2009. február

Kicsik voltak még és mi megpróbáltunk mindent megadni, amit csak lehetett. Lécet kötöttünk a lábukra és ugyan még a mi tudásunk sem volt tökéletes, de mindenképpen próbáltuk nekik is átadni a siklás örömét, szépségét. Sose felejtem el a kis háromévest, aki naptól és hidegtől csípett pofival kiabált, miközben - hóekét felejtve - "száguldott" felénk: "Nem bííírok elesni!" És tényleg nem esett el. Vagy ha igen, az is része volt az élménynek. Ahogy az ötéves szétnézett a csúcson és még gyereklelkét is megérintette a látvány csodája. A szinte megérinthető szikrázó kék égbolt, a havas bundába öltözött fenyőerdők, a jég alól hirtelen előbukkanó kis patak. Nem számított a hideg, a sícipő kényelmetlensége, a néha összeakadó lécek okozta huppanás. Ez így mind együtt a Játék volt. Velünk.

Eltelt húsz év és ők megint úton vannak a csodák földjére, mint azóta már annyiszor, de már nélkülünk. Az elmúlt napokban azonban elő-előbukkant az a kis három- és ötéves, tele izgatott készülődéssel, mert valahol mélyen biztos, hogy ott van bennük az a ragyogó téli nap, ami azóta is visszacsábítja őket, legyen bár hóesés, köd vagy napfény.

***

Kiskölök tegnap este érkezett. Ők Svájcban voltak síelni, elég vegyes társasággal, nem volt így utólag elájulva, mert szereti a barátja szüleit, de egy hét  sok volt belőlük. Azt mondja, olyan kirakat- síelők, szuper cuccok, nagy felhajtás, aztán 2-3 óránál többet nem akarnak odakint lenni. Főleg, hogy ott elég viharos szél volt meg hideg, de ez egy fasza gyerek, azt mondja, ez a síeléssel jár, a többiek meg inkább a völgyben kirándulgattak, mert ott nem volt akkora cúg. Persze azért nem volt egyedül. Összeismerkedett valami német társasággal is, sok boardos volt köztük, aztán azokkal is csúszkált. Mindenesetre ebben az összeállításban nem akar többet menni, inkább úgy, mint tavaly - négy srác, egész napos síelés, esti lazítás, azt jobban élvezte. Tiszta szőrösen érkezett, ami nála pelyhedző szakállt, bajuszt jelent, fura ilyen szőrösen, de egész jól áll neki. Más kérdés, hogy a szállodába így nem lehet bemenni, szóval lesz itt ma még borotválkozás. És mivel "nem mozgott eleget", most el is ment edzésre. Aztán vajon mitől nem hízik ez a kölök?

Egyébként a gyerekmentes napokat nem nagyon használtuk ki. Én gépelgettem, párom a honlapját buzulta, kicsit tévéztünk közösen (ez azért nagy szó, mert általában ő csak fél szemmel les a tv felé, másik szeme a monitoron), nagyon visszafogottan kajálgattunk, ennyi meg egy bambi. Viszont Hegykőt már lefoglaltam márc. 8-10. között.

Valahogy a hétvégén  a takarítás teljesen hidegen hagyott, ez a szél szétfújja az agyamat, lökött Morcnak bezzeg tetszik, hogy belefúj a szél a seggébe. Egyébként is egész héten porszívóztam, majd minden nap, mert amit a kutya felhordott, az nem volt közönséges.
Na, megyek, mert tegnap nem voltam túl hatékony a gépelésben, pedig szeretnék lenullázódni, de addig még sokat kell verni a billentyűt, viszont nem akarom hagyni felgyűlni a dolgokat.

*** 
"Kalóznőt fogtak a Mammutban! A hölgy az egyik esti vetítésen videokamerával kezdte rögzíteni a Mamma Mia c. nagy sikerű filmet, ám rajtakapták. Egy csúcsidős mozijegy árának a duplájáért ugyan megvehette volna dvd-n, vagy - amennyiben ragaszkodik az illegális beszerzéshez - letölthette volna az internetről, még mindig jobb minőséget kapva, mint így. -  Közhely, de ilyen híradások mellett érdemes leírni: a filmipart megingató kalózkodás ma már zömmel az interneten zajlik, így talán nagyobb értelme volna egy társadalmi kampánynak, amely a letöltés illegalitását hangsúlyozná. Persze ez igen nehéz egy olyan országban, ahol az a trendi, ami ingyen van" (Csákvári Géza)

Nos, kedves Csákvári Géza és mindenki, aki ebben a kérdésben oly nagyon izgatja magát! Szerintem téved abban, hogy trendisége miatt kalózkodnának oly sokan a neten. Nem trendi, olcsó! Legalábbis a horribilis mozijegyárak mellett olcsónak tűnik. És én személy szerint el sem ítélem, amennyiben nem kereskedik vele az illető. Ugyanis az írható lemezek árába egyszer már beépítettek egy ún. "jogdíj"-illetéket. Másrészt fizetem a gépem kopását, az áramot, tehát ingyen semmiképpen nem jutok hozzá. Viszont eldönthetem, hogy a film minősége alapján rászánok-e egy jelentősebb összeget, hogy profi körülmények között élvezzem. Mert nagyon sok film után úgy áll fel a néző, hogy kár volt rá kidobni a pénzt.  Ha tetszett, és többször is szeretném megnézni (mint pl. egy Mamma Mia esetében ez valószínűleg így van), akkor igenis megveszem az eredeti dvd-t, így volt ez az Üvegtigrist első részével is és a Valami Amerikával is, hogy most magyar vizekre evezzek. De nem lesz így a második részekkel, ahol kicsit csalódott voltam és ha harmadik részre vetemednének, biztos, hogy előbb egy kalózverziót néznék meg, hogy érdemes-e egyáltalán a mozi felé vennem az irányt. Belegondolt már valaki a filmforgalmazók közül (egyáltalán érdekli-e őket), hogy egy négytagú család beül egy filmre, esetleg popcornnal és colával felszerelkezve, akkor az mekkora érvágás a családi kasszán?

Másrészt nagyon sok mindenhez nem is jutna hozzá az élvezkedni kívánó néző, ha nem kalózkodna. Egyik legnagyobb musical-élményem a netről letöltött Notre Dame de Paris, amihez itthon valószínűleg hozzá sem jutnék. A Blackmore's Night-ról pedig így a februári koncertjük előtt aligha tudnék valami sokat, ha a neten nem akadok rá korábbi felvételeikre. Szóval, az illető hölgy valószínűleg egy lúzer, de a netes letöltést a hétköznapi felhasználóktól kéretik nem félteni. Egyébként a dolgok messzire vezetnek, talán azon is érdemes volna elgondolkodni, kell-e sztárszínészeknek tengeren túl és innen horribilis összegeket fizetni felejthető alakításaikért... és ezt velünk megfizettetni? Uff, én szóltam ...

*** 

Idézetek a tegnapi tv-műsorból: "Ezek a tanyasi tojások akkor láttak tanyát, amikor a keltető üzem biztonsági őre dobott egy hátast a reggeli pálesztől"

"A snidling egy hagymafajta, aminek ha levágják a végét, újra nő. Olyan, mint a haj, csak jobban mutat az ételben."

*** 

Vettem golyós szemkörnyékápolót. Újdonság! A dobozon a kérdés: Megfelelő-e számomra a G...N...Golyós Szemkörnyékápoló koffeinnel? És rögtön a válasz: Igen, ha nehezen szabadul meg a szem alatti táskáktól és karikáktól, amelyek fáradttá teszik a tekintetét. Ilyenkor egy hagyományos szemkörnyékápoló már nem elegendő.

Na, kérem, akkor pontosan erre van szükségem! A szemránckrémeket egyébként sem bírom, mindig könnyezek tőlük. Ráadásul a felirat is megnyugtató: A Koffeint mindig is használták a nyirokkeringést serkentő és zsírfelszabadító hatása miatt. Apróbb betűkkel ugyan még ott áll, hogy: Rendszeres használatával a karikák és táskák láthatóan csökkennek. Áááá, tudtam, hogy itt a bibi, a készítmény mikro-kiszerelés, makro-árban, viszont a rendszeresség a döntő, tehát még sok ilyet kell vennem, mire csökkennek a karikák és táskák. Én meg már reménykedve ácsorogtam a tükör előtt a kellő hatásra várva.

Viszont már korán reggel megalapozta a nap jó hangulatát. Ugyanis nagylelkűen felajánlottam életem párjának, nyugodtan használja ő is, hiszen táskák tekintetében legalább olyan jól áll, mint én (legalábbis a szeme alatt). A koffeintől a szeme friss lesz, és a környéke sima, mint a babapopsi. Viszont inkább reggel használja, nehogy éjszaka nyitott szemmel aludjon a fene nagy frissítő hatásnak köszönhetően. 

*** 

Ma itthon felejtettem a telefonom, így aztán volt végre egy nyugis napom. Igaz,mások emiatt elég sokat idegeltek. Hát...sorry

Miért van az, hogy a háztetőről csurgó hólé akkor is a nyakamba tud csorogni, ha garbó van rajtam és sál?

Ma olyan ásítós napom van. Ha a szemembe süt a nap, azért; ha árnyékban vagyok, akkor meg azért. Morc persze már ötkor lekéredzkedett a hóba, de ez az álomkór már hétfő este óta rajtam van. Tavaszi fáradtság? Akkor minek van ez a sok hó az udvaron?

*** 

Mr.Golden egy jó fej. Az amúgy alapvetés, de a minap is mit csinált...

Neves szálloda esküvői terítékén az asztal közepén tükör, rajta virág, mécsesek és sok kis csillogó "kavics". Nekem nagyon tetszett. Erre üveges baráttól szerzett nekem kerek tükröt. A többi kiegészítőből úgyis van otthon, így aztán esténként ezerfelé szórja játékos fényét a gyertya. Ahogy Ő mondja, ez még mindig egyszerűbb dolog, mintha egy nercbundára vetettem volna szemet

*** 

Talán elcsépelt, de elgondolkodtató a régi vicc: A férfi és a nő azért nem értheti meg egymást soha, mert mindkettő mindig mást akar. A férfi a nőt, a nő a férfit.

Ehhez kapcsolódik Gabriel Garcia Marquez mondata is: "Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért, aki én vagyok melletted."

És alighanem ez visszafelé is igaz, amikor haragszunk valakire, tulajdonképpen nem is feltétlenül azért haragszunk, amit tett vagy mondott, hanem az azzal kiváltott reakciónk miatt. Házasságunk elején, sőt még a gyereknevelésben is elhangzott "rikácsolós korszakomban", hogy "utállak, amiért a legrosszabbat hozod ki belőlem". És tényleg, nem is az bántott, amin a veszekedés kirobbant, hanem az, ahogyan én azt nem tudtam kezelni. Óriási szerencsém volt (és talán nem kevés megalkuvás is szerepet játszott a dologban), hogy idővel megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket, éreztem a visszavágás szükségszerűségét vagy feleslegességét,  helyes arányait, a békülésre való hajlamot. Most már a fiaim vannak abban a korban, amikor egy párkapcsolatban szembetalálják magukat ezzel a problémával. És kicsit félve ismerem be, hogy nem biztos, hogy meg tudtam tanítani nekik ezeket a technikákat. Gyerekként aligha figyelték a módszert, amivel egyszer csak kisimultak a viharos hullámok, kamaszként melyik szereti, ha szülői jó tanácsokkal látják el. Felnőttként pedig ... alighanem nekik is el kell követniük saját hibáikat, hogy azokból tanuljanak. (Azt itt nem részletezem, hogy mennyire nehéz ebbe most nem beleszólni) Mindenesetre tudják, hogy a hátország, amíg csak élnek, erős hátországuk marad. És nemcsak azért, mert ahogy Bill Cosby mondta: "Az ember az egyetlen élőlény a Földön, amelyik visszaengedi az utódait az otthonába."

*** 

Hát, még így nem jártam. Tegnap este rulett volt nálunk. Baromi nagy készülődés, kajahegyek, piahegyek, mert ugye a tapasztalat az,  hogy itt mindig alig játszunk, helyette van a nagy zebe-zaba. Erre hárman nem tudtak jönni, a többiek meg olyan visszafogottan fogyasztottak, hogy ma is azt esszük, sőt még a gyerekeket is hívtam, meg délután az apuékat, de ez lesz még vacsorára is. Ráadásul kiolvasztottam csirkemellet, azt végképp nem is kellett volna.
Nagyjából két napja csak mosogatok meg terítek, éppen ideje lesz elhúzni itthonról.

Drága anyósom telefonált, hogy akkor mikor  is megyünk, én mondom reggel 9 körül, mire az úr hangja a gépből kiszól, hogy inkább délben. Hát, azt hittem lebokszolom. Mondom, lehet, hogy te délben indulsz, de én már reggel elmegyek. Mert elment a kedve Pozsonytól. Mintha eddig én akartam volna odamenni. Akkor nem lesz Pozsony, majd Győrben sétálgatunk, nézelődünk, ezer éve nem voltam ott és a barátok, valamint az útikönyv szerint is van ott mit csodálgatni. Persze nem ártana, ha közben nem szakadna az eső és fújna a szél, de ez részletkérdés. Baromira tervezem a sétálgatást, pedig közben tegnap már a lábamra nem tudtam ráállni, nem tudom, mi volt. Talán az egész napos ácsorgás a sütő előtt meg a járkálás. Estig szerintem nem is ültem le, de úgy bedurrant valami a bal lábamban, sírni tudtam volna, úgy fájt. Este (éjjel) a vendégek után már úgy mosogattam el, hogy közben csillagokat láttam. Reggelre jobb lett, de megint rátettem egy lapáttal, mert párnáért elugrottam az ikeába és persze busszal, metróval, mert végül is háztól házig megy a fuvar. Ott aztán lehet csellengeni, de érdekes módon ott nem fájt. Nem is értem. Vettem egy üvegtálat 490,-ért, baromi jó salátának meg akárminek és jópofa is, meg ennyiért még a hülyének is megérni, hát még nekem. Meg persze mécsest  vettem, meg párnahuzatot, szóval igen nagy önuralomról tettem tanúbizonyságot. 

Szóval, elvagyok mint a befőtt ezekkel a gondolatokkal, miközben itt a világválság, nem vagyok normális, lehet. És mivel nemcsak költeni kellene a pénzt, hanem dolgozni is érte, most szépen be is fejezem itt a szómenést, nektek is dolgozni kell, nem engem olvasni a melóhelyen és nekikezdek a gépelésnek, mert aztán szép kis elmaradásom lesz, hiszen anyósom már a jövő hétre beszervezett nekem egy félnapos rokonhurcolászó programot és ugye keddig valószínűleg nem írok egy sort sem. Hacsak be nem pakolom a ketyerét, aztán Hegykőn két pezsgőfürdő között nem azt írom.