A dublőr - 26. rész

-Befejezted? – nézett Adam a gyerekre, aki ujjacskájával mintákat rajzolt a tányérjára folyt lekvárba. Szája körül fehér maszatként ott virított az előbb felhörpintett pohár tej. A kicsi bólintott, miközben akkurátusan leszopogatta az ujjait. –Akkor menj mosakodni és öltözni! Én addig megbeszélek valamit a doktornővel – nézett komolyan a fiára, aki kivételesen nem tiltakozott. Lecsúszott a székről és kifelé indult. Az ajtóból visszafordult és Juliára mosolygott.

-Köszönöm a palacsintát! Nagyon finom volt! – mondta kedvesen, aztán Bernievel a hóna alatt kiszökdécselt az étkezőből.

-Szívesen, máskor is! – intett neki búcsút Julia, aztán zavartan összeráncolta a homlokát. Mi a fenének ígért ilyesmit? Egy gyerek számon tartja az ígéreteket és be fogja hajtani rajta azt a máskor-t, akkor is, ha esetleg Adam most olyasmit készül mondani, amiben nem létezik jövő idő. 

-Meg akartam mondani neki, hogy nyugodtan tegezhet – nézett neheztelően Adamra, amiért az önkéntelenül is megerősítette a három lépés távolságot az éjszaka történtek ellenére.

-Szeretnék veled beszélni arról, amit tettünk – mondta halkan a férfi, azonnal a lényegre térve és figyelmen kívül hagyva, amit a nő mondott. Julia gyomra összeszűkült. Ne! Csak ne mondd azt, hogy hiba volt és felejtsük el! – fohászkodott magában. Az idegességtől szólni sem tudott, csak intett, hogy Adamé a szó.

-Veszélyes nő vagy Julia – motyogta a férfi. –Melletted elfelejtem, hogy mi a helyes és mi a helytelen, sőt még az apai kötelességemről is megfeledkeztem. Ilyen nem fordult elő velem, amióta Gabriel a világon van. Csak egy dolog érdekel... hogy addig szeresselek, amíg ki nem zsigerelsz teljesen. Nem tudom miért, de nem kifacsarva ébredtem, sőt, fantasztikusan feltöltött az együttlétünk, egész egyszerűen felszabadítóan hatott rám. Köszönöm ezt a csodálatos éjszakát! 

Julia megkönnyebbülten fellélegzett. Ez nem úgy indult, amitől tartott. A lelkes, szenvedélyes szavaktól pedig elpirult. Adamot hallva, ő maga volt a két lábon járó szexistennő, aminek aztán végképp nem gondolta volna magát egész eddigi életében. De igazság szerint jó volt ebben a buja képben tetszelegni.

-Éppenséggel te vagy veszélyes, Adam. – mosolygott a férfira. Beleremegett még mindig, ha a férfi gyengédségeire gondolt. Önkéntelenül is a mellére tette a kezét, mintha a szívét akarná lecsendesíteni. Adam a kezére tette a magáét és folytatta: 

-Nem élek cölibátusban Julietta halála óta, de soha senki nem kavart fel annyira, mint te. Nem hordok haza nőket Gabriel miatt, de ha lehetőség kínálkozik, élni szoktam vele. Ez durván hangzik, pedig nem az. Csak fizikai szükség, amit mindkét fél kielégítőnek szokott találni. Őszinte leszek... Nem bonyolódom tartós kapcsolatokba, s bár az egy éjszakás kalandok sem az én műfajom, de nem érzek lelkiismeret furdalást, ha mégis úgy adódik. De veled szeretnék rendszeresen találkozgatni. Az pedig természetes, hogy melletted nem lenne senki más. Ugyanakkor ... azt hiszem, úgy tisztességes, ha előre megmondom, ez nem egy kapcsolat. Nem úgy, ahogy a romantikus történetekben szó esik róla. Vágyom rád. Tudom, milyen vagy, ha át akarsz vágni, tudom, milyen vagy, ha őszinte vagy. Ez a kettősség pedig a csodálatos testeddel kiegészülve veszettül kívánatossá tesz másokkal szemben. Téged – úgy érzem - ismerlek és ez biztonságot ad. Talán sosem találkoztam nővel, aki ennyire felizgatott volna. Egyszerre ismerem el az eszedet és ugyanakkor megveszekedetten kívánom a tested minden apró porcikáját is. Ez egy jó alap lehet egy tartós ...barátsághoz – nyomta meg az utolsó szót a férfi. A pillanatnyi kihagyás, mielőtt kiejtette volna, árulkodott róla, hogy ő maga sem ezt a szót találja megfelelőnek, de ami ide kívánkozott, azt nem mondta volna ki semmi áron. 

Julia megrendülten hallgatott. Meglepte a férfi monológja. Nem hitte volna, hogy tud neki meglepetést okozni, de ez... Annyira idegen volt Adamtól ez a hozzáállás. Hét évvel ezelőtt egészen biztosan nem ajánlott volna ilyen megalázó feltételeket. Amennyire félt, hogy utat mutat neki ma reggel, ugyanannyira lázadott a felkínált lehetőség ellen is. Mit is kínált neki Adam? Legyen a játszótársa, ha a teste kielégülésre vágyik? Ez azért nem egy kapcsolat. Nem az, amiből idővel egy házasság is szárba szökkenhet. Persze, nem panaszkodhat, ezt a férfi nem is ígérte. Sőt, figyelmeztette, hogy nem akar elköteleződést. Nem kínált neki közös programokat a fiával. Nem akart közel kerülni még véletlenül sem. Csak a szexuális szolgálatait ajánlotta fel és várta el cserébe. Ha régi, avítt kifejezésekkel akarná leírni, legyen az ágyasa ennek a fickónak? Egy alkalmi szerető? Nagyot nyelt és kihúzta magát, mint egy tizenkilencedik századi úrinő, akinek tisztességtelen ajánlatot tettek. Ilyenkor már csak büszkeségből is azt illene mondani: Köszönöm, nem kérek ebből!

A szavak, amik elhagyták a száját, még őt magát is meglepték: -Rendben. Hívj, ha találkozni szeretnél velem! – mondta halkan, aztán felállt és megkereste a cipőjét. Belebújt, aztán az emelet felé intve csak annyit mondott: -Gabrieltől köszönj el a nevemben! Szia!

Adam úgy ült az asztalnál, hogy fogalma sem volt róla, most tulajdonképpen miben egyeztek meg. Ami meglepte, hogy nem érzett tökéletes elégedettséget. Megkapta, amit akart, de vajon tényleg ezt akarta volna? Sőt... egyelőre még azt sem tudta eldönteni, hogy Julia hozzáállása miatt örül vagy sokkal inkább csalódottságot érez. Tisztában volt vele, hogy amit ajánlott, nem az, amit a nők hallani szeretnének. Ha ezt bárki másnak mondja, nincs nő, aki elfogadta volna. Őszintén szólva Juliától sem számított másra. Miért ment bele? Mit remél? Miben mesterkedik? Az arca nem árult el semmit a belső gondolatairól. Talán mindketten jobban járnának, ha inkább pókereznének, mint hogy oroszrulettet játszik az életével. Mindkettőjük életével.

Észre sem vette, hogy ugyanazt csinálja, mint a fia. A tányérra csöppent áfonyalekvár foltjából lilásfekete mintát rajzolt a hófehér porcelánra. Amikor eljutott az agyáig, hogy mi virít előtte, ujjával elkente a kis szívet, aztán lenyalta a fanyar ízt a bőréről. Amiben most megegyeztek, ugyanilyen fanyar élmény lehet, hacsak fel nem bont egy üveg édes lekvárt a következő palacsintasütéshez.

*

-Hatra érted jövök. Nincs könyörgés. Ha megjöttem, azonnal indulunk, semmi kedvem Sean mamájával beszélgetni, megértetted? – nézett komolyan a fiára, aki értetlenül kapkodta a tekintetét a ház bejárata és az apja között. Sean már ott toporgott a küszöbön, mögötte a szőke mamával, aki ragyogó mosolyt küldött feléjük. Nagy nehezen kisírta az apjától, hogy eljöhessen Sean szülinapi bulijára, és ezek szerint nem töltheti itt az éjszakát. Pedig a többiek pizsamapartira készültek, ő is előkotorta a Superman-es pizsamáját a nagy alkalomra. Gabriel nem tudhatta, hogy az apjának kifejezetten kínos Mrs. Mulforddal egy szobában tartózkodni, amióta a nő felültette. A legutóbbi gyerekbuli alkalmával ugyanis egy pohár vodkás narancslét szopogatva a nő elmesélte neki, hogy gyakorlatilag különváltan él a férjétől. Mesélt a megpróbáltatásairól, a mindennapi élet nehézségeiről egyedülálló anyaként. Nagyon szomorú volt, vigaszra várt és Adam nem kért igazolást a különélésről. Hajlandó volt néhány alkalommal megvigasztalni a nőt. Aztán felbukkant Jonathan Mulford, akiről kiderült, hogy Szaud-Arábiában dolgozik egy olajcégnél, és már alig várta, hogy a családjával lehessen. Adam azóta nem beszélt az asszonnyal, de az anyja – aki a napokban érkezett, hogy Gabrielre vigyázzon – elfogadta ezt a hülye születésnapi meghívást. Ez önmagában még nem lett volna probléma, de ezek az alkalmak mindig azzal zárultak, hogy a szülők koccintgattak, beszélgettek, megbeszélték a következő találkozókat, tipikus kertvárosi mintacsaládapákat alakítottak mintafeleségeik oldalán. A magányosok pedig – mint Sonja Mulford és Adam – vígaszt nyújtottak egymásnak. A férfit már a víz is kiverte a gondolatra, a buta szőke liba vajon hány barátnőjének mesélt a légyottjaikról. Jonathan Mulford ugyan még nem vonta felelősségre, de vagy ismeri és elfogadja a feleségének ezt a gyengéjét, vagy még nem tud róla. Nem dobta fel a gondolat, hogy ez valaha is kitudódhat, mert semmit sem gyűlölt volna jobban, minthogy Gabriel a bulvárból tudjon meg az apjáról ilyen dicstelen dolgokat. 

 –Gabe! Hatkor itt leszek. – figyelmeztette még egyszer a gyereket, aztán hogy egy kicsit megvigasztalja, hozzátette: -Este dolgom van, úgyhogy a nagyival most nyugodtan tévézhettek, nem leszek itthon, hogy időben ágyba zavarjalak – kacsintott a kicsire és megkönnyebbülve látta, hogy a mozizás lehetősége visszahozza a fia jó kedvét.

­-Oké, apa, hatkor – bólintott nagy komolyan Gabriel. –Akkor megengeded, hogy megnézzem a Twilightot? – kérdezte reménykedve. Régi vita volt ez már köztük. Adam szerint bármilyen bugyuta történet is a népszerű vámpírfilm, akkor sem egy hatévesnek való. Gabriel azonban égett a vágytól, hogy lássa végre, miről beszélnek a nagyobb lányok. A nagyi is azt mondta, semmi véres jelenet nincs benne, úgyhogy nem értette az apját, miért tiltja el tőle újra és újra. Adamnak azonban úgy tűnt, már máshol járt az agya, mert rábólintott a fia kérésére.

*

Julia szinte remegett az izgatottságtól, ahogy arra várt, hogy az óramutató végre elérje a hetest. Tudta, hogy Adamnak még a gyerekért kell mennie, hazavinni, előadni a liberális nagymama és a fia előtt a szigorú apát, hogy aztán rohanhasson hozzá. Még sosem töltöttek együtt egy egész éjszakát, csak néhány órára bújtak össze hol itt, hol ott, mint két tilosban járó szerető. De Adam holnap elutazik egy egész hónapra, ezért ma az asszonynál találkoztak. Ez az éjszaka lesz az első, amikor – ha Adam betartja az ígéretét – együtt fekszenek és együtt kelnek is másnap reggel. A dolog újszerűsége töltötte el izgalommal Juliát, és a tény, hogy Adam egyáltalán hajlandó volt beleegyezni. Annyira nevetséges volt, ahogy a beleegyezését követően azonnal tisztázni próbálta, hogy ez semmit sem jelent, ettől a kapcsolatuk nem válik kötöttséggé. Ha, amíg nincs itthon, Julia megismerkedne valakivel, szabad, mint a madár. Csak annyit kért a férfi, hogy írjon neki, ha véget akar vetni a kapcsolatuknak. Julia nagy komolyan meg is ígérte, mert biztos volt benne, hogy azt a levelet, amíg él, nem fogja megfogalmazni. 

Majd két hónap telt el azóta, hogy a vihar szülte szituáció lerombolt köztük minden gátat és egymás karjába sodorta őket. Azóta hétszer találkoztak. Hetente egyszer, de nem menetrendszerűen. Adam talán számon se tartotta, de Julia minden órát fel tudott volna idézni pillanatról pillanatra, érzésről érzésre. És képtelen volt rájönni, mitől fél a férfi. Mert fél elköteleződni, ez biztos, elég csak az idétlen kikötéseit számba venni. Julia soha többé nem volt a házában. Szállodákban találkoztak a nap legkülönbözőbb szakaszaiban, kiszámíthatatlanul. Julia már önmagára volt mérges, amiért hagyta, hogy a férfi határozza meg, mikor és hogyan legyen az övé. Ő sosem kezdeményezhetett. Úgy nem, ahogy szíve szerint tette volna. Eleinte azzal vigasztalta magát, hogy a végső győzelem érdekében hajlandó a kompromisszumokra. De mostanra már attól félt, hogy önmaga teljes feladása sokkal inkább megalkuvás, mint kompromisszum. Ma már döbbenten vette észre, hogy ez a se vele, se nélküle kapcsolat a munkájára is kihat. Szétszórt volt, figyelmetlen és kissé türelmetlen, ahogy az órákat hajtotta volna előre, hogy minél hamarabb a férfi karjai között lehessen. Függött ezektől a találkáktól, nem volt erre jobb szó, és utálta magát ezért. 

Ahogy ma munkaidőben magára zárta az orvosi szoba ajtaját és számvetést csinált az elmúlt hetek találkáinak mellékhatásairól, döntésre jutott. A mai lesz az utolsó! Adam vagy tudomásul veszi, hogy ami köztük van, az több – többnek kell lennie! -, mint egyszerű szex, vagy inkább fájdalmas búcsút vesz tőle, mert önmagát teszi tönkre ezzel a mindent feladó és cserébe semmit sem kasszírozó kapcsolattal. Adam ismerje el őt társként, vagy keressen magának más játszótársat! Talán ez az elszántság sarkallta arra, hogy ma este igazán emlékezetessé tegye a találkozásukat. Vacsorát készített, behűtött egy üveg remek bort, gyertyákat pakolt szét a lakás különböző pontjain, rafináltan összerendezve, hogy bárhol is kössenek ki, a romantikus hangulat garantált legyen. Ugyanígy gondoskodott friss virágról is. A lakása olyan volt, mint egy puha, meleg fészek, ahol jó összebújni, ahová visszavágyik egy érző lelkű férfi. Adam ma este bebizonyíthatja, hogy az eltelt évek érzéketlen szexpartnerré silányították, vagy ott van benne az a férfi – ha pillanatnyilag még mélyen eltemetve az őt ért számtalan csapás alatt -, akibe annak idején halálosan beleszeretett. Azért a férfiért harcolt ma, de ha a másik érkezik, elég erősnek érezte magát, hogy örökre búcsút vegyen tőle, és megpróbáljon új életet kezdeni. Egyszerűen, mert muszáj.