Pulykatojás - 3. rész

Alexander kényszeredetten mosolygott. Ezt az esti bulit az itteni technikai személyzet szervezte és az asszisztensének, Tomnak hála, őt is meghívták egy kis férfias elhajlásra. Más programja úgysem volt, mert a gondolatai csapongtak, nem tudott a magával hozott könyvére sem  koncentrálni. David Baldacci Végső csapás című könyve elég akciódúsnak tűnt a polcról levéve,  hogy a magányos estéin jó társaság legyen. De már az első este becsődölt vele. A gondolatai csapongtak egy londoni találkozás, egy párizsi lezáratlan helyzet és a pillanatnyi munkája között, úgyhogy jól jött ez az ivással összekötött kimaradás. A srácokkal töltött este valóságos agymosásnak tűnt az elején. 

Mostanra már egyikük sem volt színjózan és egyre vaskosabb tréfákat sütöttek el. Szerencsére az angollal még így sem volt problémájuk, így nem szorult Tom közvetítésére, nem fulladt kínos tolmácsolásba a féktelen jókedv. De elszokott már az ilyen fiús buliktól, amikor sorra kitárgyalják a klubba belépő nőket, függetlenül attól, hogy kétajtós szekrény méretű barátjukkal érkeznek vagy egyedül. Kicsit kamaszosnak érezte, annak ellenére, hogy némelyikük még nála is idősebb volt... vagy csak még nem ivott eleget. 

Adam Bigelow a maga módján kedves ember volt, jó kolléga, mégsem tudta elengedni magát a közelében, mert állandóan Kate-et juttatta az eszébe. És kíváncsi volt, veszettül kíváncsi, hogy milyen volt az élete Kate-el ennek a férfinak, aki most éppen egy csinos fiatal statisztalánynak csapta a szelet, akit már az első nap felcsípett. Kate hogy lehetett ennyire vak, hogy nem vette észre, micsoda csapodár ez az apja korú férfi? A terveit, hogy Kate-ről beszélgessen vele, már a reptéren elvetette, ahol szinte egyszerre szálltak le, Adam Londonból, ő Párizsból. Közös kocsival vitték őket a szállodába és útközben Bigelow-nak be sem állt a szája. Isabelle-ről kérdezgette, akit ismert  valahonnan, a színpadi munkáról, a terveiről, és ezzel teljesen összezavarta. Az út rövid volt, úgyhogy már nem maradt ideje témaváltásra; a forgatáson pedig Adam gőzerővel vetette bele magát a munkába, és egy bögyös, bár kissé közönséges statisztalány meghódításába. 

A stábtagok kedvesek voltak, segítőkészek, csak ne akarták volna kényszeresen megismertetni ennek az országnak az összes gasztronómiai különlegességével már az első este. Az első forgatási nap gördülékenyen zajlott, eltekintve attól, hogy hisztis partnernője valami lehetetlen apróság miatt kirúgta az asszisztensét még az előtt, hogy az első „csapó” elhangzott volna. De ez Julienne dolga, ő úgy tett, mint aki nem látott, hallott semmit. Szerencsétlen kislány tényleg nem volt egy tapasztalt segítő, de hát mindenkinek el kell kezdenie egyszer. Kár, hogy pont egy díva mellett kellett elsőre bizonyítania. Az a fiatal fiú, akit ő kapott, annál hatékonyabb volt. Jószerivel még ki sem gondolta a kérését, a srác valósággal rárezonált a gondolataira, pillanatok alatt teljesített mindent, akár a lakókocsiban hagyott forgatókönyvről, akár egy üveg ásványvízről, a kontaktlencséje dobozáról, vagy egy telefonhívásról volt szó. Fantasztikus sármmal szerelte le Isabelle-t, aki rossz szokása szerint a legnagyobb munka közepette hívta. Hálás volt a fiúnak, amiért ésszerű magyarázattal, sajnálkozó együttérzéssel rázta le a nőt, mert ő maga, mióta a repülőtérre indult, azóta agyalt rajta, miért nem volt vele sokkal egyértelműbb, még ha bántóbb is. Őszintébben kellett volna beszélnie vele a saját érzéseiről.

Nem a műtét, vagy nem csak az  volt az oka, hogy az utóbbi időben szinte kereste benne a hibákat. Nem tudta, nem akarta megfogalmazni, de tény, hogy Kate Bigelow-nak köze volt a dologhoz. Álmatlan éjszakákon a lány vörös haja, óriási zöld szemei és halvány pettyekkel tarkított bőre lebegett a szeme előtt, miközben Isabelle hűvös selyem pizsamájának finom anyaga súrolta a lábszárát. Ő meg a fél karját odaadta volna érte, ha megbizonyosodhat róla, hogy Kate bőre ugyanolyan bársonyos-e, mint középiskolás korában volt. Azon a nyomorult fogadáson, ahol összefutottak, annyira természetes volt, bájos és érdeklődő. Nyoma sem volt benne a szakmájában dolgozó lányokra jellemző éhségnek a hírnév iránt. A gondolatai azóta állandóan körülötte jártak, és az elszalasztott lehetőség körül, amikor kideríthette volna, hogy a lány hogyan érez őiránta. Közben tisztában volt vele, hogy ezek sehova nem vezető, teljesen felesleges gondolatok. Kate-nek is megvan a maga élete és neki is, a két út pedig aligha találkozik újra. Néha kifejezetten mérges volt a lányra, bár a „gyűlölet” szót képtelen lett volna vele kapcsolatban a szájára venni. Pedig minden oka megvolt rá, hogy utálja, hiszen a puszta felbukkanásával tönkretett valamit, amiben évek óta hitt. Vagy éppen hálásnak kéne lennie, amiért felnyitotta a szemét? – töprengett tovább, nem tudva szabadulni a lány távoli varázslata alól. 

A következő kört rendelték közben ebből a kimondhatatlan nevű, méregerős italból; „ba-rack-pá-lin-ka” szótagolta neki Tom, ő pedig a fuldoklással küzve hörpintette fel, hogy közben szeme a bárpult mellett ülő vörös hajú szépségen állapodjon meg. Kate! – ez volt az első kissé kába gondolata, de aztán a lány oldalra fordult és rájött, hogy csak nagyon hasonló a hajszínük, ez zavarta össze. A szépséges ismeretlen éppen felnevetett a csapos viccén, akivel láthatóan jól ismerték egymást, aztán megfordult és egyenesen őrá nézett. Alexander rajtakapottan kapta el a tekintetét. Tom követte a pillantását, aztán a pálinkáktól már kissé kásás hangon meghúzta Alex dzsekijének az ujját.

-Bemutassalak neki? – gurgulázta nehezen forgó nyelvvel, ékes bizonyítékát adva, hogy a helybéliek sem bírták olyan jól ezt a gyilkos piát.  -...Nem probléma. Egy ismert modell-csaj. Sokszor látom itt. Mindig ilyen menő pasikra vadászik, mint te is. – motyogta a szesztől túlságosan őszintén a fiú. 

-Hivatásos? – nézett el Alexander a fiú feje mellett, nehogy az őket figyelő lány leolvassa a szájáról a sértés számba menő feltételezést, ha esetleg mégsem úgy lenne.

-Attól függ, mire gondolsz. – nevetett fel Tom. –Hivatásos modell, de nem hivatásos kurva. Csak szereti, ha ismert fickókkal bújhat ágyba. Nyilván abban reménykedik, hogy valaki bejuttatja majd a filmhez... minden modell ott szeretne kikötni, nem?

Kate biztosan nem. – gondolta Alexander, aztán megrázta magát,mintha ezzel a lányt is kirázhatná a gondolatai közül. Ideje már, hogy túltegye magát azon a véletlen találkozáson! Frusztrált volt a Párizsban hagyott megoldatlan helyzettől, a Kate-tel elszalasztott lehetőségtől, szinte már férfiatlannak érezte magát, ezért felhajtotta az újra teletöltött poharat és Tomhoz fordult.

-Szívesen megismerném. Ha biztosan nem veszi zaklatásnak, mutass be neki!

*

Kormos Linda szíve akkorát dobbant, hogy már attól tartott, kiugrik a mélyen dekoltált felsőből, amit ma délután vett az Andrássy út egyik méregdrága butikjában, azt tervezgetve, hogy este végre elugrik a Lieblingbe. A hely nemrég nyílt, ő pedig éppen híján volt rajongónak, akivel valamelyik régi, ismert bárjába mehetett volna. Egy új helyen egyedül könnyebb a csapossal ismeretséget kötni, és azzal tisztában volt, hogy ezekben a körökben ők a királyok. Már feltéve, ha a jó szerencséje nem éppen a tulajjal hozta össze, mert ők aztán az éjszaka császárainak számítottak. Ráadásul szerencséje volt, a csapos régi jó ismerőse volt még a B-Sevenből. Laci helyes fiú volt, felismerte és aranyosan flörtölt vele, tiszteletteljesen, mint aki tudja, hogy nem azért jött, hogy egy alkalmazottal hetyegjen, de azért éreztesse, ritka jó nőnek tartja. Tulajdonképpen ő hívta fel a figyelmét a kissé hangos filmes társaságra is. 

A nyolctagú csapat csupa férfiból állt, nyilván nemcsak az italok miatt jöttek, hanem valami ismerkedési lehetőség reményében is. A kozmetikai tükréből óvatosan végigpásztázta az arcokat, aztán visszatért a sarokban szinte megbújó férfira. Hoppá! Igaza volt Lacinak, az egy igazi nagyágyú! Hiszen őt ismeri! Alexander Carpenter filmjének nemrég volt a londoni bemutatója. Tervezte is, hogy szerez rá belépőt, de végül éppen akkor volt egy felkérése fotózásra Helsinkibe, és hát előbb a munka, utána a szórakozás. Éppen ott olvasott róla, hogy a férfi következő filmjét Magyarországon forgatják majd, és arról álmodozott, nem kizárt, hogy összefuthat vele. És lám, csak akarnia kellett és a férfi házhoz jött. Linda tisztában volt a vonzerejével. Magas, karcsú termete, vörös lobonca és ibolyakék szemei ritkán vallottak kudarcot, ha egy férfi meghódításáról volt szó.

Amikor az alacsony fiatal kölyök felállt Carpenter mellett és felé indult, már magabiztosan mosolygott. Ó, igen! Pontosan így zajlik ez. Egy barát finoman megérdeklődi, hogy kitüntetné-e őket a társaságával, meghívhatják-e egy italra... innentől a dolgok már sínen szoktak lenni.

*

Alexander hunyorogva nyitotta ki a szemét. Mellette a párnán égő vörös hajtömeg mögött egy sápadt női arc bújt meg. A lány még aludt és álmában úgy fonódott köréje, mint valami százkarú polip. Nem lett volna kellemetlen, ha nem lett volna lelkiismeret furdalása. Isabelle-re gondolt, és arra, hogy hosszú ismeretségük alatt most először feküdt le mással. Ráadásul, bármilyen őrülten is hangzott, egyszerre két nővel. Ez a Linda annyira hasonlított Kate-re, hogy tulajdonképpen a tegnapi pálinka mámorában egyfolytában arra gondolt, akár ő is lehetne. Bárcsak ő lett volna! Igazság szerint utálnia kellett volna magát, amiért ezt a készséges lányt szinte tárgyként kezelte, egy másik – vágyott – test pótlékaként, de pillanatnyilag nem érzett mást, csak jóllakott elégedettséget  ... és halvány fejfájást. Utóbbira tudta is a gyógyszert. Egy aszpirin és forró zuhany, fél óra múlva már kutya baja sem lesz.

Kormos Linda – ízlelgette magában a nevet, amin este olyan jókat nevettek, ahogy a lány az idegen hangzású családnevet angolra fordította neki. Gyönyörű fiatal nő volt, ruganyos, sportos testtel, igazi modell-alkat. Vajon ismeri Kate-et? – lyukadt ki kedvenc témájánál, és ettől kicsit kijózanodott. 

Ennyire nem lehet ösztönállat, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja ennek a helyes lánynak a személyiségét, és csak a hasonlóságát használja ki. Valamikor régen, még a pályája és üstökösként felfelé ívelő karrierje elején gondolt ilyesmire: Vajon hány nő ölelte a párját őrá gondolva?  És nem tudta megérteni őket. Hogyan lehet valakit ennyire kívánni? Ma éjjel mintha választ kapott volna arra a régi kérdésre. Nem mintha tetszett volna neki ez a válasz, de tény, hogy annyira Kate-et látta maga alatt a gyönyörtől elgyengülve, hogy még a nevét is suttogta talán. Megcirógatta a lány karját, mire Linda morcosan nyögve még feljebb húzódott rajta, veszélyesen megközelítve ébredező férfiasságát. Egy pillanatra elbizonytalanodott, belefúrja-e magát újra az álmos női testbe, vagy célozza meg a fürdőszobát, végül a kínzó szükség ez utóbbit jelölte ki elsődleges célul. 

Óvatosan lefejtette magáról a kábán tiltakozó lány karját és kicsusszant alóla. Néhány lépéssel elérte a fürdőszobát és félkézzel a csempének támaszkodva, fél kézzel célozva könnyített magán. Aztán megnyitotta a zuhanyt, s mielőtt a máris forrón zubogó víz alá állt volna, vetett egy pillantást a tükörbe. Elég nyúzottan nézett ki, és ez végképp kijózanította. Munka van, jobb lesz, ha mielőbb gatyába rázza magát! Még három hétig itt lesz, lesz alkalmuk folytatni ezt a mindkettejük számára kielégítő ágytornát, ha a lánynak sincs ellenére. De miért is lenne? Éjjel sikítva élvezett el a karjai között. Gondolatban feljegyezte,hogy megkéri Tomot, szerezzen óvszert, mert épp csak a biztonsági tartalék volt nála, nem igazán készült rá, hogy bárkit lefektessen, csak azért, mert Isabelle-el összerúgták a port.

Isabelle... mélyet sóhajtott, de egyelőre félresöpörte a gondolatot. Mielőtt hazautazik, majd átgondolja, mit mondjon vagy tegyen vele kapcsolatban. Túlságosan kemény döntéseket kell meghozzon, hogy nyolc évet le tudjon zárni. Érzelmileg és anyagilag is ... Hiszen szinte már úgy éltek együtt, mint a házasok. Fogalma sem volt, hogy jogilag milyen csapdákra kell számítson, mire végleg búcsút mondanak egymásnak. De most csak a forgatásra kell koncentráljon! Ha Linda máskor is fel akarja keresni, részéről rendben, jó lesz elveszni adakozó, friss testében és kitombolni magából a feszültséget. De ha soha többé nem jön, akkor sem fog a kardjába dőlni. Elvégre van a bőröndjében néhány könyv, ha el akarja ütni a magányos órákat.

*

Kate Bigelow gyors, gyakorlott mozdulatokkal sminkelte ki magát. Sosem hagyta, hogy valaki más tegye ezt meg a fotózások előtt, mert senki más nem tudta olyan természetesnek megcsinálni az arcát, mint ő maga. Sosem vállalt olyan megbízást, ahol tőle idegen külsőt kértek. Nem, ő megmaradt a „természet bájos leánykájának” – ahogy egy női magazinban írtak róla – akkor is, ha majd egy kiló vakolatot hordott fel, hogy a fényképezőgépet becsaphassa.

Már két hét telt el az Alexander Carpenterrel töltött este óta, és a férfi egyszerűen nem ment ki a fejéből. Már ez önmagában is elég problémát jelentett, de ráadásként újabban a vele kapcsolatos  híreket is bújta. Innen tudta, hogy a férfi most Magyarországon forgat. Néhány kép is kiszivárgott az ott folyó munkákról és Kate el tudta képzelni, ez mennyire bosszanthatja Alexandert. Az emberekben semmi türelem nincs, hogy kivárják, amíg a milliónyi részletből összeálljon a kész mű, a rendező és a szereplők elképzelésének megfelelő kép. Ehelyett már elkapott pillanatokon csámcsognak, amelyek talán benne sem lesznek a végső változatban. Elpirult, ahogy végiggondolta, hogy tulajdonképpen ő maga is örömmel nézegette ezeket a képeket, mert ez a néhány apró morzsa mégis csak megtörte a férfit övező hírtelenséget. Egygszerre szerette volna kiverni a fejéből a férfit, és ugyanakkor reménytelenül várta, hogy esetleg felhívja. De miért is tette volna? Hiszen még számot sem cseréltek – pislogott rá a szemceruzájára, aztán le is tette és két kezével a parányi sminkasztalba kapaszkodott. Nyugalom! 

Christian Rochar, a francia fotós, türelmetlenül kiáltott oda neki és ő a szemét forgatva száműzte Alexandert a gondolatai közül. A munkára kell koncentrálnia! Alexander csak egy apró állomás volt a mozgalmas életében, a férfi talán már meg is feledkezett arról az estéről; ideje, hogy ő is felébredjen az álmodozásból és a legjobbját nyújtsa, ha már James olyan kíméletlenül emlékezteti minden alkalommal a korára. Mostanában már ő maga is sokkal kritikusabban nézte át az elkészült képeit és kíméletlenül törlésre jelölt mindent, amit csak egy hangyányit is előnytelennek ítélt. A mostani alkalom más volt. Mesebeli táj, remek fotós és fantasztikus ruhák, amelyekben igazi felföldi hercegnőnek képzelte magát. Ezek a ruhák amúgy is a kedvencei voltak. Jó barátnője, Morgana McCallum tervezte őket, és ő intézte el azt is, hogy a festői Skóciában fotózzák a kollekcióját. A vad Sky-sziget és Morgana ruhái egy különleges mesevilágot idéztek, ahol manók és tündérek kacsintottak ki a ruhák redői közül, de csak a beavatottak látták őket, ahogy huncut mosollyal intettek fricskát a birodalmukba betolakodóknak. Ahogy felállt, a zöld ruha csak úgy hullámzott karcsú termete körül. Hanyag mozdulattal hátradobta dús vörös hajtömegét, amelybe azonnal belekapott a játékosan vaduló szél, majd a már természetessé vált könnyed mozgásával megindult a kijelölt hely felé. Christian meg sem várta, hogy elfoglalja a helyét a forgatókönyv szerinti sziklán, azonnal vadul kattogtatni kezdett, mert úgy érezte, még sosem látott Kate-nél szebb nőt, aki úgy vonult el előtte, mint egy felföldi tündér, aki megszökött a mesekönyvek lapjairól. 

A férfi korábbi türelmetlensége úgy olvadt el, mint a zsíros vaj a napon, és helyét elemi sóvárgás vette át a rendkívüli nő iránt. Nem zavarta az sem, hogy Kate Bigelow már nem az a kezdő modell-leányka, akik közül nem egy melegítette már az ágyát. Sőt, híre volt a szakmában, hogy lehetetlen megkörnyékezni. A fényképezőgép keresőjén át követve a légiesen könnyed mozgását, Christian csak arra tudott gondolni, hogy ő lesz az, aki megolvasztja a jégkirálynő szívét.