A dublőr - 5. rész

Julia mostanra eljutott odáig, hogy nemcsak hanyatt fekve nézhette maga fölött a mennyezetet, de időnként már félig ülő helyzetbe emelték az ágyát, és ezzel új dimenziók nyíltak meg előtte. Az első, amit észrevett, hogy egyetlen tükröződő felület sincs a célszerűen berendezett szobában, amely elsősorban a gyógyulást szolgálta, de azért valami visszafogott elegancia is jellemezte. Abban biztos volt, hogy az ő régi kis betegei sokkal szerényebb körülmények között töltik kórházi napjaikat. Egy hollywoodi hírességnek nyilván nem okoz gondot megfizetni ezt a luxust. Már nem érezte a mindenen áthatoló, zsibbadt fájdalmat, inkább csak valami halvány kényelmetlenséget, ez az új érzés pedig kíváncsivá tette. De bármennyire is szeretett volna legalább egyetlen pillantást vetni újkori önmagára, ez a kíváncsiság egyelőre kielégítetlen maradt. Az ablakot fátyolszerű függöny takarta, és bár a gipszével normál esetben könnyedén leküzdhette volna a távolságot, az átéltek miatt jártányi ereje sem volt. Szívesen kért volna egy tv-t, de aztán eszébe jutott a legutóbbi próbálkozás, és ezért inkább lemondott a szórakozás ezen módjáról is. Jobb híján a történteken töprengett, főként Adam Corbinon, a magánemberen... hogy mi vihette rá Jenna Langdont, hogy megcsalja ezt a férfit? Ha ő valaha az életben összefutott volna egy hozzá hasonló férfitársával, egész biztosan körömszakadtáig ragaszkodott volna a megtartásához. Jenna mégsem érte be vele. Ezt egyelőre képtelen volt megérteni. Adam a szemében mindent megtestesített, amiről nő csak álmodhat. Jóképű volt, tehetős, és ami a legfontosabb, gondoskodó. Minden oka meglett volna a férfinak, hogy utálja őt, illetve a személyében Jennát, mégis, képtelen volt érzéketlenül hagyni  szenvedni. Biztos volt benne, hogy az élete neki is fenekestül felborult, hogy a rendszeres kórházi látogatásokkal tartani tudja benne a lelket, és ezért a szíve túlcsordult a hálától. Úgy döntött, még sosem ismert ilyen önfeláldozó férfit, mint Adam Corbin. 

A műtét nyilván sikeres volt, ezt dr. Hays nem győzte hangsúlyozni, amikor meglátogatta, de még nem tudhatta, hogy az a nő, aki a kötések eltávolítása után szembenézhet Adammal, mire számíthat. A külseje szinte nem is érdekelte, csak arra volt kíváncsi, vajon képes lesz-e megbocsátani a férfi valaha a megcsalást? És ő ... képes lesz-e kárpótolni a férfit, akiről szinte nem is tud semmit, csak annyit, hogy jó ember és a zsigerei szintjén vonzza őt fizikailag is? Ennyi elég lehet ahhoz, hogy túllépjenek egyszer a valóságban történteken, és megtalálják az egymáshoz vezető utat? A nehezebb óráiban kéretlenül tolakodtak előtérbe azok a gondolatai, hogy hiba, sőt bűn, amit művel, de aztán újra jött valaki, aki Jennának szólította és ezzel szinte feloldozta őt. Aztán újra eszébe jutott, hogy a férfit, akibe lassan, de egészen biztosan beleszeretett, egyszer már megcsalta egy nő. Nyilván nem fog túl jól reagálni, ha megtudja, hogy másodszor is csalás áldozata lett. Bár, ez nyilván egészen más módja lesz a csalásnak, de attól még nem kevésbé fájdalmas. 

Nem akarta bántani Adam Corbint! Sokkal inkább kárpótolni akarta a múltban ért sérelemért, és azt csak Jenna Langdonként teheti meg – döntötte el. Kár, hogy ezek az elhatározások, kemény önfegyelemmel meghozott döntések a szíve mélyén egyáltalán nem fogantak meg. Nem tudott szabadulni a gondolattól, hogy rossz, amit tenni készül, és nyilvánvalóan nem fogja elkerülni az érte járó büntetést sem.

*

Adam Jennát nézte, akin az elmúlt napokhoz képest semmiféle változást nem tudott felfedezni. Az orvos szerint már sokkal többet volt ébren, de amilyen szerencséje volt, most éppen mélyen aludt. A fejrészét kicsit megemelték, ettől kevésbé tűnt kómában lévőnek, és ha a rengeteg kötés nem lett volna, már ő is tudott volna annyira bizakodó lenni, mint dr. Hays. A lány testének minden porcikáját ugyanúgy kötés fedte, mint korábban, és ugyanúgy csövek és gépek tömege kígyózott körülötte, mint akár egy nappal korábban. A műtét után nem lett volna értelme itt szobroznia, ezért visszatért a forgatásra, és bár az egész valami testen kívüli élményként élt benne, de legalább végeztek a tervezett munkával. Kerek öt órát aludt, lezuhanyozott és most újra itt üldögélt ezen a kényelmetlen széken a lányt szuggerálva. Úgy döntött, jobb is, hogy alszik, addig is nyugodtan beszélhet hozzá. Sokak szerint ezek a hangok eljutnak a betegek elméjéhez, ő pedig biztos volt benne, hogy Jenna elméje nyitott a mondanivalójára. Az az érintés tegnap, az volt olyan árulkodó. A lány hallani akarta őt, érezni… a bocsánatát akarta. Fogalma sem volt róla, hogy képes-e lesz valaha úgy ránézni, hogy ne jusson eszébe a pillanat, amikor Dora az orra alá dugta a fényképeket és a maga keserűen szenvedélyes módján lerántotta a leplet Jenna és Joel viszonyáról. Tudta jól, hogy a húga nem annyira miatta aggódott, sokkal inkább Joelen akart bosszút állni ezzel a lépéssel, de a tények szempontjából ennek nem is volt igazán jelentősége. Vak volt, végtelenül és megbocsáthatatlanul vak. Vagy csak nem volt neki elég fontos a kapcsolatuk, hogy a sejtjei megérezzék a veszélyt. Talán ami történt, az volt a büntetése, amiért józan megfontolás alapján, különösebb érzelmi lángolás nélkül akart oltár elé vezetni egy nőt. Mintha kicsúfolta volna a szerelem évezredes intézményét. Tisztában volt vele, hogy nem volt szerelmes. De el tudta képzelni az életét Jenna mellett, és azt hitte, ennyi elég is a boldogsághoz. A lánynak nyilvánvalóan nem volt elég. Ezért nem is tudott rá haragudni. Ami fájt, hogy elhitette vele, örömmel lenne a társa. Pedig ugyanolyan érzelemmentesen mondott neki igent, mint ahogy ő a kérdést feltette. Tulajdonképpen alig viselkedett tisztességtelenebbül, mint ő maga. De mégis... ő tartotta volna magát a fogadalmához, Jenna pedig nyilvánvalóan tovább kereste a boldogságot. Melyikük lépése volt becstelenebb? A baleset üzenet volt Jenna számára: az élete tévúton jár, és most minden erejével igyekezett megtalálni a helyes utat, ami jelen esetben hozzá, Adamhoz vezetett. És a baleset üzenet volt az ő számára is, miután az első, férfihiúságában sértett órák elmúltak. Nem tisztázták a játékszabályokat. Szóval, beszélni fog hozzá.

-dr. Hays remek szakember, de hihetetlen pökhendi alak. Ugyan kiakadt Harrison doktor feljegyzésén a kórlapodon, de aztán valóságos vitustáncot járt, hogy élete fő művét alkotta tegnap veled. Mindegy, azon a hegesedési problémán marakodjanak a dokik. Lényeg, hogy biztos keze van és gusztustalanul elégedett volt önmagával. Meg veled. Azt mondta … hogy is idézzem pontosan … hogy bársonyos bőröd van, minden plasztikai sebész álma. Szinte már zavarba ejtő volt, ahogy áradozott rólad, de félre ne értsd, nem a férfi, csupán a specialista elismerése volt. … Szóval, az esélyeid a legjobbak, hogy néhány hét múlva újra elégedetten nézhess tükörbe. A számlát a stúdió állja, tőled a jó doki csak annyit kért, hogy értékeld ezt a második esélyt. Úgy beszélt, mintha tudná mi történt köztünk… na, mindegy, ezt nem most akarom megbeszélni veled. ...A forgatás gőzerővel zajlik. A szerepedet Mara Lower vette át. Ügyes lány, bár kissé még tapasztalatlan. De igyekszik és tisztában van vele, hogy mekkora a nyomás a produkción. Nagyon oda kell tennie magát. 

Remélte, hogy nem hangzik gonoszkodóan a beszámolója, mert nem volt szándékában megbántani vele Jennát, hogy le tudták cserélni. Mara tényleg nagyon ügyes volt, kollegiális elismerés mindenképpen kijárt neki. Már nem is emlékezett rá, hogy néhány napja még az járt a fejében, bárcsak a magánéletben is olyan könnyű szerrel lecserélhető lett volna Jenna, mint a filmben. Aznap úgy ment el a kórházból, hogy zsebre gyűrte az egyik nővér telefonszámát, amit a vigasztalására kész csinos nővérke egy recept hátoldalára írt fel és diszkréten hagyta a keze ügyében. Talán élnie kellett volna a lehetőséggel, aztán később ezt is Jenna orra alá dörgölni. De képtelen volt rá. Ennek a nőnek az ujjára húzta a dédnagyanyja jegygyűrűjét, egy igazi értékes antik ritkaságot, amely generációról generációra öröklődött a családban… és az ő számára még volt ennek a hagyománynak jelentősége. Mivel a lány nem mozdult, jelét sem adta, hogy hallotta volna a szavait, Adam felállt, hogy visszatérjen a forgatásra.

Odakint hangosan kiáltozó riporterek fogták körbe. Olyan közel merészkedve hozzá, mint még talán soha korábban.

-Hogy sikerült a műtét, Mr. Corbin? Visszatérhet majd Miss Langdon a vászonra? Igaz, hogy szakítás előtt álltak? Változtat ezen valamit  a baleset? – repkedtek feléje a kérdések. Olyan kérdések, amelyeknek a tartalmáról sejteniük sem szabadott volna. Elvesztette a fejét, miközben egy kamerát annyira az arcába toltak, hogy az megütötte a szemüvege sarkát. Mellbe lökte az operatőrt, aki elvesztette az egyensúlyát a váratlan „támadástól”, aztán a mögötte tülekedőkkel mint valami dominósor, dőlni kezdtek. Felháborodott tiltakozásukkal nem törődve bevágódott a kocsiba, amivel Rush állt éppen a bejárat elé. 

-Rosszul reagáltál. – morogta az őrangyala, miközben a gázra lépve kilőtt az épület elől, mire Adam megrántotta a vállát.

-Ki nem szarja le. – A szíve mélyén igazán nem érdekelte. És akkor most mi lesz? Írnak majd mindenféle találgatás alapján újabb hülye cikkeket? Azt állítják majd, hogy indulatosan reagált? Ez senkit nem fog érdekelni. Sőt, ha van igazság a földön, akkor azt a tahót fogják elítélni, aki ebben a helyzetben szemétkedett vele. Rushnak ebben mindenképpen igaza volt: a közvélemény mellette állt, az érdeklődés felerősödött Adam Corbin, az ember iránt. És ezt az embert a közvélemény óvó szimpátiája védte.

-Oké, tudom, az én hibám volt. Felkészíthettelek volna, de már nem volt időm rád csörögni. – morgott a menedzsere, miközben a reptérre hajtottak. Érzett némi halvány lelkiismeret furdalást, mivel ezt a hiéna-falkát ő szabadította Adamra, még ha nem is ilyen tenyérbemászóra tervezte a kérdezősködésüket. Na jó, néhány sejtetést elhintett, amikor névtelenül felhívta az egyik fotóst. Jól számított, futótűzként terjedt el a pletyka. És igazából maga a stílus sem volt meglepő. Pontosan így szoktak rárepülni az áldozataikra, ezt is számításba kellett volna vennie. Adam nyilván kirúgná, ha rájönne. De miért is jönne rá? Senki nem tudja, kitől származtak az információk. Ebben a műfajban elég volt annyit mondani, hogy közel álló értesülés szerint, és mindenki készpénznek vette, bármilyen vad dolgokat repítettek világgá. 

-Hogyan? - kérdezte fásultan Adam. –Mire készíthettél volna fel? Hogy mit hazudjak? Mert az hétszentség, hogy az igazságot ezekkel a hiénákkal nem osztom meg. – sóhajtott nagyot, aztán lehunyta a szemét. Nem értette, mi van vele. Nem az előbbi pillanatok miatt, bár korábban ennél keményebb szituációkban is meg tudta őrizni a hidegvérét. De most valami érthetetlen gyengeség vett erőt rajta. Ha meg kellett volna fogalmaznia, mi történt, hát meg akarta védeni Jennát és a kapcsolatukat. Azt a kapcsolatot, melyről a baleset napján úgy gondolta, hogy nem volt őszinte és egy hazugság végül örökre tönkre is tette.