Alexander kényszeredetten mosolygott. Ezt az esti bulit az
itteni technikai személyzet szervezte és az asszisztensének, Tomnak hála, őt is
meghívták egy kis férfias elhajlásra. Más programja úgysem volt, mert a
gondolatai csapongtak, nem tudott a magával hozott könyvére sem koncentrálni. David Baldacci Végső csapás című
könyve elég akciódúsnak tűnt a polcról levéve,
hogy a magányos estéin jó társaság legyen. De már az első este becsődölt
vele. A gondolatai csapongtak egy londoni találkozás, egy párizsi lezáratlan
helyzet és a pillanatnyi munkája között, úgyhogy jól jött ez az ivással
összekötött kimaradás. A srácokkal töltött este valóságos agymosásnak tűnt az
elején.
Mostanra már egyikük sem volt színjózan és egyre vaskosabb tréfákat
sütöttek el. Szerencsére az angollal még így sem volt problémájuk, így nem
szorult Tom közvetítésére, nem fulladt kínos tolmácsolásba a féktelen jókedv.
De elszokott már az ilyen fiús buliktól, amikor sorra kitárgyalják a klubba
belépő nőket, függetlenül attól, hogy kétajtós szekrény méretű barátjukkal
érkeznek vagy egyedül. Kicsit kamaszosnak érezte, annak ellenére, hogy
némelyikük még nála is idősebb volt... vagy csak még nem ivott eleget.
Adam
Bigelow a maga módján kedves ember volt, jó kolléga, mégsem tudta elengedni
magát a közelében, mert állandóan Kate-et juttatta az eszébe. És kíváncsi volt,
veszettül kíváncsi, hogy milyen volt az élete Kate-el ennek a férfinak, aki
most éppen egy csinos fiatal statisztalánynak csapta a szelet, akit már az első
nap felcsípett. Kate hogy lehetett ennyire vak, hogy nem vette észre, micsoda
csapodár ez az apja korú férfi? A terveit, hogy Kate-ről beszélgessen vele, már
a reptéren elvetette, ahol szinte egyszerre szálltak le, Adam Londonból, ő
Párizsból. Közös kocsival vitték őket a szállodába és útközben Bigelow-nak be
sem állt a szája. Isabelle-ről kérdezgette, akit ismert valahonnan, a színpadi munkáról, a terveiről,
és ezzel teljesen összezavarta. Az út rövid volt, úgyhogy már nem maradt ideje
témaváltásra; a forgatáson pedig Adam gőzerővel vetette bele magát a munkába,
és egy bögyös, bár kissé közönséges statisztalány meghódításába.
A stábtagok kedvesek voltak, segítőkészek, csak ne akarták
volna kényszeresen megismertetni ennek az országnak az összes gasztronómiai
különlegességével már az első este. Az első forgatási nap gördülékenyen
zajlott, eltekintve attól, hogy hisztis partnernője valami lehetetlen apróság
miatt kirúgta az asszisztensét még az előtt, hogy az első „csapó” elhangzott
volna. De ez Julienne dolga, ő úgy tett, mint aki nem látott, hallott semmit.
Szerencsétlen kislány tényleg nem volt egy tapasztalt segítő, de hát
mindenkinek el kell kezdenie egyszer. Kár, hogy pont egy díva mellett kellett
elsőre bizonyítania. Az a fiatal fiú, akit ő kapott, annál hatékonyabb volt.
Jószerivel még ki sem gondolta a kérését, a srác valósággal rárezonált a
gondolataira, pillanatok alatt teljesített mindent, akár a lakókocsiban hagyott
forgatókönyvről, akár egy üveg ásványvízről, a kontaktlencséje dobozáról, vagy
egy telefonhívásról volt szó. Fantasztikus sármmal szerelte le Isabelle-t, aki
rossz szokása szerint a legnagyobb munka közepette hívta. Hálás volt a fiúnak,
amiért ésszerű magyarázattal, sajnálkozó együttérzéssel rázta le a nőt, mert ő
maga, mióta a repülőtérre indult, azóta agyalt rajta, miért nem volt vele
sokkal egyértelműbb, még ha bántóbb is. Őszintébben kellett volna beszélnie
vele a saját érzéseiről.
Nem a műtét, vagy nem csak az volt az oka, hogy az utóbbi időben szinte
kereste benne a hibákat. Nem tudta, nem akarta megfogalmazni, de tény, hogy
Kate Bigelow-nak köze volt a dologhoz. Álmatlan éjszakákon a lány vörös haja,
óriási zöld szemei és halvány pettyekkel tarkított bőre lebegett a szeme előtt,
miközben Isabelle hűvös selyem pizsamájának finom anyaga súrolta a lábszárát. Ő
meg a fél karját odaadta volna érte, ha megbizonyosodhat róla, hogy Kate bőre ugyanolyan
bársonyos-e, mint középiskolás korában volt. Azon a nyomorult fogadáson, ahol
összefutottak, annyira természetes volt, bájos és érdeklődő. Nyoma sem volt
benne a szakmájában dolgozó lányokra jellemző éhségnek a hírnév iránt. A
gondolatai azóta állandóan körülötte jártak, és az elszalasztott lehetőség
körül, amikor kideríthette volna, hogy a lány hogyan érez őiránta. Közben
tisztában volt vele, hogy ezek sehova nem vezető, teljesen felesleges
gondolatok. Kate-nek is megvan a maga élete és neki is, a két út pedig aligha
találkozik újra. Néha kifejezetten mérges volt a lányra, bár a „gyűlölet” szót képtelen
lett volna vele kapcsolatban a szájára venni. Pedig minden oka megvolt rá, hogy
utálja, hiszen a puszta felbukkanásával tönkretett valamit, amiben évek óta
hitt. Vagy éppen hálásnak kéne lennie, amiért felnyitotta a szemét? – töprengett
tovább, nem tudva szabadulni a lány távoli varázslata alól.
A következő kört rendelték közben ebből a kimondhatatlan
nevű, méregerős italból; „ba-rack-pá-lin-ka” szótagolta neki Tom, ő pedig a
fuldoklással küzve hörpintette fel, hogy közben szeme a bárpult mellett ülő
vörös hajú szépségen állapodjon meg. Kate! – ez volt az első kissé kába gondolata,
de aztán a lány oldalra fordult és rájött, hogy csak nagyon hasonló a
hajszínük, ez zavarta össze. A szépséges ismeretlen éppen felnevetett a csapos
viccén, akivel láthatóan jól ismerték egymást, aztán megfordult és egyenesen
őrá nézett. Alexander rajtakapottan kapta el a tekintetét. Tom követte a pillantását,
aztán a pálinkáktól már kissé kásás hangon meghúzta Alex dzsekijének az ujját.
-Bemutassalak neki? – gurgulázta nehezen forgó nyelvvel,
ékes bizonyítékát adva, hogy a helybéliek sem bírták olyan jól ezt a gyilkos
piát. -...Nem probléma. Egy ismert
modell-csaj. Sokszor látom itt. Mindig ilyen menő pasikra vadászik, mint te is.
– motyogta a szesztől túlságosan őszintén a fiú.
-Hivatásos? – nézett el Alexander a fiú feje mellett, nehogy
az őket figyelő lány leolvassa a szájáról a sértés számba menő feltételezést,
ha esetleg mégsem úgy lenne.
-Attól függ, mire gondolsz. – nevetett fel Tom. –Hivatásos
modell, de nem hivatásos kurva. Csak szereti, ha ismert fickókkal bújhat ágyba.
Nyilván abban reménykedik, hogy valaki bejuttatja majd a filmhez... minden
modell ott szeretne kikötni, nem?
Kate biztosan nem. – gondolta Alexander, aztán megrázta
magát,mintha ezzel a lányt is kirázhatná a gondolatai közül. Ideje már, hogy
túltegye magát azon a véletlen találkozáson! Frusztrált volt a Párizsban
hagyott megoldatlan helyzettől, a Kate-tel elszalasztott lehetőségtől, szinte
már férfiatlannak érezte magát, ezért felhajtotta az újra teletöltött poharat
és Tomhoz fordult.
-Szívesen megismerném. Ha biztosan nem veszi zaklatásnak,
mutass be neki!
*
Kormos Linda szíve akkorát dobbant, hogy már attól tartott,
kiugrik a mélyen dekoltált felsőből, amit ma délután vett az Andrássy út egyik
méregdrága butikjában, azt tervezgetve, hogy este végre elugrik a Lieblingbe. A
hely nemrég nyílt, ő pedig éppen híján volt rajongónak, akivel valamelyik régi,
ismert bárjába mehetett volna. Egy új helyen egyedül könnyebb a csapossal
ismeretséget kötni, és azzal tisztában volt, hogy ezekben a körökben ők a
királyok. Már feltéve, ha a jó szerencséje nem éppen a tulajjal hozta össze,
mert ők aztán az éjszaka császárainak számítottak. Ráadásul szerencséje volt, a
csapos régi jó ismerőse volt még a B-Sevenből. Laci helyes fiú volt, felismerte
és aranyosan flörtölt vele, tiszteletteljesen, mint aki tudja, hogy nem azért
jött, hogy egy alkalmazottal hetyegjen, de azért éreztesse, ritka jó nőnek
tartja. Tulajdonképpen ő hívta fel a figyelmét a kissé hangos filmes társaságra
is.
A nyolctagú csapat csupa férfiból állt, nyilván nemcsak az italok miatt
jöttek, hanem valami ismerkedési lehetőség reményében is. A kozmetikai tükréből
óvatosan végigpásztázta az arcokat, aztán visszatért a sarokban szinte megbújó
férfira. Hoppá! Igaza volt Lacinak, az egy igazi nagyágyú! Hiszen őt ismeri!
Alexander Carpenter filmjének nemrég volt a londoni bemutatója. Tervezte is,
hogy szerez rá belépőt, de végül éppen akkor volt egy felkérése fotózásra Helsinkibe,
és hát előbb a munka, utána a szórakozás. Éppen ott olvasott róla, hogy a férfi
következő filmjét Magyarországon forgatják majd, és arról álmodozott, nem
kizárt, hogy összefuthat vele. És lám, csak akarnia kellett és a férfi házhoz
jött. Linda tisztában volt a vonzerejével. Magas, karcsú termete, vörös lobonca
és ibolyakék szemei ritkán vallottak kudarcot, ha egy férfi meghódításáról volt
szó.
Amikor az alacsony fiatal kölyök felállt Carpenter mellett
és felé indult, már magabiztosan mosolygott. Ó, igen! Pontosan így zajlik ez.
Egy barát finoman megérdeklődi, hogy kitüntetné-e őket a társaságával,
meghívhatják-e egy italra... innentől a dolgok már sínen szoktak lenni.
*
Alexander hunyorogva nyitotta ki a szemét. Mellette a párnán
égő vörös hajtömeg mögött egy sápadt női arc bújt meg. A lány még aludt és
álmában úgy fonódott köréje, mint valami százkarú polip. Nem lett volna
kellemetlen, ha nem lett volna lelkiismeret furdalása. Isabelle-re gondolt, és
arra, hogy hosszú ismeretségük alatt most először feküdt le mással. Ráadásul,
bármilyen őrülten is hangzott, egyszerre két nővel. Ez a Linda annyira
hasonlított Kate-re, hogy tulajdonképpen a tegnapi pálinka mámorában
egyfolytában arra gondolt, akár ő is lehetne. Bárcsak ő lett volna! Igazság
szerint utálnia kellett volna magát, amiért ezt a készséges lányt szinte
tárgyként kezelte, egy másik – vágyott – test pótlékaként, de pillanatnyilag
nem érzett mást, csak jóllakott elégedettséget
... és halvány fejfájást. Utóbbira tudta is a gyógyszert. Egy aszpirin
és forró zuhany, fél óra múlva már kutya baja sem lesz.
Kormos Linda – ízlelgette magában a nevet, amin este olyan
jókat nevettek, ahogy a lány az idegen hangzású családnevet angolra fordította
neki. Gyönyörű fiatal nő volt, ruganyos, sportos testtel, igazi modell-alkat. Vajon
ismeri Kate-et? – lyukadt ki kedvenc témájánál, és ettől kicsit kijózanodott.
Ennyire nem lehet ösztönállat, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja ennek a
helyes lánynak a személyiségét, és csak a hasonlóságát használja ki. Valamikor
régen, még a pályája és üstökösként felfelé ívelő karrierje elején gondolt
ilyesmire: Vajon hány nő ölelte a párját őrá gondolva? És nem tudta megérteni őket. Hogyan lehet
valakit ennyire kívánni? Ma éjjel mintha választ kapott volna arra a régi
kérdésre. Nem mintha tetszett volna neki ez a válasz, de tény, hogy annyira
Kate-et látta maga alatt a gyönyörtől elgyengülve, hogy még a nevét is suttogta
talán. Megcirógatta a lány karját, mire Linda morcosan nyögve még feljebb
húzódott rajta, veszélyesen megközelítve ébredező férfiasságát. Egy pillanatra
elbizonytalanodott, belefúrja-e magát újra az álmos női testbe, vagy célozza
meg a fürdőszobát, végül a kínzó szükség ez utóbbit jelölte ki elsődleges
célul.
Óvatosan lefejtette magáról a kábán tiltakozó lány karját és kicsusszant
alóla. Néhány lépéssel elérte a fürdőszobát és félkézzel a csempének
támaszkodva, fél kézzel célozva könnyített magán. Aztán megnyitotta a zuhanyt,
s mielőtt a máris forrón zubogó víz alá állt volna, vetett egy pillantást a
tükörbe. Elég nyúzottan nézett ki, és ez végképp kijózanította. Munka van, jobb
lesz, ha mielőbb gatyába rázza magát! Még három hétig itt lesz, lesz alkalmuk
folytatni ezt a mindkettejük számára kielégítő ágytornát, ha a lánynak sincs
ellenére. De miért is lenne? Éjjel sikítva élvezett el a karjai között. Gondolatban
feljegyezte,hogy megkéri Tomot, szerezzen óvszert, mert épp csak a biztonsági
tartalék volt nála, nem igazán készült rá, hogy bárkit lefektessen, csak azért,
mert Isabelle-el összerúgták a port.
Isabelle... mélyet sóhajtott, de egyelőre félresöpörte a
gondolatot. Mielőtt hazautazik, majd átgondolja, mit mondjon vagy tegyen vele
kapcsolatban. Túlságosan kemény döntéseket kell meghozzon, hogy nyolc évet le
tudjon zárni. Érzelmileg és anyagilag is ... Hiszen szinte már úgy éltek
együtt, mint a házasok. Fogalma sem volt, hogy jogilag milyen csapdákra kell
számítson, mire végleg búcsút mondanak egymásnak. De most csak a forgatásra
kell koncentráljon! Ha Linda máskor is fel akarja keresni, részéről rendben, jó
lesz elveszni adakozó, friss testében és kitombolni magából a feszültséget. De
ha soha többé nem jön, akkor sem fog a kardjába dőlni. Elvégre van a
bőröndjében néhány könyv, ha el akarja ütni a magányos órákat.
*
Kate Bigelow gyors, gyakorlott mozdulatokkal sminkelte ki
magát. Sosem hagyta, hogy valaki más tegye ezt meg a fotózások előtt, mert
senki más nem tudta olyan természetesnek megcsinálni az arcát, mint ő maga.
Sosem vállalt olyan megbízást, ahol tőle idegen külsőt kértek. Nem, ő megmaradt
a „természet bájos leánykájának” – ahogy egy női magazinban írtak róla – akkor
is, ha majd egy kiló vakolatot hordott fel, hogy a fényképezőgépet becsaphassa.
Már két hét telt el az Alexander Carpenterrel töltött este
óta, és a férfi egyszerűen nem ment ki a fejéből. Már ez önmagában is elég
problémát jelentett, de ráadásként újabban a vele kapcsolatos híreket is bújta. Innen tudta, hogy a férfi
most Magyarországon forgat. Néhány kép is kiszivárgott az ott folyó munkákról
és Kate el tudta képzelni, ez mennyire bosszanthatja Alexandert. Az emberekben
semmi türelem nincs, hogy kivárják, amíg a milliónyi részletből összeálljon a
kész mű, a rendező és a szereplők elképzelésének megfelelő kép. Ehelyett már
elkapott pillanatokon csámcsognak, amelyek talán benne sem lesznek a végső
változatban. Elpirult, ahogy végiggondolta, hogy tulajdonképpen ő maga is
örömmel nézegette ezeket a képeket, mert ez a néhány apró morzsa mégis csak megtörte
a férfit övező hírtelenséget. Egygszerre szerette volna kiverni a fejéből a
férfit, és ugyanakkor reménytelenül várta, hogy esetleg felhívja. De miért is
tette volna? Hiszen még számot sem cseréltek – pislogott rá a szemceruzájára,
aztán le is tette és két kezével a parányi sminkasztalba kapaszkodott.
Nyugalom!
Christian Rochar, a francia fotós, türelmetlenül kiáltott
oda neki és ő a szemét forgatva száműzte Alexandert a gondolatai közül. A
munkára kell koncentrálnia! Alexander csak egy apró állomás volt a mozgalmas
életében, a férfi talán már meg is feledkezett arról az estéről; ideje, hogy ő
is felébredjen az álmodozásból és a legjobbját nyújtsa, ha már James olyan
kíméletlenül emlékezteti minden alkalommal a korára. Mostanában már ő maga is
sokkal kritikusabban nézte át az elkészült képeit és kíméletlenül törlésre
jelölt mindent, amit csak egy hangyányit is előnytelennek ítélt. A mostani
alkalom más volt. Mesebeli táj, remek fotós és fantasztikus ruhák, amelyekben
igazi felföldi hercegnőnek képzelte magát. Ezek a ruhák amúgy is a kedvencei
voltak. Jó barátnője, Morgana McCallum tervezte őket, és ő intézte el azt is,
hogy a festői Skóciában fotózzák a kollekcióját. A vad Sky-sziget és Morgana
ruhái egy különleges mesevilágot idéztek, ahol manók és tündérek kacsintottak
ki a ruhák redői közül, de csak a beavatottak látták őket, ahogy huncut
mosollyal intettek fricskát a birodalmukba betolakodóknak. Ahogy felállt, a
zöld ruha csak úgy hullámzott karcsú termete körül. Hanyag mozdulattal
hátradobta dús vörös hajtömegét, amelybe azonnal belekapott a játékosan vaduló
szél, majd a már természetessé vált könnyed mozgásával megindult a kijelölt
hely felé. Christian meg sem várta, hogy elfoglalja a helyét a forgatókönyv
szerinti sziklán, azonnal vadul kattogtatni kezdett, mert úgy érezte, még sosem
látott Kate-nél szebb nőt, aki úgy vonult el előtte, mint egy felföldi tündér,
aki megszökött a mesekönyvek lapjairól.
A férfi korábbi türelmetlensége úgy olvadt el, mint a zsíros
vaj a napon, és helyét elemi sóvárgás vette át a rendkívüli nő iránt. Nem
zavarta az sem, hogy Kate Bigelow már nem az a kezdő modell-leányka, akik közül
nem egy melegítette már az ágyát. Sőt, híre volt a szakmában, hogy lehetetlen
megkörnyékezni. A fényképezőgép keresőjén át követve a légiesen könnyed
mozgását, Christian csak arra tudott gondolni, hogy ő lesz az, aki megolvasztja
a jégkirálynő szívét.
2 megjegyzés:
Újabb nehezítés, jucus?! ;)
Kis keverem - kavarom? :P
Tetszett!
K&P
Persze, nehogy már minden gördülékenyen menjen! XDD
Magyar modell....Linda....ó anyám! XDD Óhatatlanul is beugrott egy bizonyos nem is olyan régi ügy. :))
Tetszett jucus, jó volt olvasni :)
pusza
Megjegyzés küldése