"Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod." - Toni Morrison
"Az álom írás, az írás pedig sokszor nem más, mint álom." - Umberto Eco


2014. december 10., szerda

Zöldzug 14. rész



Jeff az újabb egy hónap végére már úgy érezte, semmi más nem tudna segíteni rajta, csak egy nagy pohár aranyló ital... Egyszerűen nem találta a helyét Dakota nélkül a korábban már-már barátságos közegben. A sok fehér szinte vakította és ingerlékennyé vált, akár egy fogfájós oroszlán. Kétségbeesve leste maga fölött a félhomályban a plafont, miközben hajnalonként a másodperceket számolta. Ha nem lett volna Zacharias, talán fogja magát és saját felelősségére megszakítja a terápiát, de a férfi barátságos, mégis határozott szavai rendre visszafogták a lázadástól. Ugyanakkor a tüzet nem tudta eloltani benne. Valami megmagyarázhatatlan idegesség járta át a lelkét, ha a kinti világra és benne Dakotára gondolt. Örült, hogy anélkül telt el egy hónap, hogy a lány megjelent volna a küszöbön, kicsit irigykedett is az erejére, ugyanakkor úgy érezte, még soha életében nem volt ilyen magára hagyott, mint ezekben a napokban. A bankszámlájáról egy elég tekintélyes összeget áldozott volna bármilyen információért cserébe, hogy megtudja, a lány beszélt-e a barátjával és hogy ennek a beszélgetésnek mi lett a vége. Amikor nagyon maga alatt volt, szinte látta, ahogy a törékeny, karcsú test érzékien simul egy férfihoz, aki nem ő volt. Ilyenkor aztán próbálta meggyőzni magát, hogy hiszen ők csak barátok, de igazság szerint vajmi kevés sikerrel. 

Amikor végre úgy kelhetett fel, hogy tudta, néhány órán belül itt lesz érte a taxi, újra az a régi félelem járta át a tagjait. Mi lesz, ha megint gyengének bizonyul? Nem, ezt egyszerűen már nem engedheti meg magának! Ha nem áll a sarkára és teszi rendbe az életét, akkor vagy lehúzhatja a karrierjét végleg a wc-n, vagy a vagyonát erre a fehér világra költheti, amiből mostanra már nagyon elege volt. Csak azért nem kételkedett a hely sikerességében, mert éppen elég példa volt előtte, akiknek sikerült. Mint Dakotának is. A következtetést is levonta: csak ő mutatkozott gyengének; és egyúttal keményen elhatározta, bebizonyítja a világnak, hogy Jeff Palmer nem a süllyesztőbe vezető utat választja. 
*
Lilian a konyhában pakolászva várta, hogy a ház lakója benyisson végre. Két hónappal ezelőtt ő maga is egészen összeomlott, amikor Jeff úgyszólván visszamenekült Zöldzugba. Volt egy olyan rossz érzése, hogy talán sosem jut túl a szenvedélyén és kicsit csalódottan gondolt rá, hogy egészen más területen kéne a férfinak ennyire szenvedélyesnek lennie. De már nem is reménykedett benne, hogy Jeff valaha is másként néz rá, mint egy jó barátra. Amikor végzett, leült és a lapokat olvasgatta, amiket útközben vett. Társasági hírek, pletykák, egy csomó olyan információ, amiből egy jó szemű ügynök kihalászhatja azt az apró falatkát, ami új irányba lökheti a védence szekerét. Sajnos Jeff számára most semmi hasznos nem volt benne. Hacsak az az apró hír nem, hogy Dakota Hays interjúban vallott az elvonókúrán való részvételéről. Becsülte a fiatal lányt, amiért ki mert állni a nyilvánosság elé a történetével, bár az is igaz, hogy a múltban nyílt titok volt a függősége is. Legalább ezzel példálózhat majd Jeff előtt. Másnak is sikerült rendbe tennie az életét, miért ne sikerülhetne Jeffnek is? Dakota még a régi élettársát is visszaszerezte. Rendre együtt jelentek meg különféle társasági eseményeket, kisimultan belemosolyogva a kamerába és láthatóan feledve a korábbi zűrös időszakot. Átfutott a fején, hogy talán a lány is ott volt, ahol Jeff, talán ismerik is egymást bentről, bár erről soha egyetlen szót sem ejtett a férfi.
A következő pillanatban megzörrent a kulcs a zárban, ő pedig felpattant, eligazgatta magán a ruhát és őszinte örömmel az arcán sietett a férfi elé.
*
Jeff elgondolkodva nézte az ügynökét, aki az eltelt hetek minden nehéz pillanatában mellette állt. Szerencsére akkor is, amikor egy vödör jéghideg víz sokkoló érzésével Dakota és Mike Harris közös fotójával találta szembe magát egy magazinban. Akkor mégiscsak megtette! Megtette és sikerrel járt, visszahódította az állhatatlan hímet, aki egyszer már összetörte a szívét. Mondhatott Dakota bármit a férfi mentségére, Jeff szerint Mike-nak az a húzása annyira gusztustalan volt, hogy ő a nő helyében egy életre megőrizte volna a tüskét a szívében. Nagyot sóhajtott. Mit ért ő a női lélekhez? Visszatért Lilian alakjához, aki a papírjaiba mélyedve ült az íróasztal túloldalán és még egyszer átolvasta a szerződést, hogy aztán az orra alá tolja.
-Egyelőre egy fotózás. De jó nevű fotóssal és mértékadó magazinban. Első lépésnek igazán jó lehetőség.
-Az lenne, ha nem színész lennék. – morgott a férfi, de azért alákanyarította a nevét.
-Ez jó lehetőség Jeff... főleg azok után, amilyen emlékképekkel búcsúztál a társaságtól.
-Ugyan már! Ki foglalkozik azzal, hogy én mi a frászt csinálok? Talán egyedül te.
-Nos, Jeff... én is csak addig, amíg újra keresztbe nem teszel az együttműködésünknek. Túlságosan fájdalmas látni, amikor eltékozolod az éveidet.
-Dolgoznék, ha adnának munkát! – fortyant fel a férfi. Most már Lilian se akarja megérteni őt?
-Nem, Jeff... ez a dolog nem így működik... ha nem keverednél botrányba, munkát is kapnál, úgyhogy nem rázhatod le magadról a felelősséget, mint kutya az esővizet.
-Én úgy emlékszem, azért kezdtem inni,mert nem volt jobb dolgom.
-Akkor rosszul emlékszel. Te már ittál jó dolgodban is. – nézett keményen az asszony a szemébe és a szempárbajt Jeff nem tudta megnyerni. Tudta, hogy Liliannak van igaza. Nagyon sóhajtott és felállt, aztán hirtelen ötlettel megkerülte az íróasztalt és Lilian kezéért nyúlva felhúzta a bőrfotelból.
-Nem is tudom, mi lenne velem nélküled.
-A dolog kölcsönös, Jeff ... és ez az, ami melletted tart. – válaszolt Lilian, végig sem gondolva, hogy mi csúszott ki a visszakézből megfogalmazott válasszal a száján. Ez maga volt a beismerés. Jeff, ha meg is lepődött, nem mutatta, csak csendben fogta az asszony kezét. Egy idő után halkan megszólalt:

-Bele sem merek gondolni, hányszor bántottalak már meg. Ennyit azért nem fizetek.
-Tényleg nem. – hagyta jóvá a megállapítást Lilian. Végignézett az asztalon, ami a férfi dolgozószobájában terpeszkedett, és az egyik sarkán forgatókönyv-hegy magasodott szinte érintetlenül. –Ezeket meg sem nézted, mi?
-Színházban szeretnék játszani, Lil!
-Istenem, honnan jött hirtelen ez a színházasdi? –horkant fel az asszony és eltolta magát a férfi kellemes, ugyanakkor zavarba hozó közelségéből.
-Mindig szerettem a színházat. Angliában játszottam is, csak itt... nem tudom... amíg a sorozat miatt futott a szekér, nem hiányzott. ... Lil! Szeretnék kérdezni valamit, csak félek, hogy megbántalak vele, vagy minimum iszonyat kínos szituáció lesz a vége. Tudod, gondolkodtam mindenfélén, és világmegváltó nagy megállapításokat tettem...

-Jézusom! – sóhajtott az asszony, mire Jeff elmosolyodott.
-Hát, én speciel az ő támogatásában bízom. De ne itt beszéljük meg! Ez az üzlet színtere, amit mondani akarok, annak pedig nem sok köze lesz hozzá. – megragadta Lilian kezét és a nappaliba húzta. Lenyomta a kanapéra és eltűnt a konyha felé. Az asszony felhúzott rugóként várta, hogy kiderüljön., milyen újabb eszement meglepetést tartogat a számára. Igazat mondott az előbb. Jeffnek még egyetlen dobása volt, aztán ő következett. Be fogja dobni a törülközőt, ha a srác nem tér észhez, mert a lelke egy része már belehalt a reménytelen vágyakozásba és várakozásba. Még az is jobb lett volna, ha valami kiegyensúlyozott párkapcsolatban látta volna, mert akkor tudhatta volna, hogy Jeffnek nincs szüksége pótszerekre a boldogsághoz, és van mellette egy társ, aki vigasztalja, együtt örül vele, vagy éppen visszafogja, ha nagyon elszaladna vele a ló. Mivel értelmetlen lett volna arra várni, hogy ez a személy ő maga lehessen, inkább belenyugodott volna, ha a férfi talál valakit, aki megmenti a korábbi önsorsrontástól. Amióta hazajött az elvonóról, valami furcsa melankolikus hangulatban volt, de nőt nem látott a közelében sem. És nem azért, mert nem lett volna önként jelentkező, csak éppen Jeff mintha minden érdeklődését elvesztette volna a női nem iránt. Ez egyszerre volt biztató és elkeserítő, és a mostani, minden korábbinál furcsább hangulatban végképp nem tudta eldönteni, mire számítson.

Jeff visszatért egy nagy kancsó limonádéval, amibe bőven vágott narancs és lime darabokat. –Cukor nincs benne. – figyelmeztette a nőt és kitöltött két nagy pohárba a citrusillatú italból. –És más sincs benne – tette hozzá, amikor Lilian beleszimatolt.
-Nem akarom húzni az időt... jobb, ha belevágok, mielőtt elmegy az a kevés bátorságom is – motyogta, aztán letette az érintetlen poharat a hatalmas kerek kőasztalra.  –Tudom, hogy az ügynököm vagy, de nekem úgy tűnik, már ezer éve ismerjük egymást és többet tudsz rólam, mint a saját anyám. Mindig is úgy gondoltam, hogy nálad kedvesebb emberrel nem hozhatott volna össze az őrangyalom. Mindig ott voltál, ha szükségem volt rád, és a háttérbe vonultál, amikor egy kis szabadságra volt szükségem. Segítettél megtalálni ezt a házat, segítettél még a berendezésben is, különben most a szőnyegen ülnénk és papírpoharakból innánk. Olyan voltál mellettem, mint egy ... társ.
-És...? Fel akarsz mondani? – próbálta neki megkönnyíteni a dolgot Lilian, látszólag viccesen, de gyűszűnyire szűkült gyomorral.
-Nem, dehogyis! Csak azt szeretném kérdezni, gondoltál-e arra valaha, hogy te... és én... dacára a köztünk lévő néhány évnek... szóval, hogy ... érted? Nem? – dadogott Jeff. 

Múlt éjjel, egyedül fekve az ágyában, sokkal könnyebb volt elképzelni ezt a beszélgetést. Mindig is érezte Lilian közelében, hogy a puszta szimpátián túl is érez iránta valamit, de soha egyikük sem fogalmazta meg, hogy mit. Nem a könnyebbik utat kereste, hogy nőt találjon magának, mert ennyire azért még nem volt megszorulva. Amióta itthon volt, jó néhány alkalmat hagyott kihasználatlanul, ahol egy alkalmi ágytornászra tehetett volna szert. Nem arra volt szüksége. Hiányoztak a Dakotával folytatott nagy beszélgetések, az érintései, a nevetése. Egy barát hiányzott? Vagy éppenséggel egy nő? Erre a kérdésre a választ pontosan tegnap délután kapta meg, amikor a legújabb cikket olvasta róla. A magazinban színes fotók tudósítottak az álompár tengerparti ejtőzéséről.
Nem tudta levenni a szemét Dakota formás csípőjéről, a parányi bikinibe bújtatott dús idomairól. Roppant érdekesnek tartotta, hogy miközben úgy ismeri a lány lelkét, mint ahogy talán senki más, mégis ... ilyen ruhátlanul még sosem látta. Még akkor sem, amikor szinte megolvadt a kezei között a vihar idején. Szentelt néhány grimaszt és gúnyos gondolatot Mike-nak is, amiért boxert viselt egy sportnadrág alatt, ahelyett, hogy úszósortban napozott volna. De még ezzel sem tudott elégtételt venni azért a mellőzöttségért, amit érzett. Amióta hazajött Zöldzugból, arra várt, hogy Dakota becsöngessen, de a lány nem jött. Most már megértette azt is, miért. Nincs rá ideje, talán sosem lesz. Ezek szerint csak ő maradt a közösen eltöltött idő pókhálójában.A lánynak már nincs szüksége rá. 

Amikor Lilian kiszúrta, hogy melyik cikket nézegeti, még rá is bökött Dakota alakjára, mondván, hogy ő is Zöldzugban kapta össze magát nemrégiben. Érdeklődött, hogy talán találkoztak-e. Szerencsére a választ meg sem várva ódákat zengett arról, hogy csak látta volna Dakotát régebben és most. Óriási a változás!
Igen? – tett akkor úgy, mintha nem ismerné a lányt és a téma sem érdekelné különösebben. Tovább olvasta a cikket és mire a végére ért, érezte, hogy szálkás cöveket vernek a betűk a szívébe minden sorral tovább és tovább. A cikk beszámolt róla, hogy Dakota szerepet kapott Greg Duval legújabb színpadi rendezésében. A jó öreg Greg úgy látszik, akinek akar, talál szerepet – gondolta kissé irigyen. Igaz, a darabot a lány barátja írta, így azért könnyű. Vajon ezért ment vissza hozzá? – tette fel a kérdést, amely egy cseppet sem volt jóindulatúbb, mint a korábbi megállapítás. 

Be kellett lássa, ő volt a hülye, hogy eltitkolta Dakota elől az érzéseit, a barátságát hangoztatva. A legszívesebben ott folytatta volna az életét, ahol az elvonó előtt abbahagyta... alkalmi barátnők, buli és pia, de Dakota megígérte neki, hogy Őérte nem fog inni. És ő hitt neki. Így aztán ő sem érheti be a régi sekélyes életével. Azt akarta, hogy a lány büszke lehessen a barátságukra. Ha csak ennyi jut neki, akkor ezt fogja egy zsugori féltékenységével őrizgetni.

De társra vágyott. Valaki olyanra, aki mellett egyenesbe hozhatná az életét és amikor végignézett Lilian csinos, nőies, gondoskodó alakján, az ötlet szinte önmagától adódott. Már úgyis megszokta, hogy ott van körülötte, hogy otthon varázsolt köré... hiszen évek óta olyanok voltak,mint egy öreg házaspár, csak a szex hiányzott közöttük, mint ahogy az a régi házaspárok között is kikopik idővel. De ahogy mostanában elnézte a mindig nőies, csinos nőt, úgy érezte, a szex igenis beleférne még ebbe a kapcsolatba. Úgyhogy reggelre megszületett a nagy elhatározás, hogy kiteríti a kártyáit Lilian előtt. Két lehetőség állt előtte... vagy nyer egy tökéletes nőt, aki mellett újra talpra állhat, vagy elveszít egy tökéletes ügynököt. Az utóbbi pillanatnyilag nem tűnt akkora kockázatnak, hogy ne merte volna megkockáztatni a kérdést.

Lilian bénultan ült. Ha valamire, hát erre nem számított. És fogalma sem volt, mit válaszoljon. Jeff mit szeretne, hogy mit válaszoljon. Vajon arra vár megerősítést, hogy nem dehogy; vagy éppenséggel pont arra, hogy igen, és is gondoltam már rád férfiként, nemcsak a védencemként. Mielőtt a választ megadhatta volna, odakint megnyíltak az ég csatornái és percek alatt elsötétedett az égbolt. Hatalmas vihar tombolt, szinte derékba hajlítva a gyenge törzsű növendék fákat a kert falánál, tépve a terasz illatos virágfüzéreit. Az asszony arra gondolt, hogy talán ez a hirtelen égzengés és földindulás a jel... csak éppen azt nem tudta, hogy a tiltakozásra vagy az elfogadásra. Túlságosan csábító volt a lehetőség, hogy valóra váljanak az álmai, úgyhogy maga mellé húzta Jeffet és a szájára tapadt.
*
Jeff elgondolkodva simogatta a mellette fekvő nő vállát. Nem egészen így tervezte, de végül is, mi a fenére vártak volna. Lilian belement... és őt aztán végképp nem kellett bottal hajtani az asszony után. Új és érdekes tapasztalat volt ez, egy idősebb nő, aki virágzása teljében pontosan tisztában volt nőiessége vonzerejével, ismerte a szükségleteit és nem félt kiharcolni magának a jussát. Tulajdonképpen roppant felszabadító volt vele a szex. Remekül érezte magát fáradtan elterülve az ágyán, miközben tisztában volt vele, hogy ez nem szerelem. Nem! Ez a test szüksége volt, amit maradéktalanul kielégítettek, és most felmerülhetett a kérdés, hogy a jövőben nem okoz-e ez majd közöttük feszültséget. Ritkán szül jó vért, ha valaki keveri a magán- és szakmai életét, de Jeff momentán tökéletesen elégedett volt. Ha már nem választhat szerelemből társat, akkor beéri a második legjobbal. Az pedig tagadhatatlanul Lilian volt. Neki ezt osztotta az élet és ő kész volt elfogadni, mert ezzel a döntéssel a nyugalmat választotta, amit majd Lilian biztosít neki.

5 megjegyzés:

csez írta...

Ehhez nekem is innom kellett volna.... Legalább a reggeli kávémat... :P
És nem az a bajom, hogy a második legjobbat választja, mert sokszor ez a jobb döntés. Az életben....
Nagyon gondolkozom ám közben, hogy mit is írjak és hogy, mert annyi minden kavarog bennem XDD
Fura ez a passzív beletörődés, hogy nem is kereste meg Dakotát.
A "saját anyám" duma meg... Kééész XDDDD
Várom, hogy gombolyítod tovább!
Feladtad a leckét, jucus! És ha az volt a terv, hogy nyomasztó, elgondolkodtató hangulatot teremts, esetleg, hogy borzold a kedélyeket, akkor az tökéletesen sikerült ;)
Kíváncsian várom vérmesebb barátnőink hozzászólásait!
És igazából tetszik is, hogy nem jött egyből a cukormáz a torta tetejére, hanem jön előbb még 1-2 emelet.
K&P

rhea írta...

Nem vagyok formába úgy látom.:)) Ugyanis halvàny lilám sincs, hogy merre tartunk.:) Tényleg csak barátok maradnak és meg van a két " álompárunk," vagy valahogy mégis egymás mellett kötnek ki? Bár mêg más lehetőségek is sorakoznak.....:) Jó vagy Jutkám, nagyon jó <3 Valami vagy valaki nagyon inspirál ;)
Tetszett, köszönöm.
Pusza

Gabó írta...

Egyik vérmes barátné most csak hápog! XDDDD
Inkább, mint hogy megint vérmes legyen.
Jeffet úgy ahogy van nem értem...
Totálisan passzív, beletörődő, egy nagy nudli!
"Az anyám"-os mondat után pedig elreppent egy két facepalm nálam.
A szex Liliannel ezek után meg nagy hiba volt...
Lehet megint velem van a baj, de ha egy "szerelmes" pár így el tud sodródni mások felé /Dakota Mikekal, Jeff Liliannel/ , akkor az nem is volt szerelem. És már hallom is ahogy mondjátok, hogy de hát ők csak barátoknak indultak...na akkor meg még rosszabb a helyzet. Abból már nem lesz utólag "dúl a love" szerelem. Azt már megette a fene! Szerintem. ;)
Totális vakvágányon van Jeff, csak még nem látja.
Dakota meg... Na ő is megérdemli Mike-ot. A lányt saját lakásában, saját országos barátnőjével megcsaló férfinek megbocsátani??? *FP ...hiába az alkoholizmusa, ez nem magyarázza meg az alávaló hátbaszúrást Mike részéről.
Szóval óriási baklövés mindkét részről, ami a minimális szerelemüknek adja meg a végső csapást! Ha volt olyan egyáltalán. Talám már nem is hiszem el ezek után a cukormázt sem.
Elég vérmes voltam, vagy csak inkább olyan sajnálomos, letargikus pampogás? Asszem az utsóra szavaznék! ;)
Mellesleg tuti egy nagy katyvaszt írtam ide, de asszem belül is ez a katyvasz van bennem most a történettel kapcsolatban.


rhea írta...

Amit az előbb írtam elszállt valahova :/ Na szóval újra megpróbálom :)

Már csez komija után is az járt a fejemben, hogy vajon ez a történet miért nem váltott ki belőlem ilyen indulatokat, de most, hogy elolvastam Gabó reakcióját komolyan elgondolkodtam rajta.....és nem tudom :) Az biztos, hogy én nem úgy álltam ennek a történetnek, hogy tuti cukormázas befejezés lesz. Nem járt a fejemben, hogy nekik össze kell jönni a végén. Gondolom ezért nem érintett rosszul Jeff és Lilien. Nem furcsállottam azt se, hogy első útja nem Dakotához vezette hanem haza. Arra mondjuk nem gondoltam, hogy az ágyban kötnek ki, de nem borzolta az idegeimet hogy ez történt. Azt már írtam, hogy Mike nem szimpi, de igazából Dakota is halad azon az úton. Egyetértek Gabóval, amit Mike tett megbocsáthatatlan. És lehet hogy pont ezért amit Dakota tett, ezért érzem azt, hogy nem Jeffnek való.
Hmm....lehet hogy közöttük szerelem van, de nekem még nem ennyire nyilvánvaló. A bezártság az egymásra utaltság különös érzéseket szabadíthat fel az emberben, amiket esetleg nem úgy értelmez ahogy valóban van, és amikor vissza kerül a "való életbe" akkor más színezete lesz a dolgoknak. Isten ments, hogy az mellett kampányoljak, hogy ők ketten ne legyenek egy pár, (hisz a romantikus lelkületem ezt nem is engedné)de valahogy most annyira nem vagyok megbizonyosodva, hogy nekik együtt kell lenniük. Nagyon várom Jutkám, hogy kibogozd nekünk ezeket a dolgokat :)
pusza

zso írta...

Atya ég! Ezek ám a komik! :))
Szóval baromira tetszett, bár valamilyen szinten csalódtam Jeffben.Én részemről sajnálom Liliant./és közben megértve szánom is...:)
Nagyon tetyzett Jucus,és ha nem telefonról kellene pötyőgnöm, lenne még mit mondanom.<3