Testőr 6.

-Nos, én nem úgy fogalmaznék, hogy nem jó a viszonyunk – grimaszolt Noelle. -Egyszerűen az apám csak hajlamos elfeledkezni róla, hogy már nem az a copfos kislány vagyok, akinek minden lépését ellenőrizni kell. Tudom, merő szeretetből. De tudja, a szeretet néha fojtogató is tud lenni. Az övé például ilyen. De az is lehet, hogy csak későn érő személyiség vagyok és most lázadok, ha már kamaszként jó kislány voltam. Nem tudom. Egyszerűen csak nem szeretem, ha bele akar szólni az életembe. Ennyi. De tudomásul vettem, hogy aggódik értem és direkt nem izgatom fel azzal, hogy bujkálnék előle. Csak tudomásul kell vennie, hogy bármennyire is jót akar nekem, a magam hibáit el kell kövessem ahhoz, hogy fejlődni tudjak. Még ha ez időnként fájdalmas tapasztalatszerzés is. Az apám azt hiszi irányíthat és dönthet helyettem. Szóval, nevezze lázadásnak, de ha már tiniként tehetetlen bábként hagytam, hogy kivegye a döntést a kezemből, most igyekszem védeni a magánéletem még vele szemben is.

-Ez tényleg nem hangzik gonoszkodásként. Az édesanyja melyiküket támogatja?

-Maga szerint? Az anyám azt hiszi, vetélkednie kell velem az apám figyelméért. Értem, hogy a közösen leélt évek után már fél ember lenne nélküle, de nem tudom, miért hiszi azt, hogy én közöttük állok.

-Akkor tulajdonképpen az anyjával nem jó a viszonya? – ráncolta a homlokát Cole. Bonyolult család képe rajzolódott ki előtte.

-Időnként leülünk egy kávézóban, ha vacsorát adnak, ott vagyok. Ha férjhez akarnak adni, keresztbe teszek a terveiknek. Anyám ilyenkor egyszerre aggódó és dühös. Ő talán még az apámnál is jobban szeretne irányítani. Néha barátnőnek álcázza magát, én kinevetem és nem adom meg neki az elégtételt, hogy ebben a szerepben elfogadjam. De a kapcsolatunk jó. Mindig puszival üdvözöljük egymást – fújt nagyot a lány. Nem szeretett a családjáról beszélni. Nem szeretett a családjával lenni sem. Minden alkalommal azt éreztették vele, hogy nem felel meg az elvárásaiknak. De nem utálták egymást. Ő egészen biztosan nem. Egyszerűen csak független akart lenni tőlük, hogy még jogalapjuk se legyen beleszólni az életébe. Ezért volt a saját pénzéből vásárolt kis könyvesbolt. És ezért nem próbált tovább nyújtózkodni az abból származó bevételnél. És talán ezért nem érezte jól magát Daniellel sem, mert a férfi láthatóan sokkal vagyonosabb volt, mint ő. De most nem akart arra gondolni, hogy éppen vele kapcsolatban mennyire nem látott tovább az orránál.

Már a mosogatáson is túl voltak, amikor Cole úgy döntött, hogy enged a kísértésnek, ami egész vacsora alatt foglalkoztatta. Letette a borospoharát a korlátra és magához húzta Noellet.

-Hogy értette azt, hogy hatok magára? Felizgatom? De hát Daniel Lowell is felizgatta, nem?

-Nem feküdtem le vele – suttogta halkan a lány.

-Ő nem akarta? – kérdezett vissza a férfi, mintha a téma önmagában nem lett volna volna elég kínos.

-Szenvedélyes volt... egy pontig – habozott a lány. Hogy is fogalmazhatná meg, hogy talán éppen az vonzotta Danielben, hogy nem akarta már az első este ágyba cipelni.

-Szóval, nem jutottak el a hálószobáig – vonta le a következtetést a férfi, miközben arra gondolt, hogy Noelle-el itt a tóparton vagy bárhol a szabadban éppen olyan tökéletes lehetne egy együttlét.

-Nos, nem. Ha nem hangozna nagyon régimódian, azt mondanám, talpig úriember volt velem szemben. Olyan figyelemmel vett körbe, hogy a testiség szinte nem is hiányzott. Persze, megcsókolt, de már azért is szinte bocsánatot kért. Pedig azt hiszem, finoman még bátorítottam is – ismerte el habozva a lány.

-Van egy teóriám, hogy miért volt ez így – mormolta elgondolkodva a férfi.

-Kíváncsian hallgatom.

-Ijesztően hangozhat.

-Annál is ijesztőbben, hogy elkábítottak?

-Igen, mert a magyarázata mindennek sokkal messzebbre vezethet. Hallott már valamit a közel-keleti lánykereskedelemről?

-Viccel?

-Ilyen dologgal sosem viccelnék.

-Háremhölgyek ma már nincsenek – nevette el magát bizonytalanul a lány.

-Meglepődne – húzta el a száját Cole, aztán folytatta: -most azonban nem róluk beszélek. Szexrabszolga – ismeri a fogalmat?

-Persze, a hírekben már én is hallottam, hogy főleg Kelet-Európából származó lányokat nyugati bordélyokban, vagy egyszerűen pincékbe zárva szexrabszolgaként használnak. Néha még pszichésen beteg párokról is szóltak a hírek itt Kaliforniában. De hát én nem olyan árva lány vagyok, aki nem tud más támogatót találni a világban.

-Higgye el, ezek a lányok is többségükben megállnának a lábukon a világban, nem anyagi kényszerből mennek bele. Egyszerűen fizikailag törik meg őket, nincs beleszólásuk a saját életükbe. És ezt az állítólagos Danielt elnézve, szerintem magának se sok beleszólása lett volna ott a hajón elkábítva. Talán a megrendelői mentek magáért, azért pucolt el a hajóról. És van egy sejtésem róla, hogy a saját biztonsága a tét, most, hogy nem tudta leszállítani az árut. Ezért is gondolom, hogy jobb eltűnnünk a világ elől, amíg a végére nem járunk ennek az ügynek.

-Hm, a Közel-Kelet gazdag sejkjeit gyanúsítja, hogy így szereznének  maguknak nőt? Nem bizarr ez egy kicsit? Hiszen másról sem szólnak a hírek, mint hogy híres modellek mennek el hozzájuk búsás fizetség ellenében. Miért éppen én kellenék?

-Ki tudja? Talán éppen az a vonzó magában – már a tagadhatatlanul csinos külseje mellett – hogy a családja tiszteletre méltó, nem az utcán szedik össze és nem osztogatja a kegyeit válogatás nélkül.

-De talán éppen ezért tarthatnának tőle, hogy engem keresne a családom.

-Tudja, szerintem valami kifordult nézet szerint éppen ez a dologban az izgalmas. Megszerezni valamit, amiért mások is versenyben lennének, és győzni minden áron. Nekik nem kell a családjuk pénze. Nekik maga kell. Megteszik, mert megtehetik. És nincsenek erkölcsi gátlásaik, mert maga csak egy darab hús. Nem tiszteletre méltó feleség, csak egy test, akivel kiélhetik a perverzióikat, és ha ráuntak, eltüntetik a sivatag mélyén, mintha sosem létezett volna.

Noelle megborzongott, a férfi olyan élethűen ecsetelte előtte a sorsot, amire majdnem kárhoztatott. –Úgy beszél erről a világról, mintha ismerné.

-Ismerem – sóhajtott nagyot a férfi.

-Honnan? – kerekedett el Noelle szeme.

Colet a válaszadástól egy kocsi gumijainak csikorgása mentette meg. Az apja megérkezett.

Leslie Brent szeme kutatva járt a két fiatal között.

-Zavarok? – kérdezte olyan hangsúllyal, amitől egy gyengébb idegzetű férfi összecsinálta volna magát. Cole azonban megrázta a fejét és távolabb lépett Noelletől.

-Nem. Beszélgettünk.

-Már ha azt beszélgetésnek lehet nevezni, hogy a frászt hozta rám – húzta el a száját a lány. Ezt tehát a híres Leslie Brent, az apja legjobb barátja, akivel mégsem találkozott még soha. De ódákat hallott róla zengeni még az elnök mellett betöltött testőri szerepéről is. Nem hasonlított a fiára, vagy az nem hasonlított rá, azon túl, hogy mindketten nagyon magasak voltak. De Leslie őszesbe forduló valaha búzaszín haja és Cole vörösesbarna haja, valamint arcának lágyabb vonásai arról árulkodtak, hogy alighanem az édesanyjára ütött.

-Te vagy hát a kicsi Noelle? – lépett hozzá mosolyogva a férfi és megölelte. –Apád rettentő büszke rád, és egy cseppet sem túlzott, amikor azt mondta, különleges szépség vagy.

-Az apám ilyet soha nem ejtene ki a száján – grimaszolt Noelle.

-De bizony. Nekem elhiheted. Sőt! Az aggodalmát fejezte ki, hogy egy olyan emberemmel vagy együtt, aki esetleg nem tud ellenállni a bájaidnak. Megnyugtattam, hogy a legjobbal vagy, és részéről nem fenyeget ez a veszély.

Szavaira Cole elpirult, már amennyire ezt a napbarnított arcon észre lehetett venni, Noelleből pedig kis nyikkanás tört elő, ahogy az elmúlt nap szexuális feszültségtől terhes óráira és a korábbi beszélgetésükre gondolt. Aham, Cole Brent részéről nem fenyegeti veszély... hát, neki nem így tűnt, bár egy pillanatig sem érezte veszélynek. Inkább csak borzongató, de mindenképpen jó érzés töltötte el, ahogy a férfi szeme rávillant. Jó tudni, hogy a megingathatatlan testőrnek is van gyenge pontja, és ez jelen esetben ő maga.

-Mit tudtál meg? – szólalt meg ebben a pillanatban a férfi, aki kezdte megelégelni, hogy az apja az ő kárára jópofáskodik. Leslie vetett egy figyelmeztető pillantást a lány felé, de Cole megrázta a fejét. Nem titkolhatnak el Noelle elől semmit, mert azzal csak elbizonytalanítanák. A lány esetleg úgy érezné, a veszély mértéke nem olyan nagy, hogy együttműködjön velük. Jobb, ha fél és rájuk támaszkodik, mintha elbagatellizálná a dolgot.

-Jártam Noelle lakásánál. Alaposan felforgatták, nyilvánvalóan az után kutattak, veszély esetén hova mehetett. Ha nem tévedek, a nappali sarkában egy kis dolgozó sarok volt, onnan egy laptop egészen biztosan hiányzik – sandított a lányra, aki igenlően bólintott. -De ... – tétovázott a férfi, aztán egy mély sóhaj után folytatta: -a szomszéd, valami Billy, nos... vagy rajtakapta a betörőt, vagy belőle is információt próbáltak kiszedni, de sajnos... ő meghalt. – Nem kötötte a lány orrára, hogy az idős férfit előtte megkínozták, végül elvágták a torkát. Inkább a laptopon tárolt adatokról kérdezett, miközben elraktározta magában, hogy a szomszéd halálhíre nemcsak a lányt, de jól láthatóan Colet is megrázta.

-Volt a laptopon valami levelezés erről az ügyről, a Brent Biztonságról? – kérdezte halkan a sírás határán lévő lánytól, mire Noelle bólintott.

-Igen, az apám megírta, hogy megbízta Önöket az előkerítésemmel még akkor, amikor nem válaszoltam a hívásaira.

-Hát, ez nem jó hír! – grimaszolt Leslie. Ha rólunk tudnak, akkor egy ilyen eltökélt társaság előbb-utóbb jó következtetéseket is levonhat és akár még ide is eltalálhat. Van útlevele, Noelle?

-Van, a szüleimnél lévő szobámban. Nem terveztem semmiféle utazást, ezért nem vettem magamhoz, úgyhogy az sem találhatta meg, aki felforgatta a lakásomat.

-Ez viszont jó hír. Így nem az lesz az első gondolatuk, hogy a reptereken keressék – gondolkozott el Leslie. –Én érte megyek, aztán találkozhatunk mondjuk a San Franciscói reptéren. Mit szólna egy európai utazáshoz?

-Egyedül? – rettent meg Noelle. A történtek után sokkal árnyékosabbnak látta az életet, és ebből az árnyékból állandó fenyegetés rémképe sejlett fel.

-Semmiképpen! – szólalt meg a két férfi egyszerre.

-Cole elkíséri magát – mosolygott megnyugtatóan a lányra az idős férfi és nem kerülte el a figyelmét, hogy a lány bájosan elpirult a válasza hallatán. Küldhetne mást is – futott át az agyán, de a fia arcát kutatva biztos volt benne, hogy abba Cole nem egyezne bele. Ezek ketten nem közömbösek egymásnak, ami a feladat szempontjából nem jó hír, de talán Colet mégis visszahozza az életbe annyi év után. Nagyon remélte, hogy a döntésével nem sodorja mindkettőjüket veszélybe, amiért a szakmai írott és íratlan szabályait semmibe véve enged az érzelmeknek a profizmust háttérbe szorítva.

***  

Szolgálati közlemény! Sajnálom, hogy nem tudom sűrűbben feltenni a friss részeket, de mostanában a családban más dolgok élveznek prioritást az írás előtt. Olyan dolgok, amik nemcsak az időt veszik el, de még olyankor is lefoglalják a gondolataimat, amikor fizikailag képes lennék leülni a gép elé. Nem könnyű időszak ez, köszönöm a megértéseteket!