Testőr 5.

Cole kódolt üzenetet küldött az apja lakására. Biztos volt benne, hogy az öreg megérti majd a meglehetősen szűkszavú értesítés lényegét, amelyben annyi állt: „Csodálatos az erdő ebben az évszakban. Tanítgatom pecázni, de még sok gyakorlásra lesz szüksége. Majd jelentkezem, ha valami zsákmányt is fogtunk.” Egyetlen embernek juthat eszébe erről a néhány sorról Tara erdei házikója. A többes számból pedig az apja biztosan sejteni fogja, hogy a Morrison lánnyal van itt. Ha esetleg mégsem, legalább annyit tudni fog, hogy ő merre jár.

Howard Morrison az ujjait ropogtatva járkált fel és alá barátja irodájában. Barátja rezzenéstelen arca egyszerre nyugtatta meg és hozta rá a frászt.

-De miért kellett eltűnniük a világ elől? És miért nem mondhatod el, hol vannak? – kérdezte idegesen, mire Leslie a szája szélét rágcsálva válaszolt:

-Az első kérdésedre nem tudok válaszolni. Ha Cole eltüntette, akkor nyilván veszélyben volt. De semmit sem tudok arról, hogy ez a veszély miben nyilvánult meg. És azért nem mondhatom el, most hol vannak, mert azonnal a keresésükre indulnál és azzal veszélybe sodornád őket.

-De te tudod, hol vannak?

-Majdnem biztos vagyok benne – próbált terelni Leslie.

-Biztonságban vannak?

-Ha Cole üzent, akkor egészen biztosan. Nem kockáztatna.

-Megőrülök, hogy elképzelésem sincs, merről és ki fenyegeti a lányomat – feszítette meg a vállait Howard. -Feltúrtam az elmúlt tíz év ügyeit, de fogalmam sincs, ki neheztelhetne rám annyira, hogy a lányomon keresztül próbáljon ártani.

-Talán itt az ideje, hogy megvizsgáljuk a kérdést egy másik szempontból. Talán nem is Te vagy az elsődleges célpont, hanem a lányod. Tőled csak némi pénzt szeretnének lehúzni, de Noellere pályáznak. Mivel foglalkozik? Nem lehet valami haragos ügyfél?

-Ugyan! Egy könyvesboltban?

-Talán valami ritkaság van a birtokában – találgatott Leslie.

-Áh, főleg gyerekkönyvekkel foglalkozik. Persze, nem hagyja ott egy hagyaték többi részét sem, de a felnőtt irodalmat többnyire tovább ajándékozza könyvtáraknak.

-Mégis … úgy érzem, ez az egész sokkal inkább vele van összefüggésben, nem veled.

-Ugyan miért? Hacsak nem pénzért, de annak is én vagyok az oka, mert neki nincs egy fillérje sem.

-Lehet, hogy pénz áll a háttérben, de …

-De? – torpant meg Howard a folyamatos járkálásban.

-De nem szabad túlságosan beleélnünk magunkat egyetlen megoldásba, mert akkor nem veszünk észre olyan jeleket, amik esetleg valami egészen más irányba mutatnak.

-Ugyan, milyen más irány lehet még a pénzen kívül? – horkant fel az öreg Morrison.

-Ott van a bosszú kérdése. Te úgy gondolod, hogy nem szolgáltál rá. És Noelle?

-Noelle?

-Egy elhagyott szerető, egy valaki orra elől megkaparintott állás, egy bosszúszomjas asszony, akinek elcsábította a férjét … a sort hosszan lehetne folytatni.

-Az én lányom nem csábít el nős férfiakat, ezt azonnal zárjuk is ki! – csattant fel az apa önérzetesen.

-Nem volt részese olyan balesetnek, amelyben súlyosan megsérült valaki? Vagy esetleg cserben hagyott egy elütött biciklist?

-Nem vezet a városban. De ha bajt csinálna, vállalná a felelősséget. És mielőtt újra előjönnél a kérdéssel, saját kis vállalkozása van, nem kaparintotta meg senki elől. Én közben tudtam volna járni az érdekében, de egy ideig éppen azért nem beszélt velem, mert ezt fel mertem ajánlani neki. Mondhatni, dacból nyitotta a kis könyvesboltot, amikor a régi tulajdonos örökösök nélkül meghalt. A nagyanyai örökségéből felvásárolta a boltot és a készletet, aztán kis kávézót csinált benne, és mostanában elég felkapott helynek számít a fiatalok között.

-Senki nem akarta megszerezni azt a helyet?

-Úgy tudom, senki. Egészen nevetséges összeget kért a város vezetése az egészért. Igaz, nincs is olyan jó helyen.

-Szeretők?

-Fogalmam sincs. Akit mi mutattunk be neki, azzal még vacsorázni se volt hajlandó elmenni. A magánéletéről szinte semmit sem tudunk. Volt valami művészféle, aki egy időben ráakaszkodott, de aztán talált magának egy tehetős mecénást és eltűnt Noelle életéből. Ezt a legutóbbi barátját egyáltalán nem is ismerjük. Ha lenne lányod, tudhatnád, hogy milyen önérzetesek tudnak lenni, ha függetleníteni akarják magukat az óvó szülői szemektől.

-Hát, drága barátom, akkor sajnos azt kell mondanom, türelemmel kell lennünk, amíg Cole újabb alkalmat talál arra, hogy üzenetet küldjön. Talán abból már többet tudunk meg mi is. Biztos vagyok benne, hogy valakit ráállít majd a háttér vizsgálatára, és ha megtudok valamit, Te leszel az első, akinek szólni fogok. Addig is, próbálj megnyugodni és hagyd, hogy a kölyök a dolgát végezze. Megmondtam már az elején, a legjobbra bíztam a lányodat. Amíg Cole vele van, semmi baj nem érheti.

Howard Morrison volt olyan udvarias, hogy nem tett fel kérdéseket Brent fiával kapcsolatban. Ha Leslie megbízik ebben a Coleban, akkor neki sincs más választása.

Leslie Brent a telefon után nyúlt, ahogy a barátja mögött becsukódott az ajtó. A titkárnőjével töröltette az összes programját két napra előre, utána fogta a kocsikulcsát és útnak indult. Colenak egészen biztosan segítségre van szüksége. Ha Tara házában bújtatta el a lányt, akkor igencsak komoly problémával állnak szemben. Először is körülnéz a lány lakásában, hátha észrevesz valamit, ami Cole figyelmét elkerülte. Nem túl valószínű, de egy próbát megér.

-Gyönyörű ez a vidék! – tárta szét a karjait Noelle, mint aki meg akarja ölelni az egész világot. Két napja voltak már ebben az erdei házikóban és az egész helyzet sokkal inkább hasonlított egy kellemes nyaralásra, mint bujkálásra. Cole Brent igazán kellemes társaság volt. Akkorákat hallgatott, hogy időnként úgy érezte, mintha egyedül lenne a házban. Ugyanakkor nem volt távolságtartó, csak csendes. Még könyveket is mutatott neki. A címek meglehetősen széles érdeklődési skálán mozogtak. A könnyed női regények mellett útleírások, krimik és történelmi témájú könyvek sorakoztak a könyvespolcon. Ebben a házban valamikor egy nő is megfordult huzamosabb ideig – döntötte el a lány, ahogy a berendezés egyszerűségét megtörő vidám, színes textileket maga elé idézte.

-Igen, ez a nyugalom szinte átmossa az ember lelkét – helyeselt Cole, aki éppen csak el tudta kapni a tekintetét, amikor a lány feléje fordult. Már tegnap is észrevette, hogy egyre többször felejti rajta a szemét, de akkor még be tudta magyarázni magának, hogy csak az aggodalom miatt tartja szemmel. Egy forgolódással töltött éjszaka után végül beismerte, hogy Noelle Morrison nőies bája és nyugodt talpraesettsége nem hagyja érzéketlenül. Még nem egészen értette, mi ez az egész, de a gyomra a régről ismerős görccsel reagált, ha arra gondolt, hogy a lány veszélyben lehet. Úgy döntött, itt az ideje, hogy egy kicsit elterelje a veszélyes vizekre evező gondolatait és elindult, hogy fát aprítson a kandallóba. Nem látta, hogy a lány is lapos pillantással néz utána. Cole Brent nemcsak kellemes társaság, de határozottan izgalmas férfi volt. Most is elég volt egy pillantást vetnie a férfira, ahogy meglóbálta kezében a baltát és olyan izgalom fogta el, amit nem lehetett nem szexuális feszültségként értelmezni. Ráadásul most éppen kibújt az ingéből és az alkonyba forduló alacsony nap megcsillant egészségtől duzzadó, férfias testén. Cole biztosan sok időt töltött a szabadban mezítelen felsőtesttel, mert a bőre szinte olajosan barna volt. Ebben a pillanatban felemelt egy újabb hasábot és közben feléje nézett. Noellenek már nem volt ideje elkapni a tekintetét, így aztán zavartan elpirult. Menekülésként a parányi konyha felé vette az irányt

Amikor egy órával később a férfi megjelent az ajtóban, hogy lezuhanyozzon, Noelle még mindig álmodozó tekintettel kavargatta a salátát. Arra gondolt, hogy Daniel – akiről időközben kiderült, hogy nem is az, akinek mondta magát -, nos, még Daniel sem hatott rá ennyire felkavaróan. Jóképű férfi volt, de mégis… férfiként nem hatott rá ennyire lehengerlően. De Colenak is talán csak ez a mesés környezet adja a vonzerejét, hiszen pontosan úgy fest, mint aki az élete nagy részét favágással, tavon csónakázással és horgászással tölti. Legalábbis a városban még nem érezte, hogy a közelében megrebben a belsejében valami titokzatos pillangóhad. A férfi csak egy futó pillantást vetett a vacsora előkészületeire, majd odavetette:

-Öt perc és itt vagyok.

Noelle nem válaszolt, csak biccentett. Amikor csukódott a férfi mögött a fürdőszoba ajtaja, akkor pedig úgy fújta ki a visszatartott levegőt, mint aki búvárkodott az elmúlt percekben és végre feljött a víz színére.

A férfi valóban rekordsebességgel végzett és mire Noelle az asztalra tette az egyszerű, de ínycsiklandóan festő ételt, már egy dugóhúzóval bajlódott. Megszaglászta a kinyitott üvegből kiáramló aromát. A bort még a ház melletti fáskamrában találta. Nem is emlékezett, mikor tehette oda, de remélte, hogy az eltelt időben nem buggyant meg. Ugyanakkor nem volt biztos benne, hogy jó ötlet a délutáni feszültségre alkoholt önteni. Nem akart közel kerülni a lányhoz. Egyrészt a maga szabta etikai szabályok miatt sem, hiszen a védett személy biztonságát sem tudja garantálni, ha állandóan az jár a fejében, hogy milyen csodálatos a naplementében megcsillanó gesztenyebarna haja és a macskás, kutatóan megvillanó zöld szempár. Másrészt ezen a helyen, Tara árnyékában szinte zavarban volt. Talán ezért is tette be a fotóját az éjjeli szekrényébe. Mert egészen egyszerűen úgy érezte, hogy hárman túl sokan vannak ebben a parányi házikóban.

-Meddig maradunk még itt – kérdezte meg halkan a lány, kirántva őt zavart gondolataiból.

-Néhány napon belül talán kiderül – felelt kitérően a férfi. Nem akart most belemenni, hogy kitől és milyen hírekre vár. Minél kevesebbet tud Noelle ezekről a dolgokról, talán annál nyugodtabban tudják átvészelni az előttük álló időszakot.

-Végig ilyen távolságtartó lesz? – tette le talán kissé hangosabb koppanással a salátás tálat az asztalra a lány.

-Ez nem vakáció – felelt morózusan Cole.

-De ettől még nem kellene megnehezítenünk egymás dolgát – ült le vele szemben a lány.

-Megnehezíteni? – nézett rá értetlenül a férfi. Ő egyetlen nehezítő tényezőt látott, de arra egészen biztosan nem gondolhatott a lány.

-Igen. Ha nem veszünk tudomást arról, hogy valami van köztünk – babrálta idegesen Noelle a kését. Meglehetősen kínos lenne, ha csak ő érezne valamit, ami amúgy a férfi számára nem létező érzés lenne. Nemcsak kínos, egyenesen megalázó.

-Mégis mi van köztünk? – kérdezte halkan Cole, és a hangja megborzongatta a lány gerincét. Pontosan értette a kérdését, de azt akarja, hogy ő mondja ki először – futott át a fején.

-Nehéz lenne pontosan megfogalmazni, ha csak kerülgetjük még a beismerését is – suttogta Noelle. -Úgy érzem – és javítson ki, ha tévedek -, hogy nem vagyok nőként közömbös magának. És ha egészen őszinte akarok lenni, akkor ugyanezt elmondhatom magával kapcsolatban is.

-Ezt honnan veszi? – motyogta Cole és érezte, hogy híres hidegvére cserben hagyja és a füle égni kezd, mint egy kamasznak.

-Nevezzük női megérzésnek – érkezett a halk válasz.

-Nos, akkor elismerésem a női megérzésnek – bólintott a férfi és szedett magának a salátából, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy az egymás iránti vonzódásuk a vacsora egyik témája. Noelle úgy döntött, egyelőre nem feszegeti tovább a kérdést. Cole válasza már így is felért egy beismeréssel.

-Mire várunk? – kérdezte, és remélte, hogy a férfi nem érti félre a kérdését és rájön, hogy ő visszatért a kezdeti beszélgetéshez. Úgy tűnt, jól számított, mert Cole röviden válaszolt:

-Információkra.

-Mert azok majd házhoz jönnek itt a világ végén? – kuncogott kissé kényszeredetten a lány.

-Remélem.

-Akkor valaki mégis csak tudja, hogy itt vagyunk?

-Az apám. Más senki – adta meg neki a választ a férfi.

-Ó, az apám és a maga apja a legjobb barátok, biztos elmondja neki, ha tud valamit.

-Ha megkínozza, akkor se – húzta mosolyra a száját a férfi. Leslie Brent a végtelenségig lojális volt ugyan, de még ennél is paranoiásabb, így aztán titoktartásban senki nem vehette fel vele a versenyt. Bármennyire kedveli Noelle apját, egészen biztosan nem fog elmondani neki lényeges információkat, amik rosszkor, rossz helyen felbukkanva a vesztüket okozhatnák.  Úgy döntött, nem hagyja a témát ebbe az irányba kibontakozni és inkább visszakérdezett:

-Miért nem jó a viszonya az édesapjával?