Skót szerelem 18. fejezet

Broden halkan felkelt, majd egy csendes kattanással betette maga mögött a fürdőszobaajtót. Az öblítő hangját a Niagara zúgásának hallotta, de mivel ezen már nem segíthetett, letámaszkodott a mosdó szélére és saját ábrázatának szemlélésébe kezdett. Vajon látszik-e rajta, hogy az elmúlt éjjel a Bölcsek Kövének birtokába jutott? A Rowenával töltött éjszaka szavakba nem foglalható élményt jelentett. Amilyen hirtelen következett be, olyan tökéletesre sikeredett. A lány minden rezdülését követte, nem volt benne a tétovázás halvány jele sem. Még valamikor régen megfogadta, hogy soha nem fogja a hölgyismerőseivel töltött éjszakákat hasonlítgatni, de most önkéntelenül is felsejlett benne, hogy ilyet még soha az életben nem élt át. Szenvedély tombolt mindkettőjükben, ugyanakkor valami mély kapocs kötötte össze őket. Nem szégyenlősködtek, mozdulataik magától értetődőek voltak, mintha összeszokott párosként adták volna át magukat a vágy mindent elsöprő erejének. Ahogy az ajtó becsukódott mögöttük, már nem gondolt rá, hogy Rowena talán megállásra készteti. Miért is gondolt volna? Hiszen a  lány úgy fonta körül, mint valami folyondár Achnacarry tornyát. Egyek voltak a kívánásban és a beteljesülésben. Tökéletes volt! Ez a tökéletesség pedig már-már feledtette vele, hogy az óceánon túl kötelezettségek várják. De mégis, miféle kötelezettség írhatná felül az egymásra találásukat? – kérdezte a tükörképétől. Lehunyta a szemét, ahogy a felismerés megszületett benne. Semmi sem jelenthet többet, mint Rowena oldalán leélni az életét! Ha ez csak Skócia gallér alá kúszó nedves, ködös földjén lehetséges, akkor komolyan fontolóra kell vennie, hogyan számolja fel a tengerentúli érdekeltségeit. Az örökség vérlázító kitétele már rég nem érdekelte. Talán nem is érdekelte sosem. Anne felbukkanásával pedig alighanem teljesen értelmét is vesztette. Talán sosem volt romantikus alkat, talán csak Jasmine ölte ki belőle, de most nagyon bánta, hogy nincs nála semmilyen ékszer, amellyel bizonyíthatná Rowena előtt, hogy nem csak egy éjszakát akar vele eltölteni, hanem az egész életét. De talán egyelőre elég lesz az is, ha szóban biztosítja az érzelmei erősségéről. Gyors mozdulatokkal felfrissítette magát, ujjaival végigszántott kócos haján, aztán még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, mintegy bátorítva azt az izmos fickót, hogy meg ne futamodjon az utolsó pillanatban. De amikor kilépett a fürdőszobából, csalódottan torpant meg. A lány már nem szuszogott a vékony lepedő alatt. A fehér fürdőköpeny is eltűnt a szőnyegről, s csak a kérdés maradt a nyomán: Vajon Rowenának nem ugyanazt jelentette ez az éjszaka, mint neki?

*

Rowena halkan koppintott a szemközti ajtón, miközben idegesen pislogott a háta mögé. Broden olyan sokáig időzött a fürdőszobában, ami csak egyet jelenthetett: megbánta az éjszaka szenvedélyét és most odabent tipródik, hogyan hozza ezt az ő tudomására. Már el is felejtette, milyen kínos tud lenni a másnap reggel. Igazából csak Scott mellett tapasztalta ezt meg, és abba a hitbe ringatta magát, hogy az igazi férfival ez elő sem fordulhat majd. Hát, az igazi felbukkant az életében, de a másnap reggeli zavar újra felbukkant, megkérdőjelezve a döntése helyességét. Talán mégsem Broden az? Vagy számára igen, csak a férfi számára nem Rowena McMillan? A keserűség a torkát fojtogatta, főleg ha arra gondolt, hogy odabent Catriona és Edan még az igazak álmát alusszák, vagy ne adj isten, a szerelemnek hódolnak, ő pedig itt ragadt egy szál fürdőköpenyben a folyosón. Mert hogy Brodenhez nem kéredzkedhet vissza, ez teljesen egyértelmű volt.

Broden! Már nevének puszta gondolata is bíbor színbe varázsolta az arcát, pedig még nem is gondolta végig, mi mindent engedett meg neki az éjszaka. Olyan szerelmi játszadozásokra vette rá, amelyeknek létezéséről fogalma sem volt. Scott hozzá képest egy kamasz ötlettelenségével közelített hozzá. Nem volt porcikája, amely ne zsibongott volna a férfi érintésére emlékezve, vagy éppenséggel újra megkívánva azt. De feltette magának újra a kérdést, amely attól a pillanattól kínozta, hogy a szenvedély köde szétoszlott. Hogyan tovább? Broden nem hagyja, nem hagyhatja ott a gazdaságát. Ő pedig el sem tudná képzelni az életét a tengerentúlon. Tehát? Számukra nincs boldog közös jövő. Csak ez az éjszaka adatott meg, s ennek emlékét mindig szíve mélyén fogja őrizgetni, mint annak az éjszakának a csodás emlékét, amikor egy férfi imádta őt és királynőként érezhette magát az ölelő karokban, nem pedig egy eldobható játékszernek. Azt ugyanis sosem tudná Brodenről elképzelni, hogy ugyanúgy viselkedjen vele, mint a volt vőlegénye.

Újra felemelte a kezét, hogy bezörgessen, de ebben a pillanatban feltárult az ajtó és a húga kialvatlan, mégis boldog arca jelent meg a nyílásban. Amely abban a pillanatban váltott aggodalmasra, ahogy Rowenát meglátta.

–        Mit keresel te itt? – suttogta halkan, miközben gyorsan a háta mögé pislogott. Edan még a hálószobában aludt. Férfias teste kiterülve az ágyon, s bár ő nagyon élvezte a látványt, azt azért nem szívesen osztotta volna meg a nővérével.

–        Nincs hova mennem – sóhajtott Rowena, lopva hátranézve. Bár elmenekült a másnapi első percek elől, a beszélgetés elől, de azért abban bízott Broden utána jön. De ennyi ideig mi mást csinálhatott a fürdőszobában, mint hogy arra várt, ő lépjen mindkettőjük helyett.

–        De hát ... – kezdett bele kínlódva a húga. El sem tudta képzelni, hogy a tegnap esti szenvedélyes elvonulás a nővére ilyen dicstelen hazalopakodásával érjen véget. Ez nem vallott arra a Brodenre, akit ő megismert. Nem nézte volna ki belőle, hogy az együtt töltött éjszaka után kiadja egy nő útját. De túlságosan jól ismerte a nővérét ahhoz, hogy róla aztán el tudja képzelni, képes volt összeveszni az egyetlen férfival, aki igazán illett volna hozzá. – Edan még itt van, de akkor szólok neki – motyogta tanácstalanul, mire megszólalt mögötte a férfi hangja:

–        Nem kell, már itt vagyok. Átmegyek hozzá, beszélgessetek nyugodtan – nyomott egy illedelmes puszit Catriona arcára, miközben halkan a fülébe súgta: – Ae loe ye! – Nem sokat tudott már skótul, de az ilyen nőbódító kifejezéseket azért sosem felejti el az ember. Főleg, ha életében először halálosan komolyan is gondolja. An seo! – érkezett a válasz egy pirulást követően, mire a férfi elégedetten a testvére ajtajához lépett és bekopogott. A lányok villámgyorsan csukták be mögötte az ajtót.

El sem tudta képzelni, mi a fenét csinálhatott Broden, amiért Rowena ezen a korai órán nem a kényeztetését élvezi, hanem itt toporog a folyosón, ráadásul csak a vak nem látta, hogy pillanatok választják el a teljes kiborulástól. Úgy tűnik, Broden az évek során nem sokat tanult a női lélekről, amíg szeretett gazdaságával talán túlságosan is meghitt viszonyt ápolt. Itt az ideje, hogy a legszókimondóbb testvér lévén, felnyissa a bátyó szemét és rámutasson az élet dolgainak fontosságára és adjon néhány jó tanácsot az idősebb, de nyilvánvalóan tapasztalatlanabb testvérnek.

Az ajtót úgy rántották fel, hogy önkéntelenül is hátrább lépett. Broden csalódottsága az öccse borostás ábrázata láttán tagadhatatlan volt. Annyira bízott benne, hogy Rowena tért vissza és kiderül, csak valami félreértés miatt nem találta az ágyban, ahol hagyta.

–        Mit keresel itt? – kérdezte mogorván, mire az öccse önkéntelenül is elvigyorodott.

–        Catie ugyanezt kérdezte a nővérétől és körülbelül ugyanilyen lelkesen – adott magyarázatot felfelé kunkorodó szája sarkára. Broden nem értékelte a vicces hanghordozást. Még egy reménykedő pillantást vetett a szemközti ajtóra, aztán hátralépett, hogy az öccse beléphessen.

–        Nincs neked saját szobád? – kérdezte mogorván, mire Edan most már meg sem próbálta leplezni a vigyorgását.

–        De van. Csak éppen nem vinne rá a lélek, hogy ott hajtsam álomra a fejem most, amikor a bátyám élete egyik legnagyobb hibáját készül elkövetni.

–        Hibát? Milyen hibát? – kerekedett el Broden szeme, aki egy pillanatra teljesen elvesztette a fonalat.

–        Elengeded az egyetlen nőt, akit neked teremtett az Isten – közölte kíméletlen őszinteséggel az öccse. Broden grimaszt vágott, aztán a minibár kínálatát mérte fel. Úgy döntött, az ő bajára egy két decis sör most nem lehet gyógyír, ezért inkább feltúrta a bőröndjét és elégedett sóhajtással simított végig az ismerős üvegen. A saját bora volt, az egyik legjobb, ami valaha a napsütötte lankákon termett. Benne volt minden hozzáértése és szeretete a tőkék iránt. Ez sosem csapta be, ebben sosem csalódott, és mindig megvigasztalta. Kitöltött két pohárba és az egyiket az öccse kezébe nyomta.

–        Mielőtt lehúzod, kóstolgasd és mondd meg a véleményed! – intette Edant a gazda büszke várakozásával.

Edan bólintott, aztán egy kortyot a szájába vett és megforgatta. Hagyta, hogy a nyelvét körbeölelje az aroma, orrát megtöltse az illat, szinte megrágta azt a kortyot, majd fogott egy vázát és beleköpte.

–        Tökéletes!

–        Na, akkor tartsd a poharad! – öntött egy újabb adagot a bátyja. Leültek egymás mellé a kanapéra, kortyolgatták a bort, Edan szemenként dobálta a szájába a sós mogyorót, amit a minibárban talált. Végül nem bírta tovább...

–        Mi történt köztetek? Este még úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben. Annyi hónap óvatos kerülgetése után végre felismertétek azt, ami már az első pillanatban is egyértelműnek tűnt: titeket egymásnak teremtett az ég. De akkor miért kellett ott hagynom Catriona hívogató ágyát?

–        Lelépett. Amíg a fürdőszobában fogalmazgattam, mit mondjak neki, egyszerűen lelépett. Nyilvánvalóan nem ugyanazt kaptuk ettől az éjszakától, amire számítottunk.

–        Fogalmazgattad? – köhögött fel Edan, ahogy a finom nedű cigányútra szaladt ettől a képtelenségtől. – Mégis mi a fenét kellett fogalmazgatni? Nem mondtad meg neki, hogy csodálatos nő és szereted? Ennél többre aligha volt kíváncsi.

–        Na, pont ezt fogalmazgattam – vakargatta a tarkóját Broden.

–        Ezt éjszaka kellett volna elmondanod, a fülébe súgnod ezerszer – forgatta a szemét Edan. Jézusom, a bátyja még reménytelenebb, mint gondolta.

–        Jó, hát biztos mondtam. A szenvedély hevében mond az ember mindenfélét, egy okos nő nyilván a tizedét sem hiszi el. Ezért akartam reggel elmondani neki, hogy ott hagyom Kaliforniát, ha hajlandó összekötni velem az életét.

Ez már Edannak is sok volt.

–        Meg akartad kérni a kezét? – hápogott elképedten. – Csak mert lefeküdtetek, máris meg akartad kérni a kezét?

–        Nem feltétlenül azonnal. Csak tudni akartam, hogy nem egyoldalú-e a lelkesedésem. Egy ekkora döntést végül is nem hoz az ember némi biztosíték nélkül, nem? De hát nyilván nem jelentett neki semmit ez az éjszaka, ha fogta magát és lelépett. Nem elég nyilvánvaló?

–        Aha, és ezért volt ennyire kiborulva? Szerintem azzal, hogy ott tököltél a csukott ajtó mögött, ő azt hihette, hogy arra vársz, menjen vissza a szobájába.

–        De hát ezt hülyeség! – csattant fel Broden.
– Ha hülyeség is, egy nő így gondolkozik - szögezte le Edan a sokat megéltek tapasztalatával. Felpattant és néhány hosszú lépéssel az ajtóhoz sietett. Feltépte és még mielőtt Broden megakadályozhatta volna, megzörgette a lányok ajtaját. Eltökélte, hogy ezt a két szerencsétlen szerelmest egymás karjába navigálja, hogy aztán végre ő is behajózhasson szeretett kikötőjébe, Catriona karjai közé. Már harmadszor kopogott be, amikor végre rájött, hogy odabent senki nem mozdul. A folyosón feltűnt egy szobalány és egyenesen feléje tartott. Kinyitotta az ajtót és betolta a takarító felszerelését. Edan elhűlve figyelte. Keze még a levegőben volt, amikor a lány végre ránézett és megszólalt.

–        A hölgyek már kijelentkeztek.

Edan elkeseredetten káromkodott. Hogy a fenébe tudtak ilyen gyorsan lelépni? Jellemző női logika, menekülés a megoldás elől, aztán a képzelt sértettség dédelgetése. Isten az égben! Hányszor volt már ebben része? Csak remélni merte, hogy Rowena gondolatmenetét Catriona nem teszi a magáévá, mert momentán éppen elég erőt próbáló feladatnak tűnt a bátyja szerelmi életét rendbe hozni, nem akarta a sajátját is veszélybe sodorni. Mire visszament Brodenhez, már abban is biztos volt, hogy a madárkákat hol kell keresniük. A francba! Ez a Skócia újabban egyre gyakrabban nyújtja ki utánuk a karjait. Lehet, hogy rá kellene már ébredniük, ott a helyük.