***
Velem mindig ki van izélve … Egész napos monstre nagy gépelést terveztem. Persze kiskölök megtalált reggel az ő nagy problémájával, hogy a telefonjával szaladjak már el a kihalt ormányosról elnevezett műintézménybe egy röpke tisztításra. Amit persze helyben meg is lehet várni. Jó másfél óra. Mit csináljon az ember lánya addig is? Hát, kérem, végigböngésztem a könyvesboltokat, ittam isteni Frei-kávét az egyikben (spanyol machiato fahéjjal), de a sütit nem mertem bevállalni, mert az akkora volt, hogy ehhez bizony kellett volna (nem telefonos) segítség is. Aztán beóvakodtam a Hobby-boltba, ahol nagyjából Budapest fele női lakossága válogatott a mindenféle otthagyhatatlan kis bizbaszok között. Ezt sem sikerült kivédenem, itt is megkönnyítették a pénztárcámat. Na, végre rám telefonáltak, hogy mehetek a készülékért, de akkor meg útba esett éppen egy csomagolóanyagokat árusító kis stand, ott megint leróttam a parkolási díjat. Ahhoz képest, hogy a telefon tisztítása garanciális és ingyenes volt, sikerült kissé leamortizálnom magam anyagilag. És még a munkával sem haladtam (viszont tök jól éreztem magam)
***
Tali-hó! … Nóra nem vett élesztőt és szalonnát. Mihez kellett volna? Szalonnás kenyérlángoshoz. Viszont vett a pizzácskájához. Ahhoz viszont sajtreszelőt nem hozott. De egy ilyen kreatív bandában ezek nem jelenthetnek gondot. Én meg olyan vagyok, mint az egyszeri nyuszika, csak ülök és hülyeségeket beszélek. Vagy mégsem? Ugyanis a pizzatésztát javasoltam kovászként felhasználni a lángoshoz, és jelentem: MŰKÖDÖTT! Más jellegű építő hozzászólásaim alapján a megtisztelő logisztikai menedzser címet adományozták nekem, mert ugyan nem mozdultam rá a munkákra, de legalább voltak ötleteim. És megnyugodtam, nem lusta vagyok, hanem logisztikai menedzser, mégiscsak más így.
***
Fáj a torkom, fáj a fülem, nem aludtam fél éjszaka, ráadásul az orrom is eldugult. Nem vagyok jól, na. Az első gyógyintézkedés tegnap este rumos tea formájában történt, nem használt.
Ma reggel újabb csapást mértem a kórra piritós és töméntelen mennyiségű hagymás, bazsalikomos aprított paradicsom formájában. Ehhez már csak citromos teát iszom, viszont sokat. Ma nem nagyon akarok senkivel találkozni, mert vagy hagymaszagot árasztok vagy bacikat.
Barátosné most írja, ő is hasonló állapotban van. Talán egy forraltboros találka mindkettőnkön segítene
***
Örkény: Azt meséld el Pista! című lemezével kezdődött Mácsai Pál előadásában. Nem tudom megunni, bár tömegközlekedve életveszélyes hallgatni, mert az állandó vigyorgástól és kuncogástól - gondolom - már többen elmeháborodottnak néztek.
Ezek után természetesen adta magát a Rejtő sorozat, pláne ha Rudolf Péter olvassa fel. Hááát, Rudolf Pétert továbbra is nagyon kedvelem, de valahogy nem tudta visszaadni a rejtői hangulatot. Ez van. Rejtőt ezentúl is inkább magam olvasom
***
Nem elég, hogy a fejemből alig látok ki a nátha miatt, még rémisztgetnek is. Délután olvasom az üzenetet, miszerint a karácsonyra erősen betervezett pénzecskének lőttek. Heveny izzadás, nem feltétlenül a nátha miatt. Levelezgetés, telefonálás. Az eredmény szerint mégicsak lesz pénzecske és még az ünnepek előtt. Úgy megnyugodtam, hogy a munkától mára teljesen elment a kedvem. Viszont rámjött a főzőcskézés. Mivel illatokat nem érzek, a végkifejlet még kérdéses, bár a látvány sokat ígérő. Amíg a fazekak pöfögnek, én itt olvasgatok, közben a három tenor karácsonyi lemezét hallgatom. Még egy péntek is lehet jó
***
Úgy döntöttem a köhögéssel tölött éjszaka után, hogy nem hagyom (el) magam! Családot kidobtam itthonról (az igazsághoz tartozik, ők hagytak itt, nehogy megfertőzzem őket - nem egy ápolószemélyzet, na), jó kis zenéket harsogtatok, a hajamat festem éppen, aztán eltüntetem a kutyaszőrt és majd felrakott lábakkal várom az érkezőket, akik majd nem győznek csodálkozni a hihetetlen átváltozáson.
***
Uff... Nos, a hajfestés... Először is nem találtam az ecsetet. Ezt megoldottam, mert ahol a családfő mániája a mázolás, ott mindig akad egy elfekvő ecsetke. Aztán a dobozban nem találtam fixáló tasakot, de mivel a használati utasítás sem említi sehol, valószínűleg nem is kellett, hogy legyen. Igen, ez egy új márka volt, talán ezért is lett a hajam selymes, puha és ... mahagónivörös, pedig a dobozon világosbarna felirat díszeleg. Na, mindegy, most már ez van. És mivel korán reggel elhatároztam, hogy ma pozitív leszek, ha belehalok is ... a színnel kapcsolatban úgy döntöttem, a karácsonyi hangulathoz jobban is megy, mint holmi barna. Mindenesetre a "hihetetlen átváltozás" megtörtént, bár nem egészen így képzeltem.
ui. Azt már csak csendben jegyzem meg, hogy a hajfestés kapcsán ki kellett mosnom a fürdőszobaszőnyeget, valamint a tőlem másfél méterre levő kádat is, a mosógép oldalát (és még amiket csak most fogok felfedezni). Ilyen béna még sose voltam.
***
Felfedezés … Takarítás közben az ember "elfelejt" köhögni. Igaz, utána viszont megfullad
***
Fél egészség... Azt mondják a tisztaság fél egészség. Meg azt is hallottam már, hogy a vidámság fél egészség. Na, akkor nekem ma egészen egészségesnek kellene lennem. Ezzel szemben már pénteken panaszkodtam ezen az oldalon, hogy úgy érzem magam, mint akin átment a 7-es busz, aztán még vissza is tolatott. Akkor még csak bedugultam meg a fejem fájt. Éreztem én, hogy ez megint egy "mezei" nátha lesz, ami nálam a stáció összes végigjárásában nyilvánul meg. Jó, ezúttal a láz kimaradt, de volt itt lüktető fejfájás, közel 200 papírzsebkendő felhasználása, fene se tudja miből van c. légtisztító spray segítette alvás (erről majd még részletesen), aztán köhögés, de az a jó, tüdőt szaggató, óriási tüsszentős-bepisilős-magamat leköpős játék és most, talán már záró akkordként, az orrom alatt-szám fölött terebélyesedő herpesz. Igen, hozom a legjobb karácsonyi formámat, jó szokásom szerint. És igaziból még beteg sem voltam.
ui. sorstársaknak üzenem, hogy a bűvös spray Eucasol névre hallgat és a szoba légterébe, párnára, zsebkendőre lehet fújni, aztán csoda történik és kap a delikvens levegőt. Az összes többi népi gyógymódok részletezésétől itt eltekintek, legyen elég annyi, hogy nem nagyon jöttek be. Fotót ez alkalommal már végképp nem mellékelek, már csak a gyengébb idegzetűek miatt sem.
***
Tegnap végre erőt vettem magamon és nekikezdtem VOLNA a hetek óta halogatott vasalásnak. Akkor aztán egy véletlen és hirtelen mozdulat és a vasalót sikerült ripityára törnöm. Ennyire szeretek vasalni
***
Vasaló... Vasalás közben istenien lehet teljes hangerőn hallgatni az Operaház fantomját. Végre sehol senki, aki letekerné! Gerard Butler meg még fantomnak is jó pasi, na. Gőzölős vasalóval is ki lehet égetni egy inget? Ha netán nagyon ott felejteném a szemem a képernyőn... (esetleg, amíg blogolok)
ui.2. összevesztem az új vasalóval. Már attól kiakadtam párszor, hogy olyan merev zsinórja van, többet küzdök vele, mint a vasalnivalóval. Ráadásul leverte a kedvenc csőrös köcsögömet, amiből a vizet locsolom a kis bestiába. Nem elég, hogy darabokra ment, még jó hangos is volt, és éppen a DonJuan-jelenet legjobb pillanatában. A hátralevő részt pedig a hirtelen felindulásból elkövetett takarítás miatt nem élvezhettem. Dög egy vasaló, na.
***
A Nagy Testvér mindent lát? Tegnap este családi idill vacsora után. Apa a Gép előtt, én a tv-t lesem fél szemmel, gyerek jön-megy. Párom megszólal: innék egy teát. Mielőtt bármit reagálhatnék, a tv-ből érkezik a válasz: "csinálok neked egy teát". Néhány perc múlva párom kezében néhány tíz euróssal kiskölökhöz lép. A szombati úthoz ad némi „aprót”. Szinte azonnal érkezik a tv-ből a szöveg: „adtam neki egy ötvenest”. Gyerek ránéz a kezében tartott pénzre: ez csak negyven. Hiába, na, mi már csak ilyen interaktívan élünk.
***
Merengő… A nagy már a saját karácsonyukat tervezgeti. Mennek karácsonyfát venni, izzósort. A díszeket még a két családtól válogatják össze, hogy legyen azért egy kis „hazai”. A kicsi világgá ment, éppen Szentestére ér haza. Szóval csak azt akarom mondani, hogy az esküvő után még nincs semmi fura érzés, azok ilyenkor jönnek elő. Bár összegyűlik majd a család, de már nem lesz a fa alatt legó meg kirakós játék. Nem fogjuk a téli szünet alatt a szoba közepére állított pingpong-asztal körül kergetni egymást. Ha megérkezik a hó, nem fogunk hógolyózni a kertben. Egyre gyakrabban nyúlok a fényképalbumok után. Hiányoznak a Gyerekek, na…
***
Futtában… Jött, evett és már ment is tova… Igaz, előtte jól megölelgetett. Nagyfiú itt járt. (jobb, mint a Mikulás)
***
Pörgök, mint a villanyóra … Kész vagyok!!! Úgy értem a holnapi zebe-zabára mindennel. Sütemények dobozban lapulnak, húsok lesütve, kocsonya remeg, majonézes saláták már érnek, mártogatósok bekeverve. Holnap már csak teríteni kell. Fa a sarokban feldíszítve csendben figyeli a pörgésem, ajándékok becsomagolva. Még egy utolsó porszívózás, a kutyaszőrök eltüntetése (a kis hamis a nagy ünnepi áhítatban tiltott területre tévedt, a kanapén szenderegve várta az első mézeskalácsok kisülését). Holnap már csak magammal kell csodát tennem. Nem reménytelen, de emberpróbáló feladat. De most egy kicsit feldobom a talpam. Mert én megérdemlem...
***
Bántják a gyereket. A gyerek jelen esetben elmúlt 23 éves, de azért attól még ő Kiskölök. A bántás meg nem más, mint találkozás az Élettel, annak is az árnyékos oldalával. Jelen esetben egy kollegával. Nem közeli, de mégiscsak kollega, aki ráadásul egy másik nemzet fia. Bár nem ettől függ talán, hogy lekezelő, bunkó. Az igazság szerint a többiek már ismerték ezt az oldalát, Kiskölök most találkozott vele. Nem segít a lelkének az sem, hogy a főnökei, akik Bunkó honfitársai, szintén elítélik Bunkó viselkedését. Az ő egész gyerekkorában védett kis lelkivilágába belerondítottak és ez nagyon megviselte. Én meg már nem mehetek kikaparni a szemét annak a bunkónak. Hiszen a "gyerek" már felnőtt dolgozó ember, aki vélhetően fog még szembesülni ilyen helyzetekkel. Nem készítettem fel erre. De hogyan lehet felkészíteni? Kell-e? Mindenesetre egy goldent is meg lehet vadítani, csak a szeretteivel kell kikezdeni. Ulf, én voltam...
***
Szép is az ünnep. Volt evés, sétálás, evés, ajándékozás, evés, beszélgetés, búcsúzás, evés, sétálás, csipegetés, iszogatás, eszegetés. Most meg belevetem magam a mosogatóba (mert már nincs miből enni)
Jó volt ez a három nap! Nem is volt nagy zebe-zaba, mégis úgy érzem, legalább 2 kiló plusszal zárom majd az óévet (a Szenteste előtti naphoz képest), mert teljesen átmentem mókusba. Napok óta mogyorót, mandulát, diót, gesztenyét rágcsálok. És a java még csak most jön. Az óévben szinte minden hátralevő napra van valami program, vendégeskedés. Ha meg éppen itthon pihengetünk, olvasgatom Gordon Ramsay életrajzát, jó zenéket hallgatok, megnézhetem végre kiskölök képeit, amiket az utóbbi hetekben készített és taramtaram... vasárnap még nagyfiúékhoz is felruccanunk. Annyira belejövök a lazításba, hogy semmi kedvem nem lesz elkezdeni az új évet. A gyertyafénnyel nem tudok betelni, a karácsonyfát meg legközelebb görgőkre szerelem, hogy esténként bevonszolhassam a hálószobába, imádom a sötétben parázsló és a gömbökön megcsillanó apró színes fénypöttyeit. Nem emlékszem, mit állítottam néhány nappal ezelőtt, de igenis, szeretem a Karácsonyt.
***
Ötye… Találkoztunk. Az első negyedóra "történései": agancsos kóla (jägermeister), grillezett beigli (és még finom is), istenments-tea (nagyon dáthás barátosné köszönte, nem élt vele - amikor van jäger is). Ráadásként előkerült a világítós boa; na, innen sejthető a többi... Azt hiszem, mi már soha nem fogunk megkomolyodni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése