Skót szerelem 7. fejezet

7. fejezet

Scott Monroe nem akart túlságosan érdeklődőnek mutatkozni, ezért úgy csinált, mintha nem hallaná az ő fülének is szánt suttogást. Látszólag közömbösen rakosgatta a bevásároló kocsiba a zöldségeket, akkurátusan válogatva a kínálatban, hogy az utolsó szóig mindent halljon. A két asszony fél szemmel rá-rásandított. Mindketten tudták, hogy ő és Rowena nem olyan régen még egy párt alkottak, mint ahogy azt is, hogy nem is olyan régen meglehetősen botrányos körülmények között szakítottak a fél városka előtt. Roona McIntire és a barátnője Rowenához hordták a kedvenceiket, így nem is volt kérdés, hogy kinek a pártján állnak. Jól hallhatóan kéjes elégedettséggel taglalták, hogy a drága Rowena jobban jár azzal a szép szál Cameron fiúval. Még ha sokan is vannak arra az örökségre, azért egészen biztosan jut Broden Cameronra is annyi, hogy gondtalan életet biztosítson maguknak. Az asszonyok nyilvánvalóan máris az új álompárt látták kettőjükben. Roona azt is tudta, hogy a McMillan lányok a Cameron kastélyban vendégeskednek. Scott többre már nem is volt kíváncsi. Gyorsan a pénztár felé vette az irányt, hogy még záróra előtt az irodájában érje Gordon Ansleyt. A terve Rowena vonakodása ellenére is remekül működni látszott. Egy Cameron már bekapta a csalit, már csak bizonyítékot kell szerezzen erről, aztán már be is nyújthatja a város igényét. Szinte már érezte a diadal fényét, amikor fáradozásai jutalmául felkerül a polgármesteri választás plakátjára, mint Invergarry szépreményű elöljárója.

*

Broden kényelmesen terpeszkedett a kanapén. Gipszben lévő lába jó indokul szolgált, hogy ő kaparintsa meg a legkényelmesebb helyet a szalonban, a többiek a törékenynek tűnő antik székeken feszengtek. Rowena és Catriona az intézői és házvezetőnői pozícióra három párost találtak megfelelőnek a jelentkezők önéletrajzai alapján. Ezek közül kettő házaspár volt, az utolsó pedig egy furcsa, de mégis szimpatikus páros. Korban jól összeillettek, de az asszony, Bridget Silchester már-már mogorván pislogott Alec Morvenre, ahogy a szobába lépett. Láthatóan zavarta a férfi jelenléte. Mindketten az ötvenes éveik derekán jártak. A férfi mezőgazdászként dolgozott korábbi munkahelyén, de magánéleti okokból új állás után nézett. A lányok nem kérdeztek rá, de Brodent sem igazán érdekelték ezek az okok. Nem tartozott rá, mint ahogy ő sem szerette, ha az ügyeiről csámcsogtak mások. Elsőként a férfival beszéltek, aztán hellyel kínálták és behívták a házvezetőnői poszt várományosát. Amikor Bridget belépett, Alec Morven idegesen rándult össze, Broden szemét pedig nem kerülte el az apró árulkodó mozdulat. Mintha ismernék egymást. Egyelőre szó nélkül hagyta a dolgot és Bridget szakmai előélete iránt érdeklődött. Az asszony elmondta, hogy nincsenek ajánlólevelei, mert korábban férjnél volt és a családi háztartást látta el, de elég felkészültnek érezte magát egy ekkora ház felügyeletére is.  Amikor már mindketten úgy hitték, hogy az állásinterjú végére értek, Broden feljebb húzta magát a kanapén és metszően éles tekintettel feltette nekik a kérdések kérdését: -Maguk ismerik egymást?

Alec Morven mély levegőt vett, hogy válaszoljon, de Bridget szikrázó szemekkel szinte belefojtotta a szót. Broden azonban nem hagyta, hogy az asszony szinte megfélemlítse a férfit.

-Bridget, kérem! Hagyja válaszolni a barátunkat!

-Nekem ugyan nem barátom – morogta az asszony az orra alatt. Alec a szemeit forgatva újra mély levegőt vett:

-Házasok voltunk. Néhány hónapja váltunk el. Miatta hagytam ott az előző munkahelyemet – vallotta be a férfi reményvesztetten. A Cameron birtokon dolgozni remek szakmai kihívás lehetett volna, de szerencsétlenségére Bridget is megjelent az állásinterjún. Ezek után már nem is tartotta olyan vonzónak az állást, hiszen csak a korábbi veszekedéseik folytatódtak volna, pedig ő végre nyugalomra vágyott.

-Nem értem – sóhajtott csalódottan Broden. Sajnálta, hogy nem választhatja őket, mert a férfi különösen szimpatikus volt. A kérdésekre adott válaszai alapján látszott, hogy ért a gazdálkodáshoz, de nem idegen tőle egy épület karbantartásának feladata sem. A jelentkezők közül Alec Morven lett volna az ideális választás, de nem vehet a nyakába egy békétlenkedő exfeleséget. Ugyanakkor a ház körüli munkák miatt mindenképpen szüksége volt egy házvezetőnőre. –Ha elváltak, hogyan jelentkezhettek ugyanarra a hirdetésre?

-Én már régen eljöttem az Ouse birtokról. Bridget munkát kapott tőlük, amikor egyedül maradt. A fene se gondolta volna – már bocsánat! -, hogy ő is ott hagyja őket.

-Nem utánad jöttem! – csattant fel az asszony, aztán Brodenre nézett és kicsit visszavett a hangerőből. -Az Ouse birtokon nem maradhattam, hiszen ez a Casanova lehetetlenné tette a helyzetemet.

Casanova nevének elhangzására a McMillan lányok és Broden egymásra kapták a pillantásukat. Láthatóan valamennyien a kacagásukat igyekeztek visszafojtani. Alec Morven szimpatikus férfi volt, de Casanovaként még a legmerészebb fantáziával megáldott szemlélő sem gondolt volna rá. Egyenes tartású, erős testalkatú felföldi férfi volt bozontos szakállal, de ennek ellensúlyozására a feje tetején már igencsak megritkult a haja. Broden nyerte vissza elsőnek a lélekjelenlétét és szigorú arccal fordult a nő felé:

-A dolognak ez a része nem tartozik ránk, de mivel mindketten itt jelentkeztek állásért, kénytelen vagyok mégis rákérdezni, hogyan értette az előbbi szavait.

Alec Morven az ég felé fordította az arcát. Tudta, hogy Bridget kapva kap az alkalmon, hogy sorolhassa a sérelmeit. Nem is kellett csalódnia.

-A volt férjem összeszűrte a levet a munkaadójával – húzta ki a derekát az asszonyka. Az arcát rózsásra festette a pír, talán szégyenében, hogy ki kell teregesse a családi szennyest, vagy talán izgalmában, hogy a sérelmeit egy újabb megértő fülnek sorolhatja el. Egész telt alakja maga volt a felháborodás, ujjaival zavartan igazgatta gondosan kontyba fogott frizuráját. Broden visszanyelte a gúnyos kacajt, ehelyett inkább kimérten válaszolt.

-Mivel itt nem áll fenn ez a veszély és Mr. Morven messzemenően megfelel az állás támasztotta követelményeknek, szeretném neki azt felkínálni. Őszinte leszek. Önnel kapcsolatban nem vagyok meggyőződve arról, hogy a korábbi sérelmein felülemelkedve ugyanolyan hatékonyan tudná ellátni a munkáját. Félreértés ne legyen, nem fogom tűrni, hogy a családi perpatvart ezek között a falak között folytassák. De ... Amennyiben békében meglesz vele, az öné a házvezetőnői állás; ha nem, akkor sajnos meg kell köszönnöm, hogy megtisztelt minket a jelenlétével.

Bridget leforrázottan állta Broden Cameron pillantását. Miután Mrs. Ouse kedvenc Viktória korabeli teáskészletét vágta volt munkaadójához, aligha lehetett válogatós. Egyelőre ugyan a volt munkáltatója nem lépett fel kártérítési követeléssel, de ha megteszi, szüksége lesz egy jól fizető állásra, és ez annak ígérkezett. Megszelidűlve összekulcsolta a kezeit, és a volt férje pillantását kerülve halkan válaszolt:

-Természetesen a múltbéli magánéleti konfliktusaink nem lehetnek akadályai egy eredményes együttműködésnek. Amennyiben megkapom ezt az állást, nem fogom Önöket Alec – akarom mondani, Mr. Morven – iránti neheztelésem megnyilvánulásaival zavarni.

Broden elmosolyodott: - Helyes! Nos, akkor köszönöm Önöknek, hogy eljöttek. Itt vannak a részletes munkaköri leírások, a felkínált anyagi juttatások és más – a munkakörüket érintő – elvárásaim. Olvassák el, aludjanak rá egyet, vagy ha kívánják, mutassák meg az ügyvédjüknek. Holnap délig pedig várom a válaszukat – bocsátotta el a perlekedő házaspárt olyan mozdulattal, amely bármely néhány száz évvel korábbi ősének is becsületére vált volna. Rowena diszkrét vigyorgással figyelte. Broden Cameronhoz nagyon illett a középkori földesúr szerepe. A döntésével mindenképpen egyetértett. A Morven házaspár elvált ugyan, de ő pontosan érezte köztük a szikrát, amely oly sok közös év után még mindig ott izzott köztük. Az önéletrajzukból tudta, hogy két felnőtt lányuk van, a huszonkét éves Kyle, aki jogásznak tanult Edinburgh-ban, és a huszonnégy éves Freya, aki Achnacarryban dolgozott tanítónőként. A család, kikerülve az Ouse birtok zűrzavaros életéből, újra egyesülhet a felföldiek híresen összetartó módján – ebben egészen biztos volt. Ahogy az ajtóhoz értek, Alec Morven a maga régimódian elegáns módján előre engedte a volt feleségét, aki egy dölyfös fejbiccentéssel köszönte meg az előzékenységét. Rowena látta, hogy a nő arca bíborszínűre vált. Tagadhatta, de jól esett neki volt férje figyelmessége. Ó igen, ez a páros még  nem távolodott el véglegesen egymástól. A közös munka egészen biztosan segít majd a közeledésben.

Broden érdeklődve figyelte Rowena arcát és követte a pillantását, amellyel leendő munkavállalóit követte. Ismerné őket? Ennek nem sok jelét látta az előbb, de a lány olyan szeretetteljes mosollyal nézett utánuk, hogy az elképzelése mégsem tűnt valószínűtlennek.

-Régi ismerősök? – bukott ki belőle a kérdés, ahogy az ajtó kattant mögöttük. Rowena elmosolyodott:

-Nem, csak a helyzetük... a szüleim ugyanígy marták egymást egy kisebb vagy épp csak képzelt hibáért. Igaz, ők sosem jutottak el a válásig, még időben észbe kaptak, hogy a világ legnagyobb kincsének birtokában vannak.

-Maga és a testvére? – kérdezte Broden, miközben végigfutott az agyán, hogy Rowena bárki számára a legnagyobb kincset jelenthetné, nemcsak egy szerető szülő szemében.

-Talán mi is, de nálunk sokkal fontosabb volt a szerelmük és a fogadalmuk, hogy jóban, rosszban kitartanak egymás mellett. Mi elhagytuk őket és a magunk életét kezdtük élni, de ők mégsem lettek magányosak, mert ott voltak egymásnak. Morvenéknek is két lányuk van, akik már a maguk útját járják. Szomorú lenne, ha idős korukra a szülők magukra maradnának valami ostobaság miatt. De szerintem a Morven házaspárban is ott ég még a tűz, még ha Ouse asszonya el is csavarta ennek a férfinak a fejét. A részleteket nem tudjuk, úgyhogy én nem törnék pálcát felette.

-Bocsánatos bűnnek tartja a házasságtörést? – keményedett meg a férfi hangja, és lelki szemei előtt megjelent Jasmine gúnyos arca, amikor merészelte rajta számonkérni a gyakori utazgatások okát.

-Nem! – jelentette ki határozottan a lány -, de egy kapcsolatban bármi történik, annak mindig két fél az oka, sosem csak egyikük. – Egy pillanatra eszébe jutott, hogy most tulajdonképpen önmagát is hibáztatja a Scottal történtek miatt, de keserűen kellett beismernie, híresen érzékeny emberismerete volt vőlegénye esetében csúfosan cserbenhagyta. Ha a férfi képes volt ezt a megalázó alkut felkínálni neki, a kapcsolatuk sem állta volna ki az idő próbáját, de ő túl kényelmes, vagy csak túlságosan elfoglalt volt ahhoz, hogy ezt időben alaposan végig gondolja.

Broden visszatartotta a levegőt a lány véleményét hallgatva. Akaratlanul is alig burkolt szemrehányásként értelmezte, holott Rowena semmit sem tudhatott az ő szerencsétlen véget ért házasságáról. Első reakcióként a tiltakozás szakadt fel benne, aztán – még mielőtt hangot is adott volna ennek – összerázkódott a lány szavaiban rejlő kellemetlen igazságtól. Ő is elhanyagolta Jasminet. Talán, ha elsősorban férj és másodsorban gazda, akkor nem így alakult volna az életük. De aztán elhessegette magától a felesége árnyát. Nem! Jasmine egy tévedés volt, egy rossz döntés. Ha neki szentelte volna az életét, a nő akkor is vágyott volna a változatosságra. Talán kicsit hosszabb idő telt volna el a bukásig, de mindenképpen beteljesedett volna a sorsuk.