Pulykatojás - 14. rész

A forgatás befejezéséig Alexander soha többé nem is próbált külön utakon járni. Bár továbbra is elbűvölte a környék, de már csak a szobája erkélyéről csodálta. Amíg kórházban volt, meg kellett változtatni a helyszínt, mert a felfedezésének hála, az üreget és a föld alatti folyosót régészek lepték el. Amikor Frank dühöngve mesélt neki a kellemetlenségekről, Alex szája sarkában huncut mosoly lapult. A rendező a szemeit forgatva dorgálta vezető színészét:

-Nagyon örülök,hogy ilyen viccesnek találod a helyzetet. Ha a seggeden maradtál volna, talán sosem omlik be az a rész, te nem sérülsz meg, mi már befejezhettük volna a munkát és mindenki boldog lenne. Most meg majdnem kétszer annyit kell utaznunk naponta a felvételek miatt. Biztos vagyok benne, nem vidulnál ezen annyira, ha neked kéne kigazdálkodnod ennek a költségeit is.

-Nem ezen vigyorgok – békítette Alex a rendezőt. –Csak elképzeltem magam elé, amikor megtalálják a páncélingemet és mint az ásatás egyik legértékesebb darabját fogják bemutatni a sajtó előtt. 

Ezt a lehetőséget már Frank is mulatságosnak találta. Azt pedig végképp, amikor meglátta Alex asszisztensét, Miriamot, aki a történtek óta megdicsőülten járt-kelt a stábban, miután Alex a többiek előtt fejezte ki mélységes háláját a megmentéséért. A férfi az egész stáb előtt kötelezte el magát, hogy hazatérve valóra váltja a lány nagy álmát (amiről tudomása volt), és állni fogja Miriam londoni iskolájának, valamint ellátásának költségeit, hogy végre teljesülhessen a vágya és elvégezhesse a gyártásvezetői szakot. Michael négyszemközt erős túlzásnak tartotta a nagyvonalú gesztust, de Alexander tudta, amíg él, nem fogja elfelejteni azt az érzést, amikor fizikai és mentális ereje végére érve meghallotta a lány, és vele a szabadulás reményének hangját. Amikor a lány hangja végiggördült a hegyoldalon, az számára az életet jelentette, úgyhogy csak remélte, hogy egy ilyen aprósággal – ahogy ő fogalmazott – kellőképpen ki tudja fejezni a köszönetét. 

Miriam már az ígérettől kivirult, és ezt szó szerint kellett érteni. A jövője napfényes lett egyik napról a másikra, és ebből a napfényből máris jutott őrá is valamennyi. A hegyimentő, Drago is megkereste, Djajára hivatkozva és azóta már többször is eljött a forgatási nap végén, hogy ő maga vihesse haza a lányt. Miriam eleinte ingadozott, hogy hogyan fogadja ezt a kitüntető figyelmet. Úgy érezte, a szíve foglalt, bár tagadhatatlanul jól esett neki a férfi érdeklődése. De biztos volt abban is, hogy Alexander Carpenter nem lett volna vele ilyen nagylelkű, ha a puszta hálán kívül nem érezne valami mást is iránta. Ez a gondolat nyiladozott a szíve mélyén, és éledező szerelmes nőisége úgy döntött, egy könnyed kapcsolat a hegyimentővel remek lehetőség női eszköztárának csiszolgatására. Miriam szerelmes volt és készült a nagy kalandra, amikor Londonban, a férfi közelében a legjobbaktól lesheti majd el a szakmai fogásokat. 

A búcsúbulin még a kis település polgármestere is megjelent. Mindenki azt hitte, a csapatot akarja búcsúztatni, így aztán mindenkit meglepetésként ért az egyszerű ceremónia, amelynek keretében Alexander Carpenter Pogradec városka díszpolgára lett, hálából a helyi turizmust máris fellendítő történelmi lelet  felfedezéséért.  Alexander minden színészi képességét latba vetette, hogy eltitkolja, szíve szerint jobban örült volna, ha azok a régi emlékek örökre a föld mélyén maradnak. Számára egyetlen pozitív hozadéka volt annak a borzasztó éjszakának, Kate látogatása a kórházban. Ugyan nagyon rövid volt, de pontosan arra volt szüksége, hogy összekapja magát és kicsit optimistábban nézzen a jövőbe.

*

Alexander a Kate-tel közös vacsorára készülve újraélte a barátjával folytatott beszélgetést. Amikor a lány visszautazott Londonba, Michael tartotta benne a lelket, akivel újra és újra elismételtette a lány csodálatos megérzésének történetét. A tény, hogy a lány a messzi távolban megérezte az őt ért bajt, bizonyossággá érlelte a szívében a reményt, hogy ő is többet érez iránta szimpla barátságnál, így aztán előbb-utóbb egészen biztosan összefonódik az életük. Nem tudta, nem akarta elhinni, amikor Kate úgy tett, mintha benne nem ez a kívánság égne. Úgy döntött, a lány csak óvatosságból nem engedi nyilvánvalóvá válni az iránta érzett érzelmeit, hiszen egyszer már megégette magát, és hát elég jól ismerte őt ahhoz, hogy lássa, milyen Alexander Carpenter sötét oldala. De szilárdan eltökélte, hogy bebizonyítja neki, megváltozott, alapvetően becsületes és megbízható énje remek partner lenne a lány számára. Tudta, hogy nem lesz könnyű, de biztos volt benne, hogy minden fáradtságot megérne. Nagyjából egy időben tértek vissza Londonba, mivel Alexre még utómunkák sora várt a városban és Párizsban amúgy sem érezte többé otthon magát. Berendezkedett hát a kényelmes barnesi kis házban, amelyben úgy bújt el a sajtó kényelmetlenül érdeklődő tekintete elől, mint valami titkos menedékben. Amikor pedig Kate is visszatért végre, nem habozott tovább és vacsorázni hívta. 

A ma este lesz a fordulópont a kapcsolatukban – erre gondolt, miközben az elegáns kézelőgombot bújtatta át a gomblyukon, aztán magára rántotta a méretre szabott zakót.  A tükörbe nézett, megigazította a nyakkendőjét, és a homlokát ráncolva próbálta eldönteni, nem lett volna-e jobb, ha valami csendes, meghitt kis helyre hívja meg a lányt, a West End-bemutató és az azt követő elegáns éttermi vacsora helyett. Végül úgy döntött, életének része ez a felhajtás is, jobb, ha Kate idejekorán szembesül vele, mire kell számítania mellette, ha kibújnak a négy fal védelméből. Nem lehet neki annyira sokkoló, hiszen felkapott modellként ő maga is sokszor került a fényképészek vakuvillanásainak kereszttüzébe. Kettejük kapcsolata nyilván fel fogja pörgetni az érdeklődést egy ideig, de mint minden csoda, ez is három napig tart majd csak. Kate ennyivel egészen biztosan meg tud birkózni. Kérdés, hogy akar-e. ...A ház előtt duda hangja harsant és tudta, Michael jelez neki. Az órára nézett és mély levegőt vett. Kate is biztosan elkészült már, jobb ha nem várakoztatja sokáig. Kilépett a házból és homlokát ráncolva villantott egy haragos pillantást a fotósra, aki a sövény takarásából lépett eléje és közvetlen közelről az arcába villantott a vakujával. Akkor ennyit a titkos kis zugról, ahol elbújhat a világ elől. Mostanra már ez sem titok többé.

*

Kate maga elé nyújtotta vérvörös színre lakkozott körmű kezeit. Jól láthatóan remegtek. Megőrült, hogy nem mondott nemet, amikor Alexander felvetette ennek a meghívásnak a gondolatát. De azt hitte... azt akarta hinni, nem lesz ez több, mint egy jó baráttal eltöltött kedélyes este egy sikergyanús darab premierjén... A sötétkék szatén úgy ölelte körbe a testét, mintha a bőre lett volna, a haja a maga természetes göndörségében, zabolátlanul hullott alá a vállán, rézvörös színben ragyogva az előszoba lámpájának fényében. A tükörben egy sápadt nő nézett vissza rá, ezért kicsit megcsipkedte az arcát, hogy a vér megszínezze kissé, és csak remélni merte, hogy izgatott szívverése nem üt át a vékony kelmén, ami elöl szűziesen magasan záródott, a vállait hagyva szabadon, és feleslegessé téve bárminemű ékszert, de a hátán mély dekoltázzsal  villantotta meg a bőrét. Az izgatottságtól még a szokásos testápolója illatát is erősebbnek érezte és azon tűnődött, talán nem kellett volna ilyen illatfelhőbe burkolnia magát. Nem csábítani készült, hanem egy baráttal találkozni. Nem lenne szerencsés, ha Alexanderben hiú ábrándokat ébresztene... vagy akár önmagában. Ez az este két barát találkozása lesz, egy kulturális esemény, semmi több... csak ennyit kell az eszébe vésnie.

Megszólalt a csengő és az eddigi izgatott szívdobogás egy pillanatra kihagyott. Remek! Egy nyilvánvaló szívritmus-zavar a legjobb jele annak, hogy mennyire közömbös neki ez az este – gondolta fanyarul.

*

Alexander lopva újra és újra a szemét legeltette Kate karcsú alakján. Észbontóan elegáns volt a mélykék színű anyagba burkolva, egyszerre szexi és mégis kicsit távolságtartó. A legjobb kombináció ahhoz, hogy eszébe se jusson feladni a lány szívéért vívott kis csatáját. A bemutatót követő állófogadáson épp csak megjelentek, aztán a lány kérésére inkább egy nyugalmas kis vendéglőbe mentek, ahonnan ugyan kiríttak a nagyvilági eleganciájukkal, mégis sokkal meghittebben tudtak beszélgetni, miközben élvezettel tunkolták a ropogós kenyérszeletkéket a frissen sajtolt olívaolajba. 

Alex kíváncsian kérdezett rá a lány megérzésére:

-Michael azt mondta, hogy te tudtad valahonnan, hogy bajba kerültem.

Nem volt kérdő a hangsúlya, Kate mégis kiérezte belőle a hitetlenkedő kíváncsiságot. Őszintén szólva, ez tényleg nem egy mindennapi helyzet volt. Néhány ismerőse kifejezetten kerülni kezdte, amikor kiderült, milyen képességgel rendelkezik, mintha megőrült volna. Elnézve a férfi mellett, tekintete valahova a régmúltba révedt. Elmesélte, hogy néhány alkalommal már meglepte ez az érzés. Eleinte nem hallgatott rá, de idővel tanult a hibájából és nem hagyta többé figyelmen kívül. Legalábbis, ha a családtagjaival, közeli barátaival volt kapcsolatos a megérzése. Őrá teljességgel igaz volt a mondás, hogy az okos más kárán tanul, az ostoba a magáéból sem. Már akkor hallgatnia kellett volna a belső hangokra, amikor a férjét megismerte, mert Adam Bigelow közelében is sokszor fogta el ez a megmagyarázhatatlan rossz érzés. De mint általában, akkor is volt rá logikusnak tűnő magyarázat. A kollégák, régi szeretők mind összesúgtak a háta mögött, de ő nem hallott meg senkit és semmit, csak elmerült a férfi lehengerlő stílusában és az iránta tanúsított felfokozott érdeklődésében. Mint utólag kiderült, vesztére. És igazából akkor is érezte ezt a furcsa nyomást a mellében, amikor Alexanderrel Londonban először találkozott. Akkor is volt rá magyarázata, a férfi kapcsolata, amelybe semmilyen módon nem akart belefolyni. A Sors szeszélye, hogy végül a maga módján mégis részese lett annak a szakításnak, mint ahogy Alexander – a tudtán kívül – a Christiannal történt szakításnak. Megrázta a fejét, hogy szabaduljon a gondolataitól, aztán nemtörődöm vállrándítással kis semmiségnek nevezve a képességét, témát váltott. 

Mesélt a szingapúri élményeiről, a Marina Bay Sand hotel tetején lebonyolított fotózásról. Még élénken emlékezett a medence valószerűtlen élményére, ahol úgy érzete, hogy lefolyik a feszített víztükrű medence peremén a mélybe. Miközben a langyos víz ötvenöt emeletnyi magasságban nyaldosta a testét, elveszett az előtte elterülő város látványában.

Alexander élvezettel hallgatta a lány élményeit, ahogy színesen, viccesen mesél a kalandjairól, és közben arra gondolt, hogy talán még életében nem látott szebb nőt nála. Amikor egy örökkévalósággal ezelőtt belebotlott abba a ruhatárban sírdogáló lányba, igazi gyöngyszemre bukkant, és igazán szerencsésnek érezte magát, amiért a sors újra egymás útjába sodorta őket. Már az édes kávékrémet nyalogatta Kate a kanaláról láthatóan nagy élvezettel, amikor végre a férfi érzett magában elég bátorságot feltenni a Kérdést, amiért ez az egész találkozó létrejött, és amit magában már számtalanszor elpróbált, mégis egyre csak kereste a szavakat. 

-Tudod... – kapirgálta körmével a kockás terítőt...- valahányszor találkozunk, olyan jókat tudunk beszélgetni. – kezdett bele nehézkesen. Kate fanyar mosollyal közbeszólt:

-Nem mindegyiknél. Párizsban például kifejezetten kínos volt.

-Khm... – köszörülte meg a torkát a férfi feszengve. –Hagyjuk Párizst, az nem kifejezetten illik abba a sorba, amire gondoltam. ... Szóval, mindig nagyon jókat dumálunk, és ha nem vagyunk együtt, akkor is sokat gondolunk egymásra. ...Én legalábbis – tette hozzá, amikor látta, hogy a lány tiltakozásra nyitja a száját. –Nincsenek titkaink egymás előtt.

-Nincsenek? – kérdezett vissza Kate kedvesen kötekedve és egyre inkább tartva tőle, hogy a beszélgetésük túlságosan is veszélyes vizekre evez.

-Nincsenek. Egy minden szinten új ember áll előtted. – mutatott magára Alex. –Ez az új ember pedig éppen elérkezettnek érzi az időt, hogy kiterítse előtted a kártyáit. Sorolhatnám még, hogy mi minden szól amellett, hogy mi....

-Alex! – szakította félbe Kate – szerintem az ilyesmit nem kell megfogalmazni. A dolgok általában csak úgy megtörténnek az emberekkel, akik követik az érzelmeiket. A túlbeszélés ritkán válik be.

-Akkor igen? – nézett rá a férfi reménykedve.

- ... Nem! – rázta meg Kate a fejét. –Inkább nem.  ... Nem hiszem, hogy ez jó ötlet lenne. Te nem vagy egy monogám típus, én pedig már megégettem magam és tudom, nem osztozom. Az exférjem mellett ebben az egyben egészen biztos lettem.

-Csak azért, mert egy már amúgy is halódó kapcsolatban elcsábultam, ez nem jelenti azt, hogy a monogámia ellen lennék. Még Isabelle is elismerné, hogy hosszú éveken át becsületesen kitartottam mellette. – mormogott Alexader.

-Remélem, Isabelle értékelte a kitartásodat – húzta el a száját Kate kissé gunyorosan, amiért Alex olyan óriási teljesítménynek értékelte a hűségét.

-Jól értem, hogy most gonoszkodsz velem? – ráncolta össze a homlokát Alex. Nem egészen értette, hogy ez a beszélgetés a számára jó irányba halad-e, vagy sem, de az az előbbi „Nem” még ott rezgett a fülében, és képtelen volt beleegyezően bólintani.

-Nem gonoszkodom, Alex. – sóhajtott Kate. Ezt az estét már nem fogja őszinteség nélkül megúszni. A legjobb, ha megpróbál annyira egyértelmű lenni, amennyire csak tud. Alexandernek fájni fog, de saját maga sem ússza meg némi szívfájdalom nélkül – ebben biztos volt. –Alex, köszönöm a szép estét, de azt hiszem, elértünk ahhoz a ponthoz, amikor tisztáznunk kell valamit. Értékelem a barátságodat, és ezt – azt hiszem – viszonozni is tudom. De csak ezt. És most mennem kell. – állt fel elszántan, és látva, hogy Alexander bénultan próbálja feldolgozni a hallottakat, sietősen a kijárat felé vette az irányt.