***
Bombariadó… Szóval, az történt, hogy délelőtt nagyon siető sok-sok rendőrautót láttam a Rákóczi úton, még gondoltam is, hogy na, már megint van valami ... Hogy mi és hol, azt akkor még nem sejtettem. Aztán egyszer csak bemondják, hogy a környéket, ahol lakunk, lezárták, merthogy bombát találtak az építkezésen, ami tőlünk a harmadik ház (helye). Én, mint nagy magyar kutya-tulajdonos roncsolok haza, hogy az általános evakuálás kapcsán kimentsem a kutyámat a veszélyes övezetből. Persze, ahogy azt Móricka elképzelte. Az utcába már egy lélek se be, se ki. Jó, persze, szerencsére ezek a bombák azért nem tarolnak le lakóövezeteket (hála a tűzszerészeknek), de szegény állat reggel 8-kor volt lent, ilyentájt azért megint le kellene vinni, arról nem is beszélve, hogy mi lesz, ha csak este engednek haza. De a rend őre hajlíthatatlan, nem mehetek be érte, éppen azért, mert annyira közel van a bombához. Köszönöm szépen!
Viszont kedvesen útba igazít: "A gyülekezési pont a MOM-park-ban van." Szomszéd kislánnyal átballagunk az intézménybe, ő gyros-ra vágyik, én Morcra, de az ő kívánsága teljesülhet is. Viszont bánatomban tényleg összenéztem egy palacsintával. Kicsit később egy mekis magyaros lángossal, aztán barackos fánkkal. Lefojtásként egy caffé latté-val. Na, akkor eszembe jutott, hogy a tschibo-shopban meg most van az organza-anyagos akció. Odabent anyag egy szál se, de azért reménykedve beállok a sorba, hátha az eladó tudja a tutit, csak én vagyok vaksi. Az előttem álló nőci is ezt kéri. Eladó hátranyúl és már adja is. Na, készítem a pénzt, kérem az enyémet, erre kiderül, hogy az volt az utolsó darab. Kellett nekem ennyit össze-vissza zabrálni. Bezzeg, ha... Most aztán jöhetek vissza hétfőn, mert állítólag akkor lesz megint. Csak szembe ne jöjjön megint valami ennivaló.
ui. Morc köszöni jól van, én ébresztettem fel az előbb, mert nem izgatta magát a bombariadó miatt. Mondom, hogy nekem se kéne rádiót hallgatni.
Viszont ezer köszönet a tűzszerészeknek, hogy ilyen hamar végeztek.
***
Jaj Istenem, elkezdődött. Tegnap hazahurcoltam egy szép pirosságot, naná, Mikulásvirágot. Ma délidőben elugrottam az ikejába... (Zárójelben: mit csinált rajtam kívül több száz ember délidőben az ikejában??? A pénztárak nyitva és mindenhol kb. tíz ember - tiszta csúcsforgalom). Szóval, hoztam gyertyákat, mert az kell! Tekintve a gyertyák mennyiségét, még azt sem mondhatom, "mint egy falat kenyér", mert ez inkább "vekni kenyér" mennyiség. Roppant erős voltam, mert a mindenféle üvegcséknek, tálacskáknak ellen tudtam állni, lévén itthon már egy rakat. Nem vettem poharat sem, pedig ... Vettem viszont piros párnát meg piros szalvétát. Összefüggés nincs. Ja, és tulajdonképpen csak azért az iratrendezőért mentem, amit a párom kért.
***
Kiskölök szülinapja alkalmából felkerestünk egy (számomra) igen különleges etetőt, merthogy a kölök kedveli a sushit. Kinek a nevelése ez a gyermek? Szóval, ez volt a Wasabi. A wasabiról nekem eddig spec. csak Jean Reno ugrott be, meg hogy mar, mint a mustár. Nos ez a Wasabi egy ún. running sushi étterem, ami annyit jelent, hogy az ételek egy futószalagon jönnek-mennek az asztalok mellett. Innen válogathatsz egy fix összegért (vacsora esetében ez 4.790,-Ft). A felső sorban a meleg ételek sorjáznak, alul a hidegek. Én valamilyen téveszménél fogva azt hittem, hogy itt minden méregerős lesz, de szerencsére nem. Azt hiszem életem legjobb oldalasát ettem, a tintahalkarika is nagyon finom volt, a többi isteni étket meg csak azért nem dicsőítem, mert a fene se tudja, mi volt. De isteni volt! Jó, persze, voltak elég bizarrul kinéző dolgok, amikkel (egyelőre) próbálkozni se mertem. Alapfelszerelés a pálcika, de kedvesen felajánlják a villát is, igaz kést nem hoznak hozzá, így aztán eszel, ahogy tudsz. Apus ginzeng-teát is ivott; hm ...
***
A férjem meghúzta a hátát. Előkapta hát a családi patika legfőbb tartozékát, a svájci biocsodát, a 32 gyógynövényből sajtolt olajat, ami jószerivel a fülzúgástól a heresérvig mindent orvosol. Vagy nem. Bekentük a hátát, amit kiskölök úgy aposztrofált, hogy az apu borzcsíkot húz maga után. A készítmény nemes egyszerűséggel büdös. Mivel alváskor a kiskanál és nagykanál helyzeteket váltogatjuk, az éjjel volt alkalmam ebben az erőteljes "illat"felhőben feküdni. Az ő háta még mindig fáj, de az én náthám elmúlt, merthogy az "orromat is tisztíccsa". Fél siker ugyan, de én legyek az utolsó, aki emiatt reklamál
***
Kirándulás … A dolog úgy kezdődött, hogy Nagyfiú monitorja elkészült a szervízben és megkért, hozzam el, mert zárás előtt nem érne oda. A monitor nagy, a doboza még nagyobb, a fogása borzasztó, szóval azt hiszem, ínhüvelygyulladásom lesz a cipelésétől. Ezt már az első öt percben éreztem. Ezért aztán nem is robogtam el vele a közeli villamosmegállóig, hanem az éppen mellém érkező buszra pattantam fel, mivel az volt rá kiírva, hogy a Moszkva tér a végállomása, az nekem meg éppen megfelelt. Mindez a Szt. István körúton esett meg. A villamossal négy megálló és már ott is vagyok, a busszal... Nos, először végig kanyarogtuk a Rózsadombot keresztül-kasul a Vérhalom téren keresztül, a Pusztaszeri úton át. Kereszteztük a Törökvészi és a Pasaréti utat. Lecsorogtunk az életveszélyesen meredek Gábor Áron úton és már ott is voltunk a Szilágyi Erzsébet fasorban, ahonnan már tényleg csak egy huszárköpés a Moszkva tér. Utunkat csodás villák és lakóparkok kísérték, látnivalóban tényleg nem volt hiány. Mivel a buszon lassan egyedül maradtam, nyugodtan ettem-ittam. Mondom, hogy kirándulni voltam
***
Dolgom lenne! Bakker, megint benne felejtődtem a youtube-ban. Mindig ez van; aztán az idő szalad, a szekér meg marad. Megyek már! Hrrr...
***
Tökhülye … Ha ilyen címmel jelenik meg egy könyv, az ember azonnal hajlamos magára ismerni és keresi a főhőssel a rokon vonásokat. Pillanatnyilag ez több okból kifolyólag sántít, mert ugye a főszereplő férfi, másrészt meg tessék egy pillantást vetni az ünnepek előtti készülődésemről lekapott vidám fotóra, valamint az új könyvajánlóra. Le tudtam cserélni a régi képeket. Akkor már ugye mégsem lehetek tökhülye. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy jó szokásom szerint e témában telefonos segítséget kértem - és kaptam – Nórától. Mellesleg a könyvet is tőle kaptam. Van összefüggés a dolgok között?
***
Barátosék kiskutyái
Végre voltunk baba-nézőben! Nagy élmény volt! Az egyik lány, a másik fiú. A lány a kennelben nagyon kis odarakták-ott maradt típus volt. Azóta rájött, hogy a dolgok másképpen is működhetnek. Igazi gengszter! Állandóan csépeli a fiút, merészebb, kezdeményezőbb. Rengeteget nevettem rajtuk, de jó képeket nem lehetett róluk csinálni, mert mire villantottam, már ott se voltak. Két kis villám. Lizi és Denisz, édesek na!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése