Pulykatojás - 33. rész

-Jézusom! Mike! Ez nem lehet igaz! Biztos vagy benne? – nyögött fel a csalódottságtól megtörten Alex, ahogy a barátja beszámolt neki a rendőrök jelentéséről. A kórház társalgójában beszélgettek, hogy ne zavarják Kate felszínes és vélhetően rémálmokkal tarkított álmát. Erről árulkodtak azok  az öntudatlan csapkodások, amiket fél éjszaka Alex csillapított. Egyet nem sikerült, az halványan sötétlő foltként a szeme alatt árulkodott a lány fizikai erejéről. –Miriam! De hát miért?  - tárta szét a tanácstalanul a karjait. Michael grimaszolva megvonta a vállát.

-Beléd van esve. Nem ő az első, és nyilván nem is az utolsó. Mindig voltak, lesznek, akik félreértenek egy mosolyt, egy gesztust. Mondhatnám, hogy én megmondtam előre, túlzásba viszed a támogatását, de őszintén szólva ilyen durva fordulat meg sem fordult a fejemben. Szerintem beteg ez a lány, mert csinos fizimiskád van ugyan, de egy gyilkosságot azért nem ér meg. – sóhajtott fáradtan. Tulajdonképpen csak átöltözni volt otthon, a bemutatón történtek óta folyamatosan talpon volt. A kórház után a rendőrségre ment, onnan szabadulva meg számtalan telefont bonyolított le, amíg a barátja Kate kezét szorongatva ült a kényelmetlen kórházi széken és a lány álmát vigyázta. Ennél fogva aztán Alex sem nézett ki valami fényesen, bár ahogy Bea nevetve megjegyezte, női szemmel azért még így is észbontó pasi. Amíg él, nem fogja megérteni, hogy egyes nők hogyan imádhatnak a végletekig valakit, akit nem is ismernek, de Alex mellett ez már sok év tapasztalata volt, hogy létezik ilyen defekt a csinosabb nem körében.

-De miért Kate-et? Hiszen nem vétett neki semmit. – csóválta a fejét Alex. Michael már nem is csodálkozott barátja naivitásán.

-Nem akarlak elkeseríteni, de nem Kate volt az elsődleges célpontja, hanem te. Ha nem lehetsz övé, akkor ne légy másé sem – ez vezérelte eleinte, de végül hisztérikusan őrjöngött, hogy az sem baj, ha Kate hal bele, mert ő vett el tőle.

-De hiszen én soha ... – hunyta le a szemét Alex, ahogy próbálta felidézni, mikor és milyen módon hitethette el Miriammal akaratán kívül, hogy többet érez iránta, mint hálát. Akárhogy erőltette az emlékezetét, a múltkori bemutatón kívül egyetlen alkalom sem merült fel előtte, hogy a szokásosnál több figyelmet szentelt volna neki. Már akkor is volt valami halvány rossz érzése azzal kapcsolatban, ahogy a lány szavak nélkül ugyan, de nyíltan felajánlkozott neki. Hogy akkor ott hagyta, azt érezte volna ilyen sértőnek? Hiba volt hazavinnie, ez már biztos, de akkor eszébe sem jutott, hogy ezt romantikus gesztusként fogja majd fel a lány. Hiszen még a támogatását is a távolból, személyes közreműködés nélkül bonyolította. Még lelkiismeret furdalása is volt, hogy talán illendőbb lett volna személyesen ... hát, egy nagy francot! Amit a lány csinált, megbocsáthatatlan és azzal, hogy ő maga nem harcolt a minél súlyosabb büntetésért, máris lerótta minden háláját. Már megfogalmaztatta Michael-lal a támogatás visszavonásáról szóló iratot, Miriam legnagyobb baja most úgysem az lesz, hogy nem lesz pénze finanszírozni a drága filmes iskolát. Leállította a havi zsebpénzt átutalását is. Ha Kate-nek valami nagyobb baja lett volna, akkor úgyis megjáratta volna Miriammal a poklot, így azonban beérte ennyivel. Ha elítélik, börtönbe kerül és a büntetése letöltése után úgyis kitoloncolják az országból. Filmes berkekben nyilván fekete listára kerül a neve, mert senki nem fog megreszkírozni egy hasonló esetet. De ha Michaelnak van igaza és beteg, akkor ahhoz már végképp nincs semmi köze, hogyan alakul az élete. Az övét majdnem tönkretette, és ezt amíg él, nem fogja elfelejteni neki. 

-Mikor engedik ki Kate-et? – szakította félbe a gondolatait a barátja.

-Holnap, ha addig a sebe szépen kezd gyógyulni. Nincs értelme itt tartaniuk, mert a seben kívül nincs más baja, és otthon is ugyanolyan jó eséllyel gyógyulhat, ha nem jobbal. Hiszen ott vagyok neki én. – mondta Alex önérzetesen. ... -Jézusom, semmi jele nem volt, hogy terhes lenne! – hajtotta hátra a fejét, mintha a hófehér kórházi társalgó-plafon adhatna magyarázatot a velük történtekre. -Nem védekeztünk persze, mert minek, ha úgysem ... – tárta szét a kezeit hűen gesztikulálva a reménytelenségüket. Nem kellett befejezze a mondatot, hiszen a gyermektelen jövő képe kimondatlanul is ott volt a mindennapjaikban, bármennyire is igyekeztek túllépni rajta. -De hát eszünkbe se jutott erre gondolni, még ha talán voltak is apró jelek. Fáradtabb volt mostanában, de elég sűrű heteink voltak, ő is tárgyalt  fűvel-fával az ügynöksége beindításán, alig volt otthon. Az egyik este hányt, de előtte voltunk a városban vacsorázni, és azt hittük, talán ott rontotta el a gyomrát. Másnap már semmi baja nem volt, és hát dr. Morgan világosan megmondta, hogy ne reménykedjen. Miért is gondoltunk volna rá? – motyogta maga elé meredve. -Ma csináltak egy ultrahangot és ott volt feketén-fehéren... ott dobogott a kölyök szíve, tényleg terhes. ... Láttam, de valahogy képtelen voltam felfogni. Te hogy fogadtad a hírt? – fordult Michelhoz, aki elmosolyodott.

 

-Mármint a sajátunkét? Frászt kaptam. Örültem persze, de ez akkora felelősség, hogy tele lett a nadrágom. Miért kérdezed? – nézett őszinte kíváncsisággal a barátjára. Kétség nem férhetett hozzá, hogy Alex repes a hírtől, mégis ... ez a kérdés...

-Csak hogy tudjam, mennyire gáz, hogy én ennyire érzelmesen fogom fel. Amióta tudom, hogy ott dobog Kate szíve alatt az a parányi élet, egy darabka kettőnkből, többet bőgtem, mint egész gyerekkoromban. Amikor az ultrahangon láttam, akkor is ... – merengett el Alex kicsit szégyenlősen.

-Nincs ebben semmi férfiatlan. – nyugtatta meg a barátja. –Te mindig is emocionálisabban álltál a dolgokhoz, azért sikerült sokszor nehezen lebeszélnem téged egy-egy kétes döntésről. Miriamról sem tudtalak. De ez nem baj! Csak az én dolgomat nehezíti meg. – veregette vállon a barátját Michael. –Na, megyek, mert a listán még nincs kipipálva pár tétel és  Beának is megígértem, hogy délután elviszem ruház választani. Hívj, ha bármiben tudunk segíteni. Kate-nek meg mondd meg, nyugi! Melletted a legjobb kezekben lesz. Én csak tudom – kacsintott Michael, aztán megnyomta a lift hívógombját. De Alex már nem is figyelt rá. Ment, hogy biztosítsa élete szerelmét, hogy mellette a legjobb kezekben lesz.

*

Kate éppen a kötés alá próbál belesni, amikor váratlanul kinyílt az ajtó. Úgy egyenesedett ki ültében, mint egy rajtakapott rossz gyerek. Látva, hogy csak Alex jött vissza, újra óvatosan bontogatni kezdte a szoros kötést.

-Mi a baj? Fáj? – lépett mellé a férfi.

-Nem, nem igazán. Csak látni akartam.

-Szerintem jobb, ha megvárod a kötözést, akkor egészen biztosan vethetsz rá egy pillantást. Izgat, hogy nyoma marad?

-Csak azért, mert akkor valahányszor meglátom majd, mindig eszembe fog jutni ez az este. – motyogta Kate. –Michael azt mondta, elkapták a lányt. Nagyon rossz, hogy olyan valaki volt, akiben megbíztál? – simogatta meg a férfi kezét maga mellett a takarón.

-Hát, fájdalmas a csalódás, igen, de igazából az idegesít, hogy nem bírok szabadulni az érzéstől, hogy ez a jövőben bármikor előfordulhat újra. – sóhajtott Alex. Ha nem lett volna a végletekig önző, akkor inkább elengedte volna Kate-et, nehogy valaha még egyszer veszélybe kerüljön mellette, miatta. De hogyan is tehetné meg most már, hogy kiderült, mindennel dacolva még egy kis gyereknek is esélyt adtak az életre. Maga miatt sosem aggódott igazán, pedig voltak már korábban is félnótások által írt fenyegető levelek a postafiókjában. Rémisztő volt a tudat, hogy Kate-ért és a születendő piciért örökös rettegés lesz majd az élete. 

-Annyira sajnálom! – szakadt ki belőle a sóhaj, ahogy ujjait összefonta a lányéval. Kate pontosan tudta, miért mondja, és a maga nőies, lélekápoló módján próbálta levenni a terhet a férfi válláról.

-Próbáld úgy felfogni, hogy így legalább időben megtudtuk, valami csoda készülődik. Képzeld el, mi lett volna, ha csak a szülés előtt kapcsolunk! – kacsintott rá Kate és Alex halványan elmosolyodott.

-Gondolod, hogy ennyire mit sem sejtőek lettünk volna az utolsó pillanatig? – nevette el magát a férfi, és ez a mosoly most tele volt szerelemmel és szeretettel, valaki iránt, akinek az életjeleit még csak monitoron látta, de máris ezer szállal kötődött hozzá.

-Hát, nem tudom... már láttam az ultrahangon, de még mindig csak ülök itt és nem is hiszem el, hogy ez velem történik. A lövés kevésbé volt sokkoló, mint a hír. Egyelőre még örülni sem merek, nehogy elkiabáljam. – nézett maga elé a lány. Alex úgy döntött, ideje beavatnia a terveibe.

-Michael-nak sikerült szombatra leszervezni egy esketést. Úgy gondoltuk, a legalkalmasabb helyszín a házunk kertje lenne. Persze, ha az időjárás is úgy akarja – nézett ki gondterhelten az ablakon, ahol a folyón túlról sötét fellegek gomolyogtak a város fölé.

-Nem kell ám csak azért, mert gyerekünk lesz. Ma ennek már amúgy sincs sok jelentősége. – mondta halkan a lány, a szíve mélyén csendes hálával fogadva, hogy Alex még erre is gondolt. A házasság témája hol így, hol úgy már felmerült közöttük, többnyire a távoli jövőben esedékes ceremóniaként, de azért örült, hogy a férfinak fontos ez a kérdés. 

-Nem azért, mert ez a kis csoda meglepett bennünket. – tiltakozott Alex. –Nevezz nyugodtan régimódinak, de szeretném, ha rendezett családi körbe érkezne, nem kéne mindenféle nyilatkozatokkal biztosítanom a törvényességét. Meg aztán ki tudja, bármikor történhet valami, nyugodtabb lennék, ha az örökösöm helyzete megingathatatlan lenne. – jelentette ki elszántan Alex, és a szavai mögött megbújó baljós hangot igyekezett egy megnyugtatónak szánt simogatással enyhíteni. A taktikája működni látszott, így újra vidámabb hangot ütött meg. -Tényleg, lehetne a neve Miracle. – mondta elgondolkodva.

-Na nem! – nevetett fel Kate. -Nem fogunk mindenféle lehetetlen nevekkel előállni.

-Mi a lehetetlen a Miracle-ban? – emelte fel a szemöldökét a férfi.

-Nem lesz Miracle, ennyi! – szögezte le határozottan Kate. –Chloe lesz!

-És ha fiú lesz? – kötekedett vele Alex. vidáman.

-Ben? Dan? Jeremy? ... Tudod mit, ha fiú lesz, te választhatod a nevét. – jelentette ki Kate nagylelkűen, aztán észbe kapott és hozzátette: -De Miracle akkor sem lehet!

*

A fehér fátylakat lágyan fújta a folyó felől érkező szél, a partmenti köveken hangos loccsanással értek partot a hullámok, a hatalmas virágkosarakban pompázó tarka virágok pedig adakozóan ontották illatukat, minden a közelgő nagy eseményt várta ünnepélyesen, és Alex mély levegőt vett, ahogy a ház terasza felől felhangzott Bach Air-jének első néhány taktusa. Michaelre nézett, aki fülig érő mosollyal nézte a két barátnőt, ahogy a pázsiton feléjük közelednek. A felesége hasonló ruhában volt, mint Kate, csak az előrehaladott terhesség rajzolta át az alakját. Csodálatos volt. Ha nem vezette volna már egyszer oltár elé, akkor ez itt most tökéletes alkalom lett volna. Kate pedig ... egy másik nő szerető férjeként is el kellett ismernie, egész egyszerűen varázslatos volt. Égő vörös haja szabadon repkedett a szélben, a ruhája pedig a könnyű szellőben rátapadva mutatta meg karcsú alakját. Alexre nézett, aki őt fixírozta merev en, mint aki rá sem meri vetni a tekintetét a menyasszonyára. Összeráncolt homlokkal kérdőn nézett a barátjára, aztán észrevette a szája sarkában az apró remegést. Isten az égben, meghatódott! Már megint! Elmosolyodott és fejével bátorítóan intett a közeledők felé és Alex újabb mély levegővétel után a nők felé fordult. Mint a telihold, úgy ragyogott fel ezüstös tekintete  Kate láttán.  Még néhány perc és az övé lesz! 

A rövid szertartás után, mely alatt Alex határozottan, Kate szinte szégyenlősen ismételte el az eskü szövegét, egy soha véget nem érő csókot váltottak, aláírták a papírokat, aztán tanúikkal magukra maradva letelepedtek a fűre terített takarókra. Az odakészített kosarakból finom porcelánok és kristálypoharak társaságában hamisítatlan piknik került elő, mintha csak egy kellemes vízparti baráti találkozón lennének. Sült csirke, krumplisaláta, sajtok és gyümölcsök – minden, ami az ínynek kellemes. Semmi felhajtás, hacsak a már-már giccsesen romantikus hangulatot nem tekintették annak.

Alex még sosem érezte magát annyira nyugodtnak, mint amióta Kate a kezébe nyomta a parányi csokrot, hogy akadálytalanul írhassa le új nevét az anyakönyvbe. Egy álom vált valóra és ettől ritkán tapasztalt békesség vett erőt rajta. Nem zavarta Mike és Bea társasága sem, mert bár a legnagyobb titokban bonyolították le az esküvőt, mégis jó volt a barátaikkal megosztani az ünnepi pillanatokat. A szüleire gondolt, akik nyilván megmossák majd a fejét, amiért csak utólag értesülnek a történtekről, de cserébe olyan hírt oszthat meg velük, ami biztosan feledteti majd a csalódottságukat. Önkéntelen mozdulattal simított végig a felesége arcán, aki belesimult ebbe a mozdulatba. Tudta, ha éjjel majd egymáshoz feszül a testük, a szívük dobbanása is ilyen összhangban lesz, mint ezek az apró mozdulatok és gesztusok. Nem is olyan régen még  azt hitte, hogy  társ nélkül, boldogtalanul fogja leélni az életét, és lám, mostanra családja lett, amit még mindig alig bírt elhinni. Megpróbált a beszélgetésre koncentrálni, miközben szórakozottan rágcsált egy szem szőlőt, de csak egyetlen gondolat dübörgött a fejében: hogy Mike hamarosan hazaviszi terhes feleségét és ők itt maradnak kettesben, mint férj és feleség. Olyan jelentősége volt ennek, mintha ők lettek volna az első emberpár a földön. Ezen elmosolyodott. Talán a házig sem fognak eljutni.

Kate a fejét Alex ölébe hajtva az égen úszó bárányfelhőket nézte, miközben képzeletében már a királyi módon feldíszített hálószobában jártak a gondolatai. Egyetlen pillanatig sem bánta, hogy nem veszi körbe őket nagy vendégsereg. Bea és Mike a legközelebbi barátaik voltak, minden titkuknak tudói, előttük nem kellett minden kiejtett szavukat kétszer meggondolni, vagy nemlétező érzelmeket megjátszani. A családtagok pedig meg fogják érteni, hogy hirtelen így döntöttek. A nagy hír úgysem az esküvőjük, hanem az unoka érkezése lesz.

A hálószobában öltözött át, bár alig tudott elszakadni a romantikus baldachinnal díszített ágytól, mely meghitt zugot teremtett az amúgy hatalmas térben, az illatos virágcsokroktól, melyek bódítóan édes illatukkal egy buja őserdei tisztást idéztek. Rá sem ismert a korábbról oly kedves szobára. Puha szőnyeg nyelte el léptei zaját, lágy esésű áttetsző függönyök lebbentek a nyitott ablakok előtt, halvány, visszafogott színek, a falakon pedig gondolatébresztő erotikus nyomatok. Az egész helyiség élvezetek tárházát sugallta, ők pedig másra sem vágytak, mint hogy ezeket az élvezeteket valóra váltsák.