontig egészen biztosan. – helyesbített magában azonnal.

-Talán el kéne eresztenünk egymást. – javasolta Kate és picit megfeszítette magát, hogy kibontakozzon az ölelésből.

-Ebben a sötétben? Jó így! – vált szorosabbá Alex karjának csapdája.

-Tényleg jó! – sóhajtott a lány és engedékenyen visszasimult a férfi mellkasára, aztán csak álltak egymást ölelve, amikor hirtelen újra meggyulladtak a fények. ... Amit eddig a sötétség - ami idővel félhomállyá szelídült – jótékonyan elrejtett, a lámpa éles fényénél  zavarba ejtővé vált. Kate kibontakozott Alexander öleléséből és hátralépett, kettőjük közé emelve a pólót, amelyet görcsös ujjakkal szorongatott. A férfi megtette neki azt a szívességet, hogy a szemébe nézett és nem a teste fedetlen bájait csodálta. 

-Zuhanyozni indultam. – motyogta némi torokköszörülés után, és Alex félreállt az útjából. De amikor a lány el akart lépni mellette, a karja után kapott.

-Aludj velem!

-Alex! Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne... Nem akarok hazudni neked, az előbb még ... azt hiszem, nem tudtam volna ellenállni ennek a kérésnek, de a fénnyel kijózanodtam. Korai lenne ez még. – feszült meg Kate.

-Tudom. El is fogadom, ha így érzed, de ... én most tényleg csak arra gondoltam, aludj velem – szó szerint. – simogatta megnyugtatóan a szorítása helyét a férfi.

-Oh, hát ... ha tényleg csak ennyi... – nyelt nagyot Kate. Kifejezetten hülyén érezte magát. Mostanra már úgy tűnt, mintha ő akarta volna, hogy feküdjenek le egymással, Alex pedig nem is vágyott másra, mint egy kis meghitt összebújásra.

-Félre ne érts! Mindent akarok tőled! De már az is boldoggá tesz, ha itt alszol majd mellettem. Nem csak a ma éjszakában gondolkozom, így aztán még rengeteg időnk van, hogy felfedezzük egymást.  – engedte el Alexander.-Hozok valami illedelmes pizsamát magamnak is. – indult az ajtó felé, és Kate agyán végigfutott a gondolat, hogy most akár magára is zárhatná az ajtót. Aztán megvonta a vállát. Nem pontosan ezt akarta már hetekkel ezelőtt is? Futhat az érzései elől, gátakat emelhet, de csak a kettőjük dolgát nehezíti meg az elkerülhetetlenül közelgő jövőben. Így aztán gyorsan bevette magát a fürdőszobába, mielőtt Alexander úgy gondolja, a baráti közeledést a zuhany alatt akarja folytatni. Ahogy a forró víz végigfolyt a testén, tulajdonképpen már azt sem bánta volna. Ahhoz képest, hogy néhány órával ezelőtt még menekülni akart a közeléből, a rá gyakorolt túlságosan erős hatás alól, meglepően közel kerültek egymáshoz. És tovább nem volt hajlandó ezért felvállalni a felelősséget. Nem! A sors végre olyan lapokat osztott, ahol van esélyük kideríteni, hogy az a valaha volt bizonytalan kislány, és az a jóérzésű fiú, felnőtté válva is épp oly erősen rezonál a másik közelségére, mint akkor.

*

Alexander szeme kinyílt. Még épp csak hajnalodott, de úgy érezte, tökéletesen kialudta magát. Tettre kész volt a szó valamennyi értelmében, és egy mély sóhajjal a hátára fordult, hogy átgondolja az este történteket. Fogalma sem volt róla, honnan jött az önkínzó ötlet, hogy együtt töltse az éjszakát Kate-tel. 

Amikor este elváltak, feltúrta a szekrényt, de nem talált mást, mint egy puha melegítő nadrágot. Sosem volt pizsamája, legfeljebb egy könnyű kis sortot vett fel, ha a szükség úgy hozta, mert kamasz kora óta meztelenül aludt. Magára kapott egy pólót, aztán visszasurrant a vendégszobába és bebújt a takaró alá. Még el sem helyezkedett igazán, amikor Kate benyitott, és ő önkéntelenül is lehunyta a szemét. A zuhanytól kipirult a bőre, nyaka körül vizesen göndörödött néhány tincs az észbontó vörös zuhatagból, amit – mint valami japán gésa – valami hosszú pálcikával  tornyozott fel a feje tetejére. Önkéntelenül is a komódra nézett, ahol az anyja egy rég félbehagyott kézimunkája hevert, egy tarka, puha sál, amely talán sosem fog elkészülni, és amelyből az egyik kötőtű hiányzott. Ügyes! – mosolyodott el a lány praktikuma láttán, aztán félig lehunyt pillái alól elgyengülve figyelte a mozdulatot, ahogy a hosszú fatűt kihúzza a hajából és megrázza azt a sörényt, amelynek érintéséért szinte viszketett a tenyere. Az anyja pólója épp csak eltakarta a sötétkék bugyit, a mellei lágyan rezzentek meg Snoopy örökké kópés pofázmánya alatt. Én se vágnék más képet, ha a helyében lennék – sóhajtott önkéntelenül, aztán nagyot nyelt, ahogy Kate becsusszant a takaró másik széle alá. Feszengve feküdtek, kínosan tartva a távolságot egymástól. Kate lekapcsolta az éjjeliszekrény lámpáját, aztán halkan jó éjszakát kívánt. Alex  összefonta maga előtt a karjait, mielőtt még elveszti a fejét és érte nyúl, végül kis torokköszörülés után szép álmokat kívánt ő is. Egy idő után hallotta, ahogy a lány légzése a korábbi kapkodósról nyugodtra vált, akkor felé fordult és mélyen beszippantotta az illatát. Isabelle-re emlékeztette a rafinált virágaroma, mégis egészen más volt. Kate volt! És ezzel az illattal az orrában, ezzel a felfedezéssel a fejében végül őt is elnyomta az álom. 

Most pedig úgy ébredt, hogy a lányt az ölébe húzva ölelte. Jobb karja a feje alatt, a bal pedig átvetve Kate karcsú derekán, nyitott tenyere a hasán. Ezért kellett óvatosan lefejtenie magát róla és inkább hanyatt fordulnia. Még egy pillanat, és Kate is megérezte volna még álmában is, hogy megkívánta. Talán nem volt ez más, mint normális férfireakció a hajnalra és egy puha, meleg női testre maga mellett. De megígérte, hogy nem használja ki az alkalmat és megfogadta, hogy betartja az ígéretét, bármennyire is kínzó legyen az önmegtartóztatás. 

Óvatosan kidugta a lábát a takaró alól, aztán mint egy kígyó, kicsusszant és lábujjhegyen kilépett a szobából. A fejét csóválva nézett vissza a szoba felé, miközben a fürdőszobát célozta meg. Egy hideg fürdő mindenképpen jót fog tenni. A bőven zubogó langyos víz alatt arra gondolt, hogy ez egy aprócska lépés volt a végső cél felé, és elégedett volt önmaga teljesítményével. Kate visszavonulását semmissé tudta tenni, bebizonyította, hogy képes barátként viselkedni. Most pedig reggelit fog rittyenteni különleges vendége részére, még ha ehhez minden konyhai tudását csatarendbe kell is állítania. Aztán hazaviszi, hogy átöltözhessen és együtt megnézik azt a házat. Igazság szerint egyelőre eszébe sem volt megvenni, de Michael még az árából is képes volt alkudni, a bútorok egy részét is megtarthatta. Bónuszként pedig itt alszik Kate, az egyetlen nő, akit el tudna képzelni azok között a falak között, ..a kertben ... a gyerekeikkel. Formálódó terveitől elégedetten elzárta a zuhanyt és megfordult, hogy a törülközőért nyúljon.  Keze megállt a levegőben, ahogy Kate mezítelen testét meglátta, de igazából a hamiskás mosoly fogta meg, amely olyan ígéreteket hordozott, amiket legszebb álmában sem remélt.