"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2015. június 16., kedd

Pulykatojás - 18. rész

Jelen!

Bár az előző rész rövid kommentjére visszakérdezhetnék: Komment? ... de azért inkább következzen az új fejezet. Sorry, de nem voltam itthon, ezért a csúszás.

***

18. rész



A közös zuhany olyan nem várt ajándék volt Alex számára, ami valósággal lebénította. Nagyon akarta Kate-et, de mint mindig, a nagy akarás most sem segített az ügyének. Ha a lány csalódott is volt a zubogó víz alatti látszólag sehova sem vezető csókcsata miatt, ügyesen titkolta. A szemében, a gesztusaiban nem volt értetlenség és neheztelés. Egyszerűen csak boldognak látszott a kamaszos ügyetlenkedéseik ellenére is.

-Csinálok reggelit. – nyomott egy utolsó csókot a szinte lángoló cseresznye ajkakra, amiket idáig szinte kétségbeesetten harapott. Hogy az agya kívánta a lányt, a teste pedig nem követte a „parancsot”, teljesen összezavarta. Ez még sosem fordult elő vele, még az alkohol sem húzta keresztül sosem az ez irányú terveit. Csak azért nem érzett szégyent, mert a lány legkisebb gesztusa sem ítélkezett felette, egyetlen rezdülése sem utalt rá, hogy nevetségesnek tartaná. 

Kate sajnálkozva engedte el. –Segítek. – ajánlkozott, és Alex legszívesebben újrakezdte volna a szerelmes játszadozást. A tökéletes nő! És ő megtalálta. Kate-el minden más volt, mint korábbi, nem túl nagy számú barátnőivel.Nem a szex irányította az agyát és a testét, hanem a barátságukból éledő szerelem.
Oké! – húzta magával, és gondoskodón becsomagolta egy puha fürdőlepedőbe a lány testét. Nem sokkal később összeszokott párosként a konyhában szorgoskodtak egymás mellett. Alex gyümölcslevet facsart, Kate felverte a tojásokat és kisütött néhány szelet szalonnát. Már az idejére sem emlékezett, amikor reggelire ilyen lakomát tett az asztalra a máskor szokásos joghurtos müzlije helyett, de eszébe sem jutott mosta kalóriák miatt aggódni. Nem egészen huszonnégy órával ezelőtt egy elegáns vacsorára készült kissé remegő gyomorral, most pedig egy reggelihez. A két étkezés között azonban sok minden történt. 

Például sosem hitte volna Alexről, hogy ilyen visszafogott, már-már szégyenlős legyen. Arra számított – főleg azok után, ahogy az étteremnél utána rohant -, hogy lehengerlő lesz, akaratos, ellentmondást nem tűrő. Ezzel szemben szinte alázatosan imádta őt, és ezzel végképp levette a lábáról. A szerelem . amit már eddig is sejtett – most teljes erejével járta át; és független nőből a párjáról gondoskodó társsá változtatta.
*
Miriam londoni élete Alexnek köszönhetően több, mint kényelmes volt. Az iskola mellett alkalmi állást szerzett az Underground Film Clubban. Ez a mozi igazi fogalom volt a londoni kulturális életben, és pontosan az a közeg, ahol olyan emberekkel találkozhatott, akik segíthették a tanulmányaiban és a pályáján. Drago-nak már hosszú ideje nem is írt, és úgy tűnt, a férfi nem is hiányolta a leveleit. Ha érzett is emiatt némi csalódottságot, hamar túltette magát rajta. Egyetlen cél vezérelte, Alexander Carpenter háláját nyilvánvaló vonzalommá változtatni. Biztos volt benne, hogy csak egy kis időre van szüksége a férfinak, hogy nőként is észrevegye valaha volt asszisztensét. Mindent elkövetett a nemes cél érdekében. Fodrásszal csináltatta meg erős haját, kozmetikussal szabályoztatta meg dús szemöldökét, tűrte a gyantázás fájdalmas procedúráját, a műkörmösnél szabályosra formált körmeit visszafogott színre festette, és egy olcsó turkálóban jó érzékkel keresgélt magának előnyös és divatos ruhákat, amiken ismert divatcégek címkéi virítottak. Ez a Miriam már nem az a lány volt, aki ott Albániában a stáb gúnyolódásának tárgya lehetett. És volt olyan nagy tükör a bérelt kis lakásban, hogy ezzel ő maga is tisztában legyen.
*
A házhoz vezető úton Alexander vezetett. Kate még sosem látott ekkora batárt, mint amivel a férfi kissé körülményesen, de kiállt egy közeli garázsból. Szabadkozva mosolygott rá, ahogy a vadlovakból álló komplett istálló megrándult alattuk, de aztán ahogy sikerült besorolnia a sűrű forgalomba, egyre kezelhetőbbé vált a ménes a motortérben.
-Még szoknom kell a bal oldali közlekedést, meg ezt az átkozottat is. LA-ben is vezetettem, de ott gyors sportkocsit, nem egy ilyen kamiont – csapott a kormányra, ahogy a piros lámpánál lefulladt a kocsi.
-Minek vettél egy ilyen monstrumot? – próbálta megérteni Kate a férfihez egyáltalán nem illő jármű létjogosultságát.
-Nem vettem. A legutóbbi filmem után kaptam az egyik szponzorcégtől. Elég biztonságosnak tűnt, de senki nem mondta, hogy ilyen nehezen kezelhető jószág. – morogta a férfi, miközben óvatosan felemelte lábát a kuplungról és az utolsó pillanatban átsurrant a kereszteződésen, mielőtt újra váltott volna a lámpa. Kate elnyomott egy elnéző mosolyt az orra alatt, aztán témát váltott. Felszabadultan beszélgettek az amerikai sztárvilág viselt dolgairól, felfedezve milyen sok közös élményük akad a kifutók és a vörös szőnyegek világában. Aztán ahogy fogytak a mérföldek, úgy tértek át más, személyesebb vizekre. 

-Azt mondtad, a mamád ruháit direkt hagyta LA-ben. Ha meglátogat majd, biztosan hiányolni fogja a holmiját.
-Nem hiszem. Utálta LA-t, sosem érezte ott jól magát. Amióta apám szívével gondok vannak, már nem is mernek ilyen hosszú útra vállalkozni.
-Akkor biztosan örülnek, hogy házat veszel. Nyilván azt remélik, végleg visszaköltözöl. Vagy erre egyelőre nem is gondolhatsz? A film fővárosa mégiscsak Hollywood.
-Öreg bohóc vagyok már, nem kell állandóan a tűz körül lebzselnem, hogy észrevegyék, létezem. – vont vállat lezserül, de ugyanakkor önérzetesen a férfi. Kate elmosolyodott, ahogy az „öreg” bohócra nézett. A bohóc még csak rendben is volt, a kopott rózsaszínbe hajló bermuda farmerhez Alex rikító zöld tornacipőt és sárga pólót viselt. A cipőben ráadásul azúrkék cipőfűző fityegett masniért kiáltva. Egy kanári nem lehetett volna tarkább, de hogy öreg? Pillanatnyilag úgy érezte magát, mintha ő lenne évekkel idősebb a férfinál, és az öccsével kirándulna vidékre. A kölyök ráadásul Kaliforniából szerezné be a holmiját. Egyetlen apró különbség mégiscsak volt... épeszű ember nem kívánná a testvére csókját.
*
Kate megilletődötten járta sorra a lakberendezési magazinba illő berendezésű szobákat. Képzeletében már látta a napsütötte gyerekszobában meglibbenő fehér függönyöket, a tágas, kertre nyíló nappalit, ahogy két apró gyerek rohan ki a szabadba egy aranyszőrű kutyát kergetve; s önmagát, ahogy lemondóan szortírozza az örökké maszatos gyerekruhákat... és Alexet, ahogy újabb rózsatővel érkezik haza, tudva, hogy Kate számára a rózsákból sosem elég. A terasz melletti apácarács egyenesen egy kis rózsakertért kiáltott és gondolatban már a fajtákat válogatta. A kép olyan idilli volt, hogy önkéntelenül is elmosolyodott.
-Hogy tetszik? – szólalt meg a háta mögött képzelgései tárgya.
-Tökéletes! – sóhajtott elismerően.
-Én is úgy érzem. – kacsintott rá a férfi. -2.200.000 font lett a végső ár, mert Michael lealkudott 50 ezret. Ráadásul az itt lévő bútorok nagy része is marad, pedig az eladó eredetileg kiürítve akarta eladni. Michael megtudta, hogy válnak, és azzal érvelt, a pénzt könnyebben el tudják osztani, mint a bútorokat, úgyhogy bármi kell, csak rá kell tennünk egy cédulát, és marad. – nézett körül az elegáns krémszínű garnitúrával berendezett nappali részben.
-Nem félsz, hogy rossz ómen egy válás után beköltözni? – borzongott meg Kate. Ő már túl volt egy váláson, és bár semmire nem tartott igényt a férje vagyonából, mégis megalázónak érezte az ügyvédi kalmárkodást a közös javaik felett.
-Nem! Ez a ház boldogságra vár és cserébe azt is nyújt. Ugyanolyan, mint én – nézett mélyen a lány szemébe Alex, remélve, hogy kiérzi szavaiból a mögöttes értelmet. Kate szégyenlősen elnevette magát és látva, hogy közeledik az ingatlanos és az ügyvéd, kilépett a kertbe. Alex akarja ezt a házat. És akarja őt is. Most már azt is tudja, hogy neki is tetszik. Innentől a dolgok hivatalos lebonyolításához nincs sok köze. Jobban teszi, ha inkább azon gondolkodik, hogy hol lesz az ő helye és szerepe ebben az egyenletben. 

Mire Alexander elégedetten dörzsölgetve a tenyerét, felbukkant az ajtóban, ő is döntött. Alexander Carpenter egyszer régen meghódította a szívét, aztán összetörte, legalábbis lepattintott belőle egy darabot. Ami maradt – most határozottan úgy érezte -, hogy elég lesz, elégnek kell lennie, hogy boldogan éljenek egymás mellett ebben a varázslatos házban. Persze, ez még nem holnap következik be. El volt szánva, hogy megdolgoztatja kettejük boldogságáért a férfit, de azért jó érzés volt, hogy tudja, merre vezet az az út, amire Alex oldalán készül rálépni.
-Gyere! Ünnepeljük meg, hogy ilyen szép házam lett! És mivel nagylelkű hangulatban vagyok, Te dönthetsz, milyen helyre menjünk. Hogy még véletlenül se mondhasd, hogy olcsón akarom megúszni a dolgot, nincs felső határ, bárhova szeretnél menni, szerzek asztalt. 

-Huh, nekem még meg kell emésztenem, hogy az imént voltam tanúja egy két milliós üzlet lebonyolításának. – nyelt nagyot a lány. A modellkedésnek hála, ő maga sem szűkölködött, de ez a fajta luxus messze állt a habitusától és a lehetőségeitől egyaránt. Fogalma sem volt, hogy Alex vajon mennyi pénzt keresett az elmúlt években, de tartott tőle, hogy az összeg messze meghaladja az ő bankbetétjét. Ez egy kicsit kényelmetlenül érintette, mert még a feltételezést is el akarta kerülni, hogy esetleg a férfi pénzére hajt. Sejtette, hogy ha szorosabbra fonják a kapcsolatukat, egy napon majd mindenféle szerződések kerülnek terítékre köztük és ezeknek már a gondolata is rányomta a bélyegét a hangulatára. Bár tiszta szívvel írna alá bármilyen egyezséget, mégis... kissé megalázónak érezte, hogy az aláírásával hitelesítsen egy iratot, miszerint nem szándékozik kirabolni a kedvesét. Ez azonban még nem volt időszerű probléma, úgyhogy nem is szentelt több gondolatot neki, és inkább a szinte fekete favázas hangulatos kis vendéglőre gondolt, amit útközben látott nem messze innen. 

-Idefelé láttam egy helyes kis halász-éttermet a parton. Ha tényleg én választhatok, annak szívesen kipróbálnám a konyháját. – mondta elgondolkodva a lány, mire Alex megkönnyebbülten felsóhajtott.
-Tudtam, hogy Te vagy nekem a tökéletes nő. Ha már megígértem, elvittelek volna valami puccos helyre is, ahol pingvinnek öltözve kell lenyelni a mikrogasztronómia remekeit és ahol egész este egy frászban lettem volna, hogy leeszem a szmokingomat. De a lehető legjobb helyet választottad. Így ahogy vagyunk, beülhetünk és nem kell azzal vesztegetnünk a drága időnket, hogy hazamegyünk valami lehetetlen göncöt magunkra húzni. ... Már úgy értem, a Te ruhád tegnap is csodás volt, de azért ebben a rövid szoknyában ellenállhatatlan vagy. – bókolt Alexander. Kate szemében huncut fény villant.
-Ellenállhatatlan? Ha jól emlékszem, kettőnk közül én voltam az, aki képtelen volt ellenállni.
Alex egy hosszú pillanatig csak nézte megfejthetetlen tekintettel, aztán a bejárati ajtó felé villant a tekintete, ahol nemrég Michael kísérte ki az ingatlanost és az ügyvédet. Tudta, hogy a barátja is útnak indult. Meg is kérte, hogy a nevében köszönjön el Kate-től. Egyedül voltak a házban, és a leányzó a tűzzel játszott. Hát ki ő, hogy meggátolja benne...

3 megjegyzés:

rhea írta...

Jucus!! Már megint így abbahagyni! :) Kínzol minket :))Egyébként aranyosak együtt :)
Miriam...hmm...a gondok forrása gondolom.
Alex szerkója..próbáltam elképzelni és vigyorogtam XD
Jó volt jucus, tetszett, köszönöm!

csez írta...

Az öreg kanárin én is jól szórakoztam ;)
Helyesek együtt, bár a lány állandó kalkulálása kicsit visszás... Értem én, hogy védi a szívét, de egyszer nagyon szerelmes, aztán meg jön ez a megdolgoztatás...
Remélem, Miriam azért nem megy át durva pazichopatába ;) de ha igen, az se baj... XDDDD
Határozott vagyok! Vagy nem?! ;)
Mindenesetre tetszett!
K&P

Névtelen írta...

MÈÈÈG!!!!