"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2015. június 19., péntek

Pulykatojás - 19. rész



Alex egy határozott mozdulattal kibújt a kanárisárga pólóból és hanyagul a kanapéra dobta. Lerúgta a tornacipőit és megtornáztatta meztelen lábujjait. Kate döbbenten nézte. Rendben, hogy egyedül maradtak és a férfi kényelembe akart helyezkedni, de azért ezt a sztriptízt nem tudta mire vélni. Az idő – angol viszonylatban is – kellemesen meleg volt, de azért neki például eszébe sem jutott nekivetkőzni. Itt a falak között kifejezetten kellemesen hűvös volt.
-Mi a baj? – kérdezte Alex olyan bársonyosan simogató hangon, hogy Kate karján akaratlanul is meredezni kezdtek a pihék.
-Semmi. – nyelt nagyot. –Aláírtad. A tied. Igazán jogod van itthon érezned magad.
-Ahogy én érzem magam, az sem érdekelne, ha a Regent’s Park tetején lennénk – lépett közelebb a férfi. 

Ne dumálj! Csókolj már meg! – sikította egy követelőző hang a lány fejében, de azonnal követte egy túlontúl is fegyelmezett néma jajveszékelés: Miért gondolok állandóan arra, hogy le akarok feküdni vele? Lázasan lüktetett az agya, de a teste is. A levegő már szinte vibrált, ahogy a férfi lassan közeledett feléje és Kate ijedten döbbent rá, hogy a kemény apró mellbimbókról a sötét szőrszálak között a bermuda alatt egyre egyértelműbb domborodásra fókuszál a tekintete. Megőrült! – dörömbölt a fejében a félelemmé formálódó vágyódó zavarodottság. Ha ez a feszültség nem oldódik fel hamarosan valamilyen, bármilyen formában, az biztos, hogy rövidesen a zárt osztályon fog kikötni. Időközben Alex legyőzte a köztük lévő pár lépésnyi távolságot és egy páva násztáncát járva végtelen gyengédséggel borzolta forró lélegzetével Kate nyakát. Megkerülte, alig-alig érintve, inkább csak a szemével simogatva, miközben Kate menekülésre képtelenül várta az érintését. A férfi szájának érintése nyomán a puha pihék gyökeréig kúszott a borzongás, ahogy a lány nevét suttogta. 
Kate meg sem próbált elhúzódni a már-már fájdalmas érzés elől, hiszen minden sejtjével erre a percre vágyott. Ha akart volna se tudott volna menekülni, de szerencsére nem is akart. Úgyis kudarcra lett volna ítélve a próbálkozás. Felébredt látszólagos dermedtségéből és a férfi nyakába csimpaszkodott. Alexnek nem kellett ennél több  biztatás. Szája rátapadt a cseresznye ajkakra. Valósággal harapta a rózsaszín, csókra vágyó ajkakat, nyelve behatolt a fogai közé, és a lány úgy érezte, ilyen szenvedélyes érzékiséggel még soha életében nem csókolták. A kanapé felé hátrált, azt képzelve, hogy a szerelem táncát járva ő vezeti a férfit, észre sem véve, hogy a valóságban őt vezetik; aztán lehuppant, ahogy a puha bőrt megérezte a térdhajlatában. Szinte magával rántotta Alexet, aki ügyesen tompította a zuhanásukat. 

A férfi egyetlen pillanatig sem tétlenkedett. Ujjai már felfedezték a fülcimpák mögötti érzékeny helyeket, melyek érintésétől szinte maguktól nyíltak szét vágyakozóan a lány lábai. Alex most határozottabb volt, mint korábban bármikor. Irányított és szavai kétséget sem hagytak afelől, hogy mit érez.
-Kate! Nem tudok miattad aludni, nem tudok koncentrálni. Csak azt tudom, hogy nem szabad hibáznom, ha veled vagyok, mert nem lenne második esélyem. Stratégiákat gyártok, hogy hogyan hódítsalak meg. Nem mintha ezek a valóságban működnének, mint tudjuk - torpant meg az esti kudarcra gondolva, aztán újult erővel kezdett rohamba. Keze elindult a lány pólója alatt, és ahogy keze a lány melleire simult, azonnal megérezte a megmerevedő mellbimbókat. Kate reagált rá, és ez egészen felvillanyozta. A lány közben a férfi sötét mellszőrzetében szántott végig az ujjaival, belemarkolva a kemény mellizmokba, ahogy önnön gyengeségével szembesült. Tehetetlen bábként hagyta, hogy Alex feltolja a szoknyáját és felfedezze a testét. Ellentmondásos gondolatok próbáltak áttörni a szenvedély ködén.

Nem volt tapasztalatlan, mégis úgy érezte, ezt a lobogó fáklyaként való izzást még sosem élte át. Valósággal lángolt a kéjtől és még valami más, megfogalmazhatatlan érzéstől. De sem a hely, sem az időpont nem volt alkalmas az elemzésre. Most csupán egyet tehetett: nyers idegvégződésként élvezettel hagyta, had kalandozzon Alex keze a csípőjén, a combjai között. Pusztán ennyitől az élvezet határára sodródott és elképzelni sem tudta, hova lehet fokozni az érzést, ha egyszer végre összeforr a testük. Nem tudta, nem is akarta már visszafogni magát. Ő is fel akarta fedezni a férfi testét. Alex megérezte a vágyát és hátradőlt, hogy a lány szabadon mozoghasson.
Kate ujjai bátran kalandoztak az érintései alatt megránduló izmokon. Amikor nyelve hegyével is bejárta az utat, mosolyogva tapasztalta, hogy Alex még a lélegzetét is visszafojtva várja gyengéd támadásait. Összefonta ujjait a férfiéval, hogy kicsit csitulhasson a bensejében égő láz, de Alex nem akart lassítani. Újra ő kerekedett felül, de mielőtt a lány szájára tapadt volna, karcos, rekedtes hangon megszólalt:

-Kate! Be kell valljak valamit.
-Bevallani? Mit? Most? Jaj, ne!– nyögött kifosztottan a lány, aki a beteljesülés helyett valami baljós előérzettel borzongott meg.
-Muszáj most megmondanom – suttogta a férfi.
-Muszáj? – ismételte meg elhaló hangon a lány, mint valami távoli visszhang, amely elhal a messzeségben. Fogalma sem volt róla, micsoda vallomásra számíthat. Eddig úgy gondolta, pontosan tisztában van Alex múltbéli viselt dolgaival, újabbakkal meg aligha gazdagította a listát az utóbbi időben. Arról már tudna. Vagy mégsem?
Amíg ő őrlődött, Alex csillogó szemekkel őt figyelte, Látta, hogy Kate nem tudja, hova akar kilyukadni, ezért úgy döntött, megszabadítja a gyötrődéstől és őszinte lesz vele.

-Szerettem volna már ezerszer, hogy ez megtörténjen. – nyomta közelebb a csípőjét a lányhoz, akiből már maga a súly is kéjes sóhajt csalt elő. –Már akkor, amikor Isabelle-el éltem. Pedig tényleg mindig hűséges voltam hozzá, és éppen ezért sokáig téged hibáztattalak a saját gyengeségemért. Igen, gyenge voltam. De most, hogy végre veled vagyok, legyőzhetetlennek érzem magam.
Kate megnyugodva hallgatta a halk vallomást, aztán úgy döntött, a lelkizésnek is megvan a maga helye és ideje. Ez azonban nem az! A szíve mélyén már a férfi őszinte vallomása sem érdekelte. Most nem! Csak a beteljesülésre vágyott valami elemi, leküzdhetetlen, szégyentelenül felszabadító erővel.
-Akarlak téged! – nyögött fel kétségbeesetten, amiért ki is kell mondja a titkát, és Alexnek nem is kellett több.
-Hiszen a tied vagyok! – mormolta a szájába, aztán rekord sebességgel szabadult meg a nadrágjától és ugyanezzel a türelmetlen vadsággal vetkőztette le a lányt is, akinek ez kivételesen egyáltalán nem volt ellenére. Már rég lecsúsztak a kanapéról a puha, bolyhos szőnyegre, valósággal beszorulva az asztalka és az ülőalkalmatosság közé. De már semmi sem állíthatta meg őket.
*
-Jézusom! Bármikor ránk nyithattak volna – pislogott Alex az üvegasztalkán csillogó kulcscsomóra.
-Jókor gondolsz rá! – kuncogott Kate, egyetlen kósza gondolatot sem szentelve a szeméremnek, hiszen még mindig úgy érezte magát, mint aki az imént valami testen kívüli élményt élt át, például elvitték az ufók és olyan kimondhatatlan dolgokat műveltek vele, amelyeknek a létezéséről eddig fogalma sem volt. Egyetlen alkalomra sem emlékezett felnőtt életéből, amikor ennyire elvesztette volna a gátlásait és az irányítást a saját teste és akarata felett. Ha soha többé nem lesz része hasonlóban, ez a csoda már akkor is megérte. Ilyen lehet, amikor halandó megérintheti a napot. – gondolta álmodozva. Ahogy Alex ujjai lustán köröztek meztelen bőrén, egész testében bizsergés áradt szét, az előbbi orgazmus utórezgései. Úgy érezte, ha ez a csodás épület most hirtelen lángokban állna körülöttük, akkor sem lenne képes mozdulni. Nem lenne menekvés, mint ahogy nem volt Alexander elől sem. 

Összerezzent, ahogy a forró férfitest eltávolodott tőle és szinte azonnal beleborzongott a veszteségbe, amely azonban csak pillanatnyi volt. Alex feltérdelt és úgy nézett végig rajta, mint aki földöntúli jelenést lát. Aprólékos leltárba vett minden apró pöttyöt, amelyek most szinte lángoltak a lány bőrén.
-Pulykatojás! – suttogta áhítattal, aztán lehajolt, hogy szája is számbavehesse a szeme által felmért gazdagságot. Elindult a lány combjának érzékeny, finom bőrén. Kate tiltakozva nyögött fel, megkísérelve, hogy összeszorítsa a lábait.
-Ne ellenkezz! – suttogta neki Alex és gyengéd érintésétől Kate újra megnyílt neki. A lány lehunyt szemmel adta át magát a gyengédségnek. Csaknem elájult a gyönyörtől. Hihetetlenül finomak voltak az apró csókok, bársonyos harapdálások. Szétesve hagyta, hogy a gyönyör újabb hullámai ragadják el, ahogy az édes kínzás betetőzéseként a férfi újra beléhatolt. 

Alex pedig egész egyszerűen nem tudott betelni vele. Amikor az előbb Kate szemérmesen próbálta elzárni előle szerelmük nedvétől síkos testét, Alex csak arra tudott gondolni, hogy kettejük közös illata és íze vonzóbb, mint az irodalomban oly sokat emlegetett ambrózia lehet. Ahogy most a másik ruganyos test befogadta és visszalökte őt, hogy újra visszatérhessen a hívogató ölbe, úgy érezte, a végtelenségig tudna  így maradni, ebben a paradicsomi békében. A ritmus felgyorsult, bár mindketten élvezték a lassú ringatózást, de a természet követelte már a következő megkönnyebbülést és tehetetlen volt a belső késztetés ellen. A petárdák talán kisebb erővel robbantak, mint korábban, de az utolsó nagy erővel történt behatárolás után olyan békesség szállta meg, hogy egy lehetetlen pillanatra az jutott eszébe, ilyen lehet a halál. Rárogyott a lányra, aztán, hogy a másik is kapjon levegőt, lehengeredett róla, de szorosan magához húzta. Feküdtek új szerzeménye napfényben fürdő nappalijának szőnyegén és már nem is küzdöttek ellene, hogy az álom maga alá teperje mindkettőjüket.

2 megjegyzés:

csez írta...

Tetszett ;) ;) ;)
K&P

Névtelen írta...

Mèèèg!!!